Egy esti ködös kép. Ősszel, amikor már lehullottak a levelek, minden elkezd beszürkülni, hamar leszáll az este és vele együtt a köd is. Ilyenkor szoktam útnak indulni fotózni, általában egymagam, mert így jobban ki lehet bontakozni szerintem, mert csak arra figyelsz amit csinálsz. Szeretem az esti fényeket, egyik legfőbb témáim közé tartozik.

Beszéltünk a keretezésről elég sokat, mondtam is a hozzászólásoknál, hogy az elemzésben erre külön ki fogok térni, tehát akkor kezdjük ezzel. Azért tartom ennél a képnél elfogadhatónak ezt az alsó-felső csíkot, mert a film világába visz minket, és olyan utalást ad, mintha ez egy filmből kiragadott részlet lenne, és a kép belső törvénye, ritmusa is erre ad utalást. Ritka eset, amikor azt mondom, hogy van létjogosultsága ennek. Nyilván ez azt is jelenti, hogy enélkül is működik a kép, de elfogadható az, hogy itt most rákerült ez az utólagos keretezés. Maga a kép nagyon érdekes attól, hogy az a színvilág, amit ez ködös, párás esti helyzet létrehoz ebben a kékes fényben nagyon izgalmasan ritmizál és hoz egy hátteret, ráadásul nem csak a mélységélesség az, ami itt most térbe helyezi ezt az egészet, hanem ettől a szín-játéktól van az egésznek ilyen háromdimenziós érzetet. Erre persze rásegít a perspektívajáték a padokkal, tehát jól megtaláltad azt a pontot, hogy hol kell elhelyezni saját magadat ezen a képen ahhoz, hogy a fő figura nagyjából színhelyesen ábrázolódjon ezzel a zölddel meg vörössel, miközben maga a háttér ezt a színpadi hatást tudja érvényesíteni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Folytatódik az őrület, most rögtön mondom: megvan a második lecke megoldása is. Abszolút egyetértek ezzel a képpel, nagyon jó az, hogy ezzel a kékkel ritmizál a pulóver, és ehhez ez a hátsó zöld, ez a vízzöld egy jó ritmust ad, sőt, a háttérben még felfedezhetjük a kékeket. A testforma, a fejbillentés, ahogy ide ez a kép bekerül, minden nagyon izgalmas, jó a dinamikája az egésznek. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet, erre figyelj majd legközelebb oda: ha ennyire erősen tudsz komponálni, akkor tessék odafigyelni a kezedre. Most ez a csukló, ami a kép aljába kilóg, ezzel a csonkolással előnytelen, ráadásul elviszi a figyelmet az arcról, mert ez ugyanaz a rózsaszín forma, mint az arc, tehát nyilvánvaló, hogy valamilyen ismétlés, és elkezdi megbontani ezt a dinamikát, ami létrejön a képen. Lehet, hogy ha egy kicsit még jobban lógatod a kezedet, akkor a pulóvernél tudsz vágni. Nem akarok tanácsokat adni, hogy mit lehet létrehozni, de az ott nekem hibádzik. Ettől függetlenül megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Megint azt mondom, hogy egy kicsit saját magaddal dolgozz. Tessék megnézni itt a portrénál a fényeket, annyira erősek, és annyira kemények az árnyékok, hogy az orrnak a vetett árnyéka nem nagyon előnyös. Kedves a modell, kedves a helyzet, nyilván egy fotós társadat láthatjuk a képen, akivel fotós sétán voltatok. Ez egy elkapott pillanat, portréként nehezen értelmezhető azért, mert a portrénak személyesnek kell lennie, több odafigyelés, türelem, idő, egymásra figyelés kell hozzá. Valószínű, ha erről a hölgyről szeretnél készíteni egy portrét, ő benne lenne, tehát lehet vele dolgozni, de tessék odafigyelni arra, hogy a háttér milyen a fények milyenek, nem biztos, hogy ebben a külső térben ezt meg lehet csinálni, lehet, hogy szórt fény jobb lenne. A modell arcára tessék figyelni, minden arcnak megvannak a jellegzetességei, amit lehet erősíteni vagy eltűntetni, ezzel is kell foglalkozni. Nem szeretném, ha elvenné a kedved az ismétlés kérés, ezért mondom, hogy saját magad tanulmányozásánál fogod tudni érteni, értelmezni azt, hogy másnál mit kell tenned a portrézásnál, amit saját magaddal be tudsz gyakorolni és ki tudsz kísérletezni, az fog biztonságot adni akkor, amikor mással dolgozol, mert az önportrézás segít a koncentrációban, fókuszálásban és a megfigyelésben. (hegyi)

Gimének sikerült valami egészen érdekes dolgot létrehoznia ezekkel a képekkel tónusban. Az első kép még egy mai kép lehet, ott még érzem azt, hogy ez egy mai helyzet, nagyon érdekesek azok a felhőjátékok, amiket észrevett. Én a felhőjátékok határánál vágtam volna a képet, indokolatlannak tartom azt az egy centit a kép tetején. Ami igazán érdekes, az a második kép, ahol tényleg egy olyan képet látok, ami akár a 30-as években is készülhetett volna. Ezt mind a tónussal, a megvilágítással találta meg Gime, én ennek nagyon örülök, és függetlenül attól, hogy a fölső képnek a kompozíciójával nem teljesen értek egyet, az alsónál még hagyján, ott az épület tömege indokolhatja azt, hogy miért van ekkora tömeg a kép tetejénél. Ettől függetlenül én a három csillagot megadom Gimének, mert ez egy nagyon izgalmas megfigyelés, amit hozott, és nagyon izgalmas az, hogy ennyire egyszerűen, neutrálisan fogalmaz, örülök neki, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Úgy látszik, hogy most mindenki bement az alagútba, nem akarnám én ennek értelmezni az egyéb pszichoszociális irányait, mert mindannyian valahol az alagútban vagyunk, aztán fene tudja, hogy lesz-e az út végén fény. Erre ez egy nagyon jó illusztráció lehet. Valamiért erőlteted te ezt a képkivágást, nem értem teljesen, hogy miért. Nem tudom, hogy le tudlak-e erről beszélni, mert ez most itt kompozícióban kevésbé feszes attól, hogy rátetted ezt a szélesvásznú őrületet. Én ezt nem nagyon tartom jónak, miközben tessék megfigyelni, hogy azok a vonalak, amik kifutnak a képből, nem biztos, hogy jó helyen futnak ki. Ha már kifuttatok egy ilyen határozott ívet, vagy vonalat, akkor azt a sarkoknál teszem. Nem látom az indokát annak, hogy miért ebben a formában került ez most megvalósításra. Ha van ebből nagyobb méret, és ezt csak utólag vagdostad így ki, akkor tessék erre odafigyelni, érdemes lenne megpróbálni úgy. Ami pedig magát az üzenetet illeti, szépek a fények, izgalmas ez a képi világ, mindannyian, akik ültünk autóban, és haladtunk ilyenben, főképp, amikor az ember bemegy egy ilyen alagútba, az egy érdekes élmény, érzés, sok asszociációt elindít az emberben, kiben milyeneket, de én most azt kell mondjam, hogy ezektől az alagutas képektől én annyira nem esem hasra. Elég primernek gondolom magát ezt az utazásélményt transzpozíciójára, ha lehet kérni, akkor még egy kicsit gondold át ezt a 20-as leckét, és ha lehet, ezt a nagyon szélesvásznú ábrázolást is gondold át, hogy biztos-e, hogy mindig helyén van. Ismétlés. (hegyi)

Ágnes, ez tényleg torz, eléggé szürreális, a vízhez ennek vajmi kevés köze van, itt a víz csak eszköz ahhoz, hogy valamilyen tréfát tudj űzni magaddal. Az előző három képnél értettem a dolgot, és jó ritmust láttam, ezt itt feleslegesnek tartom. Ezt a feleslegest úgy értem, hogyha már az a három kép megszületett, akkor tessék azzal megelégedni, a többit talonba tenni. Nem érzem, hogy ez többet mutatna annál a képsornál, de önmagában ez az egy kép elviszi a figyelmet az üzenetről, a drámáról, ráadásul azok a habok elég sok fura asszociációra is tudnak utalni, szóval nem guszta. (hegyi)