Fél család. Új család.

Itt most nekem ebből a megoldásból valami hiányzik. Persze valamennyire látszik, hogy itt van egy férfiasabb és egy nőiesebb megoldás, bár az a női bicikli is férfi bicikli, de értem én a kettő között különbséget, de ez nem elég jellegzetes. Lehetne ezen segíteni akár egy otthagyott táskával, vagy bármilyen olyan manifesztummal, ami a két szereplőre személyes szinten tud utalni. Önmagában az irány jó. Ha már ezt a világítási formát választom, ha egy naplementés képet készítek, akkor tessék ezt kihasználni, ami itt az árnyékokkal létrejön. Itt az árnyékokkal nem történik más, mint hogy belevágsz a formákba, ráadásul ez a vágás most nem is biztos, hogy annyira indokolt, mert ennyire szűkre nem kellett volna vágni ezt a képet. Vagy máshonnan is fényképezhetted volna. Azt is el tudnám képzelni, hogy a másik oldalról fényképezve esetleg a másik szereplőt árnyékképként belekomponálva, ezzel az árnyjátékkal el lehetne indítani egy játékot. Tehát, hogy kerékpározunk, de azért együtt is vagyunk, mutatod is azt, hogy kiről van szó, de azért mégis az ember szemérmesen az árnyékra bízza ezt az egész feladatot, szóval lehetne ezzel játszani. Most nekem ez nincs kész. Rozi, én ezt visszaadom ismétlésre, szeretném kérni, hogy ezt az új családot tessék bemutatni úgy, hogy azzal, mint kompozíció, és mint fotográfusi út is tudjunk mit kezdeni. Most ez nekem érthető, mint témafelvetés, ezt el tudom fogadni, de a kivitelezés nincs átgondolva. (hegyi)

Szeretném mondani ide idézetként Tóth György fotográfust, aki, ha jól tudom, az ő fotós munkásságának elég nagy részét a többszörös expozícióval töltötte, és ebben hozott magának egy szabályt: ha jól emlékszem hetet exponál, és megtervezi azokat a mozgásfázisokat, amiket látni akar. Itt ez nagyon jól tetten érhető, hogy Viki tervezett és komponált, kitalálta azt, hogy mit szeretne látni. Nagyon szuggesztív az a tekintet, ami itt megvalósul, mint fő motívum. Nagyon érdekes az, hogy a fül hogy kerül erre a képre, hogy a hajnak a különböző mozdulatai hol szerepelnek, ezt én egy nagyon jó iránynak tartom. Jó lenne, ha ezzel elkezdene még foglalkozni Viki azért, hogy a kompozícióval ismerkedjen ennek a technikának a segítségével. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, jó az irány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutatna egy szépen laborált, szépen világított fekete-fehér képként is. Lehet, hogy úgy is megállná a helyét, de el tudom fogadni színesnek is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, Attila, hogy maga a meglátás rendben van, még a fekete-fehér is, mert nem lírázunk túl sokat, lírázik maga a tárgy, amit lefotóztál, de nagyon kemény, és nagyon kopog, nemcsak a fény miatt, hanem az exponálás miatt is. Nem tudom, hogy használsz-e itt valamilyen utólagos élesítést, van egy olyan gyanúm, hogy igen, de ez nem tesz ennek jót. Ha ezt fekete-fehérbe hozom, ha kemény a fény, akkor valamivel vissza kell tudnom egy kicsit puhítani, mert így nagyon tárgyias, nagyon leltárszerű. Kérek ebből egy ismétlést. Van most levél éppen elég, kell keresni valami olyan fénytani helyzetet, ahol ez jól ábrázolható. A másik dolog az, hogy ha ez egy intim helyzet, márpedig erről szól a cím, akkor ezt intim módon kell megközelíteni is. Lásd bele, keresd meg ebben a tárgyban azt a nőiességet, finomságot, ami az összebújás élménye. Ha magadban megtalálod ezt az érzést, akkor az már fogja a kezedet vezetni, hogy honnan fogsz exponálni. Hogy esetleg lefekszel a földre, és onnan, közeliben megcsinálod ezt, vagy fölemeled ezt a két szereplőt, és valamilyen más helyzetbe emeled, de valami játékot mindenképpen el kell kezdeni ezzel csinálni. Nagyon szépek az ívek egyébként, gyönyörűen fáradnak el ezek a tárgyak, gyönyörűen pusztulnak, csak meg kell találni azt a viszonyrendszert, ami a világításról, a kamera nézőpontjának a megválasztásáról, a mélységélességről, a fényviszonyokról szól. Ezeknek együtt kell, egy irányba kell mozdulniuk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy itt két levelet látunk a földön. Ismétlés. (hegyi)

Jó ez a fátyol, ez valamilyen trükk lehet, vagy kirakat, vagy nem tudom mitől van ez a sráfolás az egész képen, gondolom valamilyen tükröződés hozhatta ezt létre, de maga a meglátás rendben van, és megvan a hármas leckemegoldás is, mert olyan, mintha nem is itthon készült volna ez a kép. Tényleg turistás meglátás, miközben lebukik az alkotó a hellyel magával, az ábrázolással. Én lehet, hogy vágtam volna a kép tetejéből. Szép az az oszlopforma, de ott elindul valami másik is azzal a lámpával, meg van ott valamilyen kerek ablak is, de annak is csak egy része. Én ott hoztam volna egy döntést, és azokat a fekete formákat vágtam volna, stabilabb lenne a kompozíció. Eszter, elkezdhetnél dolgozni most már a többi leckével is, körülbelül ebben az irányban, ami a személyességet illeti. Meg kellene keresd magad a többi leckében is. (hegyi)
értékelés:    

Meglepő, amit látok, nem tudom, hogy hol van ez a kapu formát idéző szobor, de érdekes szimbólumok vannak rajta, az biztos. Lehet, hogy ez valamilyen játszótér akar lenni, nem tudom, kicsit ruhafogas-szerű az egész, de jól harmonizál a háttérben lévő zölddel. Ugyanakkor, már csak a méretek érzékeltetése végett is, meg a kompozíciónak is jót tett volna, ha valamilyen szereplőt behozunk, belekomponálunk ebbe a helyzetbe, mert most ez nekem egy kicsit üres, díszletszerű. Oké, itt fog játszódni a Gyűrűk urának a negyedik része, de ennél sokkal többet nem tudunk meg. Ha van mód ide visszamenni, Attila, akkor ezzel a helyzettel valamit kellene kezdeni, mert ez most eléggé távolságtartónak sikerült. Értem a párhuzamot, de jót tett volna ennek valami, például egy vörösruhás nő, vagy valamilyen gyerekjátékot áttolni, vagy valami, ami utal arra, hogy itt mi fog történni. Az alábbi filmen megpróbálom illusztrálni is, mire gondolok. Ismétlés. (hegyi)