Szakkör | Page 455 | Látszótér

Kapszula

Érdekes kép, az biztos. Nem tudom, hogy ez mi lehet, hogy ez valamilyen koncerthelyszín, vagy ide építenek valamit és annak előbb a tetejét kezdték el építeni, nem tudom, de mozgalmas konstrukció, az biztos. Egy dolgot nem teljesen értek, hogy hajlik ez lefelé, nyilván a tömeg miatt is, amit a kép jobb oldalára tett Bara, de valahogy nem vízszintes ez a horizont nekem. Mondom, érdekes, csak ezt most nem annyira értem, hogy ez mi akar lenni. Ahhoz képest, hogy mennyire konkrétan és precízen szokott fogalmazni Bara, ez most nekem mint tanulmány izgalmas, de mint leckemegoldás nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Elnézést, de ez van. (hegyi)

A nyomasztónak tűnő vasbeton, üveg és kő rengetegben üdítő kis zöld pamacsok, szigetecskék zökkentik ki a járókelőt folyamatosan. Ez a kép szándékosan ebből a szemszögből készült, hogy más zöldek (mert vannak ám) ne látszódjanak. Nekem ez így tetszett. Pont.

Tetszik ez a szemszög, lehet hogy egy picit lejjebb guggoltam volna, hogy az épület íve még erősebben keretezzen és a facsoport még óriásibbnak hathasson, és a horizont, akárhogy is nézem, ferde, és ez azt, ami a növényeknél az ég felé törő ferdeség, csökkenti azzal, hogy pluszban rátesz és így az ember fejben azt is kiegyenesíti, holott a fák valóban ferdék. A filmben le is rajzolom, amit gondolok. (hegyi) értékelés:

Borotválkozó fotós

Szintén az első leckéhez küldeném, inkább biztosra megyek, és bár Zsolt látta ugyan már ezt a képem, még nem cincálta szét.... tessék, jöhet. (Ha valakit érdekel a kép technikája abban semmi extra nincs egyébként, "sima panorámafotó")

Kicsit skizoid ez a sima panoráma, nem biztos, hogy akarok veled együtt borotválkozni, még a végén beszippant Alice a tükörbe. De félre a viccet, azért a sima panorámánál valamivel több van ebben, majd ha akarod, meséld el a többieknek, hogy készült, a lényeg viszont, hogy ez egy jó játék, és az előző munkáidban is van erre utalás, szóval ha gondolod és érdekel téged ez az irány, lehet hogy érdemes lenne behatóbban is foglalkozni vele. Megvan a lecke, csillag, és elsős vagy. Várjuk a folytatást, nem cincálok most, bár a kompozíció lehetne talán picit feszesebb jobbra-balra. (hegyi)
értékelés:

Álom vagy valóság?

"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa." /Salvador Dalí/

Gyönyörű tónusai és nagyon jó tere van ennek a képnek, izgalmas lesz a fordítástól. Az a fránya kerítés és a kis fát támasztó korlát zavaró. Nem tudom, hogy aki ott kerékpározott, mennyire volt instruálható, hogy ha egy tekerésnyit beljebb jön a képbe, akkor lemaradhat a kerítés és a faszerkezet, és tiszta lesz a kompozíció. Dolgozz ezzel is még, kérlek - meg az áttűnésessel is, izgalmas ajtókat nyitsz ki, de ne csak bekukkants, hanem nyiss is be rajtuk. (hegyi)
értékelés:

Hajnal

Ha jól sejtem, ez Endre lukja a függönyön, de talán mindegy is, ami a képet illeti, mint tanulmány rendben van, bár lehet hogy ha korábban készül a kép, akkor kisebb a különbség a tónusokban, így most a kép jobb és bal oldala nem ér össze, nem forr egy képpé nekem. (hegyi)

Igen, ez is én, idióta meg mit tudom én, igen én!

Jó kis portré ez, benne van az oldmenség minden részlete, szóval tetszik, amit mutatsz, de azért kompozícióban lehetne picit tágabb, és hát igen, az a fránya vaku, az elveszi a sejtelmességét a dolognak. Na de a lecke megvan, és itt lentebb a kisfilmben a kompozíciós gondolataimat is megpróbálom hozzám mérten értelmesen illusztrálni. Ha van mód, jó lenne ebből egy ismétlés is. (hegyi) értékelés:

Közeledik

Közeledik egy repülő. Mi történik?

Minden mozog, erős a dinamika, szerencsére a híd részlete visszahúzza valamelyest a tömeg elbillenését, és igen, felfedezhető a repülő is, csak most az egészet szemlélve nem tudom eldönteni, mennyi ebben a tudatos döntés és mennyi a szerencse szerepe. Ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozhatna a jószerencse a kezünkre, de ahhoz, hogy mindez kompozícióban is verbális segítség nélkül megálljon a lábán, jelen esetben egy ezred másodperccel korábban kellett volna exponálni, hogy a repülőgép a kapaszkodós ember ablakrészébe kerüljön, és az élességet is oda kellett volna állítani, hiszen ő a főszereplő. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Arcátlanság

Nos, az első leckemegoldásom ismétléseként töltöm fel ezt a képet. Igaz, kicsit csaltam vele, de elfogadom Hegyi pedellus érvelését, íme itt egy újabb leckemegoldás... de jó is lenne már "kijárni az elsőt!"

Jó úton haladsz, hogy kijárd az elsőt, azt nem mondom, hogy ez a legnagyobb dobásaid közül való kép, elég szokványos, hogy a fényképész fényképezőgéppel a szeme előtt fényképezi magát, de elfogadom. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt a méret elég picike maradt, másrészt az élesség és a világítás mind a kezedre játszik, a fej, az arc síkja most másodlagossá lett. Így mivel nem vagy kezdő, azt mondom, ez két csillag. (hegyi)
értékelés:

Hamutartó

Egyik kedvenc tárgyam.

Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:

Hirtelen ötletből származó, esetleges, meg ilyenek. A felvétel a telefonommal készült egy rajta futó teljesen automata programmal, amiben van ez a "régi film" hatás. A progi adottságaival tisztában léve előre eltervezett a rövidfilm és annak hangulata, megjelenése stb.

Hát nem is tudom Gime, mennyi ideje ismerjük egymást, és mennyi ideje van annak, hogy a táborokban bélabélával közös őrületeiteket ~~szenvedte~~ élvezte a csapat, de meg kell valljam, hogy a Gimesi-féle humor eszenciája ez a film. Hogy ehhez mennyit tett hozzá az automata, nem firtatom, a párizsiról se akarom tudni, hogy készül, szóval azon kívül, hogy a vége igen bénácskán van hangban lezárva, de a képi világ és a gesztus nagyon erős. Köszönöm, megvan a leckemegoldás, picit félek is, hogy tudod-e humorban tartani ezt a szintet, mert ez alá ne menj! (hegyi) értékelés:

autumn

Tudom, ez nem fénykép, de még mindig nincs fényképezőgépem (de már legalább tudom milyet akarok), szóval ezt aquarell ceruzával rajzoltam. A színek kicsit romlottak a telefonnal való elfényképezés után, és amúgy se lett a legjobb, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Váááá! Ettől tartottam legjobban. Egy hétig próbálkoztam, variáltam. Megérte. Több jó fotó született. Ezt a képet találtam közlésre legmegfelelőbbnek. (Tulajdonképp egész alakos önportré is lehetne).

Kedves Éva, az elemzés elején szeretném elmondani, hogy nem véletlen az, hogy az akt lecke a leckesor vége felé található, mert - legalábbis a mi elgondolásunk szerint - mire a többivel végez az ember, addigra már egyrészt a világítás, a kompozíció területén is gyakorlatot szerez, másrészt az első három lecke adhat elég bátorságot az önakthoz is. Olvastam a leiratot, és te magad is két külön kifejezést használsz: fotó és kép. A több jó fotóból nem küldtél be, ezt a képet küldted, de ez nem fotó. Akkor sem az, ha az alap, amiből elindultál, fénykép. Azáltal, hogy a képszerkesztőd effektsorán ezt a rézmetszethez hasonló beállítást megtaláltad és ráengedted a képre, kellően távolságtartó lett a kép, de elvesztett mindent, ami a fotó ereje, jellegzetessége és ami miatt a fénykép más, mint a grafika vagy a festmény. Tudom, hogy nem könnyű dolog aktot fényképezni, azt is tudom, hogy saját magunkat még nehezebb ábrázolni, hiszen a kontroll nehézkes, de mégis azt mondom, hogy ha már nekifogunk, akkor ne beszéljünk mellé, akkor fényképezzünk. Ha intim hangulatot akarok, akkor az a háttér és a fényviszonyok megválasztásával, leplekkel, fények és árnyékok arányaival érendő el. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk még, hidd el nekem, hogy ki fogja magát forrni, forogni majd minden idővel, én nem javaslom, hogy ekkora ugrásokat tegyünk. Amit a kompozícióról gondolok, azt pedig az alábbi filmen látható. (hegyi)

Plafon

Nagyon grandiózus ez az épített környezet, amit kapunk, látom valamiért Alexandra ragaszkodik ehhez a szélesvásznú képmegoldáshoz, akkor is, ha a kompozíció ennek ellenáll, mert most is olyan vágások jöttek létre, aminél ezek a formák nem úgy futnak ki, belevágódnak. Tessék megnézni a belső csillagos plafonrészt, a szélénél vágta ez az ábrázolás. Legalább azt be kellett volna hagyni fejezni. Aztán az, hogy a külső, második csillagsor vágásra került, már akaratlanul így történik, nyilvánvaló a döntést én elfogadom, csak ennél most a belső vágás is nagyon szigorúan megvalósul. Ha azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt a félpanorámás képkivágást, akkor arra kell törekedni, hogy elő kell venni a fejünkben az ábrázoló geometriát, és azt kérdezni, hogy a háromszögek hova futnak ki, hol az éle, hol a sarka a képnek, mit hova futtatok el? Ezek akkor megadják azt, hogy hol és mit vágok. Most ezek a kis csápocskák, amik kifutnak a kép szélére, mint egy nagy polipnak vagy póknak a lábai, esetlegesek, hogy hol futnak ki. Szóval az ötlet jó, és a fényviszonyok is jók, amit megláttál. Érdekes az is, hogy elindul egy ilyen játék, hogy ez most domború vagy homorú, ezzel is egyetértek. Egy csillagot most adok, Alexandra, nem tudom, hogy sikerül-e ide visszamenned, ha igen, tudod-e ezt változtatni, avagy, ha ez a képkivágás egy utólagos módosítás, akkor esetleg tessék újból átgondolni, hogy hol hoztad meg a döntést, melyik oldalnál hol vágtál. (hegyi)
értékelés:

önárnyék424

Tényleg érdekes ez, amit meglátott Gime. Lehet asszociálni a 424-es mozdonyra is, meg sok minden másra is, a forma eléggé érdekes, amit valószínű, hogy Gime a kapucnival hozott létre. Megvan a leckemegoldás rendben van, örülök annak, hogy ha ez azt jelenti, hogy Gime elkezd foglalkozni a leckékkel az elejétől kezdve. Remélem, erről van szó. (hegyi)
értékelés: