Szubjektív napló, szubjektív közlés, benne van az őszi sétának az élménye, benne van az az évszakra nagyon jellemző helyzet, hogy próbáljuk azt elérni, hogy minél tovább tudjunk nyugalmasan sétálni ezekben a parkokban, de azért már fázunk, már rövidül az az idő, amit kényelmesen el tudunk tölteni. Tehát ez a része nagyon jól működik ennek az egésznek, de itt is érdemes lenne vágni egy ujjnyit a képnek a jobb oldalából ahhoz, hogy az a kis fa legyen a képhatár, ami elindul függőlegesen, mert ami azon túl van, az már engem kivisz ebből az egészből, ott kinyílik egy újabb tér, kevésbé koncentrálok arra, ami ezen a képhatáron belül a fő alakokkal létrejön ezen az úton. De az ötlet rendben van. (hegyi)
értékelés:

Jövőre.

Az üzenetet abszolút értem, itt most két eset lehetséges: az egyik az, hogy ezt az újságot vagy könyvet, amiben a fotó szerepel könyvként, avagy újságként ábrázolom, hozom a könyv gerincét, a lapokat, és ebben helyezem el a kezemet, és akkor érthető az, hogy ez egy tervezési fázis. A másik lehetőség az, hogy kép a képben módon, mint ahogy most vágással lekerül az újságra/könyvre jellemző formai megoldás, tehát a lapok széle, stb. Ha ezt a változatot hozom létre, akkor annyit és úgy ábrázolok, hogy az feszesen tartsa ezt az egészet. Ezt a „nyers halból készült” valamit, a jobb felső sarokból én levágtam volna. Abban se vagyok teljesen biztos, hogy ennyire pedánsan, függőlegesre és vízszintesre osztva hoznám meg ezt a döntést, de még ezt el tudom fogadni, bár sokkal izgalmasabb lenne a kompozíció akkor, ha ebbe a képbe a kép jobb oldalán belevágunk, azt a hasábot, ami ott elindul, nyugodtan le lehet vágni, nem kötelező, hogy én végig tudjam olvasni azt a szöveget, ami lead-ként megjelenik a cikk fölött. Az üzenet érthető, szeretetteljes dolog. (hegyi)
értékelés:

Az ágyam. Elég nevetséges azokkal a plüssállatokkal, de ez van. Ez is én vagyok.

Ha van kérdésem, akkor nem a plüssállatokkal kapcsolatban vannak, hanem azzal, hogy a képhatáron belül megjelenő formák zaklatottak. Van egy könyvformánk a kép előterében, meg van vágva, oké, nem baj, el tudom fogadni. Aztán van egy margarétás ágynemű, ami betolakszik a képbe, amiben ez a rénszarvas lakik, még ez is oké. De a kép bal oldalán, leginkább a közepe felé belógnak könyvek, meg van egy csésze is, és ez a forma tömegében nem hoz egyensúlyt. Most vagy azt csinálom, hogy fordítok a kamerán, és a könyvvel és ezzel a rénszarvasos ágytakaróval hozok létre egy formai játékot, ez egy viszonylag nyugalmas kompozíció lehet, vagy pedig bekapcsolom ezeket a formákat, amik a kép bal oldalán most elindul, de akkor a tömegelhelyezés szempontjából hasonló mennyiséget kell tudnom létrehozni, mint amennyi most az ágytakaróból belóg. Most a kettő között vagyunk, és ettől ez az egész billeg. Föl lehet úgy tornyozni ezt az ágytakarót, hogy a radiátort kitakarja. Ott megint elindul egy forma a kép jobb fölső sarkában, ami nyugtalan. Az egész helyzet nem egy nyugalmat sugárzó ágy és hely lesz ettől, hanem egy zaklatott formai világ. Ráadásul ellenfényes az egész, gondolom, a radiátornál lehet az ablak, onnan jön a fény, ami nincs visszatükrözve, tehát az a zug, ami létrejöhetne, mint kellemes, bújós helyzet, az most sötétben van tartva. Ezzel kellene még dolgozni, aztán az is eszembe jut, hogy hol tud itt elférni Mariann? Akár mennyire is ügyesek a nők, hogy kis helyen is elférnek, de azért én ide most nem tudom őt elképzelni. Hol van az ő helye? Hol szokott ő ebben az egész térben elhelyezkedni? Nem kötelezően kell egy embernyi helyet kihagyni, de valamilyen szinten ábrázolni kell ezt is. Nincs eldöntve az, hogy itt mire menjen ki a fuvar, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Bara, nem tudom hol jártál, és hol volt ez a buli, de biztos, hogy őrület volt. Ahogy látom, a fiúk eléggé be voltak indulva, ez a rockabilly ska stílus, ami működött, ez nagyon rendben van, az a mosoly, ami a nájlon szemüveg mögött megjelenik, az abszolút sok mindent elmond, és amit a bőgős meg a dobos csinál, az is. Jó a megfigyelés, jó a ritmus, jó a dinamika, hozza a hangulatot, érzem a lüktetést. Megvan a leckemegoldás, de ettől még ne dobd el a zenét, foglalkozz vele. (hegyi)
értékelés:

Kunszentmárton.

A kép a munkahelyemen készült, tegnap délután. Igazából a dupla üvegajtón feltűnő tükröződés ragadta meg a tekintetem.

Ugye két tagunk is élőhelyet váltott, az egyik ebből Bandi. Látjuk itt a "Segítsük meg Bandit" expedíció létrejöttét és egyik fontos momentumát, amikor Bandi ágyat kap. Ez a történet nagyon izgalmasan végig van víve, olyan, mint egy bűnügyi helyzet, hogy megtalálták K. J. kiskorú ágyát a kiserdőben, de K. J. eltűnt, és utána hogyan mentsük meg a kiságyat. Izgalmas, jó ritmusú képsor. Az, hogy Gábor közben hogyan segített ennek az ágynak a felcipelésében, bennem kérdéseket vet föl, de fedje ezt homály, tulajdonképpen az, hogy ez az ágy oda került, már eleve köszönetet érdemel. Hogy közben Gábor nyomakodott a kamerával ahelyett, hogy segített volna fölvinni, ez legyen az ő bokszuk. Abszolút zseniális sorozat, és ahogy Bandi rácsodálkozik erre az egészre a szobában, hogy „jé, itt termett egy ágy”, ez mindent visz, úgyhogy abszolút érthető a sztori, köszönöm, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Ilyen egy fotóetűd. Érzelmes, nem kell túldumálni, hozza az ívet. Annak örülök, hogy feszes, mert Gábor tud 26 képben is dumálni, ez most megfelelő, pont ki van dekázva, hogy mennyinek kell lennie. Lehet, hogy a Gáborra mindig rá kell tenni egy ilyen plusz feladatot, hogy ne szaladjon el a keze az exponáló gombbal. (hegyi)
értékelés: