István, nagyon ritkásan küldesz képeket, én ezért kicsit szomorú vagyok, viszont ez a kép zseniális. Tessék megfigyelni a kompozíciót, a dinamikát, ahogy ez el van helyezve. Talán a kép fölső részéhez még kicsit én hozzátettem volna, ha lehet, úgy, hogy az az átlós ív vonal, ami az ablak árnyékával létrejön a kép sarkához fusson ki, tehát ott érzek némi bizonytalanságot. Ha ott nem lehet ehhez hozzátenni, mert bármilyen olyan tárgyi elem ott van, ami bontaná ezt a kompozíciót, akkor a képnek a bal oldalából kellene egy kicsit várni, hogy létrejöjjön ez a feszesség. De mindenképpen azt gondolom, hogy amit István meglátott, az egy nagyon érdekes ügy, akkor is, ha ezt a humor eszközével kívánja fűszerezni. Ez mindenféle duma nélkül is megáll a lábán, ez egy jó megfigyelés, és egy érdekes képi játék. Én örülök ennek, és jó megoldásnak tartom a leckére is. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de ezt azért mondom nálad egy kicsit félve, mert annyira ritkásan küldesz leckéket, hogy aztán a végén elveszítjük az 50-es leckét. Kérem, hogy erre még küldjünk megoldásokat, és a többi leckét is tessék csinálni, ne tessék minket ennyire elhanyagolni. (hegyi)
értékelés:    

De hívhatjuk még így: csipke, csitkenye, hecsedli.

Amennyire zseniálisan látod ezeket a makrofelvételeket, amiket az utóbbi időben küldtél, abból a szintből nem kellene engedni. Most itt nem áll össze nekem a kép, sem kompozícióban, sem esztétikában, sem színdinamikában. Kompozícióban azért, mert billen a tömegelhelyezés: a kép közepénél és a kép jobb oldalán van elhelyezve a tömeg, és ezt nem húzza vissza a kép bal oldala. Ehhez a tömegelhelyezéshez a kép bal oldalán lényegesen nagyobb teret kellene hagyni, kb. kétszer ennyit, és akkor az az üres tér akár helyrebillentené a mérleg egyensúlyát. Esztétikában ezek az elszáradt részek nem hordozzák most azt a formai megoldást, ami gusztusos lenne. Az elszáradt levél, az ép levélen lévő betegségeknek a jelei nem nagyon szépek, és ez a vörös olyan szinten kiabál, amit most nem húzunk vissza. Körülbelül ugyanebben a dinamikában kellene a zöldeket is tartani, de ezek fáradt zöldek, hozzájuk képest ez a vörös most kiugrik a képből. Ismétlés. (hegyi)

Javítás. Végleg a múltba tevés.

Az előző képnél már leelemeztük ezt a formát, itt most már csak annyiról szeretnék mesélni, ami az utólagos roncsolás. Ettől ez az egész, ahogy Mariann jól le is írja a leiratnál, véglegesen a múltba kerül, tehát itt nem csak az a történet utal a múltra, ami a sírkővel létrejövő kapcsolat, hanem már maga a szereplő is a múltba kerül, tehát olyan az egész, mintha már ő is a múlt része lenne. Ez technikailag jó megfigyelés, ugyanakkor én azt gondolom, hogy abból a tekintetből mégiscsak tévedés ez az út, hogy ez a lány szereplő itt van közöttünk, őt nem kell betenni ebbe a múltidéző helyzetbe, ráadásul anyáink, nagyanyáink képalbumait idézi ez az egész, ahol szamárfülesen, sérülésesen megjelentek ezek a képek, beragasztva, vagy a képtartó háromszögekbe berakva, és a sok nézegetéstől, lapozgatástól elkoptak ezek a képek, megfakultak. Ezt a hatást próbálja imitálni, de itt az imitáción van a hangsúly, és ez az, amivel én nem teljesen értek egyet. Létrejöhetnek ilyen helyzetek a valóságban is, hiszen az előbb elmondott képekből akár a mai digitális technikával készíthetünk reprodukciót, avagy szkennelést, más a valóság, és más annak a másolása. Én nem gondolom, hogy ez most ennél a képnél segített volna. Ez nem jelenti azt, hogy én végképp roncsolás vagy képmódosítás ellenes lennék, csak meg kell találni azt a helyet, ahol ez hozzáad ehhez az üzenethez. Itt most félreviszi a nézőt, olyan érzést kelt, mintha minden üzenet, ami a képen jelen van, visszakerült volna 20-30 évet időben. (hegyi)

Kisoroszi, 2011.11.02.

Viki rádióműsorában hallottuk, hogy hogyan készült ez a kép, hogy egyszer csak odarohant, aztán csinált egy fotót, hogy na, ilyen az ágyunk. Van ebben valami szemérmesség, hogy az ember nem nagyon vacakol, hanem csinál egy képet, mintha gyorsan túl akarna ezen lenni. Viki, én ezt visszaadom ismétlésre azért, mert ennél több időt kellene erre szánni. Mintha nem vennéd komolyan a leckéket, hanem azáltal, hogy végigrohansz ezeken, mintha az maga egy kritika lenne, hogy ezek a leckék hülyeségek, pedig nem azok. Meg tudod te ezt jól is csinálni, mint ahogy a spirálfüzetes képet. Azt a szintet ne engedd lejjebb. Most itt szét van vakuzva az egész, nem az a baj, hogy kupleráj van, hanem az, hogy világításban ez nincs megoldva, mert az előtér szétégett, a nagy párnák halottak, ez egy összecsapott meló. Ismétlés. (hegyi)

Régi képem, csak most, a keresgélés alatt került elő.

Valószínű a cím valami indián istenség neve lehet, ennyire nem vagyok ebben otthon. Ez egy nagyon izgalmas kép, tetszik az, amit István itt megfigyel. Finomak a vonalak, bár talán máshova tettem volna az éles pontot. Ezek a leszakadó tolldarabkák, amik a széleknél látszanak nekem fontosabbak. István, egy vallomást kérnék tőled: biztosan van ezen éles valahol? Vagy elmozdult? Mintha sehol nem találnám az éleset, most lebuktál. Mindegy, de erre azért nem árt odafigyelni, hogy legyen valami éles. Hogy itt most maga ez a tollszerelék mozdult el, vagy a kamera, azt nem tudom, ettől függetlenül maga a kép nagyon tetszik, szép ritmus, dinamikus és jó megfigyelés, jó a vágás is, tehát minden egyéb más rendben van. (hegyi)
értékelés: