Kedvelem ezt a megfigyelést, jó az ötlet, drága Csiga Anna valamit szeretne ennél a pitypangnál elérni, azt gondolom, hogy zsákutcába jutott. Mindenképpen jó iránynak tartom, és a kompozíció is rendben van ezzel az átlós szerkesztéssel, mert tessék megfigyelni, hogy a háttérben meghúzódó fűszálak meg egyéb vonalak is hozzáadnak ehhez a kompozícióhoz ellentétes irányban, tehát támasztják ezt a rendszert. Talán annyit tudnék hozzátenni, hogy fönt, a kép tetejénél egy ujjnyit lehetne még vágni, még határozottabb lenne az irány. (hegyi)
értékelés:

2011. november 12-én (szombat) este 7-től tartjuk az Első Látszótér Találkozót. Mindenkit szeretettel várunk, fotóst, filmest, rádióst, látszóterest, látogatót és érdeklődő kíváncsiakat is egy kis kötetlen beszélgetésre, eszem-iszom dínom-dánomra. A helyszín a Drunken Tailor, ami egy étterem, jó konyhával, és Gonnok lesz a házigazdánk, ahogy azt a Rohamban is megszokhattuk. Azt kérjük, hogy itt a hozzászólásoknál jelezz vissza, hogy legyen listánk, hogy kikre számíthatunk, és azt is kérjük, hogy a hírt add tovább, akit elérsz, szólj neki, hogy jöjjön. Készülünk meglepetésekkel is, és természetesen az új oldallal, a közösséggel kapcsolatos dolgokat is módunk lesz személyesen megbeszélni. A cím tehát: Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26. (közel a Blahához).

Petri György: Mari marasztal

Maya és Sára hív,
Mari marasztal,
meg hát, teli a pohár,
és terítve az asztal,

vérsűrű marhapörkölt,
galuska, tarhonya,
fáintabb gyomrúaknak
tejszínes újburgonya,

meg krumplival kelesztett
foszlós fehérkenyér,
puha és illatos,
mint a csecsemőtenyér,

kapros uborkasaláta,
tejföllel teli tál,
amire friss libapörc és
sistergő zsírja dukál.

Nagyon kedvelem a Tamás versillusztrációit, nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ő ezzel foglalkozik, és jók is a rezonanciái a versekre. Itt, most mintha egy pici tétovaságot látnék, hogy ebből a versből számára mi a fontos: a vidámság és a Krúdy-féle kép, amit leír Petri, vagy pedig a drámaiság, ami nyilván azoknak egyértelműbb, akik esetleg többet tudnak a költő személyes életéről. Én ebben nagyon határozott döntést tudnék hozni. Egyrészt ezt a fekete keretet én nem használnám, akármi is a döntés, mert priméren a gyászra utal, nem szép adjusztálás, másrészt, ha most ebből a két képből kell választani, akármennyire is igyekezett Tamás rendbe hozni a kompozíciót a második képnél, de nekem a bal oldali kép az, mi ehhez a vershez csatlakozik. Az ötlet abszolút rendben van, a leltárszerűség, az a furcsa kettősség, hogy egy terített asztalt látunk, és közben át van ragasztva az egész ezzel a szalaggal, mint egy csomagolásnál, a funkciót nem tudja ellátni, miközben az esztétikája megmaradna, de mégis az egész valahogy, mint egy átsatírozott mondat szerepel. Tehát nekem az első kép az, ami az egész verset hozza. Pontosan az, hogy hogyan vergődik az ember a kapcsolataiban, milyen szabályokat hoz, hogyan büntet és jutalmaz, nekem ez nagyon erősen jelen van az első képben. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy abszolút értem a dilemmát, ezért is nem vonok le ebből semmit, mert a kettősség a versben is megvan. Ha illusztrálok, akkor az egy döntés, nem kell nekem mindent szó szerint venni, amit a költő leírt, hisz a voksomat letettem a vers kiválasztásával, utána mehetek tovább bátran azon az úton, hogy hozzám melyik része áll közel. Nekem úgy tűnik, hogy a több befektetett invenció az első képben van, szóval én ebben látnám a megoldást.
   Olvastam a hozzászólásoknál Danit, aki azt mondja, hogy ő egy más színű és állagú szalaggal ragasztott volna. Értem, van is benne valami, esztétikailag lehet, hogy igaz is, hogy egy tömörebb és kevésbé átlátszó szalag jobb lenne, de ezt én annyira nem érzem sarkalatosnak, a szalvétánál bukik le az egész egy kicsit, ezzel lehet még kísérletezni, hogy mi az, ami jobban hozza ezt a dolgot. Abban ez a szalag a jobb, hogy nincs meg a struktúrája, tehát a kevésbé átlátszó szalagoknak van egy textilszerű hatása, és akkor lehet, hogy az zavarna. Értem Danit, de nem biztos, hogy ez olyan nagy problémát jelentene. (hegyi)
értékelés:    

A Mozgás leckére egy jó megoldást kapunk, mint fotó, érdekes ez a kép, nagyon ügyesen megoldott Ágnes azt, hogy fixre legyen véve a figura, és a háttér mozduljon el, tényleg olyan, mint egy tánc. De, ha már egy játékot létrehozunk, és mintha pörögnénk, táncolnánk, keringőznénk ezzel a babával, próbáljuk meg úgy csinálni, mintha tényleg ez történne, mert most ez, ahogy tartod őt, inkább a leltárra hajaz, arra, hogy megfogtuk ezt a manót, és akár visszük is a helyére. A pörgés, mint tánc, mint játék akkor lesz erős, ha az ő megszemélyesítésében segítesz, és ez a kezeddel fog megtörténni, nyújtottabb karral, talán egy kicsit jobban eltávolítva magadtól a táncnak a mozdulatát jobban tudod mutatni. Talán ennyi lenne, a kompozíció is rendben van, nincs ezzel semmi baj, ha a forgásnál egy olyan pontot találsz, ahol őrá több fény esik, és a háttérre kevesebb, akkor a szereplő nem csak a mélységélességgel és a mozgással kerül központba, hanem a megvilágítással is. De a Mozgás leckére jó, és az expozíció abszolút rendben van, sikerült ezt jól megoldanod. Ennek én nagyon örülök, mint tanulmány, ez nagyon fontos. Kettő csillag, és ismétlés, furcsa, amikor ilyet mondok, mert akkor miért adok két csillagot, mert a lecke megoldódott, nem is rosszul, de az üzenet maga lehetne mélyebb. (hegyi)
értékelés:

Manócska és a cipőim.

Dolgoztunk mi már ezzel a cipővel, arra figyeljen Ágnes, hogy a világításnál, amit én ott elmondtam, és amire próbáltam őt rávezetni, az a továbbiakban is igaz, nem csak egy képre érvényes üzenet volt. Ezt azért mondom, mert ha most megnézzük, akkor ennél a képnél a cipők és Manócska elhelyezése valahogy konkurál egymással, és vitatkozik folyamatosan. Ettől a nézőben is van egy furcsa érzés, hogy, bár életlenben van tartva a cipő, de mégis nagyon hangsúlyos, bár a Manócska éles, de a világítása nem teljesen kiegyensúlyozott. Nem azt mondom, hogy mindent ki kell vasalni, és csak akkor érvényes, ha minden szórt fénnyel, derítve és dekára kimérve jelenik meg, de ha most Manócska helyére bárki mást beleképzelünk, mint portréalany – márpedig ez egy portré -, akkor a kis sapkánál nagyon élesek az árnyékok, a válla túl van világítva, tehát ezt valamennyire kellett volna egyensúlyozni. Érdekes maga a játék, és az, amit itt Ágnes létrehoz, mint üzenet. A kohézió az, ami ettől a világítási helyzettől, és ettől a közléstől most nem teljesen egyértelmű, az, hogy mi rántja össze a cipőt a Manócskával. Nyilván van egy primér megoldás, hogy a gyerekkorom, mert gyerekkori játékom meg cipőm, ez eléggé evidens dolog, de én várnék ennél kicsit áttételesebb utalást, sejtelmesebb megvilágítást, egy kicsit játékosabbat vagy drámaiabbat, ezt Ágnesre bíznám. Lényeg az, hogy nem érzem, hogy ez kész lenne, egy kicsit ezzel még dolgozz, mert az irány nem rossz, de azt a melót tedd bele, amit beletettél anno a cipős képbe, azt az irányt tartsuk. Ismétlés. (hegyi)

Mert szemüveges (is) vagyok.

Eszter, őrület, amit látok. A kis ördög kislány ezzel az oleanderrel a háttérben, ami a fejedből kinő, őrületes. Jó a ritmus is, és a mosoly mindent visz. Egy nagyon bátor és őszinte portré, nagyon köszönöm. Szeretem azt, amikor magaddal dolgozol, mert nagy erő meg pozitív kisugárzás jön belőled, jó ebben néha megfürödni. Köszönöm, tessék folytatni. (hegyi)
értékelés: