Egy fix 135 mm-es objektívet teszteltem. Közben keletkezett ez a kép.
Egy fix 135 mm-es objektívet teszteltem. Közben keletkezett ez a kép.
Érdekes dolog ez a fekete-fehér világ. Kezdem megkedvelni. Igaz még ki kellene találnom a megfelelő színkivonási megoldást, de majd alakul ez. No meg játszadozás a helyes fókusszal és a természetes fénnyel (utálom a vakut).
Második önportréja Attilának, és az első képhez képest a világítási helyzet rendezettebb, tisztázottabb, plasztikusabb formát látunk, de még mindig soknak tartom a fényt, ebből még mindig vehetnénk vissza. Amit én most nem igazán tartok indokoltnak, az a tömegelhelyezés. Az, hogy hova helyezem magam abba a képmezőben, amit létrehozok, mint fő motívum. Ha most megnézzük ezt a képet, olyan, mintha valaki hiányozna róla. Ha ez egy kettős portré, akkor igen, ott a másik szereplő, de hát most Attila elhelyezte magát a képnek a bal oldalán, és a jobb oldalon nem nagyon történik semmi. Nem kötelező igazolványképben gondolkodni, sőt, én annak nagyon örülök, ha ebből a centrális komponálásból kicsit kiléptek, de most nincs semmi a másik oldalon, ami visszahúzna. Ha a tekintet, a fej elfordítása indokolja ezt, hogy valamelyik oldalra többet hozunk, akkor az rendben van, de most a tekintet is ránk néz, nagyon picit fordul a fej. Ez indokolna valamennyit a jobb oldalon, hogy hozzátegyünk ehhez a képhez, de nem ennyit. Ahol a pólóing kifut a képből, ott kellene vágni, és akkor ez egy feszesebb kompozíció lenne. Mivel a világítás itt most lényegesen jobb, mint az előzőnél, a kettő csillag megvan, a kompozícióval nem tudok mit kezdeni. (hegyi) értékelés:
Első képem a Látszótéren.
Nagyon örülök neki, hogy Kriszta újból kezdi a leckéket, és megcsinálta az elsőt, és mindenki mást is erre bíztatnék, hogy akinek az új leckebesorolós, osztálybasorolós rendben még nincsenek meg az első leckéi, attól függetlenül, hogy régen már megcsinálta őket, jó lenne, ha újra elkészítené. Eltelt idő, ez új gondolatokat is hozhat, és nem utolsó sorban, elkezdtünk egy új játékot, tehát ebben fontos lehet részt venni. Kriszta képe utalás lehet a Látszótérre is, ezt erősíti meg a leirat. A mi szójátékunkra, a látszótér-játszótér játékra rímel az a kép megoldás, amit kapunk, és nekem nagyon tetszik az a töredezett üzenet, amit látok, mert itt egy kapcsolati helyzet is fölvázolódik. Van anya, aki a fényképezőgéppel játszik, és azért beül a hintába, és van valaki más is a képen, aki ebben a játékban tradicionálisabban vesz részt. Nekem ez nagyon tetszik, jó első leckemegoldás is, úgyhogy megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Már jó régen regisztráltam, de még nem jutott eszembe semmi jó az első leckére, ezért vártam addig, amíg született egy jó 5let. A feladat ugye önmagunk bemutatása, de sejtelmesen, arc nélkül. Hát ennek a feladatnak próbálok megfelelni.
Ez egy nagyon jó megoldása a leckének, attól függetlenül, hogy nincs rajta testrész, de a lábszag ott van, úgyhogy ez mindenképpen előnyös. Nagyon jó az, ahogy ezt a rendet itt összerakta Bence. Én lehet, hogy annyit diliztem volna, hogy a nadrág és az ing nem egymás fölé kerül, hanem az inget átrakom a másik oldalra, átforgatva, és az ing helyére rakom a többi tárgyakat, akkor egy ellentétes irányú dinamika is létrejön. Az, hogy ez a leltár egy parkettán jön létre, azzal nincsen semmi baj, de azzal igen, hogy ezt az expozíciót vakuval követted el, és óhatatlan, hogy ez becsillanjon. Még szerencse, hogy a parketta egy használtabb fajta, hogy annyira erősen nem csillog. Ha ezt frissen lakkozták volna, akkor megőrülünk, de a nadrágszíj így is csillan, és a fénymennyiség lett sok a közepén. Miközben a leltárjelleget erősíti ez a világítás, ezt létre lehet hozni valami lámpával is, úgy, hogy homogénebb legyen a fény is, ne csak a kép közepére kerüljön ennyi fény. Lehet túlvilágítani, akkor ez egy döntés, viszont itt most nagyon lebukik a vaku. A rendezés tökéletesen rendben van, az, hogy a nadrágszíj ki lett oda húzva, nagy ötlet, az elfordított Tisza cipő is. Az már megint egy kis nüansznyi nyavalyám, hogy ha a nadrágszíjjal húzok egy vízszintest, akkor ahhoz tessék állítani azt a Kindle-t, az arcszeszt, meg az összes többit, mert azok most el vannak fordulva egy kicsit az óramutató járásával ellentétes irányba, úgyhogy azon forgattam volna. De az ötlet zseniális, jó leckemegoldás. Bence, három csillag, megvan a lecke is. Beszélgettünk arról, hogy szeretnéd ezt ismételni, úgyhogy semmi akadálya nincs, tessék küldeni másik megoldást. Lehet agyalni is, az is tetszik, az is jó irány, meg lehet érzelmeset is, várjuk. (hegyi)
értékelés:
Igazából nem tudom ezt a képet beskatulyázni, mindenki döntse el hova is való.
Azt írja István, hogy nem tudja beskatulyázni a képét, és döntsük el, hogy hova való. Én elfogadom a víz leckére, mert ez egy fontos helyzet, ezek a kis hajók ahogy úsznak a vízen, és van egy kis világítótorony, ami adja nekik az irányt, tehát a meglátás nagyon rendben van. Most nekem az a bajom, hogy a képformátum megint nem a szerző által hozott döntés, hanem a fényképezőgépgyártó által. Ez a kép akkor lenne igazán izgalmas, ha az elhangzott volna fejben, hogy engem a víz érdekel. Ezen a képen a víz az izgalmas, és a vízen úszó hajó meg a világítótorony, maximum még a horizont, az ég annyira nem. Ha ekkora eget használunk, akkor ehhez kb. kétszer ekkora vízfelület kellene, és ahhoz képest elhelyezni az egészet. Talán, ha lejjebb megyek a kamerával, akkor ez még inkább létrejön, akkor talán nem vágja el a világítótornyot a horizont. (hegyi)
értékelés:
[jwplayer|config=4:3|file=/sites/default/files/11/10/bartosagnes111018_1.mp4|image=/sites/default/files/11/10/bartosagnes111018_1.jpg]
Variációk egy nyelvre.
A képek magukért beszélnek, a hang is, és az egész. Tényleg humoros, és egy olyan helyzet, ami azért érdekes, mert ez egy reakció Ausztrál Tom filmjeire. Tom azóta eltűnt az éterből, őt nem nagyon látom mozogni, ha valaki tud róla valamit, szóljon, mert ezt el lehetne küldeni, mint link. Szóval tetszik, a képi megoldás is rendben van. Az különösen jó, hogy két szinten működik az üzenet. Van egy előterünk és egy hátterünk. A háttérben és a háttérben is más történik ugyanazzal a szereplővel. Ezt tessék észrevenni, hogy van ebben meló. Várom a folytatást, Ágnes, jó az irány. Nem minden nyelvjárás, helyzet van egyforma erővel kidolgozva, ez nem baj, nem mondom azt, hogy kötelező mindegyiket egyformán szeretni, talán annyi, hogy majd ezt oda lehet fejleszteni, hogy kis jellemző ruhadarab ott lehet a kezed ügyében, egy kucsma, egy strandruci, vagy bármi, ez még vihetné tovább ezt az egészet, lazíts. (hegyi)
értékelés:
Van egy kis noteszem, ahova bevágom a kurzusaim sillabuszát, meg felírom, hogy mit kéne csinálni, képeket ragasztgatok bele, meg néha elkap valami, és akkor kollázsok jönnek létre.
2011.04.03. - 05.06.
Egy mozgóképet kaptunk Sándortól, azt is hozzáteszem, hogy az első szélesvásznú filmünket köszönthetjük itt a Látszótéren, nagyon örülök neki, hogy ezt meg tudtuk technikailag oldani. Ez a film továbbgondolása a Márti leckéjének. A „mindenki csináljon azt amit akar”-nak egy olyan filozófiai végiggondolása, amikor azt mondjuk, hogy: és vajon, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz, akkor csinálod-e azt, amit akarsz, avagy beállsz a sorba? Szóval izgalmas, és jó ritmusú az egész, nekem tetszik, köszönöm. Talán a felirat és a buborékok az elején nekem idegenek, ezzel még valamit lehetne kezdeni, de a négy csillag megvan. A felvezetés-levezetés is része a filmnek, annak is szervülnie kell, már valahogy föl kell keltenie az érdeklődést, ha egy ilyet alkalmazunk, úgyhogy ez egy fontos ügy, azt is tessék rendbe rakni. De nagyon örülök ennek a pixillációs technikával készült mozinak. (hegyi) értékelés:
Megint egy erős kép. Bara, ez az. Ez az, amikor minden a helyén van, és minden úgy van a helyén, ahogy annak lennie kell. Nincsen túldumálva a dolog, és mint Víz lecke is tökéletes, mert a tükröződés létrejön, de az, hogy te olyan helyzetet választottál, amikor már ég ez a lámpa, az nagyon fontos dolog. Sok leckénél dumálok róla, hogy igenis a világítótesteknek van funkciója, és ezt mutassuk meg, akár lámpa, gyertya, vagy bármi, mert ha nem világít, annak van egy külön jelentése, azzal tessék dolgozni. Itt világít, gyönyörű, nagyon szép. Ráadásul ezt az egészet Bara úgy csinálta meg, hogy esik az eső. Ezek a vízcseppek, amik beleesnek a nagy tóba, ettől lesz az egész izgalmas. Attól, hogy a víz vízségét erősíti, miközben lírai is lesz az egész ettől. Bara tud valamit, azt be kell ismerni, most ennél a képnél ez össze is jött. Ebből ne engedj. (hegyi)
értékelés:
Az androidportal.hu csapata (lipilee, lapaj, s én a fényképezőgép mögött, illetve az elsőt értelemszerűen nem én fényképeztem) átadjuk a goldenblogon nyert laptopot a Heim Pál gyermekkórház dolgozóinak.
Balázs, üdvözlünk a Látszótéren, hosszú idő óta nem láttunk tőled munkát, úgyhogy remélem, hogy ez egy új kezdet, és kapunk tőled leckéket. Remélem, hogy az első három leckét meg fogod csinálni te is, mint ahogy a többiek. Annyit elárulok, hogy itt most három olyan fickót látunk, akiket én nagyon nagyra becsülök, és akiknek a Látszótér is köszönheti a működését, az ő segítségük nélkül mi nem léteznénk, úgyhogy innen is üdvözlet mindannyiójuknak. Maga a történet is nagyon fontos, amit itt Balázs képileg illusztrál nekünk. Nekem hiányzik egy utolsó kép, ugyanis itt mindent értek, megkapják a laptopot, elvittétek, átadás-átvétel, minden megvan, nagyon jó az a mosoly az utolsó képen. Ez az utolsó kép a legerősebb. A háttérben lévő mikrohullámú sütővel, az ott kivonuló anyukával, a kisfiúval az ágyon, aki érdeklődve figyeli, hogy mi fog itt történni, miközben a két nagyfiú éppen teszi a dolgát. Minden nagyon rendben van, de én még hiányolom azt, hogy birtokba vették a laptopot, vagy valami helyzet csak van, ahol ezek a kis emberek a gyermekkórházban valamit ezzel csak kezdenek. Ez nekem hiányzik a képsorról. (hegyi)
értékelés:
Igen, ez volt a lényege a Monokróm szín leckének, akkor mégiscsak van értelmezése a leiratoknak, mert erről beszéltem, hogy bizonyos dolgok, fények, tükröződések torzíthatják a színi világunkat, és ezekkel érdekes és izgalmas helyzetek jöhetnek létre, mint a víztükör által most kékre festett felület. Ez abszolút tökéletes, az egy másik kérdés, hogy minden rendben van-e a képen, mint kompozíció. Vannak olyan felületei ennek a képnek, amik nincsenek kihasználva, ahol valaminek kellett volna történni. Nagyjából a kép közepétől a jobb oldal felé terjedő rész az, ahol ellazult ez a kapcsolat. Vannak felhők fölötte, a felhőkből kinőnek füvek, ezek izgalmasak, de ott van egy nagy flekk, ahol nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy minden négyzetcentijét ki kell használni a képkockának, és mindenhol valami izgalmas dolognak kell történnie, mint egy kollázsnál, de ott valami nekem tömegelhelyezésben hibádzik. (hegyi)
értékelés:
Szürreális a dolog, az Eltűnő világ lecke teljesen másról szól, azért tessék ezt elolvasni, mert ez a lecke értelmezése itt most primer módon történt, verbálisan. Az Eltűnő világ leletmentésről szól, itt pedig eltűnünk a lefolyóban. Jó ez, és mint kép, őrületes, csak a leckebesorolással nem értek egyet. És mivel azt mondtuk, hogy Hegyi nem fog átpakolni leckéket, ezért ez egy csillagos kép lesz úgy, hogy egyébként őrületes a munka. Tessék elolvasni gondosabban a leckefelhívásokat. (hegyi)
értékelés:
Ha jól sejtem, akkor ez a Millenáris, és az az izgalmas, és az, ami abszolút jellemző Barára, hogy nem egyféle dologban gondolkodik, nem abban gondolkodik, hogy az építész mit hozott létre, beleveszi a tájépítészt is, itt van egy egészen Magritte-s, furcsa, szürreális világ a tükröződéssel, a víztükörrel, a vízen úszó fával. Az egész egy őrületet kap, és ezzel a színtorzítással a valóságból még inkább elemeli, rátesz erre még egy lapáttal, indokolja a helyzetet. A képszerkesztés is rendben van, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Nagyon jó a modell, nagyon jó az egész gesztus, ez a szemüveg, a lobogó haj, tényleg minden szuper, én picit lejjebb ereszkedtem volna. Így most a méretkülönbség miatt a mozgás is beszorul valamennyire. Ha lejjebb ereszkedsz, akkor ez a hajlobogás még nagyobb erőt tud kapni, még dinamikusabb tud lenni. A három csillag ettől függetlenül megvan, próbáld meg, hogy mi van akkor, ha a modelled horizontjára kerülsz. (hegyi)
értékelés:
Ez(zel) is én vagyok...
Nagyon örülök, Eszter, hogy nekifogtál újból a leckéknek, és ez az újbóli jelentkezés itt a Látszótéren remélem, hogy folyamatos lesz. A megoldás is tetszik, benne van az, hogy Eszter imádja az autókat, az, hogy van egy szemüvegem, ami módosítja a világot, és ezt az érzetet is megmutatja a nézőnek, hogy aki nem szemüveges nagyjából szembesülhessen, hogy mit jelent ez a valóságban, a kis horgolt terítő hozza a szociót, úgyhogy rendben van. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…