Szakkör | Page 454 | Látszótér

Kilátás

Locorotondo, Puglia, Olaszország, 2003.09.17

Sándor, igen, ez az a kép, ami olyan érzelmi pluszt hordoz, amit én mindig is keresek a te munkáidban. A tényszerű, dokumentarista megközelítés, és a távolságtartás mögött azért ott van Sándor, ott van az a fotós, aki ezeken a túrákon részt vesz, nem csak hazahozza ezeket az emlékeket, és azt meg akarja mutatni a nagyközönségnek, és ezzel szeretne megosztani valami érzést, hanem bátran rábízza magát a saját belső világára, és azt mondja, hogy lehet, hogy kevésbé lesz ez a köznépnek érthető, hogy miért fontos nekem ez a kép, de akkor is megcsinálom. Tessék megnézni, hogy mennyire izgalmas ez a formai játék, olyan, mint egy szobor. Az is egy külön érdekes dolog, hogy nincsenek lezárva a formák, miközben ezek nagyon is nyugalmas és kicsit melankolikus formák, amihez vegyük hozzá a hátteret is, mindezzel együtt ez a kép mégis hordoz egy fajta feszültséget. Ez az, ami mozgat minket. Elegáns, könnyed "ecsetkezelés", mert most jobb szót nem tudok rá, finom. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy ezt megmutattad, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Kihágás

Cordoba, Spanyolország, 2003.04.18.

Sándor, igen, ez egy jó helyzet, nagyon érdekes a két rendőrnek a kommunikációja, hogy az egyik elfoglalja magát azzal, hogy felírja ennek a bácsinak az adatait - nem tudom, mit követhetett ő el, látszik az, hogy kinél van a hatalom, hogy ki az, aki szembesíti a maga vétkével ezt az öreget - és közben ott egy másik szereplő, aki nagyon érdekes, hogy nézi ezt a srácot az előtérben. Nagyon érdekes mese, én ennek nagyon örülök. Talán kicsit kevésbé szűkre vágva, ha esetleg még kapnánk valamennyit legalább a jobb oldalon lévő fiúnak a csuklójából, akkor lehet, hogy ez még jobban összehozza a formákat. Itt most a kép aljánál érzek egy kis szűkösséget, de megvan a három csillag, és megvan a leckemegoldás is, szerintem ez egy jó életkép. (hegyi)
értékelés:

Sorakozó

Nem tudom, hogy hol találtad ezt, egészen érdekes ez a helyzet, amit itt megfigyeltél. Hol van ez a helyzet, tudni szeretném. Nyilvánvaló, hogy a tárgyak mennyisége és tömege az, ami ezt a széles kompozíciót indokolja, azért én az előtérből lehet, hogy én többet adtam volna, ha nincsenek ott nagyon zavaró formák, legalább még egy ujjnyival többet. Így most nagyon körbevágottnak tűnik az egész. Még az se lenne baj nekem, ha a kép fölső részénél, a fáknál elindul egy más fajta ritmus, az előtérben is elindulhatna, és így viszonyrendszer is van, hogy mihez képest vannak ezek a sírkövek összerakva egymás mellé. A leckemegoldásnak jónak tartom, maga az ötlet is jó, bár az eltűnő világ leckénél, a leletmentésnél jó lenne, ha az egyszerűségben találnánk meg a megoldásokat, a környezetünk is tele van olyan tárgyakkal, olyan helyzetekkel, amik megmentésre érdemesek - a temető, mint helyszín az elmúláshoz, a leletmentéshez nekem egyrészt primer, másrészt inkább eszmei, mint tárgyi megközelítés. Csúnyábban fogalmazva: a temető már a végállomás, ott már csak fejben van mit megmentenie az utókornak, a fene megette, ha hagyjuk meghalni, elpusztulni a dolgokat. Egyébként ez egy nagyon szép exponálás, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Sétalovaglás

Sevilla, Spanyolország, 2003.05.03.

Annak kifejezetten örülök, hogy itt most egy nagyon neutrális, nagyon természetes fotográfiát kapunk, értem ez alatt azt, hogy itt nincsen semmilyen térkorrekció, sem perspektívatorzítás, itt azt kapjuk, ami történik. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet a vágással. Mintha az nem lett volna eldöntve, hogy engem most a két szereplőnek a tekintete és a kapcsolata érdekel, vagy pedig az, hogy ők lovagolnak. Ha csak egy kicsit szűkebbre vágjuk, ha a lány keze alatt valahol meghozzuk ezt a vágást, az egy érvényes dolog lehet, és akkor felül is vágunk valamennyit, és akkor kapunk egy kettős portrét. Most elindul egy forma, ez a ló nyerge, a nyaka, és izgalmas az a piros-sárga díszítés, ami a lónak a szőrébe bele van komponálva, ez abszolút rendben lenne, mint lovaglás és cselekvéssor, ha tágabbra hagyod ezt az egészet, és legalább a fiú térdéig meghagyod ezt a dolgot. Annál is inkább, mert most a kislánynál az, hogy ennyire kint van a dereka és furcsán folytatódik az ő formája, ez ott nem annyira szerencsés, mert egy picit félreérthető ott nekem. Úgyhogy a meglátás jó, de én ezt most kicsit bizonytalannak tartom, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Buksi barlangképhez aszisztál

Matera, Basilicata, Olaszország, 2003.09.06.

Ez egy nagyon izgalmas kép, az egyik legerősebb munka, amit kaptam tőled. Ugyanabba a sorba kapcsolódik be, mint amikor az állatkertben fényképezted azt a kisfiút a létránál, ugyanaz az érzelmi töltet van ebben a képben is. Olyan ez, mintha valami előadás lenne, amit a kutya hallgat. Ez egy nagyon furcsa dolog, hogy ő figyeli ezt az egész dolgot, és ott neki valami történik, ő ott valamit lát, ami igencsak leköti a figyelmét, mert nem csak egy pillanatra kapta oda a fejét, hanem a testtartása azt mutatja, hogy ő viszonylag tartósan ebben a helyzetben van. Jó a környezet, jó a helyzet, szóval én ezt abszolút jó megoldásnak tartom a házi kedvenc leckére. Nagyon szép megoldás. (hegyi)
értékelés:

Találkozás

Jerez de la Frontera, Spanyolország, 2003.05.03.

Olyan, mintha egy kis Rómeó és Júlia film lenne, vagy abból egy részlet, még ezek a narancsok is, ahogy lepotyogtak a fáról, egészen izgalmas dolog. A kép tényszerűségéből és a tárgyszerűségéből csökkentene az, ha az előtérből ez az út-szegélykő már nem szerepelne a képen. Valahogy, ha egy picit közelebb mész ehhez a szituációhoz, akkor lehet, hogy még nem zavarod meg a szereplőket, de egységesebb lenne a szerkezet, mert itt most elindul valami olyan dolog, ami a szoció felé viszi ezt el, miközben ennek lírája van. Tehát a megfigyelés rendben van, csak a kompozícióval van most nekem problémám. A megfigyelésért adom a kettő csillagot, de csak úgy, hogy még mindig visszaadom a Barátság leckét ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi fotózás

Tamás, én most nagyon őszinte leszek: ezzel a képpárral én nem nagyon tudok mit kezdeni. Egyrészt, az első kép önmagában is lehetne egy kép, de ahhoz az arányrendszer nincs jól felállítva, hogy megéljenek ezek a karók, amik tényleg izgalmasak, hogy valamilyen vízvezetékcsőből valami telephatár itt jelezve van, de maga az, hogy ennyire benőtte ezt a helyet a gaz, ezek kevéssé határozottan jönnek ki. A másik meglátás lehet, ha hagyom ezt a dolgot, és nem fogom lekaszálni meg letaposni a gazt, akkor az a ritka eset van, amikor ellene dolgozik ennek a kompozíciónak az a felhőjáték, ami itt létrejött. Ha kék éghez lenne a háttere ennek az oszlopsornak, akkor ezek jobban megélnének. Ami a második képen történik, az, hogy itt két ember fényképez, és keresi a maga kompozícióját, érdekes lehet, de ilyet bárhol, bármikor csinálhatunk, ha elmegyünk egy fotós sétára, szoktam is mondani, hogy a fotós sétáknak az egyik nagy „értelme” az szokott lenni, hogy egymást fotózzák a fotósok, és nem azt, ami ott a valóságban megtörténik. Szóval ezért nem tudok ezzel mit kezdeni, mert ez nem egy egyedi helyzet. Persze, lehet azt mondani, hogy életkép, de abba valamilyen egyediséget vigyünk be. Lehet mondani azt, hogy maga a táj akar lenni az, ami egyedi, ehhez viszont kevés a szereplő, és azok is nagyon egy tömegbe vannak zsúfolódva, ráadásul még a növényzet, a bogáncs is ebbe a tömegbe kapcsolódik be, úgyhogy én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az életképnél elég nehéz a fotográfust, mint zsánert ábrázolni úgy, hogy ne közhelyes legyen. Lehet, hogy ha ezt a leckét feszegetjük, akkor én valami más irányt keresnék, hogy ne a legnehezebbel próbáljam rögtön megoldani ezt a feladatot. A fotográfus, mivel, hogy saját maga is képkészítő, ezért rafinált egy darab, és vagy idétlenkedik a kamera előtt, vagy elkezd szerepelni, szóval az biztos, hogy nehéz kenyér megkeresni azt, hogy ez jól tudjon működni, mint zsáner, ennél én most nem érzem erősnek. (hegyi)

habfürdő

Gime, amit észrevettél, az egy jó megfigyelés, nekem ez tetszik, az irány is jó, és végre nem az utcán kódorogsz, de azért azt engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy ebben a ritmusban, ebben a kompozícióban hova van komponálva a kép jobb felső részén lévő nagy üresség? Mint kompozíciós elem fontos, ahogy a zenében a csendnek is szerepe van, de most ennél a szituációnál én azt gondolom, hogy onnan nekem valami most hiányzik. Elhelyezted ezt a kávéscsészét ebben a habban, annyira lehetne odafigyelni, hogy magát a típust nem ábrázoljuk, gondolom, nem fut körbe ez a felirat az egész edényen, tehát ha egy kicsit elforgatod, akkor az kerül a víz alá, és akkor nem annyira zavarja azt a féle játékot, ami egyébként ott létrejön ezekkel a szappanbuborékokkal. Másrészt pedig az ujjaddal odahúzol egy kicsi habot, valamit odarajzolsz, és akkor máris visszahúzza a tömeget. Így annyira a szélére komponáltad ezt a csészét, hogy ott valahogy vissza kellene tudni húzni valamilyen formai játékkal. Az irány jó, biztatlak, hogy ezzel dolgozz még, de tessék odafigyelni a részletekre, ez a kávéscsésze nem mászik el, érdemes kísérletezni. (hegyi)
értékelés:

Kacsák

Túl sokat nem tudok hozzáfűzni, mert jó a ritmus, jó a kompozíció. Figyeljük meg, hogy az, hogy a kép határvonalánál is úsznak ezek a madárkák, izgalmasan keretezik ezt az egészet, és ez az átlós tömegelhelyezéssel jól ritmizál. Kompozícióban ez a megoldás hasonlatos egy kicsit Bojtár Tamás vonatos képéhez. Tehát jó a ritmus, jó az irány, jó a tömegelhelyezés, úgyhogy három csillag megvan. Megvan a Mozgás lecke is, mint megfigyelés, de azért böcsületből tessék még ezzel a leckével foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

2011. december 10-én este 7-től tartjuk idei utolsó találkozónkat, egyben a Látszótér Mikulás-buliját a Trafóban! Mindenkit várunk, rádióst, szakköröst, társalgóst, és fontos infó, hogy aki itt a hozzászólásoknál jelzi hogy ott lesz, és el is jön, az a stábtól tárgyikönyvjutalomajándékot kap. Inni lesz mit, enni Scully készít nekünk zsíros kenyeret, hagymával vagy anélkül, tehát éhen se maradunk. Igyekezz pontosan odaérni, mert a találkozó 10 órától szép lassan átalakul majd egy zenés-táncos bulivá, tehát a program eleje beszélgetős, a vége pedig tánci-táncis kalóriaégető őrület lesz.
A lényeg: amikor jössz, a jelszó az, hogy a Mappa klubba jössz a Látszótér találkozóra. Ez a pincében van.
A cím: Budapest, IX. kerület, Liliom u. 41. (Liliom és Tűzoltó utca sarok, a körúttól nem messze.)

csak egy Önportré

Bara, ez egy jó önportré, volt már ezzel a szitával próbálkozás. Érdekes az arckifejezés, érdekes ez az egész helyzet, nagyon jó a gesztus, és az tetszik különösen, hogy mersz játszani, mersz úgy szerepelni a képen, hogy nem egy primér közlést kapunk, hanem, mint egy színpadi játék, úgy dolgozunk. Itt két dologra hívnám föl a figyelmet, ami nekem most ebből egy kicsit kiugrik, mint ritmus. Az egyik a karkötő és a gyűrű, az ott most nekem egy olyan új irányt kapcsol be, ami eltér ettől az egész helyzettől, a kövektől, és ettől a naturális közléstől, másrészt pedig a háttérben lévő köveknél létrejön egy ilyen határvonal, ami sötétbe fordul át. Ha egy picit lejjebb guggolsz, akkor lehet, hogy lehetett volna úgy vágni ezt az egészet, hogy a kövek felét elvágjuk, és akkor kevésbé kapcsolódnak bele ezek a ritmusok, nem indulnak el ezek a sötét tónusok, mert most elkezdem azt is figyelni, miközben a fő üzenet mégiscsak a szitánál van. Arra szeretném Bara figyelmét felhívni, hogy a hármas leckét jó lenne, ha megcsinálná. Ez most azért két csillag, mert Bara precíz nő, tehát ne adja alább, miközben a téma, az ötlet barásan zseniális. (hegyi)
értékelés:

Ellentétes

Formák.

Sokat néztem ezt a képet, azért, mert nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami miatt nekem befejezetlennek tűnik ez a dolog. Érdekes az, hogy ennyire kétdimenziósra van véve ez a figura, de ezzel én alapvetően egyet tudok érteni, de ott érzek egy kis bizonytalanságot, amit nem érzek eldöntöttnek, hogy mi az, ami ebben Tamást érdekli, mi az, ami izgatja, ami felkeltette a figyelmét. Például az én figyelmemet inkább felkelti az, ami az üvegedényen belül történik, mint ami kívül. Egy ilyen képnél, ha egy egészen szűkre vágott kompozícióval azt kezdem el megfigyelni, hogy hogyan zsúfolódnak bele ebbe az edénybe ezek a tárgyak, akkor maga az edény feszessége, tehát az a kompozíciós helyzet, amit az edény kényszerűen létrehoz, az lehet, hogy izgalmasabb lenne. A másik dolog az, hogy ha ezt az egész izgat, a maga teljességében, akkor lehet, hogy jobban hagyom kifolyni ebből a vázából ezeket a terméseket, akkor nyugodtan, akár valami kis trükkel összeillesztjük ezeket, hogy ne peregjenek szanaszét mindenfelé, úgy még jobban, robbanásszerűre komponálom ezt az egészet. Elindul egy ilyen dolog a kép bal oldala felé, és az szép ritmus, viszont ennek az ellenpontja a kép jobb oldalán az egy rendezetlenség, ott nyitott formák maradtak, és a sötét tónusok, amik ezeknek a terméseknek a bal oldali részén jelentkeznek, azok nem hordoznak olyan nyugalmat. Ha megfigyeljük azt, hogy a váza belső részénél az oldalaival feszül neki ez a termés, és a kép jobb oldalán is így tör ki, akkor jól láthatóan, jól megkülönböztetően a kép bal oldalán az a három-négy termés ott idegen, furcsa. Az elrendezésnél lehet, hogy érdemes lenne ezzel a struktúrával még játszani, az se biztos, hogy baj, ha erre a terítőre leesik egy-két darab, és azzal egy új helyzetet tudunk teremteni. (hegyi)
értékelés:

Vasfog

Régi csavarok, még a felújítás előtti északi összekötő hídon.

Itt is van egy keretezés, nem olyan nagy baj, de ahhoz, hogy több féle helyen használható legyen egy kép, én ezeket a kereteket nem használnám. A megfigyelés jó, és a ritmus is jó, bár én azt mondom, hogy a képnek a bal oldalából egy ujjnyit én vágtam volna ahhoz, hogy ez az egész ritmus elmozduljon egy picit, mert elmozdítja a háttér maga azzal, hogy ezek a ferde vonalak bekapcsolódnak, és a fényviszonyok is olyanok, hogy a tömeget elbillentik a kép jobb oldala felé. Ezt úgy lehet visszahúzni, ha a kép bal oldalából vágunk egy kicsit, és magát ezt a három csavart mozdítjuk egy keveset, és akkor visszabillen a kompozíció. Ez inkább az absztrakt leckébe lehet jó megoldás, az Idő leckébe azért nem tartom túl jó megoldásnak, mert értem én, hogy itt az elkorrodált csavarok azok, amik az időt akarják jelezni, de azért annyira sem építészetileg, sem technikailag, sem a maga pusztulásában nem jellemző ez a helyzet, hogy jól illusztráljon egy történtet. Ha már ilyen dolgot keresünk, mert ez is érvényes megoldás lehet az időre, akkor szélesebb gesztusokkal dolgozzunk. Értem ez alatt azt, hogy nagyobb pusztulattal fogalmazzunk, és a technikai része is fontos, hogy ezek a csavarok nem olyan nagyon szépek. Nyilván egy Lánchídnak, vagy egy Szabadság-hídnak a részletei, ha már hídról beszélünk, izgalmasabbak tudnak lenni, mert ott a kivitelezés gondosabb volt. Erre én most egy csillagot tudok adni, Oldy, azért, mert a besorolással sem nagyon értek egyet, és a kompozíció is egy kicsit billeg. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Az idei ősz nem ilyen, talán az az egy esős nap volt, amikor ez készült.

Érdekes a felület, annyit hozzátennék Gábornak, hogy itt van két vízszintesen futó vonalunk, és ez a két vonal meghatározza a tömeget, hogy mit hova teszek. Az egy jó meglátás, hogy a kerékjáratnak az íve és a tanksapkának a kerek formája hoz egy konstrukciós formát, de ehhez, hogy ez, mint absztrakt formavilág működhessen, egy kicsit lejjebb mozdítottam volna a kamerát, és kicsit elmozdítottam volna jobb felé, talán valamennyit korrigáltam volna a horizontból. Akárhogy is nézzük, itt van egy horizont, amit kijelöl ez a karosszériaelem, és legalább annak vízszintesnek kellene lennie, mivelhogy a sárvédőnek a vonala eleve szöget zár be ezzel a karosszériaelemen lévő vonallal, ezt mindenképpen érdemes visszább billenteni. Tehát kompozícióban ez javítandó lenne, miközben a megfigyelés abszolút rendben van, és jól hozza azt az élményt, ami ilyenkor ősszel, tél elején megtörténik. (hegyi)
értékelés:

Merengés

Sajnos - már látom - a fényeket nem jól választottam meg itt, de egyébként azt hiszem, rám jellemző az arckifejezés, a testtartás, szóval ez tényleg én vagyok.

Írja Oldy a leiratban, hogy a fényeket nem jól választotta meg, ezzel nem tudok vitatkozni. Ezeknél a külső felvételeknél azt tudom mondani, hogy arra figyelni kell, hogy mekkora fénymennyiség van, mert nagyon túl tudja világítani az alanyt, főleg a bőrszín az, ami ilyenkor sérül, és ezért ez most annyira nem erős. Jó a gesztus, de én azt szeretem, amikor a modell valamilyen kommunikációt folytat a kamerával. Ez most esetlegesnek tűnik nekem, hogy a kiskabát a kis szíjjal, meg az, hogy most hol vagyunk, hova nézünk, mi történik, nem tudjuk. Ez jobb híján megvan, de csak jobb híján, nem egy koncentrált munka. Egyetértek, mert valóban jellemzőnek mondható ez a gesztus, de a jellemző gesztusaid közül nem a legerősebb. Én, ahogy megismertelek, azok közül az arcok közül, amiket láttam, sokféle arcodat mutattad már, de ez az arcod a várakozás, a figyelés pillanata, és ez nem hordoz akkora dinamikát. Ismétlés. (hegyi)