a kép a street art szociológiájáról beszél. (Polgárfi Gabriella rádióműsort is készített a kép kapcsán.)

Nagyon örülök annak, hogy ezzel a képpel kapcsolatban ennyi hozzászólás, kommentár született, sőt, Polgárfi Gabi még egy rádióműsort is szentelt ennek a munkának. Én ezt nagyon megértem, ez egy nagyon jó ötlet. Javaslom Daninak, hogy hallgassa meg azt a műsort, ha még nem tette meg, mert azon kívül, hogy Gabi a saját élményeit hozza, még irodalmi teljesítmények is vannak ott. Egy dolgot leszögezek, rögtön az elején: ebből a képből bárhonnan bárki bármennyit vágna, elrontaná ezt a képet. Ennek a képnek se a jobb oldala, se a bal önmagában nem érdekes, nem működik. Pont attól válik izgalmassá a dolog, hogy Dani megtalálta azt a pontot, hogy honnan készítse el ezt a képet. Ott van középen ez a villany betonoszlop, ettől az egész olyan, mintha két képpel dolgoznánk, ráadásul a véletlen, vagy a Dani szeme (remélem ez utóbbi) segítségére sietett, mert ha megfigyeljük, akkor azok az autók olyanok, mintha az előző képen még ott lennének, és a másik képen, mintha egy montázs lenne, és onnan hiányoznak az autók folytatásai. Persze, ha jobban megfigyeljük, akkor ott van az a folytatás, de azáltal, hogy az a vigyorgós kuka ott van a háttérben, ettől az egész külön történetté kezd válni. Mégis az egész együtt működik, nem csak azért, mert a kompozíciónak fontos eleme az, hogy a kékek hogyan ismétlődnek, vagy a napfényben lévő házfal és az árnyékba lévő házfal hogyan felesel egymással, ráadásul ezek tömegelhelyezésben is abszolút rendben vannak, hanem az, hogy önmagában az, hogy föl van fújva a falra az, hogy „Jézus”, az kevés, és ezt Dani is érezte. Szerencséjére játszott az, hogy jött ez a hajléktalan, és elkezdte a kukát vizslatni, de még ez is kevés lenne. Kell hozzá a másik oldal, kell hozzá a napfényes világ a csukott kukákkal, és ezzel máris van egy dinamikai játék az egészben: hogy az egyik oldal ilyen, a másik olyan, az egyik oldal vidámabb, a másik kevésbé, és hogy melyik oldalon jelenik meg Jézus. Ezek mind filozófiai kérdések, és ez a kép ezt jól mozgatja meg. Én nagyon szeretem azt, hogy ez az egész így, ebben a kompozícióban létrejött. A leiratra nekem nincs szükségem, nekem ehhez a képhez a street artnak sok köze nincsen, még akkor se, ha maga a falfirka ebbe a kategóriába esik. Mégis azt gondolom, hogy azt, ami a kép címe, meg amit a képen látunk, az tökéletesen elég, ehhez már túl sok más dumát nem kell tenni. Én is szégyellem magam, hogy ennyit beszéltem róla, mert ez önmagában működik. Köszönöm, három csillag, megvan a Szociográfia leckéd, de Dani, isten bizony, mondom neked, hogy ez nehogy már azt jelentse, hogy nem csinálsz több ilyen munkát, mert akkor nekem rossz napom lesz. (hegyi)
értékelés:    

Egy céges fotózás alkamával beindult a képzeletem... Nem tuti, hogy pont ebbe a leckébe való, de nem tudok jobbat. Olyan, mint egy EBM stílust játszó együttes fotója, kissé talán érezhető a Corbijn-hatás.

A kép érdekes. Ha Gime kitalálja, hogy ezt hogyan lehet jól megcsinálni, akkor lehetne akár egy CD-borító is. Most nem az, ebben a formájában ez nem használható, koncertplakátnak talán igen. Ha én vagyok a megrendelő, akkor azt mondom, hogy készíts valami olyat, amiből kis módosítással létre tudok hozni CD-t, plakátot, web-oldalra képet, vagy akármi mást, de ez most ezt nem teljesíti. Nem véletlen az, hogy ezekben a helyzetekben az emberek a négyzetes kompozícióval dolgoznak, legalábbis a kompozíción belül hagynak egy olyan tömeget, blokkot, ami négyzetesre vágható. Ha most ezt elkezdjük vágni négyzetesre, akkor valaki le fog róla maradni. Ez az egyetlen problémám vele, egyébként maga az ötlet jó, a srácok is jól instruáltak, ha nem is teljesen ugyanazt nézik, de ez annyira nem problémás. Egyetlen egy dolog, amire én odafigyeltem volna: a harmadik úriember: ha már a többiek kint hordják a pólójukat, akkor neki is ezt kellene, mert az övcsat elviszi a figyelmet. A dolog iránya nem rossz, hogy ez most Corbijn-hatás, vagy nem, ezt nem erőltetném, hogy ezt a párhuzamot most megvonjuk. (hegyi)
értékelés:

Nádas Péter Saját halál c. könyve jut eszembe, ahol egy körtefát fényképezett. Nagyon örülök annak, hogy Eszter megtalálta a maga fáját. Nagyon izgalmas, hogy ez a helyzet milyen más színpadon történik: van egy főszereplőnk, és ahogy a színpad változik, mennyire más értelmet kap a térben ez a fa, mennyire más asszociációkat hoz. Kifejezetten örülök annak, hogy Eszter mert kilépni a didaktikus irányból, és az első képen ott van valaki a fa árnyékában. Nekem ez egy fontos dolog, mert az egész ettől válik szerethetővé, hogy létrejön egy ilyen dolog, és nem csak dokumentálunk valamit, hanem érzelmileg is megközelítjük. Köszönöm szépen, az évszakok lecke teljesítve. (hegyi)
értékelés:    

Délután, nagy melegben dolgoztak. Biztos már várták, hogy vége legyen a napnak, és épp ezért az idő talán "lassabban" is telt el számukra.

A moszkvai hajóvontatók is eszembe juthatna erről a képről. A meglátás izgalmas, de ezt én inkább egy fekvő képben tudnám elképzelni úgy, hogy valamilyen humort beleviszek. Itt arról van szó, hogy két ember húzza ezt a bigyót, a strandon dolgoznak nagyon. Ha ott van velem a barátnőm, vagy valaki, akit nem fognak megkergetni, akkor én el tudom azt képzelni, hogy ő a kis lábával beletipeg ebbe úgy, hogy ezek a fickók őt ne vegyék észre. Valamilyen kontrasztot kellene állítani, mert önmagában ez nekem nem elég, még akkor sem, ha érdekes maga a konstrukció, ami fölvázolódik: ez a Z betű forma a horizonttal, a parttal, és az egyebekkel. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon beszédes kép. A női láb, a férfi kép, az egész helyzet túl sok kommentárt nem igényel. Mindenképpen egy érzelmi kapcsolatról van szó, az érintés fontosságáról. Mindez egy olyan formában tud megvalósulni, ami líraian közelíti meg ezt a helyzetet. Technikában mondanám, hogy egy picit valamitől olyan érzésem van, mintha majdnem már szolarizálva lenne az egész, a középtónusoknál valami bebukik. Ez a férfikéz plaszticitásából levon. Ezek a lírai megoldások kevésbé tárgyszerű világítást várnak, kevésbé dokumentatív, konkrét világítást. Itt, ha jól látom, akkor valamilyen vakuval készült a felvétel, ebből még izgalmasabb dolgot lehet kihozni, de maga a gesztus tíz pontos. Egyébként a Vágy leckére ez egy három csillagos megoldás, de a technikán kellene kicsit csiszolni. Ilyen ritkán van, de most ezt a három csillagos képet visszaadom ismétlésre, de azt gondolom, hogy Kriszta érti, hogy miért, azt a fényrendet és tónusrendet keressük, ami az éjszakai portrédnál jelen van. (hegyi)
értékelés: