Azért érdekes ez a kép számomra, mert körülbelül 25 évvel ezelőtt készítettem egy nagyon hasonló fotót, igaz az fekete-fehér volt, és azon egy veréb ült, ugyanígy két drót volt, és valamiért én ezt nagyon izgalmasnak tartottam, hogy kompozícióban hogy lehet megoldani, mint üzenetet. Akkor szembesültem azzal a problematikával, hogy az ég olyan ellenfényt produkál, ami miatt nehéz a formán túl plasztikusan ábrázolni a madarat. Ennek a képnek egy nagyon nagy erénye az, hogy sikerült ezt a plaszticitást megőrizni. Hogy milyen madár, én nem tudom, ehhez nem értek, de az a jó a képben, hogy úgy van ábrázolva, mint bármilyen más portré szereplője. Ez egy dekomponált kép, hiszen a portré alanya kifelé néz a képből, és arrafelé van kevesebb a kompozícióból. Jók ezek az átlós vonalak is. Talán annyit kompozícióban mondanék, hogy a kép fölső részéből valamennyit vágtam volna, és a kép jobb oldalából is, azért, hogy egy picit följebb kerüljön az egész, mert most nagyon lent van. Nem maga a madár, hanem a második vonal húzza lejjebb, súlyban kicsit lejjebb ereszti annál, ami optimális lenne. Ami az üzenetet illeti, érdekes aspektus, hogy egy darab ilyen madár van ezen a képen, mert ez nekem mindenféleképpen az egyedüllétről szól, miközben a remény is benne van, az a remény, amit a madár gesztusa mutat. Nem egy megadóan tűrő, meditatív pózban van ez a kis állat, hanem figyel valamerre a képhatáron kívülre, és az ember várja, hogy egyszer csak a párja berepül a képbe. Ez a dinamikája ennek a képnek. Nagyon kevés eszközzel dolgozik az alkotó, és ez nagyon jót tesz ennek az ügynek, mert egy nagyon tiszta üzenet. Mondhatnánk azt, hogy ez semmi, csak egy madár a dróton, de mégis azt gondolom, hogy ez egy jelentős megfigyelés az ember szempontjából. Szerintem az állatok közül a madarakkal a legnehezebb kialakítanunk a viszonyunkat, mert repülnek, magasan vannak, nem lehet őket megsimogatni, nem lehet velük testi kontaktusba kerülni, ebből kifolyólag nagyon távoli ez a barátság, ez a figyelem. Ez nem teszi nagyon könnyűvé a gesztusok ábrázolását, de ennél a képnél ez sikerült. Verával abban maradtunk, hogy ő nem kér csillagokat, ez egy régebbi megállapodásunk, nem tudom, hogy még így van-e, de akkor most valamit kipróbálok, aztán legfeljebb mondja Vera, hogy ez neki nem tetszik: a többieknek mondom, hogy ez egy három csillagos kép, de nem kerül oda a csillag a kép alá. (hegyi)

Valamiért "sánta" ez a kép, csak nem tudom, miért. :)

Azt fogom most elmondani ennél az elemzésnél, amit már Ferinek egyszer skype-on elmondtam. Számomra ez a kép nagyon erős üzenettel bír. Erős üzenete van annak a gesztusnak, ami a Feri arcán megjelenik, annak a tekintetnek, annak az arcnak, annak a mimikának, amit ő mutat. Ami utána létrejön, a keretben a keret, a kisfiú, stb, ez a fajta didaktika számomra a giccs. Ez nem erősíti az ő üzenetét. Értem én, hogy mit akart ő ezzel üzenni, de ez az üzenet szájbarágós lett. Azt is elmondtam a Ferinek, hogy nagyon egyszerű a megoldás: ezt a képet úgy kell megismételni, hogy fogja ezt a képkeretet a kezében, nincs benne üveg, nincs benne paszpartu, melle elé tartja, belerakja a kompozícióba, tartja ezt a keretet a kezével, ezért látszik, hogy ez a keret egy valóságos keret, és a falra föltesz egy képkeretet paszpartuval, és nincs benne semmi kép, üresen marad. Nézzétek meg ezt a képet, hogy mennyire drámai lenne az üzenete akkor, ha a kisgyerekeket kivennénk belőle, és csak egy üres képkeret lenne a falon, és mellette a Mácsai ezzel a másik képkerettel. Tökéletesen rendben lenne. Az az erő, amit ez a kép képviselhet, azáltal veszik el, hogy Feri nem bízik eléggé a nézőiben ahhoz, hogy fogják ők érteni azt, hogy mi van az arcára írva. Az elveszett gyerekkor, az útkeresés, az a remény, amit gyerekként megéltünk, és az, ahogy ezt a reményt elveszni látjuk. Ezek azok a dolgok, amik számomra ennek a képnek a jelentései, és ehhez nem kell konkrét és valós üzeneteket bekapcsolnunk még pluszban, mert elviszi a figyelmem, mert elkezdek foglalkozni a gyerekkel, már Mácsaira nem is figyelek, holott fontos lenne, hogy ővele foglalkozzak, de a gyerek kedves mosolya ezt az egészet zárójelbe teszi. Még azt is hozzáteszem, hogy itt technikai problémám is van ezzel, mert nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ez az egész létrejöjjön, kellett használni a montírozó kést, létre kellett hozni azt az állapotot, ami nem a valóságban van meg, hanem csak a fotosop eszköztárában. Jó lenne, ha Feri értené, hogy miről akarok beszélni, hogy ha bízol magadban és a nézőidben is egyúttal, nagyobb a tét, mert mi van, ha valamit mégsem jól fogalmaztam meg - de tét nélkül nincs mérkőzés. Én nagyon szeretném, ha Feri kísérletezne ezzel, és létrehozná azt, amiről mi itt beszéltünk, és ami az értelmezésben elhangzott. Ezért adom vissza ismétlésre, miközben nagyon nagy ereje van a képnek, csak nincs kész. Ismétlés. (hegyi)

Három csillagos kép, megvan a lecke teljesítése. Ha találkozunk, Camilla, nyakon foglak harapni ezért a Lacamillaphoto beleírásért. Semmi nem indokolja ezeket a képbeírásokat. Erről beszélgettünk az egyik Estiskola találkozón, elmondtam ott is: attól még a képedet simán ellopják, hogy te egy ilyet beleraksz. Semmit nem véd, de azt létrehozod vele, hogy idegen. Mit keres az ott? Mit akarunk ezzel mondani? Ez most valami reklám akar lenni? Most reklám képet látunk? Hát akkor köszönöm, nem kérem, mert nekem nem kell, hogy ilyen randa direkt módon reklámozd magad, majd reklámoznak a munkáid. Magyarán: ha szignálni akarod a képed, akkor szignáld. Fogsz egy filctollat, kinyomtatod ezt az egész képet, és a filctollal szépen ráírod a neved, te a kezeddel. Ez az egyetlen érvényes verzió, semmi más. Ezek a fajta tipográfiai dolgok, a digitális amatőröknek a találmányai, és amatőr is marad. Ez a betűtípus is az, és a képbe beleírni, főleg szignóként, csak egyetlen forma elfogadható, az a te kézírásod. Nem használunk ilyet, amatőr dolog vízjelezni a képet ilyen módon. Ezen túllépve, ami a kép üzenete, egy nagyon jó üzenet az órával, az óra ismétlődésével, a szereplővel, a szereplő ismétlődésével, mindez bekeretezve, és még a természetet is belecsempéztük ezzel a fával, tehát az egész teljesen rendben van. És most egy meghökkentő dolgot fogok mondani: ritka eset, és ilyen talán egy évben egyszer fordul elő, hogy azt mondom, hogy ehhez a képhez ez a tónusrend is elfogadható. Határon mozog, tehát ez nem jelenti azt, hogy fekete-fehérben ez a kép ne lenne jó, de ebben a formában most ez is elfogadható. Azért, mert abban a fényviszonyban, amikor ez a kép készült, nem testidegen ez a színvilág. Az a fényviszony, ami ezt a képet létrehozta, hordoz ilyen színvilágot. Ebből kifolyólag működhet ez a dolog. De én remélem, hogy Camilla nem indul el a szépiázás útján, mert az nem lenne szerencsés. Én Camillát a színei miatt szeretem, amikor színesben fotóz, azok a pezsgő, vad színek tetszenek az ő munkáiban - ha fekete-fehérben dolgozik, akkor pedig azok a konkrét kompozíciós játékok, amiket fekete-fehérben létre tud hozni. Ezt tessék erősíteni. De ez egy teljesen rendben lévő három csillagos kép, és megvan a lecke teljesítése is, letérdelek eléd, Camilla, ne irkálj bele a képbe. (hegyi)
értékelés:    

Igen, Óz, a csodák csodája, végig a sárga úton megyünk be az erdőbe, és nagy titkok várnak ránk. Én pont most szembesültem ezzel hosszú-hosszú évek után visszamentem abba a térbe, ahol a gyerekkoromat töltöttem, Pestszentlőrincen, és megnéztem nagyanyám házát. Mindaz, ami gyerekként olyan hatalmasnak tűnt, és annyi mesének volt a terepe, most így visszamenve egy icike-picike kis házikó nagyon pici kis kerttel, és így felnőtt fejjel nem is érti az ember, hogy hogyan fértem én oda be, és hogy tudtam én ott bent ekkora nagy tereket álmodni magamnak. Itt is ez a helyzet, ezt tudja a kép, ettől lesz jó ez a megoldás, hogy pontosan ezt az élményt adja át. Azt, hogy az egyébként felnőtt számára még nem is biztos, hogy olyan könnyen észrevehető bokrokból szőtt barlangszáj mekkora nagy utazás egy gyerek számára, és mekkora nagy történet, miközben ha ez a két gyerek fölnő, ha visszamennek erre a helyre, akkor valószínű, hogy teljesen másképp fognak ezek a bokrok kinézni, és ott fognak állni, hogy szembesülnek azzal, hogy eltűnt az időkapu, a gyerekkor véget ért. Én nagyon jónak tartom ezt a képet, három csillag, és megvan a lecke megoldása is. Ez nem jelenti azt, hogy Nóra ne küldhetne még ilyen gyerekkoros történetet, nagyon örülök annak, hogy mindenféle manír nélkül dolgozol. Laborálástechnikailag mondok egy trükköt: ha a kép középső foltját egy kicsit továbbrajzolva ha kijelölöd a képnek a közepét, és inverzbe teszed a kijelölést, hogy csak a kép közepe ne legyen benne a kijelölésbe, kicsit eléletlenítve ennek a kijelölésnek a határait még egy kicsi fényt ráengedve az egészre, sötétítve a környezetet, mégjobban húzhatna befelé ez az egész. Most olyan, hogy szemmel láthatóan létrejön ez az alagút, de a külső bokor tónusrendje világos színekből áll, és ettől nem olyan erősen jön létre ez az alagúthatás. Erre lehetne még ráerősíteni ezzel. Ha nem érthető az, amit mondtam, akkor tessék szólni, és megcsinálom, fölrakom és megmutatom. (hegyi)
értékelés:    

Értem vagy, érted vagyok.

A gesztus abszolút jól érthető, hogy itt a főszereplő megosztja a figyelmet saját maga, és a partnere között, akit épp masszíroz, és ez azért fontos számomra, mint üzenet, mert a személyiségről ad egy olyan képet, ami tulajdonképpen nagyon erős jellemvonás tud lenni, hogy az ember mennyire át tudja a saját energiáit adni másnak. Itt nem csak a masszázsról beszélek, mint energiaátadási lehetőségről, hanem arról, ami a kompozícióból derül ki, hogy mik a fontos pontok. Valószínű, hogy a fényképezőgép keresőjének a problematikája az, hogy nem tökéletesen minden úgy van a képen, ahogy az szerencsés lenne. Itt a szempillákra gondolok, amik hiányoznak nekem, a csukló vége is hiányzik, az a fél-fél centi ide is jó lenne, hogy rákerülne. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy ebben a kitekert pózban nem biztos, hogy tudsz hatékonyan masszírozni, miközben az ujjaid sokkal több jelentéssel bírnak ebben a cselekvéssorban, mint a homlok. Itt most látunk egy nagy flekket, ez a homlok, ami nincs kihasználva. Látnánk az ujjaidat is akár, ha egy olyan pózt találnál, amikor közelebb hozod a két mutatóujjadat egymáshoz, és így a többi is jobba a képre tudna kerülni. Tehát egy olyan pózt kellene találni, amiben a kéznek nagyobb szerepe van, túlságosan háttérbe szorítod így magad. Az ember, amikor masszírozzák, tudja, hogy gyűrődik a bőr, létrejönnek olyan torzulások, formák, amik egy külső szemlélő számára akár komikusak is lehetnek, csak az ábrázolásnál, amikor pillanatba fagyasztjuk ezt az egészet, akkor nem biztos, hogy ez a legszerencsésebb. Vagy akkor létre lehet ezt hozni erősebben. A kép jobb oldalánál, a homlok szélénél már gyűrődik a bőr, ott látszik, hogy itt energiaátadás és mozgás is történik. Ezt vagy ne alkalmazzuk, és akkor az egész egy líraibb megközelítés, vagy akkor vegyük ezt komolyan, és hozzuk létre azokat a valós mozgásokat, amik jellemzik az ilyen fejmasszázs szituációkat. Mivel tudom, hogy erről készült ismétlés is, ezért nem mondom, hogy visszaadom ismétlésre, adok most egy csillagot, és a többiről majd a másik képről beszélek. (hegyi)
értékelés:

Ósdi, grundos focikapu keretezte füzek a sukorói arborátumban.

Egészen szép ez a keretezés, nagyon jó, hogy ezt Nóra észrevette, hogy ezen a futball-kapun keresztül fotózva létre tud hozni egy ilyen keretezést. Talán kevésbé vágtam volna szűkre, mert pontosan a szürrealitása miatt jó az, ha pár milliméterrel a kép szélénél több tér kellene legyen, és akkor ez még erősebben üzenne. De így is nagyon erős ez a focikapus meglátás, és nagyon sok mindent visszaidéz a gyerekkorból nekem. Én nem voltam egy nagy focista, de a barátokkal való kapcsolattartáshoz a foci hozzátartozott. Fontos volt az, hogy voltak ilyen helyeink, és ezekből a helyekből lettek a nagy beszélgetős helyek, az első cigi, az első üveg sör, tehát regényes, és a képzeletet beindító ez az egész: a padokkal a fűzfa alatt, a fűnyíráskor otthagyott kis szalmával. Talán ha nem ennyire délidőben készülne ez a fotó, akkor a világítás is meseibb lehetne, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Ennek a portrénak a portré szabályzati könyv szerint komoly hibái vannak, de szerintem ezen a képen teljesen olyan a Zsolt, mint a valóságban. :) Egyébként Dani javaslatára töltöm föl.

Feri leírja a leiratban, hogy a portré szabályzati könyv szerint ennek a képnek komoly hibái vannak. Én szeretném végre ezeket a könyveket elolvasni, amit te emlegetsz, mert én nem tudok ilyen szabálykönyvről, de hát ez valószínű a könyvtárunk szegényességének tudható be. Nem állítom biztosan, hogy nincs ilyen szabálykönyv, de én szeretném azt látni, ahol ezek le vannak írva. Nekem ezzel a képpel más bajom van, mint amit te itt most írsz, hogy milyen szabályt rúgsz fel - nyilván a dekompozícióra gondolsz. Ezzel nincs problémám, de azzal van, hogy a világítás lapos, és azzal is, hogy a háttéren létrejövő fényfolt nem nagyon értelmes, pont a dekompozíciód ellen dolgozik. Próbálná visszarántani azt a tömeget, ami a fej foltja, de ahhoz nem elég határozott. Ez egy véletlenül exponált képnek tűnik nekem ebben a formában, világítás tekintetében. Mivel ott voltam, és mivel ismerem a csávót, aki ott van a képen, így tudom, hogy ez a helyzet nem egy beállított fotográfiai helyzet volt, hogy na akkor most rendben van a világítás, tessék gyakorolni, hanem épp akkor az a fickó a sörényével, magyarázott valamit. Te úgy érzed, hogy ezt a magyarázás pillanatát te elkaptad, de nem érzem ezt annyira jellemzőnek. Azért nem, mert ismerem a csávót, ő amikor magyaráz, akkor teljesen más arcot vág, itt éppen két mondat között van, tehát nem sikerült akkor exponálnod, amikor jellemzőek a gesztusok. A másik dolog az, hogy ebben a tónusrendben, amiben ez most dolgozik, nem sok jövőt jósolok ennek a fickónak, jól látszik, hogy magas vérnyomással küszködik, az is, hogy emésztési problémái vannak, magyarán eléggé hurutos beteg színeket sikerült itt létrehozni. Kicsit kellene ezzel is dolgozni. Harmadrészt, nem tudom, hogy te mit gondolsz erről a fickóról, de ebből a képből, ami nekem lejön, hogy milyen véleményed van erről a csávóról, az nem biztos, hogy egyértelműen pozitív. Nem baj ez, csak ezt vele is meg kellene beszéld, hogy mi a baj, mert egy portré mindig két ember melója. Ha a fotós úgy érzi, hogy valamiért a modellt úgy kell beállítania, és olyan pillanatot kell rögzítenie, ami őt nem egy emelkedett állapotban mutatja, akkor annak mindig van indoka. Itt most a pofázmánya ennek az embernek telibe van világítva, nem biztos, hogy ez a profil számára túl előnyös, még akkor sem, ha maga ezzel a mesterkélt szakáll beállítással szeretné felhívni a figyelmet az ő profiljára, ezzel próbál dolgozni ilyen optikai tuning gyanánt, de nem biztos, hogy ez így szerencsés. Ráadásul egy nagy fejhúst látunk. Itt van ez a mélybordó pólóing, ez még inkább keretezi azt, hogy milyen vastag nagy nyaka van, meg tokája. A hajával is valaminek kellene történnie, mert nem tudom, hogy most ébredt-e, vagy mi van. De nincs ezzel baj, mert lehet ez egy stíluselem is, de ezt is talán vele kellene megbeszélni, hogy ő komolyan gondolja-e ezt a hajat, mert ez ebben a formában eléggé gáz. Most elvicceltem az egészet, mivel rólam készült a kép, így merek magammal szemtelen lenni, de gondold el, ha nem én vagyok ezen a képen, hanem valaki más, akkor nehéz labdát dobtál volna ide, hogy azt elemezzem le egy idegennel. Magammal könnyebben megteszem, Cyrano-effektus, hogy elmondom, hogy mi a baj: saláta orra van a csávónak, erre még rá is erősítettél, disznó nagy feje van, ezt még a világítással és a beállítással még jobban hangsúlyozod, ráadásul kiszorítod a kép szélére, vagyis kimozdítod a nyugalmi állapotából abban a helyzetben, ami nem dinamikus. Feri, azt értsd meg, hogy ha itt most valaki más van, akkor ezt a képet nem tudom leelemezni. Azért nem, mert a modellt bántanám meg vele, ha ezt így belemondanám, hogy úgy sikerült lefényképezned, hogy lófeje van. Lehet, hogy a csávónak lófeje van, de a te dolgod az, hogy ezt a lófejet próbáld valahogy csökkenteni, vagy visszahozni. Ez a problémám ezzel a portréval, most talán ezt el tudtam mondani. (hegyi)
értékelés: