Igen, Ágnes nyaral, sok mindenkinek felkeltette ez a kép az érdeklődését, és nagyon jó a gesztus ezzel a gatyával, meg az alkotó combjával, meg a Bobi farkával. Azt elmondanám, hogy ez nem macska, hanem kutya, a méreteket tessék megfigyelni. Ha ekkora macskánk lenne, akkor valószínűleg dömperrel kellene etetni. Ez abszolút rendben van, és én ismerem a saját állataimat, hogy nem olyan egyszerű létrehozni a csodát. Kár, hogy az a szék üres, így most a szerepe annyi, hogy összeköti ezt a két formát. Ez is fontos szerep, de onnan valaki hiányzik, ez a hiányérzet megmaradt. Tónusban is rendbe kellene ezt rakni: nagyon világos a comb, ki is van égve, a nadrág is, erre tessék odafigyelni exponálásnál, valahogy kiegyenlíteni ezt a két dolgot. Attól még a nyaralás érzete megjön, hogy nem a verőfényes napra fekszem ki, hanem csak fénybe, és akkor tónusértékben a háttér, a szék, és a comb, a kutya farka kevésbé nagy különbséggel szerepel. Ha legközelebb jössz, akkor ezt a leckét kérem megismételni, miközben megvan rá kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Itt most azt hiszem a receptnek kéne jönnie, de az igazat megvallva gőzöm sincs róla. Én csak annyit tudok, hogy elmondhatatlanul finom. Volt.

Nagyon guszta, Gábornak arany élete van, ha őt ilyenekkel kényeztetik. Nem olyan bonyolult dolog a lepény elkészítése azért, tehát a többiekre gondolhatsz abban, hogy elkéred majd a receptet, és ide beírod. Ebben, kérlek, segíts, hogy más is ehessen ilyen finomat. Tökéletesen rendben van a süti, gyönyörű, és annak is örülök, hogy sikerült érzékeltetni Gábornak képileg is azt, hogy ez cseresznye. Ez azért fontos nekem, mert a cseresznye és a meggy egymástól nehezen megkülönböztethető gyümölcs fotóban. Most itt, a megvilágítással és a színbeállítással Gábor elérte azt, hogy ezen látszik, hogy ez cseresznye. A rostozata más a két gyümölcsnek, ezt kell tudni ábrázolni, a meggy erősebben szétesik hő hatására, mint a cseresznye. Szóval a kép rendben van, ez a perverz villa is, ahogy ezt beleszúrta Gábor, gondolom, hogy a fényképezőgépet le se tette, és az a villa már a szájában volt. Megvan a három csillag, ez egy jó ételfotó. Megvan a leckemegoldás is, de Gábor, nehogy ettől abbahagyd a fotózását ennek a leckének, mert annyira sok ételfotó leckét nem láttam még tőled, hogy bizton állítsam, hogy te ezt meg tudod csinálni, de ez most jól sikerült. (hegyi)
értékelés:    

A tető kedves emlékeket ébreszt bennem mindig, egy barátommal szoktunk kijárni. Szerencsénkre, elolvasva a tűzvédelmi menekülési tervet, felfedeztük, hogy milyen egyszerű is kijutni :) Az állvány egy légelszívó kimeneti nyilását fedő fémlap volt. Gyönyörű a panoráma az egész lakótelepre, most mégis én vagyok a fotóalany.

Érdekes a három kép, és érdekes az, ami ebből számomra kirajzolódik, miközben ezt tökéletesen elfogadom, mint hármas lecke, és rendben van. Van egy srác, aki érzelmes, aki a szerelemről és szeretetről beszél, de közben vicces is, és érdekes hajbeállítással, hozzám nagyon közel álló módon, közli a külvilággal a maga kritikáját, és akkor ugyanezt a fiút látjuk a háztetőn ülve, szintén egy meditatívabb helyzetben van. Sok minden más is történhetett volna itt, azt látjuk: fölmászhattunk volna a létrán, játszhattunk volna a vascsővel, bármilyen más gesztust is hozhattunk volna, mégis egy meditatív gesztust mutat nekünk az alkotó. Még egy dolog fontos: nem mutatja a szemét, valamiért fontos neki, hogy szemüvegben van fönt. Ez egy szerep, egy vagány fiú szerepe, de a vagányfiúság, amit a szemüveg hoz, meg ez a morc megjelenés, a rövid haj, és hogy a tetőn vagyok, mert vagány vagyok, ez magával a pózzal mond ellent. Azzal a nyugalommal, ahogy a két kéz egymáshoz illesztődik, ahogy ebben a kicsit gubbasztó pózban lógatja a lábát, ebben van egy nagyon szerethető odafigyelés. Egy nagyon érdekes kettősség alakul így ki: vagány gyerek, aki érzelmes. Ez egy nagyon jó irány, úgyhogy Milán, én azt mondom, hogy ezt ne hagyd abba, ebbe az irányba menj tovább, mert itt sztereotípiákat tudsz megdönteni. Az emberekben élnek ilyen sztereotípiák, hogy „persze, mert a hülye huligán fölment a tetőre, aztán nem tudom fogni a tévén a kettes adót, mert eltekerte az antennámat”. A képi jeleket illetően, nem biztos, hogy ez a tetőrészlet optimális, mint portré háttér. Lehet, hogy valami olyat kellett volna megnézni, hogy a háttérben tényleg megvalósulhasson az a látvány, hogy innen milyen gyönyörű a panoráma. Az adhatna ennek még egy plusz lökést, de én még véletlenül se akarom, hogy úgy gondold, hogy megint felzavarlak a tetőre, aztán ott még a végén valami baj ér téged, csak csínján és módjával ezzel a tetőn való mászkálással, meg hogy itt kísérletezünk, mert ha nagyon belefeledkezik az ember, akkor ez egy balesetveszélyes hely is lehet. De nem ártana, ha ezt meg tudnád oldani úgy, hogy a háttérben az valósuljon meg, amit egyébként a leiratban elmondasz. Javaslat, tudom, öregemberes duma lesz, hogy mindig legyen veled valaki, aki odafigyel arra, hogy mi történik, azért, mert ha az ember belefeledkezik a fotózásba, és keresi a legjobb pózt, történhetnek érdekes dolgok, legyen valaki ott, aki segít, aki sameszkodik, aki helyetted beül egy pózba, és te addig megnézed a beállítást, addig ki tudod találni, hogy az jó lesz-e neked. Olyan valaki kell, aki nem befolyásol téged a kép elkészítésénél, sem azzal, hogy megmondja, hogy mit csinálj, sem azzal, hogy esetleg röhögtet akkor, amikor te éppen nem röhögni akarsz egy képen. Megvan a három csillag, mert maga az őszintesége, és ez a kettős játék teljesen rendben van. Megvan a leckemegoldás is. Ettől függetlenül várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Klassz meccs volt!

Igen, Csongor, körülbelül így kell riportot csinálni. Nem technikailag mondom ezt, hanem történetmesélés szempontjából. Érthető a sztori, az angolokkal vízilabdáztunk, lement egy meccs, és lealáztuk őket, és ez nagyon jó. Technikailag van problémám viszont. Az első képnél az, hogy ez az egész tömeg billen. Mondjuk ha én egy újságnál dolgozom, akkor én ezt a képet ebben a formában nehezen tudom az újságba berakni. Ha már csak egy kép is van, amivel nehezen tudok mit kezdeni, akkor keresek egy mást az ügynökségnél, aki ezt az egész sztorit úgy megcsinálta, hogy nincs benne technikailag hiba. A függőlegeseket, vízszinteseket célszerű tartani. Ez nagyjából igaz a második képre is, ez is ugyanarra dől. A harmadik kép rendben van, bár a hálóból adtam volna még egy kicsit, hogy értsük is, hogy mi lóg ott be, de ez a kép rendben van. Nem értek a vízilabdához, úgyhogy azt gondolom, hogy a következő is abszolút rendben lévő, itt, ha minden igaz, dobunk mindjárt egy gólt. A közönségről készült kép, mint hangulatkép tulajdonképpen rendben van, bár akkor kellett volna exponálni, amikor a közönség éppen örül. Most annyira nem feszült a figyelem, van, aki teljesen mással foglalkozik, a kisgyerek kér még egy szendvicset, a másik srác magyarázza a piros pólósnak, hogy „te, figyelj, utána elmentünk a csajjal, meghívtam őt egy pub-ba”, közben a szőke hajú lány a punk barátaival majszolja a szotyit, szóval millió-millió történet, és mind kicsit magával van elfoglalva. Valószínű, ha ez éppen egy góldobásnál van, akkor ezek egy emberként ugrálnak és üvöltenek. Ez szerencsésebb lett volna, ha így történik meg, de az ábrázolás maga rendben van. Az eredményjelző tábla is értelmes és értelmezhető, itt is dől az egész hanyatt, nem tudom miért. Utána, amikor a srácok lemennek a színről, ez teljesen rendben lévő kép, integetnek, örülnek, boldogok. Ezek apró hibák, amiket felsoroltam, a ferdeséggel kell tudni mit kezdeni. Megvan a három csillag, mert az, hogy a riport ennyire össze van szedve, tökéletesen rendben van. (hegyi)
értékelés:

Az ötletet abszolút értékelem, jó meglátás, mint portré is jól működik, de a formákat, be kell fejezni. A könyök hiányzik a képről, fontos lenne, hogy meglegyen, és nekem most nagyon szélre van a modell téve. Lehet, ha a könyök benne van a képben, akkor ez a probléma megoldódik. A hajnál is szűk a vágás, most ez túl lett ollózva. Ez a két rész, ahol nekem nagyon-nagyon szoros. A másik dolog az, hogy ez a pulcsi, a maga csíkjaival teljesen jól dolgozik együtt a kanapénak a csíkjaival, de valahogy a bal vállnál furcsa redőket ad az egész, és a kivágás is a bal vállnál megtörik. Ez akkor lenne szép, ha az is egyenes lenne, mint a másik oldali része a pulcsinak. A V-formát, amit a gombtól a nyakig ad a ruhadarab, meg kellene hagyni, és lényegesen kevésbé szűkebbre vágni. (hegyi)
értékelés:

Egy hirtelen jött ötlet volt ez a kép. Az egyik legjobb barátnőmmel csináltam a képet.
Az jó ötlet, hogy a napot foglalja keretbe ez a két kéz, az is érdekes, hogy a két szereplő, a barátnő és a fotós egy szívformát hoznak létre a kezükkel. Ez olyan, mint a szmájli, legalábbis én ezt nagyon a mostani korban láttam először mutogatni ezeket a szívformákat koncerteken, itt-ott-amott, tehát úgy látszik, hogy egy új szimbólum alakult ki, ezt is jónak tartom. Ami számomra izgalmas, az a belógó fűszál, vagy fa, amit látunk a nap mellett. Ettől válik az egész izgalmassá, és attól a csillanástól, amit az optikán létrehoz a nap sugárzása. Ez a része jó, a gesztust is értem, az is jó, de nekem egy picit édes. A szeretet jelének a szívformát alkalmazni, hosszú évszázadokra visszavezethető jelzés, gondoljunk csak a mézeskalács szívekre, vagy a fába karcolt jelekre, de nekem a szimbólumnak pont ettől a fajta sztereotipizálásától a hitelességére kerül rá egy fátyol. Magyarán, az előző kép, az I feel good című képe Alexandrának, amennyire előrelépés volt, és amennyire erős helyzet volt, azt keresném én a többi lecke megoldásánál is. Ahogy ott létre tudta hozni az ismétlésben a kavicsrugdaló gesztusban a maga üzenetét, annyira erős gesztust várnék. Szerintem ennél többet tudna adni Alexandra, ezen gondolkodjon el egy kicsit. Ettől függetlenül megvan a három csillag, ez egy jó kép, de a Barátság leckére én várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Igen, van rajta effekt (bár nem sok), de nekem ez itt és most így. Pont.

Olyan ez az egész, mint egy kotta, hangjegyekkel, ezek a lámpák meg drótok. Azért nem tudok vele mit kezdeni én magam, tőlem azért áll ez távol, mert olyan, mintha egy cukormázzal le lenne öntve az egész. Az én érzelmi helyzetemhez nincs szükség arra, hogy az alkotó még pluszban ráerősítsen arra, amire, ha akarom, egyébként is értek. Ha nem fotóról lenne szó, hanem zenéről, akkor azt mondanám, hogy popzene, ilyen darkos, kicsit szomorkás popzene. Hogy ez rezonancia-e, ezt se tudom igazán megállapítani amiatt, amit itt elmondtam. Azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom, hogy mi van akkor, amikor valamit nem tudok kicsomagolni. Értem, hogy miért csinálta meg Gimesi ezt a képet, de én nem csináltam volna meg. Értem, hogy ha már megcsinálta, akkor miért rakott rá ilyen effekteket, de én nem tettem volna rá effektet. A tipikussága, ami kérdés, hogy van-e bármi olyan, ezen a képen, ami más, mint bárhol máshol elkészíthető kép naplementében. A Szabadság szobor az egyetlen, ami ezt az egészet igazolja. Pedig meg lehetne ennek a dolognak a maga szocio hidegsége is az oszlopokkal, de ettől a filterezéstől pont ezt a szocio-réteget hántotta le róla András. Ha csak formailag nézem, és azt mondom, hogy csak esztétika, és forma, akkor nekem ez a kép kompozícióban nincs összefogva. Zavarnak a technikai hibái. Nem tudom, hogy mik azok a pontok a képen, hogy azok madarak akarnak-e lenni, vagy valami effekt, vagy sérülés érte az objektívet, vagy mik azok. Ahogy az ég elfeketedett, és ennyire vissza van fogva a tónus, ez is egy olyan kérdés számomra, amit nem tudok visszafejteni. A nap, meg a felhők érdekes fényjátékot hoznak létre, de ez nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza ezt az egészet, amit a képnél látok. Egy lényegesen szűkebb képkivágásban lehet, hogy működne ez a kép, ha a tetejéből nagyjából majdnem az egész feketét levágnánk, és a kép jobb oldalánál, ahol a második legmagasabbnak mutatkozó villanyoszlop van, utána nem sokkal szintén vágnánk, valahol ott, ahol összeérnek a villanydrótok. Talán akkor egy működőképes kép lehetne, de akkor is azt mondom, hogy olyan, mint arany hidat fényképezni, hogy önmagában nem elég, és ebből a nézőpontból a Szabadság szobor sziluettje sem elég meggyőző. Átteszem ezt Szorgalmiba. (hegyi)