Ez a munka egy készülő sorozat darabja. Mivel a teljes sorozat még nem ismert, ezért elemezni csak egyedi képként tudom. Kezdeném a címmel: Plútusz. Ez a cím és a sorozat többi címe is, Dante Divina Commedia művére utal. Nekem a gimnáziumban kötelező olvasmány volt. Nagy erőfeszítések árán, a pokol részt majdnem végig olvastam. Szerintem, nincs épeszű gimnazista, aki az egészet elolvasta. Plútusz a negyedik bugyorban jelenik meg, ahol a tékozlók, kuporgatók és haragosok szenvednek. Szerepe szinte semmi, Dante elküldi a mosásba és tovább mennek. Marad fogódzónak az itt felsorolt bűnök. Nos, ha megfeszülök sem tudom összefüggésbe hozni a képet ezekkel, vagy Plútusszal. Ezért a kép két csillagból indul, mert ha a cím komoly tartalmat sejtet, akkor megfejthetőnek illik lennie. Ha az okoskodást elfelejtem, akkor amit látok, az tetszik. Nagyszerűen játszik a kép az életlenség különböző fokozataival. A vászonhoz tapadó testrészek majdnem élessége és a háttérvilágítás ezt mégis elbizonytalanító hatása, igen szép részleteket és átmeneteket produkál, a vászon struktúrája pedig szépen összefogja az egészet. A hangsúlyok a kezeken, a fejen és a falloszon vannak. (Ha nagyon akarnám, ehhez még filozófiát is lehetne gyártani, hiszen a férfi életét ezek a rekvizítumok vezérlik.) Van egy negyedik sötét hangsúly is, a derék-has táján teljesen fölöslegesen, sőt zavaróan. Hangsúlyozva, hogy tetszik a kép, a szerzőt tekintve erre egy csillagot tudok csak adni. (Bojtár Tamás)
értékelés:

Régi, blőd reklámszöveg volt a cipőt a cipőboltból, a hiánygazdaság vicce, hiszen egyrészt honnan máshonnan, másrészt mintha olyan nagy választék lett volna... de mégis, volt ebben valami báj, ahogy a szocialista ipar termékeit elkezdték reklámozni. Pir.burg. pár.káp. Persze ez csak a verbális felütése a képnek, merthogy ez a kép másról, többről és mélyebben mesél annál, mint egy sima szóvicc. Sándor kiváló megfigyelője annak, ahogy a fények játszanak a képen, és akár a pillanat, akár a tudatos tervezés volt a fő irány, azt kell mondjam, hogy az eredmény magáért beszél. Ezek azok a képek, amiket jóllehet sokan meglátunk, de alig néhány olyan ember van, aki adott pillanatot úgy formálja képpé, ahogy Sándor teszi, határozottan, lendületesen, sallangmentesen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Óbuda ezek szerint jó hely, még akkor is, ha a naív festésztet nájlonsátorlapon szerepel, mert legalább van, lehet vele szembesülni. Kitűnő, ahogy a traverz árnyéka átfolyik a képen és átmegy az útra, ez adja az értelmét a térhasználatnak a képen, ráadásul ezáltal a női szereplő is más értelmet kap, nem csak egy sima poénkép, hanem konstrukció is született. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Tetszik nekem ez a kör négyszögesítése projekt kép, ahogy a háttér él, nyílnak az újabb terek, jó ritmusok jönnek létre, de van egy olyan érzetem is, hogy ez egy előadás színpada, mint egy díszlet, viszont ha ez elfogadható, akkor jó lenne valakit látni ezen a színpadon. Persze ez csak egy spekuláció, hiszen a fene se tudja, hogy ott járhat-e, jár-e ember, ezért ez úgymond nem hibája a képnek, hanem egy meglátás, hogy hogyan is lehetne még izgalmasabb nekem. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

A helyzet az Szilárd, hogy én visszamennék a helyedben, és még egy kísérletet tennék. Az előzőhöz képest ez nagy előrelépés, szuper, hogy a műbőr felület csillogása ennyire anyagszerűvé teszi a székeket, jó az asztal műmárványa is, abszolút jól megfogtad ezt, és jók a ritmusai is ezeknek a tárgyaknak. A megoldás pedig az, hogy az asztalt illetően a logikát kapcsold ki. Hiába három az a csésze, meg citrom, meg tej, meg ropi, meg szalvéta, ez lehet, hogy a valóságban mind elfogyasztásra került, de az asztalt is kezeld úgy, mint egy geometriai feladványt. Kevesebb több lesz. Egyszerűsíts. Például két csésze, teával, egy tányér citrommal, és kész. Se kanál, se szalvéta, se ropi. Legyél türelmes és megládd, meglesz ez. Ismétlés. (hegyi)

Ha jól látom, egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány a felállás, vagyis sejthetően baráti párok, és kifejezetten jó az, ahogy a tartásból arra lehet következtetni, hogy ezeket az embereket lenyűgözi a lemenő nap fénye, a víz csillogása, a fény mágiája, a vitorlások árbocai, és mindez olyan hangulatban árad a képről, ami nagyon jól dekódolható a nézőnek. Ilyenkor hangzanak el életre szóló ígéretek, vallomások, kötelékek köttetnek, szóval jól fogalmaztál. (hegyi)
értékelés:    

Értem én, itt a tavasz, kirepülnek a motorosok és a tolókocsisok is, van ebben humor, de úgy érzem, hogy ebben a képben most több szálat akartál egyszerre elindítani, és ez nem sikerült tökéletesen. Egyrészt a tavaszi hangulat, másrészt a motor-tolókocsi párhuzam, aztán hogy mind a kettő üres, és a kuka, és a gyalogosok - szóval ez jó, de nekem egyszerre túl sok feldolgozandó irány, és elkezdek tétovázni a nézés közben, hogy most akkor mi is van, honnan fog előugrani a kép főszereplője, mint a nyúl a kalapból? Ha majd adódik erre mód, kéne kicsit letisztázni ezt és esetleg egy új megfontolással ismételni. (hegyi)