Szakkör | Page 439 | Látszótér

Csóva

Kérdezted a bögrés képednél, hogy hogyan kellene elhelyezni a tárgyat, ott ezt el is mondtam az elemzésben, itt is azt kéne alkalmazni, hiszen a forma azonos. Ezen kívül az, hogy lefényképezel egy lámpát, kevés. Miért ezt, miért így, miért itt? Ezekre nem ad választ a kép. Keresd azt, hogy mi az, ami ebben téged foglalkoztat, azt mutasd meg a néződnek. (hegyi)

Gyűjtemény

Évekig gyűjtögettem. Macsupicsura váltom.

Az ötlet jó, a kivitelezéssel két komoly problémám van. Az egyik, hogy valamiért olyan, mintha nem fényképezőgéppel, hanem mobillal lett volna készítve a kép, és ennek a képnek az egyik fontos tulajdonsága a felismerhetőség. Enélkül nem lehet érteni, elvész az a hatás, hogy felismerem, hogy ezek pénzérmék és a struktúra adhat plusz irányt, ami esztétikai formát ölt. A másik az, hogy ebből a nézetből a kupacok nem látszanak jól, tehát hogy mennyi is ez, mekkora is ez a "hadsereg", azt nem látjuk. Kérlek, ismételd meg jobb technikával. (hegyi)

Laci

Szeretném felkérni ennek a képnek az elemzésére Bojtár Tamást.

Az első benyomás, hogy technikailag minden rendben van. Expozíció, mélységi élesség, színek. A következő benyomásom, hogy ezen a képen nincs semmi különös. És ha még egy kis időt szánok rá, (és persze számok), akkor rájövök, hogy ez a kép legfőbb erőssége. A modell (Laci), ránk néz, beenged minket a privát szférájába, de anélkül teszi ezt, hogy sugallni akarna magáról bármit is. És ezzel, sokat elárul magáról. Olyan ember, aki tisztában van önmagával, de nem csinál saját magából (t.i. hogy őt most fényképezik) nagy ügyet. És a fotós? Részéről az a nem kis teljesítmény, hogy egy ilyen kép elkészültéhez meg tudta teremteni a körülményeket. Vagy, ha azok maguktól összeálltak, akkor ezt ki tudta használni. És akkor nézzük a struktúrát. Szűkre vágott kép, alul kényelmesebb lenne egy hajszálnyit bővebben. Ha a modell jobb válla egy egész kicsit a képen lenne, az még stabilabbá tenné ezt az egyébként is kiegyensúlyozott portrét. Fölül pedig vágnék annyit, hogy a jobb kéz fölött ne legyen háttér. Ritkán látni olyan portrét, ami után úgy érzem, hogy valamennyire megismertem egy embert, ez ilyen. (Bojtár Tamás)
értékelés:

aki a kicsit nem becsüli...

Viki, lehet hogy nekem hiányosak az ismereteim, de nem értem, mi ebben a humor. A randa zöld pólóing? Vagy Árpi szuggeráló tekintete? Vagy hogy valami szmötyit iszik Kinder tojásból vagy miből? Nem értem. És mivel nem egyértelmű a geg, ezért ez legfeljebb belső használatra, családi albumba humor, és a technikai problémák is erősek, szóval én most ezzel nem tudok mit kezdeni. (hegyi)

Telefon

Jó geg ez a telefonnal fényképezek telefont, a megvalósítás se rossz, engem nem zavar az ujjnyomat sem, azt viszont inkább hiányolom, hogy azon kívül, hogy telefonnal telefont, a gesztus nem hozza a történetet. Talán ha markolod a telefont, ha valami történik, ami mesél, akkor ez nem probléma, azaz ha csak mellékes motívum a poén, és van mellé támasztéknak valami. De így is lehet illusztráció cikkhez, szóval azt mondom, hogy ez így nem rossz. Az eltűnő világ leletmentéséhez is jó utalás, de a veszteség nem tárgyi, hanem hangulati leginkább ebben az esetben, ezért azt a vonalat erősíteném. (hegyi)
értékelés:

önporté arc nélkül

Kérésre "éles" kép.

Igen, ez már lényegesen jobban tetszik nekem, hogy kevesebb a bizonytalanság. Úgy tűnik nekem, hogy itt valamit vesztettünk is, tehát az előző képnél határozottabb volt a szájnál a fény, ez most nekem itt kicsit hiányzik. Egyébként jó leckemegoldás, és örülök az ismétlésnek, úgyhogy kapsz plusz egy csillagot, mert ez az ismétlés megtörtént, ugye a lecke már értékelve lett. (hegyi)
értékelés:

Csoki

Ha ilyen nagyvonalúak vagyunk fönt és lent ezzel a játékkal, márpedig szép ez a ritmus, amit itt kapunk, és ez a ritmus jól rímel arra a nyugalmi helyzetre, arra a játékosságra, ami a kutyában van, akkor azt nem értem, hogy oldal irányban miért ilyen szűk ez. Az egy másik kérdés, hogy majd, ha ezt ismétled, akkor én javasolnék valami más kutyatakarót használni, lehet, hogy neki ez a kék-vörös csíkos a kedvence, de ez egy kicsit agresszív, tehát ehhez a miliőhöz kevésbé illik. Arra is érdemes odafigyelni, hogy itt vannak áttűnések, áttörések, és ott látok a háttérben kis rendezetlenséget. Tudom, hogy sokat nem lehet ezeken a szerkezeteken mozgatni, mert akkor megharagszik a kutyus, de talán érdemes lenne valamit kitalálni a háttérrel, hogy mit is akarunk ábrázolni. Ha ő ebben partner, és nem csak egy egyszeri helyzetről volt szó, hanem tényleg ebben a karosszékben időt szokott tölteni, akkor talán nem olyan nagy kérés, ha azt mondom, hogy ismételd meg ezt a leckét. (hegyi)

Zsolt

Nehezen fogom én ezt a képet elemezni, mert ugye felismertem rajta magam, itt voltam, emlékszem a szituációra is, hogy itt viccelődtünk egymással. Ahogy a kommentárokat olvastam, az is felmerült, hogy én féltettem a kamerámat, meg hogy akár irigy is voltam, de hát Lacinak az én kamerámnál még egy fokkal jobb van, úgyhogy irigységről szó sincs. Persze az ember a saját munkaeszközével kritikus viszonyba is tud kerülni, tehát lehet, hogy ez is benne van. Most mit mondjak? Nem lehetne azt, hogy ezt valaki más elemzi le, és nem én? Nem lehetne egy ilyet kérni? Én most itt tényleg tétova vagyok, hogy mit mondjak, mert látom én kívülről a csávót, csak most mondjam azt, hogy ezt az öregedő pasit miért kellett így ábrázolni, hogy mit akar ő, mit nyúlkál itt felénk? Vagy mondjam azt, hogy lehetne éles a szeme, és nem a haja? Közben pedig a gesztusban benne van az is, hogy ez egy ellesett pillanat, egy dinamikus történet, és ez felülírja azt a problémát, ami technikailag esetleg jelen van. Jó az élességjáték, de hadd ne én elemezzem, könyörögve kérlek benneteket, elemezzen le már valaki. Gerlei, figyelj, elemezz le te! Azt mondom, hogy Gerlei Gábor lesz a képelemző. Lehet ilyet csinálni esetleg, nem tudom mi a véleményetek róla, hogy azokat a képeket, amiket én nem tudok leelemezni, avagy én magam készítettem, azokra felkérnék embereket időről időre, hogy kinek az elemzésére vagyok kíváncsi. Mit szóltok? (hegyi)

Sokáig csócsáltam ezt a képet, mert azt rögtön tudtam, hogy tetszik, de forgattam magamban, hogy miért. Aztán leginkább abban maradtam, hogy nekem ez a kép nagyon erős barokk asszociációkat hordoz, anélkül, hogy archaizálna. Sikerült Zsoltot egy viszonylag - már ugye a lehetőségekhez képest - előnyös szögből eltalálni, ez a kicsit előrebiccentett fej jól áll neki. Sőt, pont ez előrebiccentés miatt olyan hatást kelt, mintha fentről néznénk le rá. Maga az arc, a dudoraival, redőivel, valamelyest még színeivel is hozza a barokkban jellmező formákat, kidolgozottságot. Ugyanígy a barokk egy részében jellemző, a térbeliséget hangsúlyozó, a néző felé kinyúló végtagok jelenléte is hozza ezt a világot. Ugyanakkor a háttér, az ing, a kezek életlensége egy teljesen modern környezetet ad ennek. Abban nem vagyok biztos, hogy Zsoltról ez egy jó portré lenne, mert nekem ez a gesztus, a felfelé irányuló kinyújtott kezekkel, tekintettel inkább egy kérlelő, esdeklő figurát mutat, ami Zsoltra nem annyira jellemző (szerintem) de mint kép szerintem kiváló. Én adnék érte három csillagot. (Gerlei Gábor)
értékelés:

Csütörtök délelőtt

Én ezt egy nagyon erős képnek tartom. Itt elárulok egy titkot: megkérdeztem Bach Vikitől, hogy ismeri-e Hajnalkát, mert piros itt is a fal, mint egyszer Viki képén is láttunk egy ilyen piros falat, de kiderült, hogy nincs erről szó. Én örülök annak, hogy ez a kép ebben a formában mutatkozik meg nekünk. Keresetlen, és a keresetlensége miatt átélhető a gesztus. Így jó, ahogy van, értem ez alatt azt, hogy persze, én is látom, hogy ferde a horizont, meg dől hanyatt az egész, de ettől izgalmas, hogy ezt közben tömegben maga a szereplő húzza helyre. Ha megfigyeljük a tömegelosztást, pontosan a szereplő felé dől ez az egész, de ő pont az ellenkező irányba mozdul, tehát ez az ellentétes mozgás adja az egésznek a dinamikáját, miközben ez egy nyugalmas póz, de mégis feszültséggel teli tud lenni. Nem csak attól, hogy attól félünk, hogy leszakad a radiátor, hanem attól, hogy ez a kiegyensúlyozatlanság, ez a kis billentés meghúzza az egésznek az ívét. Ezt én nagyon jónak tartom. Hajnalka, első három leckével lehet még dolgozni, de erre megvan a leckemegoldás is. Én örülnék, ha kapnánk még belőled. (hegyi)
értékelés:

kalap

Érdekesek ezek a többszörös expozíciók. Ha jól látom, itt két képről van szó, és az egyiken van kalap, a másikon nincs, és ettől olyan sejtelmessé válik ez az egész. Egyetlen egy problémám van ezzel a képpel: a kéznek ez a felénk mutató gesztus most ebből a ritmusból kiszakít. Kicsit lágy is ez a ritmus, nem eléggé feszes az a gesztus, olyan csajosan úgy csinálok, mintha pisztoly lenne a kezem, de mégsem, rád is mutatok, de azért kicsit ernyedtek az ujjaim, tehát nem elég feszes maga az izomtónus. Ez problémám, egyébként az ötlet maga jó. A háttérben lévő fény megint olyan kérdés, hogy érdemes lett volna kiegyensúlyozni, vagy pedig valami ellenpontját kreálni annak a bal oldalon lévő sötét folttal megjelenő árnyékképnek, vagy pedig továbbvinni ezt a gondolatot, és bal oldal felé nyitni a képet, és meghagyni az árnyékot, mint egy harmadik szereplő. Ez az egyetlen indok, ami elfogadható lenne, hogy ott valamilyen árnyjátékban egy szellem kimászna ebből a képből, érdekes lenne. Dolgozz ezzel még Viki. (hegyi)
értékelés:

Káposzta

itt még egy kicsit poros

Jó az ötlet, és nekem tetszik az, hogy ez így körbe van vágva, de ha eldöntöttem, hogy esetlenül vágom körbe, mint amit a vállnál látunk is, hogy ilyen elnagyolt az egész, olyan, mintha újságból téptem volna ki, akkor ezt végig kell vinni, akkor a kis törölközőnél is, a hajnál is, meg egyéb területeken is elnagyolt vágással kell dolgozni. Ha erre jár Juhász Dani, ő majd megmondja pontosan. Mert így joggal merül föl a kérdés, hogy miért nem csinálta meg ezt valami olyan háttér előtt, ahol nem kell vágni. Nem kötelezően kell ezt olyan háttér előtt megcsinálni, érvényes dolog lenne ez a körbevágás, de akkor ezt tessék nem szükségletként, hanem erényként felhozni. Nem kényszer, hogy nem tudtam másképp megcsinálni, hanem én így akartam, még akkor is ha egyébként titkon belül tudjuk azt, hogy dehogy, a kis pincében lent volt a fiú. De megvan a három csillag, és megvan a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ezt a videót Vikivel, Attussal és Csabival készítettük egy internetes könyvreklámhoz. A videót Attus vágta. Ötlet: kollektív.

Örülök annak, hogy valaki elkezd a reklámmal foglalkozni, nem túl népszerű lecke, bár azt mondom, hogy ne kapkodjunk, eljön az az idő, amikor a reklám lesz a központi téma, de én örülök neki, hogy valaki néha-néha hozzányúl. Nem teljesen értem azt, hogy ezek a közelik mire akarnak utalni. Ahhoz képest, hogy miről beszél maga a könyv, vagy mi ennek a lényege, egy önvallomás, egy gyónás, bátortalannak érzem a képi megoldást. Kicsit közhelyes, kicsit félénk az egész. Nem biztos, hogy ez alapján megvenném a könyvet, és nem azért, mert a könyv rossz vagy jó, hanem azért, mert nem olyan nagyon erősen kelti föl a figyelmemet. Szóval nekem ez ebben a tekintetben kérdéses. Minőségben is vannak problémáim, itt a világítás nem nagyon jó, nagyon sok a szürke, a sötét. Nem teljesen értem, hogy ezt a növényszüretelést miért kell sötétben csinálni, hogy ez miért olyan fontos. Nyilván lehet érteni, hogy miért pumpálja a kezét valaki, mindenki volt vérvételen, ezt hozzá lehet tenni, de ennyi szemet, szájat, főleg Árpi szájára mondom, ahol nem vagyok benne biztos, hogy értem azt a gesztust, amit az a száj mutatni akar. Én most mondok egy nagyon drasztikus dolgot: állítsd be a kamerát, tedd oda a modelledet, és szúrd meg egy tűvel, bökd meg valahol, és közben kamerázd le, mondhatod, hogy Sztanyiszlavszkij-módszer. Szerintem azoknak a gesztusoknak igazaknak kell lennie, attól lesz az ütős. A magyar reklámfilmeknek egyébként ez egy jelentős problémája, hogy gyávák, nem mernek valós gesztusokkal dolgozni, a szereplők pedig kevésbé gyakorlottak, hogy kihozzák magukból ezt az élményt, hogy hogyan lehet ezt jól megcsinálni, tehát a színészvezetéssel probléma van, nem csak ennél a filmnél, hanem általában. Tessék azt a gesztust igaziból megcsinálni. Ha nem lehet másképp kihozni, akkor így, hogy fogsz egy gombostűt, és megbököd az ujját, akkor össze fog rándulni, és ott lesz az a gesztus, ami egyébként meglátásom szerint célja lett volna ennek a képsornak. Nem kötelezően kell a szúrást, a szívást, vagy bármi, kábítószerrel kapcsolatos helyzetet felhozni, de ezeket, ha áttételesen próbálom ábrázolni, akkor azoknak az áttételeknek jól kell tudniuk működni. (hegyi) értékelés:

Tanulmány

Nagyon kedves modellt találtál, nagyon jó a gesztus, amit ő mutat. Nem mondom azt, hogy érzelmileg a csúcsponton volna, szerintem ő itt már fáradt, valamivel fel kellett volna kelteni az érdeklődését, valamivel kellett volna inspirálni ahhoz, hogy több élet legyen ebben a gesztusban, de az irány jó. A világítással nem teljesen értek egyet. Ennél a portrénál az arc a lényeg. Most, ebben a helyzetben a nyakra túl sok fény jut. Most biztos megint azt fogod mondani, hogy a Hegyi szőröz. Belenézek a kamerába, megnézem ezt a sárga pólót a kis méhecskémen, és meglátom azt, hogy a nyakánál furcsán két gallérja lesz, akkor odamegyek, megigazítom. Ezt ő nem látja, csak te, oda lehet menni és ezt kiigazítani. Ugyanis az a nyakrész most ott idétlen. Abban sem vagyok biztos, hogy a jogginghoz jó a kalap. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy színtanulmány is, ezt el tudom fogadni, hogy hogyan lehet a feketét élővé tenni egy háttérnél, de akkor mi a szerepe a modellnek, ha most a fekete a lényeg? Akkor tessék a kalappal dolgozni egy háttér előtt, akkor a modell nem fontos, akár lehet háttal is ez a modell. Tehát a tesztnél az is fontos, hogy valaki odaadta neked magát, tehát ezzel a bizalommal kell tudni élni. Akkor már tessék is erre is figyelemmel lenni, hogy hogyan van felöltöztetve. Nem vagyok abban biztos, hogy ez a sárga-fekete egy jó kontraszt, ugyanis ez a legdurvább kontraszt, erősebb kontraszt, mint a fekete-fehér. Ebben a helyzetben ez dinamika, de agresszió is, tehát van benne egy pici veszélyjelzés, egy kicsi feszültség, és ezt nem igazolja maga a kép, sem a gesztus, sem semmi nem nyúl ehhez hozzá, hogy miért is ez a megoldás. Még azt hozzátenném, hogy azt a fél ujjnyit, ami a kép tetejénél van, lehet, hogy az aljához hozzátettem volna. Viszont örülök annak, hogy Feri ezzel elkezd dolgozni, jó ez a miliő, itt lehet sok mindent csinálni, hajrá tovább, várom a folytatást, ne csak egy fellángolás legyen. Én erre most kettő csillagot adok, lehet ezen még javítani. (hegyi)
értékelés:

Mandelbrot csipkéje

Bizonytalanságot érzek abban, hogy most mit akarok mutatni, mert biztos, hogy nem három kép. Meg kellene hozni azt a döntést, hogy ebben mi izgat, és ha erre rájöttünk, akkor azzal foglalkozni, és azt kidolgozni. Mert szép ez a páfránylevél, és nagyon jó a meglátás, és olyan, mint a Mandelbrot halmazok, de azt tegyük hozzá, hogy a világítás, az utómunka hiánya és a hely megválasztása nekem egy picit gondatlanná teszi ezt az egészet. Ezek a szürkék nem valami szépek, ha engem kérdezel, akkor nekem ebben az izgalmas az lenne, ami a legutolsó képnél történik, ahol tényleg csak jelzésértékkel van jelen az, hogy ez mi, és az árnyékkal foglalkozni. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a kompozíció itt száz százalékos, de az iránynak ezt tartanám jónak. Gábor, ha van mód, és ez a virág még megvan, akkor ezt én most visszaadnám ismétlésre. Próbáljunk meg valami erősebb technikájú képet mutatni, mert itt most a technika nem szuper. Ismétlés. (hegyi)