A Barátunk

A kép tulajdonképpen egy kétszereplős kapcsolati helyzet, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy ha ez dokumentumfotóként, ellesett fotóként értelmezendő, tehát fontos arról is beszélni, hogy mit akar az alkotó dokumentálni, feltétlenül ebből a pozícióból, ebből a helyzetből nem feltétlenül száz százalékosan nyitott ez a helyzet. Részben igen, a kislány szempontjából ez egy erős ragaszkodás, amíg a felnőtt modell, a másik szereplő kihajlik ebből a fajta kapcsolódásból. Tulajdonképpen egy olyan fajta teatralitást látunk, ahol mind a két szereplő valakinek kifelé dolgozik, míg a kamera egy negyedik szereplőként mindezt megfigyeli. Azt mondom, hogy ha a komponáltságát keressük, akkor egy picit vagy bővebbre, vagy éppen hogy szűkebbre kellett volna vágni mindezt, mert amit az előbb elmondtam, az igazi üzenet a kislány átkarolása, a felnőtt ember magához húzása, a kislány felnőtt nőként való jelenléte az arany ragyogó fürdőruhában, ennek a kettőssége az érdekes üzenete ennek a képnek, és erre kellene szűkítenie magának a kamerának is, és erre kellene állítani az élességet. Érdekes módon nem a férfi szereplő a kulcsa ennek a történetnek, hanem a kislány. Márpedig az élesség nem a kislányra van elhelyezve. Úgyhogy én szeretem ezt a képet, de egy disznót adnék rá a pontatlanságai miatt, viszont az üzenettel továbbra is foglalkoznék, és mondanám a Camillának, hogy hajrá, gyerünk tovább, mert jó az az irány, ami benned dolgozik, csak tessék ezeket pontosan megfogalmazni. (szőke)
értékelés:

Barának ebben a kompozíciós világban és ebben a környezetben, ahol a város, a városi növényzet, a városi terek, gyermek, ebből azt gondolom, hogy már egy egész kiállításra való kísérletet, szerkezetet, rendszert össze lehetne rakni. Ebbe a sorba illik be ez a kép is. Talán egy picit, egy nagyon picit többet kérnék ugyanebben a gondolatrendszerben, azért, mert hogy úgy mondjam, ebben az utazásban is a Bara letette már a garast magával szemben. Megint azt kell, hogy mondjam, hogy a kép önmagában jó, a kép önmagában működik és elfogadható, és hiszem azt, hogy tud a Bara ebben erősíteni. Azt, hogy most itt a kislánynak kellene megfordulnia, anyának kellene belógnia itt valahol, ezt én nem tudom megmondani, de úgy érzem, hogy mivel Bara egy tehetséges alkotó, tulajdonképpen most rutinból, még ha nem is mondja ki magának, rutinból végzi ezeket a dokumentációkat, és ezen túl kell tudnia lépni. Ezért ez egy egydisznós kép az én véleményem szerint. (szőke)
értékelés:

Carne vale: a hús "elhagyása"
Nagyböjt előtti vigalom Velencében.
Remélem átjön a hangulat...

Velencéről látunk egy üzenetet, egy történetet, arról a Velencéről, amely szinte minden évben mindenkinek nagyon fontos, nagyon sokan járnak ki és kirándulnak és nézik ezeket a történeteket. Furcsa érzelmeket, furcsa üzeneteket közvetítenek ezek a képek. Tulajdonképpen egy riportdokumentumról beszélünk, és ennek ellenére mégis azt kell hogy mondjam, hogy mondjuk a visszafelé számolva harmadik kép az tulajdonképpen olyan, mint egy filmforgatásnak egy epizódja. Ugyanakkor az elejéről számított harmadik kép, ahol egy úr van beöltözve egy korabeli ruhába szemüveggel, ott mégiscsak hordoz valami többletet a turisztikai képeken és a riportüzeneteken túl. Van az egészben valami furcsa abszurd szocio. Az más kérdés, hogy mennyire volt tudatos az alkotó számára mindebben a gyors megfigyelés. Ugye a riportokban, a fotoriportokban pont az a borzasztóan nehéz, és ebből a műfajból talán a legnehezebb a sportriporteri szakma volt, hogy ott azonnal kell dönteni és azonnal kell elcsípni azt a megismételhetetlen pillanatot. Talán egy kicsit tág, egy kicsit kusza a kompozíciós rend, és ezért maradt bent hátul a mosolygós műbőrkabátos úr a háttérben, miközben valószínűleg az a kettős az izgalmas akár egy Fellini-filmből, amit a félprofilos úr, és a mellette-mögötte lévő idősebb hölgy kapcsolatát is jelzi nekünk. Ez egy izgalmas szocio lett volna, és én úgy gondolom, hogy ha súlypontozni kéne, én azt mondanám, hogy ez a kép egy pici komponáltsággal önmagában is hordozná mindazt, amit Velencéről tudni kell. Ugyanis a képek nagy részét valamilyen formában már láttuk, ismerjük, és az a harmadik kép, az pedig ad egy többletüzenetet. Én ezt egydisznósra értékelem, ezt a képsorozatot, mert bár átjön a hangulat, amit az alkotó kérdez, de a kérdés az, hogy ez a hangulat mennyiben tud túllépni a Velencéről kialakított sztereotípiákon. (szőke)
értékelés:

Nagyon jót tesz ennek a képnek a szűkre vágott szerkezet. Én még azt is megkockáztatnám, hogy még jobban vágnék ott a nyírott bozótosoknál fölül, és még jobban bújnék ide ebbe a párás tócsába, hallgatnám a cseppeket, amelyek lecsöpögnek a fákról, még jobban keresném itt lent ebben a párálló szagörvényben Krúdyt, és még jobban múltat idéznék lekúszva egész ide a föld szaga felé, hogy ez a fajta melankólia, amelyet a fekete-fehér tónus is ad, ez erős legyen. Egy klasszikus képi kísérletet látunk, a vízzel, a víz tükröződésével, és nem is akar ez a kép, úgy gondolom, se többet, se kevesebbet, hanem a természet megfigyelését, a városi természet megfigyelését végzi, és ezért ezt is el kell tudnunk fogadni. Én azt gondolom, hogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Bara tud jobbat, tud pontosabbat, tud sokkal erőteljesebb és drámaibb történetet. Bara képes arra, hogy a képnek a Csigusz címet adja, amely egyértelműen egy nagyon személyes kapcsolatot is jelent az éti csiga és az alkotó között, akkor képes legyen ezt a világot, a „Bara-világot”, Bara létezését belefoglalni ebbe. Megint azt mondom: kezek, test, láb és bármi, nem az én dolgom kódokat mondani. Ugyanakkor, ha nem Bara képét látnánk itt, hanem egyszerűen a 6-os lecke: házi kedvenc feladatkörre érkezne ide alkotásként ez a munka, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon szép makro-felvétel és nagyon jó megfigyelés, nagyon ügyes az alkotó, hogy élességet tudott állítani a kis csigának a felületeire. Pusztán azért adott egy disznót a képre, mert abban hiszek, hogy azokat Bara meghallgatja, amiket próbálok neki itt üzenni, és esetlegesen pont ő miatta, talán elkezd még ezekkel a feladatokkal foglalkozni egy kicsit. Mondom érhetőbben, hogy természetesen ezek a képek jók. Ezek a képek tulajdonképpen bármilyen biennálén vagy bármilyen fesztiválon megállnák a helyüket. De úgy sejtem, hogy talán azért folytatjuk itt mindannyian a képeink közös megnézését, beleértve engem is, az én próbálkozásaimat is, hogy tanuljunk egymástól és keressük magunkhoz az utat. Ezért mondom azt, hogy egy disznó, mert tudom azt, hogy Bara ahogyan megvalósította anno sok-sok képpel ezelőtt azt a szobabelső vagy fürdőszobai képet, ahol padló közelben voltunk, és ahogy azt tele tudta egy személyes töltéssel építeni, ez ugyanúgy érvényes lehet egy házi kedvenc házi feladatnál is, hogy megismételhetetlenül és csak a Barára érvényes legyen az a kép, és ne egy tökéletes és jó feladat, amit megoldottunk ötösre. Feladatmegoldás szempontjából ez a kép ötös csak az is egy fontos mérce lenne itt az Estiskolán, hogy valahol mindenütt ott legyen a kézjegyünk, ezért egy disznó. Nagyon várom, ha a Csiga az ott van, mint házi kedvenc, akkor dolgozz még vele egy picit tovább. (szőke)
értékelés:

"Szél fúj, eső hull,
Van már cimborám.
Vár, vár mindig vár,
Szóval vár reám..."
és együtt hintázunk.

Egyrészt egy szubjektív képet látunk, a belógó kis tárgyakból sejthető, hogy valamilyen gyerek játszótéren két hintán ülhet a két szereplő jobbra komponálva, nagyon izgalmas és beszédes a két emberi test, a lábak, a talpak kapcsolódása ezek, amelyek középre hívják a szemet. A nőiség és talán az alkotó felől érkező láb, a lakozott körmök, a nyitott lábujjak és a mellette diszkrétebben meghúzódó zárt, ugyanolyan mezítlábas másik talprész, ahogyan a női lábak a jobb oldalon látható két összezárt láb felé haladnak. Én mégis azt mondom, és ez csak elfogadás kérdése, hogy valaki érzelmileg ezzel a képi üzenettel tud azonosulni, avagy sem. Én nagyon szeretem és nagyon jó történetnek ezt a képet. De a titka ennek az egész képnek az a látszólag slendrián módon, vagy véletlenül otthagyott egy darab vagy vietnámi papucs betét vagy vietnámi papucs forma vagy maga a papucs az, ami helyrerántja kompozíciójában ezt az egész történetet. Próbáljuk csak meg kitakarni azt a kis foltocskát és abban a pillanatban, valójában akár a Hiba kategóriájú házi feladatba is áttehető lenne ez a kép, de így, hogy ez a csíkos kis szerkezet ott van balra fent, az egész kép aranymetszése helyreáll és működik. (szőke)
értékelés: