Nos, egy sokkal szerethetőbb macskaportrét látunk, mint a kék macskást, ennek a képnek is az az erénye, hogy András nem akarja a labdát átdobni a kerítésen, csak készít egy fotót. És így máris beindul a történet, száz év magányban a gazda mellett ül a macska, Hemingway macskája, a szeme élénk, vadászik fejben, a póz a kívülállónak nyugalmas, de a gazda tudja, hogy a macska bármely pillanatban ugorhat, és a madárnak annyi. Talán a feszültséghez még egy kicsi fekete a jobb oldalon kéne nekem és alul is, de így is izgalmas kép, gratulálok. (hegyi)
értékelés:

Van nekem egy hasonló képem Fifiről, a macskámról, kaptam érte hideget-meleget, majd felteszem a szorgalmiba - azért mondom mindezt, mert én kedvelem nagyon ezt a macskaperspektívából elmesélt történetet, ahogy igen szuggesztíven mászik ki a képből Asterix. Neki elege van ebből, enni se adtak, megy akkor világgá, a kis zsákjába majdcsak tesz valaki hamuba sült pogácsát... Jó az a mozgalmasság, ami a képen van - remélem Feri nem vakuval stoppoltad le a cicát és nem azért hunyorog ennyire, mert tartok tőle, hogy igen, és ugye tudjuk, kutyát, de főleg macskát, sőt, gyereket se fotózunk szembe vakuval, mert nem tud felkészülni rá és főleg a macskáknál a vaku fénye az ő érzékny szemberendezését erősen igénybe veszi. Vissza a képhez. Ha már vágtál - egyetértek - akkor jobbról egy picit még lehetne vágni, nem fontos a bajusz se, ott van az a másik oldalon, de a napernyős képeslap és egyebek miatt nem a cica lesz erős, hanem ezek az elvarratlan szálak viszik ki a tekintetet, ettől a macska kigyaloglása a képmezőből erejét veszti. Szóval szeretem ezt a képet, nyugtass meg, hogy nem vaku volt. (hegyi)
értékelés:

Nagyon nehéz koncertet fényképezni úgy, hogy az embernek nincs stage pass-ja, nem tud úgy és ott mozogni, ahol szeretne, hanem a tömegben kell lökdösődve keresnie a helyét - és annak kifejezetten örülök, hogy Viki a lehetőségekhez képest megpróbált különféle hangulatokat más és más nézőpontból, helyről megmutatni nekünk. A nyolcas kép a heteshez képest nekem ismétlés, és amit hiányolok, az a bevezetés és a befejezés. Egy riport, egy történet izgalmas tud lenni, és a fentebb említett kényszer miatt a hiányokat is lehet pótolni egy-egy ló fel- és levezető képpel. A belső ritmus is megbolondítható, ha a nézőket, egy-egy közelit becsempészünk a sorba. És még valami: aki nem volt ott, vagyis aki a képsort nézi, nem tudja, mi mikor volt, így nyugodtan fel lehet cserélni képeket a sorban - ami most a zárókép, az kerülhetne előre is, dinamikusan indulna a sorozat. Hajrá Viki, csak így tovább, fotózz még sok koncertet, mert azzal tudod ezt begyakorolni. És ha van veled egy gardedám, ő segíthet abban, hogy a rajongókat mellőled kitakarítja, hogy helyed legyen. :) (hegyi)
értékelés:

Egyszerűnek mondhatnánk, de egy nagyon jó meglátást mutat Eszter, fontos, hogy az ember ne csak a cipője orrát vagy a kirakatot nézze ilyenkor télen, hanem ahogy ő teszi, magasabbra emelve a fejet észrevegye ezt, amit látunk általa. Egy kis hiba van csak, az élesség. Hogy ez azért van, mert a hidegben a hosszabb expozícióval berázta a kamerát, vagy a sötétben az élességállítás nem let tökéletes, nem tudom, de fontos lenne, hogy egy ilyen formajátéknál éles legyen a kép. Arra sarkallom Esztert, hogy ilyen nyitottsággal járja az utcákat, figyelje a környezetét, nagyon fontos ez a fotográfusi attitűd, hogy ne csak a készen elénk tálalt történetet lássuk meg. Egy csillag az élességért itt marad. (hegyi)
értékelés:

Az ötödik Sally - nagyon jó könyv, kedveltem, amikor olvastam. A felvetés tökéletes. Gime arcai. Bobák Csabának volt egy korai munkája az estiskolán a belépésekor, ami hasonló élmény. Érdemes ezzel a képpel foglalkoznia még Andrásnak, mert az irány nagyon izgalmas. Nem tudom, hogy azok a napraforgószerű képződmények mik, de jól mozognak, és az árnyék is igen kellemes. Egyetlen dolog, hogy most egy picit iskolás az, ahogy mint egy tanári kar, vagy mint egy kihallgatásnál, ül a sok Gime eg sorban szinte, és ahogy a bal szélen bemozgatja a kompozíciót a figura, erre lenne szükség még, mert most a kép harmada nem igazán hordoz infót a középső és jobb alsó részen. András, hajrá, ismételj, de egy csillag megvan bíztatásul, mert a megfigyelés igen erős. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, Balla Holdfénynél című képe jut eszembe róla, mintegy annak az inverze ez a kép nekem. Egy icipicit talán lehetne kevésbé szűkre vágott, hogy nagyobb térben érvényesüljenek a formák, de ez így is jó kép. Ha majd még foglalkozik Feri ilyes csendéletekkel, azt javaslom, hogy amit most megfigyelt, és utólag, úgymond laborban korrigált, azt majd a világítással is próbálja ki, néhány asztali lámpa, kevés sztaniolpapír, karton és be lehet egy igen izgalmas fényhelyzetet rendezni. Az külön tetszik, hogy a ferde almácskákat a maguk punnyadt valójában mint két hegymászót, a gép döntésével a háttér lejtővé varázslásával megmozgatja. Azért a végére annyit, hogy de jó lenne, ha az almák élesek lennének ott is, ahol most nem... (hegyi)
értékelés:

A hétfő délután lecke húszon felül már a meditatívabb, saját érzéseket, emlékeket előhívó leckék közé tartozik, és ez a kép egészen érthetően beszél a hétfő délutánról Viktória módra. Az idő télies, a helyzet mint egy fuldokló utolsó kiáltása közbeni vízió, az alap, talapzat nélküli világ, a dekomponált helyzet, ami a realista témát szintén elemeli a földről, szóval ez így együtt mind nagyon fontos, no azt nem mondom, hogy vidám ez a hétfő, de köszönet, hogy Viktória beavat minket ebbe a belső világba és mer mesélni. (hegyi)
értékelés: