Üdvözlet a Hóból

Egy igazi vidám újévi üdvözletet látunk, ahol a modell többszörösen is esendő helyzetben mutatja magát. Egyetlen dolog a vágás, a kép jobb oldalából egy pici ollózható lenne - de az üzenet egyedisége, humora nagyonis szerethető, ezért nincs mit kritizálni rajta. Lehetne mondani, hogy a két síbot ha picit még hosszabban benne van, az még jobb, de tegyük a kezünk a szívünkre: esés után ki lenne még arra is képes, hogy ezzel vacakoljon? Köszönjük, BUÉK! (hegyi)
értékelés:

Pókembör
Pókembör
Pókembör

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Nos, erre a képre nem tudok sok kritikát megfogalmazni, mert ez a kép erős, átgondolt és nagyon személyes, nagyon szerethető, miközben benne van sűrítve mindaz az élményanyag, ami karácsony környékén, amikor már a nagy készülődés és ajándékozás lefutott, sokunkat elfog, magával ragad. Nagyon jó, hogy az üveggömb nem lett megtisztogatva, nagyon jó, hogy a gömb külső díszítése szolgál keretül, és ez a döntött, torzított világ, amit látunk, kompozícióban, érzelmekben is tökéletes összefoglalás. Egy megjegyzés mégis: a gép szíját én lehagytam volna. (hegyi)
értékelés:

Csendélet anno 2

Eszter régebben már küldött egy hasonló csendéletet, erre utalhat a kettes szám is. Egy nagyon jó tanulmányt látunk, abban szeretnék segíteni, hogy ez valóban csendéletté érhessen. Izgalmas az a fényviszony, amit észrevett Eszter, és ahogy sejtem, a falon más tárgyak is izgalmas árnyékokat vetnek, most ezt a két dolgot - tehát a konkrét tárgyat és az árnyékot - kellene szerkeszteni. Egy pici trükk is eszembe jut: ha még van szénsav a palackban, exponálás előtt egy picit megnyomva a kart a csövön előbukkanó csepp is jó lehetne, hiszen ezzel kicsit élettelibbé válna a tárgy, a használati tárgy. A képen még egy fontos szereplő van, a képkeret a falon. Ez most jelzésként van jelen, azt én nem tudom, mennyiben mobilis a talapzat, amin a szifon áll, de valahogy jó lenne ezt a képet is bekapcsolni az üzenetbe. Eszter, kérlek ismételd meg ezt a felvételt, ha van mód rá, mert érdemes! (hegyi)

Zsófi reggel

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

fénygyermek a fekvőhelyén

Emberek, halló! Az igencsak meglep, hogy ehhez a képhez nem született hozzászólás. Azzal segítünk egymásnak, ha elmondjuk a gondolatainkat, úgyhogy várnám az észrevételeket.
   A címadással még nem vagyok kibékülve, ez a fekvőhely, ez eléggé lerántja a földre a dolgot. Először a kompozícióról beszélnék. A kép jobb oldalán most egy olyan üres tér keletkezett, ami nem vonódik be a történetbe, ugyanakkor kilágyítja, gyengíti a kép feszességét. Ez kicsiben érvényes a kép bal oldalára is, ott is lehetne vágni, az ágyvég vízszintese már nem kell. Nagyon érdekes az a játék, amit Gime meglátott, kitalált, van mit finomítani rajta, mert a kiégett részeket jó lenne exponálásnál korrigálni - vagy ha ez kell, akkor a kép bal oldalán ismételni valami ilyesmit, mert most az a háromszög, ami létrejön a fényekkel, igényelné, hogy tömegben megtámogassa valami balról. Egy picit a test is lehetne konkrétabb, és az ismétlésnél - mert szeretném, ha Gime ezt megismételné - az ágyvégnél a falra valami drapéria kellene, hogy a fal fehérje ne legyen ennyire konkrét jelenlét, mert mindazt a mesét, amit ez a kép hordoz, ez a konkrét forma visszarántja. Tehát a kép jó, az iránnyal nagyon egyetértek, és szeretném, ha Gime ismételné. (hegyi)

Apróság

Úgy tűnhet, Mariannt mostanság a mikrovilág érdekli, hiszen második képe, ami ezekkel az üvegfelületekkel dolgozik - és nagyon fontos az, hogy a parányiban, a környezetünk nap mint nap látott tárgyaiban észrevegyük azt, ami egyetemlegesen kifejezheti érzéseinket, ráadásul ezek a struktúrák olyan felfedezések, mint amikor a gyerek először néz a kaleidoszkópba. Azonban egy fontos dolog van ezeknél a makro felvételeknél, amire érdemes odafigyelni, mégpedig hogy a makro világ akkor kezd élni, ha nem húz bennünket semmi se vissza a valós helyzetbe. Értem ez alatt azt, hogy például ennél az üveggömbnél az húz vissza, hogy nem lett letakarítva és az ujjlenyomatok ottmaradtak. Ez azért hiba, mert a történetbe mint egy óriás lábnyoma, úgy kerül bele, miközben nem része a mozinak, nem kerül kontextusba. Tudom, hogy macerás, de ezek az aprónak tűnő dolgok éppoly fontosak, mint amikor modellel dolgozunk és egy portrénál sminkelünk, vagy a hajat beállítjuk. Kompozícióban izgalmas a meglátás, bár nekem a fekete és a szinte fehér jobb szél között nem jön létre az a formai játék, ami ezt a két szélső értéket összehúzná. Érdemes ezzel még játszani. (hegyi)
értékelés:

Csendesen

Mariann univerzuma egészen sajátos, különleges. André Kertész jut róla eszembe, akinek kevésbé ismert képei (amiket hamarosan a Demeter Galériában is bemutatunk) azok, amiket idős korában mikor már a lakást nem hagyta el, az ablakában található üveggömbökről, tárgyakról készített. Megfigyelni a környezetet, a saját környezetünket, megtalálni tárgyakat, azokat képbe hívni úgy, hogy közben kívülállóként is szemléljük az akár régóta ismert tárgyat, ez nagyon izgalmas út, és nem is kell érte messzire utazni. Nagyon kedvelem ezt a képet, mert eszköztelen, mert mer egyszerűen fogalmazni, egyszerű eszközökkel beszélni a gyászról, a fájdalomról, a magányról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A Nagypapa dísze

Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert a Viktóriás szín nagyon jót tesz a képnek azzal, hogy a sziruposságot leveszi a képről. A másik, hogy mindez ráadásul időben is visszavisz minket, finoman kézen fogva abba az időbe, ahol ez a dísz használatban volt. Jó a megközelítés, jó az, amit Viktória megtalált - esetleg jobb oldalból egy ujjnyit lehetne vágni, hogy ott az a zavarosság megszűnjön - szóval ez egy igen jó ünnepi kép, mert minden eszköze ismert, mégis új meglátást tud mutatni nekünk. (hegyi)
értékelés:

Andor

Örülök, hogy Viktória kitart a felfedezett színvilágnál, annak is, hogy nem a szokványos állatfotót látatjuk. De azt se tagadom, hogy nem vagyok elégedett ezzel a képpel. Tudom, nem könnyű állatokat fotózni, mert nehezen instruálhatók, de most ezen a képen van néhány olyan elem, ami a kutya gazdájának jóllehet fel se tűnik, de egy kívülálló számára furcsa vagy idegen. Nem elvárható a nézőtől, hogy tisztában legyen a fajtajelleggel. Itt a szem fehérje, a fényben visszatükröző szembogár, a - ha jól látom - nyelv, mind olyan forma, ami elidegenít, amit bár a jólnevelt néző nem tesz szóvá, de ettől még zavaró. Igen, sok munka kivárni a pillanatot, szerencse is kell hozzá, most itt ez a helyzet a kutya szempontjából nem biztos, hogy előnyös. (hegyi)
értékelés: