Nagyon szeretem.

Várom már a tavaszt, várom már nagyon. Igazándiból nekem két kedvenc van: a tavasz meg az ősz, a tél meg a nyár nem áll hozzám annyira közel. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Lényeg az, hogy örülök neki, hogy a reményt hozza ide nekünk Zoli azzal, hogy egy tavaszi képet küld most nekünk. Egyetlenegy pici problémám van és ezt egy zsebtükörrel vagy egy kis zseblámpával meg lehetne oldani, mégpedig az, hogy itt az előtérben lévő virágsziromba valamivel egy picit deríteni kellett volna, hogy ezek a kis magsprórák vagy mik – bioszból nem voltam jó – több fényt kapjanak és ezáltal nagyobb hangsúlyt. Az nagyon jó, hogy a mélységélességet használja Zoli és ezzel játszik, mert ettől a térbeliség már eleve meg van, de erre a térbeliségre a világítással is rá kéne erősíteni. Most a háttér lényegesen nagyobb fényerővel rendelkezik, mint az előtérben lévő virágforma, ami a főszereplő. Úgyhogy én azt mondom, hogy ez két csillag, legfőképp azért, mert a világítással egy picit kéne még játszani, de a kompozíció is jó, tetszik, tényleg szépek a formák és nagyon jó a mélység élesség. Gratulálok! (hegyi)
értékelés:

Hogyha majd lehet kérni, akkor a Ferit is arra kérem, egy picit a saját történetéről meséljen nekünk. A Feri is volt gyerek, és neki is vannak saját történetei abból a korból, abból az időből saját emlékei. Mivel a Feri alapvetően egy játékos pasi, ezeket a történeteket ő elő is tudja hívni. Mivel ez az egész csapat, amit úgy hívunk, hogy Estiskola, van annyira összetartó, hogy biztonságérzetet tudjon egymásnak adni, ezért arra biztatom a Ferit, hogy bízzon a többiekben annyira, hogy nem valakin keresztül szűrni ezt az egész leckét, hanem saját magán keresztül. Értem én ezt az egészet. Egy modernkori Grimm mesekönyv nagyon jó illusztrációja lenne ez a kép. Nagyon szeretem, még akkor is, hogyha nem minden részével értek egyet teljesen. Például azt gondolom, hogy a kis modellnek az elhelyezése a képen nem biztos, hogy optimális. Vagy dekomponálok és akkor egy kicsit még inkább kitolom a jobb szélre, vagy komponálok a hagyományos elvek szerint, akkor viszont a tekintet, hogy ő kire nevetett rá a kis batyujával, meghatározza, hogy hol kell a nagyobbik térnek lenni. Igaz, lehet, hogy ott volt mondjuk az Anyuka, aki ezt az egész szituációt gerjesztette, nem tudom, de a lényeg az, hogy kompozícióban nekem ez egy kicsit kérdéses. Remélem a Feri nem fog megharagudni, ha én úgy adom vissza ezt a leckét ismétlésre, hogy erre most nincsen kiscsillag. Van már épp elég disznód, kondásod, csillagod, Feri, hogy ne a gyűjtés legyen a lényeg. Lehet, hogyha valaki más küldte volna be, akkor adnék rá csillagot, de ezt a Feri küldte be, és láttam már tőle nagyon is erős üzeneteket a saját történetéről, itt ez egy picit el van lazázva. Úgyhogy Feri, a lecke neked is adott, ismétlés. (hegyi)

Szeretem a járatlan utakat, külföldön még jobban, mint itthon. Mindig lehet találni valami érdekeset, ami nem a turistáknak készült. Erre a kápolna romra is így találtam Vrbnikben, az Adria partján. :)

A Feri ad ehhez a képhez egy leiratot, nem olvasom most föl, amivel az az egyetlen problémám, hogy jelen pillanatban nem biztos, hogy optimális helyről van megfotózva ez a kép. Azt nem tudom, hogy honnan, hogyan lehetett volna másképp becserkészni, de azt biztos, hogy az időponttal sem vagyok teljesen kibékülve, hogy milyen időpontban készült a kép. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kiránduláson az ember nem biztos, hogy a családot fel akarja tartani, és azt mondja, hogy várjunk még egy fél órát, mert akkor lesznek igazán szépek a fények, de most jelen pillanatban ez most nekem nem tűnik többnek, mint egy emlékfotónak, hogy jártam az Adriánál és ezt láttam. Ugyanis a térbelisége ennek a történetnek nem jön ki. Tehát most olyan, mintha lenne egy nagy száj, ami engem be akar kapni, holott az a teteje, ami hiányzik, de ezt csak én abból tudom, hogy láttam már ilyet és ki tudom következtetni. Ez így most egy nagyon két dimenziósra vasalt kép. És valami itt is a technikai minőséggel zűrös. Színben is egy kicsit furcsa és maga az a képtömörítési eljárás vagy nem tudom mi, ami miatt ez egy picit olyan – bár jobb minőségű – mintha mobiltelefonnal készült volna. Feri én ennél többet nem tudok magamból erre kipréselni, ugye nincs harag? (hegyi)

Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés: