Elemzés

Lehet ennél őszintébben bemutatkozni? Kb 2 hete készítettem ezt a fotót, ez volt a második próbálkozásom ezen a téren. Nem egyszerű, a fények is rendben legyenek, a teljes szem is benne legyen, a kamera is elég közel legyen (csak szuper makróban hajlandó elég éles képet készíteni, zoom nem lehetséges...) és még a retinám se égjen ki. :D Szóval sok könny árán sikerült lőni pár hasonló képet.

A keretről beszéltünk az előző képnél, viszont megint azt mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit itt kapunk. Nagyon mai, nagyon friss szemléletmód a tükröződéssel, a szempillákkal, a szempillákra kent ragaccsal, őrület na. Egészen meghökkentő, megdöbbentő kép. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy négyzetes kompozícióban nem lenne-e erősebb, és akkor a képnek a jobb oldalán még egy kicsit többet adni. De gondolom így is volt mit vacakolni ezzel a képpel, mire ezt meg tudtad csinálni, nem egy egyszerű dolog, mert az embernek a reflexe hamar elműködik, hogy becsukja a szemét, ha ilyen közel kerül oda valami tárgy. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Budapest, 2012.05.09.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a legerősebb képsora Sándornak, amit láthattunk tőle, sőt, volt szerencsém látni a kiállítását is Sándornak, és szerintem ez abszolút beillene abba a munkába, amit ott mutatott, még akkor is, ha nem egy hosszú témafeldolgozás, hanem egy fotóetűd, de nagyon fontos az a kérdés, amit itt fölvet. Drámaiak ezek a képek, és nagyon jó az a ritmus, ahogy ő ezt a drámát fölépíti: a veszteségekről, a harcról, ami egy belső harc, az emberségről. Tökéletes találat a cím is, és az egész helyzet olyan, ami számomra nagyon izgalmas. Talán egyetlen egy kép, ami nekem ebből kilóg: az ötödik kép. Lehet, hogy nekem öt kép elég lenne, én az ötödiket kihagynám, mégpedig azért, mert az olyan, mintha lebuktatná az egész sort, nekem ez egy werkfotó-élményt ad a többihez képest. Lehet, hogy azért, mert megváltozik a nézőpont, lehet, hogy azért, mert hátulról mutatod ezt az egész helyzetet, de valahogy nekem ez kiesik abból a ritmusból, amit a többi képvisel, miközben mégis nagyon erős kép. Tulajdonképpen két kép is van, ami nagyon megragadott, az érdekes, hogy első végignézésre az utolsó kép ez, de közben, ahogy telik az idő, érdekes módon mégiscsak a harmadik kép az, ami nekem jelentős, és ami Sándorról a legtöbbet elmond. Nyilvánvaló, hogy fontos az utolsó kép, és így kerek a történet, de én Sándort úgy ismertem meg, mint ahogy a harmadik képen látom. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A városi ember sokszor rohan, és észre sem veszi a természetet, azt a csöppnyi és mégis óriási világot ami a lábai előtt hever. Pedig ha csak egy percre lelassítana, és lenézne...

Jó ez a megfigyelés, fontosnak tartom, térrendezés, mélységélesség tanulmányozás. Azt nem mondom, hogy a legszebb és optimális megközelítése ennek az állatkának, mert hát koszos is szegény, meg repedezett is ez a csigaház, dehát ilyen az élet, ilyen kis koszoskás, úgyhogy ezzel kevésbé van problémám. Lehet, hogy ha valami kis alufólia lenne nálunk, akkor ennek a kis csiga testét lehetett volna deríteni, és akkor ott valamit kapunk, és nem bukik ennyire sötétbe be, de ez minimális dolog. A megfigyelés jó, nem mondom, hogy nagyon bonyolult megfigyelés lenne, de jó. (hegyi)
értékelés:

Ez az "ő" gondolom a halottakat jelenti, szép az árnyékok ismétlése, de nem tudok mit kezdeni a belógó fenyőággal, nekem az formailag nagyon idegen, szúrós, tüskés, miközben ez az egész egy meleg és érzelmes megközelítés, az ott színeivel is formájával is fura. Abban van igazsága Attilának, hogy önmagában ez a mécses kevés lenne meg giccses, szóval lehet, hogy arra kellene odafigyelni, hogy a háttérrel mi történik, és ott keresni valami formai játékot, és akkor csak mellékes lenne az, hogy mi van a mécsessel. Valamit biztos, hogy kellene kezdeni vele, de nem a fenyő a megoldás, ez egyértelmű. Visszaadom ezt ismétlésre, majd ha ott járunk időben, akkor érdemes lenne elgondolkodni, addig van időnk, hogy hogyan is oldjuk meg ezt a kérdést. ismétlés. (hegyi)

GG-nek a best-of-ZA sorozatból (bocsi, ezt nem hagyhattam ki) :)

Ha víz leckébe kaptuk volna, kicsit egyszerűbb lenne a dolgom, persze évszakok, mert nyár van, de azért ez elég távoli megközelítés. Nagyon érdekes, hogy mennyire kitekeritek a leckéket, ennél lényegesen egyszerűbb megoldásokat is lehetne legalább az elején hozni, de oké. A leiratot értem, hogy ez a best-of-ZA sorozatból van, ez a Gerleinek szól, aki kritika alá vonta azt, hogy régi képeket kapunk Attilától. Én azt gondolom, hogy a régi képeknek is van létjogosultsága, de Gábornak is van igazsága abban, hogy az új képekkel talán többre megyünk, főként akkor ha reagálnak az elemzésre. Ami pedig ezt a képet illeti, számomra az a probléma, hogy értem a ritmust, hogy kimozdítottad az egészet a középpontból, és ez izgalmas és feszültséget kelt, ugyanakkor a tónusokkal van problémám. A csobbanásnál lévő tónusrend nagyjából ugyanaz, mint a csőnél kifolyó víznek a tónusrendje, világosságértéke. Ettől elviszed a figyelmet a fenékről, pedig ennek a képnek a humora a fenékben van, abban, hogy itt, most ez a formai játék milyen asszociációkat indít el. Erről most elvitted a figyelmet. Ha egy picit visszábbveszed a tónusokat a háttérben a kifolyóról, akkor egyből élni kezd az előtér. Azért kerül most ez a szorgalmiba, mert egyrészt a leckebesorolás nem erős, másrészt ez a kép így ezzel a mondanivalóval csak akkor működik, ha precízek vagyunk, különben elkezd a kisördög dolgozni és a kép elvész. (hegyi)

Kedves Csilla, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon finom, nagyon érzékletes ez a munka. Nagyon jól bánsz a színekkel, a tónusokkal, a formákkal és az elrendezéssel. Nagyon mai ez a kép, mindazzal együtt, hogy egyébként van benne valami 70-es évek babydoll irányzata, de a megközelítés mégis nagyon mai. Nekem a japán vonalat is hozza a fotográfiádon ez a színvilág és formanyelv, egyetlen egy dologgal nem értek egyet: a keretezés. Miközben a többihez képest finom ez a megoldás, de mégis azt mondom, hogy nem használnám, nem ad hozzá, ez egy esztétikai jelzés, imitáció csak, de elviszi a figyelmet. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de a keretet nem erőltetném. (hegyi)
értékelés: