Elemzés

A kép címe a ballagási meghívóról való.

Köszönöm ezt a beszámolót. Az első képpel tökéletesen egyetértek, jó ritmus, ráadásul azzal, hogy nem a fejekre vettük a hangsúlyt, hogy ki hogyan van elmaszkírozva, kellően eltartott, intim is maradt a megoldás, de az árnyékkal jól visszahozod a hangulatot, egyértelművé teszed, hogy hol járunk. A második kép nekem kompozícióban elég bénácska, tessék úgy nézni mint egy mérleg serpenyőjét néznénk: beleraktunk bal oldalra mindent, és valahogy a jobb oldalnak kellene visszahúzni, de ott lényegesen kevesebb a tömeg. A kék lufikat, az asztalt tessék nézni, ehhez inkább még egyszer ekkora tér kellett volna pluszban a jobb oldalon, hogy ez kiegyensúlyozódjon. A harmadik képen mutatjuk a fiatalembert, aki mintha az első szerelmi vallomását tenné kicsit megkésve a ballagó társának, sok idő már ennek a kibontakoztatására nem lesz, és a fekete hajú lányt érzékenyen érinti ez a történet, vagy nem tudom, hogy mi lehet itt az esemény, lehet, hogy csak elérzékenyültek az igazgató beszédétől, vagy nagyon meleg volt. A negyedik képen repülnek a lufik, biztos ebből lesz egy pár UFO észlelés is majd estefelé, és azt gondolják, hogy megszálltak minket az idegenek. Aztán van egy kép a lányról, aki levette a cipőjét és törölgeti a szemét. Érdekes, hogy most két befejezése van a sztorinak, a lufis képet én felejtősnek tartom, ebben nincsen semmi, ki is lóg az egész ritmusból. Ha úgy veszem, hogy az első kép oké, a második kompozícióban nem oké, de tartalmában oké, a harmadik kép oké, kellene valami negyedik kép, ami ezt az egész ritmust valahogy feloldja, és utána zárásnak ez a cipős kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:

gyöngyvirág

Első "műtermi"képem. A konyhaasztalt rendeztem be, a világítás a hátam mögül jött, a fürdőszoba ablakából. A háttér alapja az egyik fekete ruhám volt. Több próbálkozás után ez lett belőle. Valahogy nehéz nekem ez a csendélet feladat, nem érzem közel magamhoz.

Mariann, nem tudom miért írod azt, hogy te ettől félsz, nehéz, és nem érzed magadhoz közel - te, ennél közelebb már hova kellene érezni? Megoldottál egy feladatot. Csak így iderakni egy csendéletet úgy, hogy ahogy írod, sokat előtte ezzel nem foglalkoztál, én azt gondolom, hogy ez rendben van. A roncsolás is oké, amit itt látunk, a polaroid felvételeknek volt egy ilyen velejárója, de itt ez nagyon finoman jelentkezik és esztétikailag belefér, sőt, hozzáad az eredményhez. Szóval mindenképpen azt gondolom, hogy az ötlet jó, illik a váza is, talán egy leheletnyivel kevesebb fény a vázára elég lenne, de ez utómunkával megoldható. Most, ha megfigyeljük az arányokat, akkor a fénymennyiségben nagyon közel járunk ahhoz, ami a gyöngyvirágon lévő fénymennyiség, és ettől elviszi a figyelmünket a váza a háttérben lévő levelekről, holott azok fontosak. Én másfél-két fényértéknyit simán visszavennék a vázából, ez utómunkával is megoldható. Remélem, hogy Mariann időt szakít, és eljön az utómunka táborba. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy több csendéletet nem csinálsz, érezd csak magadhoz közel, mert megy ez neked, sőt! (hegyi)
értékelés:

Ráborult és kibuggyant

A gyerekek megettek minden rendes ételt, úgyhogy két tükörtojásra borítottam nagy adag oregánót, kakukkfüvet és borsot, aztán olyan közepesen lágyra sikerült, hogy öröm volt nézni is, ahogy megadja magát a villának.

Maga az ötlet jó, ha mint éhes ember nézem a képet, persze, hogy megnyalom a számat, nyelem vissza a nyálamat, de azért azt nem mondanám, hogy ételfotó. Vannak bizonyos dolgok, amit az ételfotónak teljesítenie kell, például azt, hogy az étel nem lehet félig megrágva. Az egy másik kérdés, hogy egy tükörtojásnál, vagy bármilyen más ételnél előfordulhat, hogy belevágunk, sőt, nem is árt egy hússzeletbe például, hogy lássuk, hogy milyen belül, de azoknak a szeleteknek sterilnek kell maradniuk, nem egy felszolgált, már félig elfogyasztott ételt mutatunk. Én most ennél jobban nem szeretném elemezni, mert ez az alapprobléma a képpel. Ha Zoliéknál még ez alkalom lesz, akkor szívesen venném ugyanezt az ételt lefotózva úgy, hogy az korrektül meg van csinálva, gusztusos, étvágygerjesztő, és nem érzi azt az ember, hogy meg kell ennem a gyerekek után a maradékot, ami azt hiszem a legborzalmasabb szülői magatartás a világon. (hegyi)

Hold

A képről süt az ünnepi hangulat, hiszen nem minden nap találsz és látsz meg ilyen tükröződő helyzeteket, ilyen holdállást, ráadásul ezeket együtt csak egészen rendkívüli alkalmakkor. Ünnepek alkalmával az ember másképp lát, másképp érez, mint az átlagos hétköznapokon, a hangulata is különleges. Ez a kép nagyon jól visszaadja ezt az ünnepi érzékelést: lámpabúrában a csillag, csillagban a fenyőág, fenyőág között a hold. Ha nem tévedek, éppen a teliholdat láthatjuk a képen, mégpedig a szuperholdat. Külön jól esik a szememnek, hogy rajta van az élesség, tehát ő a főszereplő, minden őt ünnepli, érte még a körben is csillag keletkezik, a fenyő is őt köszönti, a fotosop is pihen, hisz adott az élő, hús-vér szendvics. Én szeretem ezt a képet, ezért (is) három csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

A kép Kata lányom ötlete alapján készült. Egy barátomtól kaptam ajándékba az óriási nagyító lencsét, és ki akartuk próbálni, mire lehetne használni.

Zseniális. Így, ahogy van tökéletes a megoldás, nagyon jó az a geg, amit észrevett Mariann, még akkor is, ha az ötlet a Katáé volt. Kiváló humorforrás is, szürreális is, és portrének is abszolút megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Vegyük komolyan

Hogy hol van ez a felirat, hogy ez hol történik, nem vagyok nagyon biztos, nem teljesen értem, hogy ez tényleg valami játszótér-e, vagy maga a tábla is másról szólt, és az is oda van valahogy montázsolva, de az látszik, hogy a J meg a L betű cseréje megtörtént. Ez nem baj, mert a humor forrását pont ez adja, és maga a szöveg kétértelmű, mert az, hogy saját felelősségre használunk valamit, ez persze érthető abban is, hogy a játékok, vagy az adott szituáció milyen hatást kelt, de a felelősség abban is tetten érhető, hogy felelősek vagyunk a szavainkért, a cselekedeteinkért. Mindenképpen jó a geg, ez tetszik. A barnítást nem fogom megérteni soha, olyan jó lenne ezt valahogy elfelejteni, mert ez kigyengíti az üzenetet, ezek a szépiás őrületek az egésznek adnak egy édes mellékízt, és ezt nem nagyon érzem itt szükségesnek, sőt általában nem érzem annak, ezt el lehetne már végre felejteni, ez egy zsákutcája volt a fotográfiának, szerencsére kinőttünk belőle, valamiért időről időre felkapják az emberek, de ez a felejthető kategória, körülbelül olyan, mint a lágyító előtét, hogy volt egy időszak, amikor élvezettel használták, de én nem csinálnám. Maga az ötlet rendben van, a három csillagocska megvan a Humor leckére, de leckemegoldásnak ezt még nem tenném be, pontosítsunk még egy kicsit, és várnám még az egyéb képi gegeket is. (hegyi)
értékelés:

Kirakat
Kirakat
Kirakat

Kirakat az aluljáróban.

Ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni, „festett mintájú lámpaernyők”. Van szürrealitása annak, hogy az aluljáróban a Kálvin téren, ha jól sejtem, egy ilyen kis otthon van berendezve a lámpákkal, fene tudja, hogy ki az, aki venne ilyet ma, ilyesmi égő égett ki innen a kislámpánkból, de ez most képileg nem erős. Nagyon zavaros a kompozíció, a második képen nézel bűntudattal ránk, de nem tudom, hogy miért, nem nagyon értem. Ágnes, azt kell mondjam, hogy te már túl vagy azon, amikor be kell állnod a képre igazolni a személyességet, ennél mélyebbre kéne evezni. Az a nem mindegy, hogy mennyit hagysz a néző emlékezetére, mert aki járt itt, az ismerősként üdvözli a képed, akkor is, ha képileg nem lett erős, aki nem járt itt, az meg zavarban van, hogy kéne érezzen valamit, de túl korán engedted el a kezét. (hegyi)

konstrukció

Címadás nem feltétlen a legszerencsésebb. Elnézést.

Jó ez a megfigyelés, szemérmes a megoldás, kérem Gábort, hogy az első három leckére küldjön még képeket, de ez egy jó képi ötlet, van benne egy jó utalás. Egyetlen egy problémám van, és ez könnyen megoldható: azt az utolsó ablakot én levágnám, aminek nem kék a színe, az engem már kivisz ebből a ritmusból. De megvan a három csillag, próbáld ki a vágást, jót tenne a képnek szerintem. (hegyi)
értékelés:

IIIIIII

Gime, komoly a kérdés: szerinted ezt van ember, aki képes dekódolni, hogy ez mi, minek fényképezted le és mi vele a célod? (hegyi)

kirándulás Medvehagymaföldére

Az egyik kedvenc helyem Tatabányán.

Igen, érzem az illatot. Az meglep, hogy Tatabányán is van már ilyen terület, én eddig ezt csak Pécsen ismertem a Mecsekben, de emlékszem, amikor begyalogoltunk, egészen meghökkentő dolog volt, az ember azt hitte, hogy gyöngyvirágozni fog, aztán fokhagymaillat fogadta. Van ebben valami szürreális. A képi megfogalmazás se rossz, de most nagyon távol vagyunk az egésztől. A susnyás engem annyira nem érdekel, a fő témához, a medvehagymához nem mentél közel, nem guggoltál le, és a kisembernek is jót tett volna, ha az ő szintjén vagyunk, mert ő a felfedező, nem te. (hegyi)
értékelés:

fénypillangó

Ha akarom igen, értem, fénypillangó, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt csak innen lehetett volna megfotózni, hogy ezt nem lehetett volna esetleg úgy elkészíteni, hogy ne kelljen rajtahagyni ezt a valós lámpát, hanem maradhatott volna az árnyék, és akkor ez a fényjáték erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Csodaszarvas

Attila, én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nagyon szép maga az a ritmus, amit adsz, nagyon finomak ezek a vonalak, nagyon sejtelmes, nagyon izgalmas, de abban nem vagyok biztos, hogy ez fotográfia-e, már hogy ez a terület a fotográfia területe-e. Nagyon határterület. Ha ettől, és ettől a hajszálvékony kékes-lila kerettől eltekintek (ezeket a keretezéseket én felejtősnek gondolom), akkor azt mondom, hogy, mint computergrafika ez egy nagyon szép megoldás. Hogy csodaszarvas-e, azt nem tudom, nekem ezek sokkal inkább női-, mintsem férfi formák, ezek nagyon puha és kerekded dolgok, a nőiségről mesélnek nekem, még akár aktnak is felfogható lenne, ha az ember ezt az absztrakciót továbbviszi. Most azért vagyok meglőve, mert maga a formarendszer esztétikus, és a kompozíció is rendben van és erős, szóval ezt én jónak tartom, de hát ezt most hova tegyem, mint fotográfia? Az a baj, hogy ha azt mondom neked, hogy ez egy három csillagos kép, azzal tulajdonképpen olyan területre tévedünk, aminél tényleg nincs más szakmai kapaszkodó, mint az esztétika. Absztrakt és jól működik, csak a fotográfiai mivoltja nem evidens számomra. (hegyi)

Pink wolrd

Nagyon erotikus ez a kép ezekkel a színekkel, nagyon érzékenyek rózsaszínek a sárgával, és ahogy az érzékelője ennek a kis állatkának, a kis csápja rezeg, tökéletesen rendben van, szemléletes és asszociatív. A technikát nagyon finoman használja Attila, úgyhogy ez makróra egy jó meglátás, és még érdekes is tud lenni emellett. (hegyi)
értékelés:

ködös délután a Holddal

A háború utáni magyaros stílus az, amit itt némileg parafrazálva megkapunk, Gimétől kérdezem, hogy a Hold hol van a képen? Ha van egy ennyire sarkalatos és kiemelt pontunk, akkor annak valamilyen szerepet kell szánni, hogy hova teszem. Ez most se nem közép, se nem aranymetszés, se nem egyharmad-kétharmad, szóval valahol van, de miért pont oda van helyezve? Ez a táj, ahogy én látom, bőven enged mozgásteret, mert jobbra-balra, le-fel is mozoghattunk volna. A másik kérdés nekem az, hogy miért van meghagyva az előtérből ennyi, ez az egy ujjnyi mit akar szolgálni? Itt valami ritmust ezzel elkezdünk, aminek túl sok értelme nincs. Talán az se ártott volna, hogy a vízszinteseket vízszintesekre, a függőlegeseket függőlegesre állítani. Tudom, hogy ezek a képek virtuális horizonttal bírnak, mert maga a táj ekkora szeletnél nem kötelezően érthető, hogy merre, hány méter, mi az, ami domb, és mi a valós horizont, pont ebből kifolyólag szabadon lehet ezt használni, tehát be lehet állítani rendesen. (hegyi)
értékelés:

Valaminek kell ott lenni...

Attila nagyon jól bánik a mélységélességggel, nagyon jól emel ki témákat, de most itt abban nem vagyok teljesen biztos, hogy az a talp az izgalmasabb, ami most hozzánk közelebb van. Lehet, hogy erre könnyebb volt élességet állítani, de engem jobban érdekelne, hogy mi történik a középtérrel. Az a ritmus, ami a két kéz és a láb között létrejön, az is nagyon izgalmas, még a fej nélkül is tökéletesen működne. Így is elfogadható, és jó a lecke, a megoldás tökéletes, a kivitelezéssel némi problémám adódik. Ha már ekkora teret hagyunk oldalirányban, lehet, hogy fönt nem vágtam volna bele a koponyába, ha belevágok, akkor oldalirányban is lehetne szűkíteni, főként azért, mert a kép bal alsó sarkán a rekamié párna sötét vonala nem annyira szép, tehát lenne mit még finomítani a dolgon, de maga az ötlet jó, a kivitelezés miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés: