Elemzés

ebből a mobilfotózásból én sem maradhatok ki.

Hát, nem tudom Viki, szerintem is fontos kipróbálni, mit tud a mobil, hiszen az korunk polaroidja, de azt is gondolom, hogy mindamellett, hogy könnyen adódik a megoldás, hogy akkor majd áldokumentarista képeket csináljunk, mégsem hiszem, hogy meg kéne ezzel elégedni, mivel mindenki ezt csinálja vele. Igen, a mobilban benne van, hogy lehet hibázni, hogy szabadságérzetet ad, hogy nem kell vacakolni semmivel, de ez kevés, emellett azért keresni kell azt, ami indokolttá teszi esztétikai értelemben is a használatát. Természetesen ez azoknak szól, akik megtehetik, hogy fényképezőgéppel is fotózzanak, akiknek csak mobilja van, ott a helyzet olykor a szükség által határolódik le. Szóval Viki én ezeket nem tartom erős dolognak, hogy akkor a kutya meg én épp uncsizunk és tévézünk, és a film is vacak, akkor fotózzak, de akkor majd mobillal. Miért? És miért kettő? És miért változik a szereplő? Segíts, mert nem értem. (hegyi)

Őrületes képeket kapunk Dávidtól, amikor egészen elképesztő hangulatokat tud nagyon könnyedén idetenni elénk. Ennél a képnél van némi pontatlanság a vágásnál. Értem én ezt a négyzetes kompozíciót, meg lehet ezt nagyjából tartani úgy is, ha a képnek a bal oldalán levágjuk ezt a furcsa formát, ami elindul, ami nem tudom, hogy mi akar lenni a korlát mellett. Ennek a jelentős részét le lehetett volna vágni, az sem lenne baj, ha a korlát nem lenne meg a maga teljességében. Ha meg akarjuk tartani a négyzetes kompozíciót, akkor a kép tetejéből simán lehet ugyanennyit vágni, még lehet, hogy jobbat is tesz a képnek, ha kicsit kimozdítjuk a középpontból ezt a két széket. A ritmus és a meglátás nagyon jó, nagyon tetszik, erős üzenete van ennek, hogy mit keres az a fickó ott a padnál, és mit akar csinálni. Megadom rá a három csillagot, és várom Dávidtól a véleményt a vágással kapcsolatban. (hegyi)
értékelés:

Tetszik a kép, egyetlen egy dolog nem tetszik, hogy elindítasz formákat, és azok nincsenek befejezve. Ha ezt a szákot fényképezem, akkor vagy belerakom teljesen, vagy ha vágok, akkor úgy vágom, hogy ha nem is pont a fél tengelyénél, de nagyjából úgy, hogy akkor már ezek a formák csak a képhatárig tartsanak, és előtte ne induljanak újból el. Magyarán: vágjuk félbe, és akkor a képhatártól van egy dinamikája ennek az egésznek. Most elindul egy másik forma a bal felső sarokban is, a bal alsó sarokban is ennek az ívnek a zenitjén már túljutunk, és újból lefelé megy az ív. Lényeg az, hogy nem jók ezek az üres területek ritmikailag. Nem tudom, hogy a helyszínen ezekhez mennyire lehetett hozzányúlni, ha hozzá lehetett, és voltak ott esetleg más kampók, ha a szákot is közelebb lehetett volna vinni az ablakhoz, az jót tett volna. Nem kellett volna sokat, egy-két deszkányi szélességgel közelebb víve a ritmus jobban összekapcsolódik, de maga a meglátás rendben van. Ugyanez igaz a képnek a jobb oldalára is: ott azt a zsanért vágtam volna le, mert nem a maga tárgyiassága érdekes ennek a képnek, ezt pontosan jól érzékelted, hanem az a líra, ami ezzel a formarenddel létrejön: az ablakkerettel, a lambériákkal, a ráccsal, és mögötte a függöny a kisvirággal. Szóval őrületes finomságok és rezgések vannak ezen a képen, de pontatlan most a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:    

Engem az egész kép az idegsejt-ábrázolásokra emlékeztet, nem tudom, hogy biológiából kinek vannak ezek az emlékek még meg, ott van ez így ábrázolva a kis csápjaival, ez egy jó ötlet, tetszik az absztrakció is. Ami nem tetszik, az a kivitelezés, de beszéltünk erről az utómunka táborban, hogy a tónusokkal mit csináljunk. Ha megnézzük, itt függőleges irányban, a lent és a fönt között túl nagy a különbség, az aljánál nagyon bebukik ez, míg a tetejénél nagyon kinyílik, tehát vagy az alsó vignettálást kellene megszüntetni, vagy a fölsőnél is valami hasonlót létrehozni. Ettől most olyan furcsa, mintha nem lenne egyenes a fotópapír, olyan érzést kelt. (hegyi)
értékelés: