Elemzés

régi az újban

régi az újban

a régebbi épület előtt új tér épült (Tatabánya, Fő tér)

Mariann, nekem ez még így nekem csak egy díszlet, kevés ahhoz, hogy elinduljon egy történet. Ha valamelyik ablakot éppen pucolná egy alpinista, vagy az előtérben egy kiskutya átszaladna, vagy valami történne, amitől az egész személyessé válna, akkor azt mondom, hogy oké, rendben van. Most én, azzal együtt, hogy nem teljesen sikerült középre állni, pontosabban valószínű, hogy a tükröződés miatt választottad ezt a helyet, de ez geometriailag egy kicsi csalást okoz, és ettől egy kicsit torzul ez az egész, szóval jó, jó, de ez egy vázlat. Fontos ezt megfigyelned, hogy Tatabányán mikor, hogyan, milyen fényviszonyok között mit ad ki ez az egész, lehet, hogy kevésbé surlófénnyel ábrázolva a házat, maga a struktúra jobban ki tudna jönni, és keresd hozzá azt, hogy, ahogy az előző Véletlen c. képednél, amikor elindul a sztori. Én ezt visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

véletlen

véletlen

A kép születése: legkisebb gyerekem buborékot fújt, és kért, hogy fotózzam le. Már ekkor belémvillant egy maya istenség képe - uhh, mintha hasonlítanának egymásra - és rögtön meg is kerestem, összeillesztettem a két képet, és ez lett belőle.

Jó a geg, jó az ötlet, és az egy fontos dolog, és ezt minden alkotó embernek el kell tudnia sajátítani, hogy a fejében az eddig látott képekből valami rendszert, raktárat hozzon létre, hogy alkalmasint ezek a képek be tudjanak villanni. Ennek a képnek valóban az az ereje, hogy össze tudta hozni Mariann a két képet és ettől mondhatni humorossá válik, miközben én elfogadom Humor leckére, a leckemegoldás is megvan, de azért ez a kép több, mint humor, túlmutat rajta. Ironikus, de én ezt abszolút kreatív dolognak tartom, amit itt látunk, még akkor is, ha valószínű, hogy egy kicsit kevésbé használtam volna ezt a falminta roncsolást ahhoz, hogy egy szintre hozzam a portrét magával ezzel a festménnyel. Lehet, hogy én egy kicsit nagyobb távolságot tartanék abban, hogy meglegyen mind a két képrésznek a saját világa, nem kötelezően érzem azt, hogy ezt össze kell mosni, de így is el tudom fogadni, nagyon jó a ritmusa ennek a munkának, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:    

természeti erők

természeti erők

"A városok nem könnyen adják meg magukat más erőknek... csak az emberi szeszélynek. Ez is természeti erő." (Frank Herbert)

Gábor, nagyon érdekes, hogy amíg az előző képnél, amit beküldtél, problémám volt a komponálással, itt meg azt mondom, hogy az egyik legerősebb Épített környezet leckét küldted be, mindazzal együtt, hogy ebben a fotódban több kép rejtezik egyszerre. Nagyon minimálisat a kép jobb oldalából vágnék, annyit csak, hogy abból az elkezdődő fából, amiből belógnak ágak, azt levágnám, az szerintem nem túl sok, és akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne a kompozíciód. Fantasztikusan jó meglátás, nagyon jók a fények, szép a tónusrend, amit létrehoztál, és maga ez, amit látunk, hogy a fák köré vannak hordva a téglák, nagyon megkapó, nem tudom, hol találtad ezt, de ez valami egészen extrém. Megvan a leckemegoldás is, a három csillag is. Ha ezzel az érzékenységgel közelíted a várost, akkor lehet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez egy jó megközelítés. (hegyi)
értékelés:    

To the bones

To the bones

Sziasztok! A bemutatkozó képemről: a self-képek nem állnak távol tőlem, modell híján kénytelen vagyok magamat alkalmazni általában. Az életem szerves része a fotózás, célom az önkifejezés. Szavak helyett, a képeimmel szeretnék mesélni.

Nem tudom mit jelent a cím, az én angol tudásom kevés ehhez, de nem is kell, hogy ezzel foglalkozzak. Nagyon finom az a képi világ, amit itt mutatsz. Ritka erős első lecke. Gyönyörű a hát formája, a haj, ahogy megjelenik a háton, szép a lepel, amit életlenbe elviszel, nagyon izgalmas, ahogyan az élességgel játszol, szépen is van ez az egész világítva. Van ebben egy adag fáradtság, és ez egy nagyon jó fáradtság. Sade-re hallottam egyszer egy kritikustól, hogy olyan fáradt, hogy húzza a lábát. Ez itt is igaz, megvan ebben a képben is az a fajta fáradtság, és ez jót tesz neki. Köszönöm szépen, három csillag, és leckemegoldás is megvan, magával ragadó a kép. (hegyi)
értékelés:    

próbálkozásom

próbálkozásom

Még mindig nem megy ez a lecke. De azért próbálkozom...

Dóra, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kis próbálkozás. Azért tetszik, mert finom, érződik benne a nőiség. Női, gömbölyű formák, miközben az egésznek van egy ilyen kicsit az elmúlásra hajazó érintettsége, de nagyon jó az irány, amit elkezdtél. A világításra érdemes odafigyelni: hasonlítsd össze a bal alsó sarkot a jobb alsó sarokkal, ezt az átlót nézd meg, hogy mekkora a tónuskülönbség. Ekkora tónuskülönbséget nem indokol maga a kompozíciód, ami egy centrális kompozíció, átlósan viszont ekkora világosságkülönbséget nem lehet jól tolerálni. A néződ nem fog tudni ezzel mit kezdeni. A bal alsó saroknál visszahoznék annyit a tónusban, mint amennyi a jobb alsó saroknál van, és a jobb felső saroknál pedig elmennék afelé, mint ami a bal felső saroknál van. Ha megnézed az ellenkező átlót, tehát a bal felső és jobb alsó sarok átlóját, az egy nyugalmasabb tónusrend, mint ami a másik irányból létrejött. Nagyon finom az a meglátás, amit létrehoztál ezzel a textillel, ez egy nagyon jól használható anyag. Ez a kosár ebből kivesz, látom, hogy ezt próbáltad csökkenteni. Az ívét meghagynám, érdekes az a fém pánt, az megmaradhat, de ezekből az ívekből az elején még takarnék. Ez egy kettő csillagos próbálkozás, ez egy nagyon jó dolog, én arra szeretnélek téged sarkallni, hogy folytasd, ne hagyd abba, játszunk még ezzel, nagyon szépek a textiljeid, szépen dolgozol velük. Egy lámpa nem lámpa, vagy derítéssel, vagy egy másik kislámpával lehet ellensúlyozni a fénynél. Most a fényhez közelebb eső része az almáidnak kilyukadtak, ezt célszerű elkerülni. Magyarán: minden tónus legyen meg, ne legyen olyan, hogy teljes feketébe bebuksz, és olyan se, ahol teljesen fehérbe kiég. De hát első próbálkozásnak ez gyönyörű, hajrá! (hegyi)
értékelés:

Fehér

Fehér

Itt a kis Amundseneket látjuk, ahogy mennek a sarkvidéken a bázis felé, leejtették valahol a távirányítóját a holdjárónak, most azt keresik, különben nem engedik őket vissza. Nagyon vicces és érdekes ez a sztori. Vidám a kép, és mégis, az egészben van valami furcsa, amitől minden vidámsága ellenére feszültséget kelt. Magam számára én ezt azzal fejtettem meg, hogy ez azért van, mert egyik szereplőnek sem látjuk az arcát. Megvan a leckemegoldás is, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Szekszárd...

Szekszárd...

Tamás, ez abszolút három csillagos kép. Nagyon jó a lépcső ritmusra felelő garázssor, ahogy ez az egész, ezzel az ívvel létrejön, olyan, mintha 2/3-1/3 arányban, mintha két képről lenne szó, miközben ez egy helyzet. Az autó, és a gyaloglás, az egész egy olyan ritmikai játék, ami szerintem nagyon tamásos, ezt te nagyon érzed. Ez a Szekszárd dolog nagyon jó merítés, majd egyszer, ha ebből tényleg lesz annyi, lehet, hogy érdemes lenne egy kis kiállításra való mennyiséget összeválogatni, hogy mi az, ami ebből számodra is megmarad. Ez például olyan, tényleg jó a ritmus. (hegyi)
értékelés:    

2 perc a víznél...

2 perc a víznél...

Friss ropogós kép...

Nagyon jó ez a ritmus, amit itt létrehoztál a felhőkkel, ahogy a felhők a sziklákra rímelnek. Az a furcsa, hogy itt most megnéztem, hogy vízszintes-e a vízszintes, és igen, de mégis olyan érzése van az embernek, mintha picit ez az egész billenne jobbra. Tömegben, ahogy elindulnak a fák, a bokrok, ez már eleve billentené az egészet, ráadásul a felhők is ezen a középponton picit jobbra helyezkedő részen vannak, és az egészet a figurának és a kőtömböknek kellene visszabillentenie. Ezek szerint, ahogy én most látom, ez nem történik meg. Annyit megtennék utómunkában, hogy a kő részre egy pici maszkolást rátennék, egy picit sötétebbre venném a partot, ez jót tenne neki, és lehet, hogy visszabillentené az egész képet. Nem sokat, de egy keveset visszább kellene venni. A kép teljesen rendben van, és jól szimbolizálja azt is, amiről beszélni akarsz, bár megint nem értem, hogy miért nem tudsz fekete-fehér képet csinálni. Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy valamilyen színt be kell kapcsolni? Itt van egy zöldes-sárga valami, minek? Kérlek, hogy ezt mondd el, hogy mi az, ami téged ebben ennyire erősen vonz, mi az, ami taszít abban, hogy valami csak fekete és fehér legyen? Nem értem. Ez másnál is előfordul, mintha megijednétek attól, mintha elbizonytalanítana, hogy ha valami fekete-fehér, akkor az túl kemény, elveszthetitek az érzelmi közelítést - de ez nem így van. Az igaz, hogy a monokróm kép hangsúlyosabbá teszi a kompozíciót és ha valami nem stimmel, talán hamarabb kiderül, de épp az a baj a színezett tónusokkal, hogy nem időtállóak, igen gyorsan meg lehet unni őket. Még egyetlen dolog: a képnek a 2/3-ára ráférne egy pici tónusmódosítás. Ha magány, ha hiány, akkor ahhoz nekem ez vidám. Nem kell ehhez nagyon sok, egy nagyon picit kellene visszább venni az egészen, és akkor működne. Megvan a három csillag, de nekem ezek érdekes dolgok, hogy mi lehet az oka annak, hogy mindent megpróbálsz legömbölyíteni, az éleket, hogy ne vágjon, ne bántson. Van az egészben egy elnézéskérés, és nem tudom, hogy ez miért van, ezt majd fejtsük meg. (hegyi)
értékelés:

Közel és távol

Közel és távol

Nem jöhet be, télen is kint alszik. Az első két láb engedélyezve van a teraszajtónál. Ettől függetlenül valahogy mindig közel szeretne kerülni...

Ez akár a mi Bobby kutyánk is lehetne, de legalábbis valami tesó, ha jól látom, ő is labrador, és nagyon érdekes az, hogy ők emberire hasonlító gesztusokkal kommunikálnak, persze ezt az ember gondolja így, mi ruházzuk fel őket ezekkel a párhuzamokkal, de mégis érdekes az, amit itt látunk, és jó a megfigyelés. Én annyit megtennék, hogy a tükröződésnél a kutya hátánál vágnék, ott, ahol az a forma kifutja magát. Az az fölötti rész már ehhez a képhez nekem nem kell, feszesebb lenne az egész, ha azt az ujjnyit levágnánk belőle. Ott van valami csillanás is a jobb felső sarokban, nekem arra már nincs szükségem. A másik kérdés az utómunkáé, ha ott a helyszínen nem volt módunk a fényekkel foglalkozni, akkor sem elhanyagolható, hogy most a fej, amin az érzelmek megjelennek, az arc, a szemek a legmélyebb tónusok, így minden másra jobban, hamarabb odafigyelünk, mint erre. A megfigyelés rendben van, a megoldással kéne még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

irány

irány

Gime, én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert pontatlan. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem ad egy ennél lényegesen határozottabb árnyékokkal rendelkező formát más pillanatban, más időben. Valahol nekem ez az egész koszos. Ez nem csak a falfirkák miatt van így, de ez is egy fontos szempont, hogy téged a falfirka izgat, vagy ez a geometriai játék, ami létrejött? A kettő együtt sok. Nem tudom, hogy most melyik az, ami neked a fontos. Tudom, hogy te mindent az Épített környezet leckébe gyömöszölsz be, ha kell, ha nem, de ez nekem most nem jön össze. Az egy másik, nem elhanyagolandó kérdés, hogy miért nem veszed a fáradtságot, hogy kommunikálj a képekről, ötleteidről, akár az elemzésekre, akár a többiek reakcióira... (hegyi)

vizes

vizes

Az az érdekes, hogy van ebben valami folytonosság az előző képeiddel, miközben ennek a képnek egyetlen egy hibája van: az asztal. Ha ezt nem erre az íróasztalra rakod rá, hanem szerzel valami mélybordó drapériát, valami pólót, vagy ha valami olyan környezetet hozol létre, ahol egy drapériának az esésével létrehozol egy intimebb világot, akkor abban ezek a cseppek, és ez a rózsafej fantasztikusan jól meg tudna jelenni, és a leckére is tökéletes megoldás lenne. Ez most így, ebben a formában, vegyük úgy, hogy egy tanulmány. Csak-csak fogsz kapni virágot, azt nem mondom, hogy egy parkban is lehet találni egy rózsafejet, és azt haza lehet vinni, mondjuk ne ebben a nagy melegben próbáld ezt, mert mire hazaviszed, elromlik a virág, de érdemes lenne ezzel még dolgoznod, tehát ismétlést kérek. Még egy dologra felhívom a figyelmedet: el kell döntened, hogy mi az, ami ebben téged izgat: a pusztulás, vagy az életerő? Ha a pusztulás, akkor hagyhatod egy kicsit ezt az egészet meglöttyedni, mint ahogy ez a felénk eső levélnél is történik, akkor ennek van létjogosultsága, egyébként én nem tenném rá azt a másik fejet, bár lehet, hogy az valami tükröződés, de én azt oda nem tenném, én egy ilyen fejjel dolgoznék. Tehát ha a pusztulás érdekel, akkor egy kicsit még lehet várni, hogy még erősebb legyen ennek a hatása. Ha nem, ha magának a rózsafejnek a szépsége, az életereje, és annak a morbiditása és furcsasága érdekel, hogy ez nem egy rózsatövön van rajta, hanem akár egy tányéron, akkor pedig ez legyen egyértelmű, akkor ezeket a selejtesebb rózsaszirmokat le kell venni. Erre érdemes odafigyelni. Itt még van valamilyen rozsdás folt, ezek is olyanok, amik viszik el az energiát, a figyelmet, ezekre érdemes odafigyelni az exponálás előtt. Hát macerás dolog a fotó, nem mondtam, hogy nem, de érdemes vele foglalkozni, ahogy látom, neked ezek nagyon jól mennek. Az első leckék is, amiket beküldtél, pont ezért voltak izgalmasak, mert nagyon finoman fogod meg ezeket az élességpontokat, nagyon jól látod, nagyon jól tudsz a struktúrákkal dolgozni. Ezt én most visszaadom ismétlésre, de ne vegye ez el a kedvedet, sőt, kérem valóban, hogy foglalkozzunk még ezzel a vízcseppes dologgal. (hegyi)

Bendegúz

Bendegúz

Sorban szeretnék haladni, de megláttam a makró világ leckét és úgy gondoltam ezt megelőlegezem... a kép érdekessége, hogy egy fordítva odafogott manuális Pentacon objektívvel készült...

Föladtad a leckét, egy pókfóbiás embernek kell elemeznie egy pókot, de megoldom. Szóval biztos, hogy szép, bár én ebben nem nagyon látom ezt. Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy mit látok. Jó a ritmus, nagyon érdekes az a helyzet, amit itt létrehoztál a mélységélességgel, és jó a megfigyelés is. Bár pókról van szó, én biztos óvatosabb lennék. Miközben ez nem egy vidám kép (bár lehet, hogy másnak az), de mégis az egésznek a ritmusa az, ami játékossá teszi, miközben egy szörnyeteg fel fog minket falni. Megvan a három csillag, köszönöm. Ha lehet, akkor a pókokat én kerülném. (hegyi)
értékelés:

a szerelempark előtt

a szerelempark előtt

Nagyon érdekes ez az ábrázolása egy esküvői helyzetnek. Van ebben egy olyan áttét, ami azért kellemes, azért jó és meglepő, mert nem csak egy voyeur, egy kukucskáló szerepet mutat a nézőnek, mert az egész olyan, mintha abból a valóságból, amiben mi élünk, időben is visszalépnénk. Kortalanná válik ez az egész helyzet a szobán belül. Kívül van egy szociografikus megközelítés a parkettával, érdekes módon semmit nem látunk a külső térből, de sejthetően ez valamilyen bérlakás, és aztán a belső helyzet az, ami kortalanná teszi ezt az egészet. Nagyon izgalmas ez az egész ugrálás, amit Camilla itt létrehoz. Megvan a leckemegoldás is, ez egy jó kép. Azzal nem teljesen értek egyet, hogy miért kell színezni. Felejtsük el ezt a szépiázást, mert nyálassá teszi ezt az egészet. (hegyi)
értékelés:    

Tervrajz

Tervrajz

Sziasztok. Ez jött némi gondolkodás után ötletnek. Láttam, hogy mások, szájat, szemet mutatnak magukból, úgy hogy úgy gondoltam megfelel a kritériumoknak. Remélem nem lőttem mellé.

Ez a kép azáltal válik érdekessé, hogy a fotót, mint médium, teljesen másképp használod, van egy dupla csavar ebben, hogy van egy ilyen grafikai játék, és utána az összehozódik valahogy egy képpel. Érdekes nagyon, és a filozófiája is izgalmas, az, hogy a koponyát így beleszövöd az egészbe, és a húst lehántod róla, aki te magad vagy. Jó az ötlet, egy dolog, ami zavaró nekem: oké, hogy ez erre a parafa táblára föl van szurkálva, de egyébként nem biztos, hogy ez a parafatábla annyira fontos. Nem biztos, hogy én ezt akarnám ábrázolni, hogy hol van ennek a kerete. Látod a képnek a bal alsó sarkánál azt a világos háromszöget? Az például zavaró. Amint azt ott letakarod, már látod, hogy sokkal nyugodtabb a kép, és egy dologra kezdesz fókuszálni: a fő motívumra. Ha pedig faliújságot akarsz ebből csinálni, akkor viszont még valami buszjegyet tűzögess ide, vagy más holmikat, ez a továbblépéshez lehet egy ötlet, a három csillag és a leckemegoldás megvan, köszöntünk a Látszótéren, és várjuk a folytatást, várjuk a többi munkádat. (hegyi)
értékelés:    

Kettő - Egy munka vége...

Kettő - Egy munka vége...

Ez már ötlet szintjén sokkal jobb, és örülök, hogy magad továbbléptél a világításban onnan, ahol az előző képnél tartottál. Így már sokkal izgalmasabbak a formák, kevésbé leltárszerű az egész. Így már nem zavar, hogy ez a szemüveg napszemüveg. A gyertya még mindig borzalmas, valami egyszerűbb mécsest keress, mert azzal ott valami gond van. Érdekes, hogy mik azok a bigyók, amik a pohárnál létrejönnek. Hogy az a laptopod, vagy mi tükröződik a pohárban, valami kék fény van ott, nem baj, hogy ez bejátszik, csak ez lebukik ott a pohárnál. Ha nem akarod ezt a lebukást, akkor takarni kell valamit a fény útjába. Szóval ez így érdekesebb, bár az almának még mindig nem nagyon látom a szerepét. Folytassuk ezt a munkát, oké? Erre a két képre összesen adok neked három csillagot bátorításképp, várom a csendéleteket. (hegyi)
értékelés: