Elemzés

Annak örülök, hogy végre valaki megmutatja ez az egész építményt, ezt a szobrot. Az érdekes, hogy valamiért olyan érzetem van, hogy ez dől balra, miközben valószínűleg nem így van, bár lehet, hogy ez a föld és a járdaszint miatt érződik így, mindenesetre, nekem olyan, mintha az egész húzna balra. Nem tudom, hogy lehetne-e ezzel valamit csinálni, a kép rendben van. Érdekes, hogy monumentális, de mégsem. Lehet, hogy túl távol voltál tőle, hogy a monumentalitását tudd érzékeltetni. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép ritmusokat láttál meg. Az jut eszembe, hogy kicsit sajnálom ezt a képformátumot, hogy ezt használod. A térkihasználás, a tér megmutatásának, használatának a lírája az, ami erről a képről most hiányzik. A kép alsó rétegeiben a sziluettel létrejövő fák formája egy nagyon határozott, kemény formavilág. Erre szintén jól rímel a felhők nagyon kontrasztos rétege. Utána kapunk egy nagyon szép, elkent, elmosott lírai formát ezekkel a felhőkkel, és ez a tér lenne az, ami lényegesen többet igényelne fölfelé. Ezt egy négyzetes kompozícióval gyönyörűen meg lehetne csinálni, hogy ebből a tömegből még többet kapjunk. Ha azt nézed, hogy hány kiló a felhőréteg, hány kiló a sziluettes horizont, akkor ehhez tömeghez több kell ebből a sokkal kevésbé határozott, lágyabb formából. Ha arányokat mondok, akkor mondjuk 1/6-od az, ami az alsó harmad, és a többinek a fölsőnek kell lenni. (hegyi)
értékelés:

Ismét ott jártam.

Béla, amit előbb beküldtél erről az objektumról, az lényegesen jobb és összefogottabb munka, mint amit most látunk. Ahol elértük azt a csúcspontot, amit bizonyos helyzetből ki tudunk hozni, ott nem nagyon érdemes szerintem azzal vacakolni, hogy hátha még nagyobbat tudunk dobni. Ritka eset, amikor ez összejönne. Ezzel már egyszer foglalkoztunk, megvolt, én ezt most nem látom, hogy ez annál koncentráltabb lenne, mint amit akkor kaptunk. Ha szeretnél foglalkozni vele, akkor egy teljesen új megközelítést kell keresni. Most kisebb mélységélességgel dolgozol, nekem ettől zavarosabb lett a kép, pontatlanabbak a megfogalmazások, köszönöm, de az a kép, amit már küldtél erről, az pontosan rendben lévő, ez nem lép azon túl, nem haladja meg azt, nem mutat új meglátást. (hegyi)

Előzetes engedelmetekkel kissé szabadon értelmeztem az önportré fogalmát. Egyfajta tükröt állítottam magam felé, melyen keresztül feltehettem a kérdést.

Ez egy érdekes kérdés, hogy ez a kép mennyiben teljesíti az első lecke fogalmát, mert ugye azt kértük, hogy legyen rajta valami saját magadból, mégis azt mondom, hogy elfogadom ezt az irányt is, főképp azért, mert küldtél már nagyon erős első képet, ami egy nagyon jó bevezető volt, és ez egy másik érzelmi helyzet. Nekem egy kicsit ez a verbálfotó kategóriája, megelégszünk azzal, hogy van egy félig leszakadt plakát, ami egy jó szövegű geget hoz, és ez a leckére is megfejtés, és ez el is viszi a kompozíciót. Beraktuk középre, mert ott biztonságban van, ott biztos jó lesz, és a többi mind illusztráció hozzá, vagy egy helyzeti kötődés, tehát nem vagyok meggyőzve róla, hogy ezt csak ebben a kompozícióban, csak így lehett ábrázolható, ennél lényegesen izgalmasabb kompozíciót is ki lehetett volna alakítani. Kettő csillagot adok ezért, mert ez a kompozíció ennél többet kívánna. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egy nagyon érdekes világ, amit itt mutatsz, számomra a legizgalmasabb a középső kép. Az első egy konvencionális megközelítés, nem tudom, hogy ki ismeri azokat a szigeteket, amiket az arab világban építenek, ilyen mesterséges szigetek, és mindenféle parcellázások folynak a tenger elhódításával, erre a világra hasonlatos az, amit a képen látunk. Nekem ez is izgalmas, és jó meglátás, ugyanakkor a második képnél robban az egész, az egy nagyon szép és lírai megközelítés, függetlenül attól, hogy ebben mennyi a trükk és mennyi a valóság, nem is akarom firtatni, nagyon finom, kevés eszközzel dolgozol. Az a lényeg, hogy a három kép közül azért is a kettes a győzelem, mert ott érzem a legkevésbé azt, hogy elvitt volna a technika téged, elragadott volna téged az, hogy ez a technika mire képes. Ott helyén kezeled az eszközt, az a kép az, ahol már túl voltál azon, hogy hú, ezek a halszemoptikák mire képesek, és az összes szokásos dilit végignézted, hogy hogyan torzul a gyerek feje, hogyan torzul a part, a kutyák, a macskák, a házak, és ennek a tapasztalatnak a feldolgozásával a saját belső gondolati és érzelmi helyzetedet tudtad kivetíteni a fotográfia eszközeivel. Ez a második kép egészen magas szinten szerepel. Ez lenne az az irány. Emlékszel, hogy volt egy képsorod, ahol Pécsen az épületekkel dolgoztál, ott is a perspektívával játszottál, és ez hiányzik azokból a képekből is, amit itt megtaláltál, ez egy nagyon finom, nagyon jó játék. A harmadik kép már ezen túlmegy, ott már a brahi megint elvitt, az megint egy kötelező gyakorlatnak tűnik, hogy volt egy kifelé görbülés, egy befele görbülés, akkor legyen egy S is, mert mi hiányzik még. Hát semmi. Ha számít valamit a véleményem, akkor azt mondom, hogy az első és a harmadik képet nem is használnám, elég a második és tökéletes Keszthelyi hullámok. Nem kell ennél többet mondani. Három csillagot adok a második képre, és a három csillaggal megvan a leckemegoldásom, maximális respektem a második képnek. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes kérdés az, hogy mi lehet az indoka annak, hogy a Csendélet kategóriát próbáljuk feszegetni és tágítani a körét, hogy miért próbálunk olyan dolgokat is beletenni, ami nem biztos, hogy a csendéletbe való. Igaz, hogy nem is tárgyfotó, mondhatni illusztráció, vagy hangulatkép, de azért a csendélethez ez szerintem egy picit fura. Maga a kép, amit látunk technikailag egy nagyon jól megfogott helyzet, bár számomra az érdekes, hogy hogy lehet ilyen furcsa a mélységélességünk, hogy a deszkázat az éles, a pohár nem, aztán a balta nyelén van, ahol éles, van, ahol nem. Ettől ez nekem egy kicsit kusza, mintha az élesség, mint tényező, nem lenne értékén kezelve, miközben ennyire szűk kivágásnál az egyik fontos tényező lehet az, hogy akarok-e dolgozni az élességgel még pluszban, mint értelmezési sík, vagy pedig nem. Ami a képet illeti, a címmel együtt érthető a helyzet, hogy a gyorsító pálinka kis pohara, és a favágó eszköz ott van, bár szerintem annyira jellemző lehetett volna, ha már tárgyakat hozunk, hogy a nyársból vagy a szalonnából egy darab látszódjon, és akkor már nem kell magyarázni, hogy ez szalonnasütés előtt van. Összefoglalva: ez egy jó hangulatú kép, a ritmusok is jók, engem nem zavar az, hogy a baltából levágtunk, hogy a nyele a baltának jobban érdekel, mint a foka. Azért ez érdekes dolog, hogy a balta nyele mennyi mindenről mesél, legfőképpen a gazdájáról, hogy nem szakmája a favágás. Ezt én onnan tudom, hogy én is szétvertem a baltáimat, sajnos nem csak a magamét, hanem a barátaimét is, mert nem nagyon tudok jól célozni, és ettől sokszor a nyelével ütöm a fát, és nem a vassal. Ez nem baj, itt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentése van ennek is. Az biztos, hogy ha valaki eleve kevéssé ura ezeknek a szerszámoknak, és még alkoholt is fogyaszt, az okozhat balesetet. Ez a humoros része ennek a dolognak, én azt gondolom egyébként, hogy ez a kép egy jó irányba mutat, nem tudom, hogy ez egy olyan helyen készült-e, ahova vissza tudsz menni, de én még betennék valami tárgyat, mert nekem ez most egy oda-vissza kommunikáció a pohár és a balta között, és én csökkenteném annak a felmerülő igényét a nézőben, hogy magyarázni kelljen. Lehet, hogy a szalonnát még valahogyan belekomponálnám, és valamennyi italt hagynék a pohárban, mert ahogy látom, ebből már kiittátok a piát. Tehát, ha lehet, akkor ismétlés, ha nem, akkor ez egy két csillagos kép, de jó lenne, ha tudnánk még vele játszani. (hegyi)
értékelés:

Nem mondom, hogy ha a macska beszélni tudna, örömét fejezné ki ezekért a képekért, nem túl előnyös ábrázolás, sőt, elsőre igen kellett koncentrálnom, hogy élőnek gondoljam az állatot és ne valami felfúvódott tetemnek. De a kép mégis jó, és itt van értelme a kettőzésnek, játékos lesz tőle az egész és könnyed. (hegyi)
értékelés: