Elemzés

Egy jó nap után, este felé kimentem a kertbe... és megpróbáltam megörökíteni a boldogságomat.
Jók a formák és érzem a törekvést, hogy a két termés, avagy virág kiadjon egy párost, de valahogy a háttér még mindig, így, hogy a fényeket is belőtted, még így is sok, zaklatott. Sokat ezzel nem lehet csinálni. Azt gondolom, hogy ez is azok közé a képek közé tartozik, amik azért fontosak, mert tanulmányként később használhatóak az itt megtapasztaltak. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy a részletekben lakik egy kép ereje, de ott is bukik el, ha valami nem egy irányba mutat. Sokadszori megnézésre is fennakadok a pólón. Mi lehet rajta? Venezia? Hortenzia? És míg ezzel foglalkozom, elmegy a hajó. Az élesség ha jól látom, akkor a kézfejnél van, tehát a fontossági sorban előre hoztad, ami a kislány kezében van, és ez elfogadható. Ugyanakkor annak a hangulatnak, amit a kéz és a kézben tartott textil és füzér mesél, ellentmond az összefogott haj, a póló és a viszonylag szűkre szabott mozgástér. Az is feszültséget kelt, hogy maga a test tömegében ki van mozdítva a nyugalmas középpontból, ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a mozgás jobbról balra történik, azaz időben visszafelé, akkor mindez izgalmassá teheti a képet. Igen ám, de az egész kép nyakon lett öntve ezzel a sárgás szósszal, vagyis az összes kompozíciós feszültség, amit sikerült összehozni, és ami izgalmassá tenné a képet, vissza lett rántva, vissza lett vonva, ettől olyan érzete keletkezhet a nézőnek, hogy minden szép, jó és helyénvaló akar lenni, de mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ez a valóság, vagy annak mímelt másolása, vagyis hogy valóban idill és nyár és szabadság, vagy menekülés, keserűség és egyedüllét az, ami a kép valódi mondanivalója. Attila, az érzések fontosak, de ha belül nincs valami tisztázva, akkor ez kívül is létre fog jönni, akkor ez a valami korrodálni fogja a szépen felépített szerkezetet és végül mint bizonytalansági tényező ellene fog hatni a munkádnak. Tehát miközben ez egy nagyon izgalmas kép, nem tisztázott számomra, hogy tudatosak-e azok a lépések, amik efelé az izgalmas szitu felé vittek, vagy mindez valami belső helyzet kivetüléseként jelenítődik meg, akár az alkotó számára is meglepetésszerűen? Attila, kérlek dolgozzunk azzal az első három leckével, mert most nem tudom, hogy mire adom a három csillagot, ha érted. (hegyi)
értékelés:

Tralalla megjött Barbapapa, megérkezett - nem éneklem végig, mert nem biztos, hogy mindenki tudja, miről van szó, nekem ez az élmény ugrott be a képről. Absztrakt, de közben meg bele akarod láttatni a vízgömböklöző barbapapát, ami nem baj, csak ha így van, akkor nem elég a szerencse, mert a kékeid gyönyörűek, a vörös is izgalmas, de hogy mi hova került, abba is belekotort a véletlened, és ez így már zavaros. Az alsó régió nagyjából vágható, de félmunka a vágás, jobb híján, hiszen kéne az a tér, csak a sok vörös oktalan. Jó, tehát kéne másik expó, de ott meg nincs a kiszakadó kis vízpötty. Hát na ja, de azon amin meg nem olyan a vörös, meg van vízpötty is, ott meg nem jó a barbacsalád. Fenébe, mondhatni, semmi se pont úgy jó? Hát, ez az, ami miatt a makró nehéz, hogy első pillanatra könnyen adja magát, de gyakorlatban éppúgy minden négyzetcentijének rendben illik lennie, mint egy portrénak például. (hegyi)
értékelés:

Zuglói pályaudvar, instagram leletek.

Négy képből álló sorozatot látunk egy utazással kapcsolatos helyzetről. Valaki elmegy, valaki megérkezik, vagy mi magunk utazunk majd és a járműre várunk épp. A képek számomra a várakozás üres perceinek kitöltéséről szóló lenyomatok, amikor még nem kell élénken figyelni, mert tudjuk, hogy az esemény bekövetkezésééig sok időnk van hátra. Kicsit magányos, az unalom ellen játékot kereső hangulatot érzek. Mintha pontosan ez a folyamat játszódna le a fényképészünkben, mert a képek a sorozat vége felé egyre jobbak, tisztábbak lesznek, fotósunk belejött a játékba. Az utolsó kép már nekem is tetszik. Első tervem az volt, hogy ezt az egyet emelem ki a sorozatból, és a többi eldobását kérem, de most meggondoltam magam, mert a négy képből áll össze ennek a bóklászó, unatkozó, játékot kereső és találó embernek a váza, amilyenek többnyire mindannyian vagyunk várakozás közben. Csillagot nem tudok adni, mert maguk a képek szerintem nem jók, a bóklászó ember képe jó, aki ezeket a nem jó képeket csinálta. Érthető ez? (Borsay Márti)

Megkaptuk a spirál többi részét is, kapkodónak érzem a kiválasztást, és abban érzem a bizonytalanságot, hogy ragaszkodunk-e a valósághoz, vagy hagyjuk, hogy a tárgy tere uralkodjon rajtunk? (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet szerettem volna eredetileg feltölteni ehhez a leckéhez. Szóval ez az ami egy torna verseny utáni vidám sorversenyen készült...

Milyen érdekes az ember, ha egy asszociáció beugrik, utána már nagyon nehéz azt kitenni az fejünkből. Nekem ez a kép minden erénye ellenére inkább taszító, és ez annak az asszociációnak köszönhető, ami a bal oldali szereplő mozgásából adódik, hogy ő valamiért kapar, esik, valami fura koordinálatlanság érzetét adja. Ilyen küzdelmi helyzetben szerintem az arcok tudnak nagyon izgalmasak lenni, mind az a fenti részben futó két lánynál is sejthető, de sajnos nagyon picik a képen. Szóval az ötlet érthető, de valahogy ez nekem nem olyan erős ügy most. (hegyi)
értékelés: