Elemzés

Werbálfotó

Werbálfotó

A werbálfotó lecke megoldása.

Látom, hogy Pista idefirkált a kép aljára egy anarchia jelet, értem magát a geget is, csak ne álljunk meg, a többi ilyen jelet is keressük. Egy kép nem kép ebben a formában. Egy képtől nem indul be a nyálelválasztásom. Ha sikerül egy geget végigvinned 3-4 képben, akkor oké, mert akkor ezekkel a betűkkel ki lehet esetleg írni valamit, de így önmagában még nincs kész, a folytatásra sarkallnálak. Megvan erre neked kettő csillag, és a többit majd megbeszéljük, amikor folytatod. (hegyi)
értékelés:

a tavasz illata

a tavasz illata

Gime, fantasztikus kép, a hölgy, aki áramszedőnek használja a májusfát, és közben érdekesen szagolgatja is a virágokat rajta. Szemmel láthatóan nem tud szabadulni ettől az élménytől, rákapcsolódott a hálózatra. Nagyjából ennyit tudok a képről elmondani, zseniális, három csillag.
   Ja, hogy ez nem a Humor leckébe jött? Mert oda még talán el tudnám képzelni. Nem tudok vele mit kezdeni, Gime. Nem nagyon értem, hogy mit miért csinálsz, hogy van egy faág, amibe belekapaszkodik valaki, de olyan erősen markolja, hogy megőrülsz, az látszik, hogy az ízületek, a csont, a bőr feszül. Aztán ez a valaki itt van ebben a farmerkabátban, ami elég fontos neked, miközben a tavasz illatáról beszélsz, gondolom, ő itt szagolja ezt a virágot, de mit nem látunk? Na mit? Az orrát. Sikerült egy olyan portrét csinálnod, egy olyan profilformát választanod, ahol nagyon erős az állkapocs. Ha ez valami ételreklám lenne, akkor szuper lenne, mert azt mondom, hogy biztos szét tudja rágni a vasszöget is, de itt orra nincs. Aztán még beleraktad a hajába ezt a villanydrótot is, amit megint nem tudok értelmezni. Miért fontos ez a villanydrót ebben a kompozícióban? Nem értem. Ha a szagolás a fontos, akkor miért hagytad meg a kép alján azt a rendetlenséget, ami ott van a faágakkal meg a kerítésdarabbal meg a villanylámpával. Gime, ez nekem nem kép, de ha akarod, akkor a Humor leckébe áttéve, három csillag. (hegyi)

Bols
Eszter, megmondom mi a problémám: a reklám mindig kívánatossá tesz valamit, felépít egy álomvilágot, egy álomszituációt, amibe te be akarsz kerülni, mint néző, mint fogyasztó, és mindegy, hogy mi a termék, de azt birtokolni akarod, meg akarod enni, inni, föl akarod venni, magadévá akarod tenni. Ez az alap. Minden reklám így működik általánosságban. Vannak kivételek Oliviero Toscani a Benettonnál, ő honosított meg egy olyan nézetet, ami a társadalmi kérdések felvetésére irányul, és olykor nagyon sokkoló képekkel olyan problémafelvetéseket hozott, amik mondhatóan még a verbálfotóhoz is tartozhatnának, hiszen a Benettonnak a szlogenje a „United Colors of Benetton”, tehát a Benetton egyesült színei, és Toscani előszeretettel dolgozott a fehér-fekete bőrszínnel is, a kisebbségekkel. Ezt most csak kitérőként mondtam, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt, de ennél a képnél nem tudom eldönteni, hogy mi az a Bols. Az valami ital? Mert akkor nem elég egy üres pohár. Gondolom, hogy valami volt ebben a pohárban, de attól, hogy a felirat rajta van a poháron, de a pohár üres, nem tudod elindítani a nézőben a vágyat, mert mire kell vágyni, milyen színű ez az ital? Fehér, fekete, áttetsző? Ez azért fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen színű, akkor arra rá lehet erősíteni, utána azt lehet ismételni a környezetben. Magát a terméket én nem hagynám le, főleg akkor nem, ha egy poharat ábrázolsz, ami üres. Az üres pohár lehet fontos egyébként, hogy annyira jó volt, hogy megittam, de akkor az üvege legyen mellette, amiben még van, hogy utána lehessen tölteni, hogy te, aki nézed ezt a képet, még kaphatsz egy pohárral, szóval valami geget el lehet indítani, de önmagában egy üres pohár nekem nem hozza azt a vágyvilágot, ami a reklám feladata. Ismétlés. (hegyi)
Színes városok Színes városok Színes városok

Színes városok
Színes városok
Színes városok

Ahol élünk.

Gábor, itt a bizonytalanságot érzem rajtad. Túl akarsz lenni ezen a Makró leckén? Olyan, mintha azért csináltad volna, mert egyértelműen makró, mert ezek kis apró mütyürök, és a nagyítóval jól eljátszunk. Az ötlet zseniális, de az a problémám, hogy egyszerre három irányt is elindítottál. Egyrészt elindítottad a makróvilágot, ami akkor érdekes, ha tényleg belemegyünk a részletekbe, ennél még beljebb, és óriási poliplábakká változnak az integrált áramkörök lábacskái. A másik irány, ami a cím is, hogy „Színes városok”, de ahhoz nem kell a nagyító. Akkor még inkább surlófény, még sejtelmesebb helyzet, és akkor ezek a kondenzátorok lehetnek az épületek, akkor olyan áramkört kell keresni, ahol ezek jobban érzékelhetőek lesznek, kicsit jobban kiemelkednek ezek az alkatrészek, talán kevesebb rajta az útvonalnak felfogható csík, és akkor azt kell kihozni belőle, hogy ezek kis városok. A harmadik irány, ami az egésznek a humora, nekem ezekből a képekből a harmadik az, ami leginkább tetszik. Nagyon jól megtaláltad ezt a vörös-zöld párhuzamot a három kis virágocskával, a kezeddel, ami tartja a nagyítót, szóval ez a kép tökéletes, de az egész egy zavaros problémafelvetés. Nincs eldöntve, hogy merre megy a taxi. Egyrészt a leckét visszaadom ismétlésre, másrészt a harmadik képre kapsz három csillagot, harmadrészt visszaadom ismétlésre a címet is, akkor tessék azt is megcsinálni. Most adtam neked munkát rendesen, tessék ezzel dolgozni, ne álljunk meg itt félúton. (hegyi)
értékelés:

Ultraibolya

Ultraibolya

Egészen furcsák itt a színek, nagyon döglöttek a zöldek, és közben őrületesek ezek a kékek, lilák. Értem, de én ezt nem tudom egy percnél tovább nézni, el kell tekerjem, mert a szemem kifolyik tőle. Ha ez volt a célod, István, akkor azt elérted, csak egy fotónál nem árt, ha megmaradunk abban a viszonyrendszerben, amit a néző szívesen néz. Lehet, hogy ez csak nekem ilyen szörnyű, de komoly gyomorbajt okoz a kép színvilága. Ne haragudj, de keress valami olyan esztétikai megoldást, ami jólesőbb érzést ad. Ez virág, de utálod a virágokat, vagy mi van? Ismétlés. (hegyi)

Keverőpult

Keverőpult

Varázslatos az egész hangtechnikusi világ, volt szerencsém a Dörögdi Fesztiválon 10 napon keresztül oda-odalopódzni Alex keverőpultjához, és tényleg egészen őrületes, hogy ezek a fickók az összes tekerentyűt tudják, hogy mi micsoda. Ennek egy kistesója itt van a rádióstúdióban, és bevallom, hogy vannak rajta olyan gombok, amiket még mindig nem tudok, hogy micsoda, de ettől még mennek a rádióadások. Jó a színvilága is a dolognak, mert ezek a sárgák jól ellenpontba kerülnek a kékkel, és jó a helyzet is, ez a konstrukció, amik ezekből a vastraverzekből létrejön jól mutatja azt, hogy a keverős egy olyan munkakörnyezetben dolgozik, ahol minél kevésbé van szem előtt, annál jobb, miközben az optimális az, hogy jól hallja azt, ami történik. Egyetlen egy dolgot hiányolok: ezt a keverőt valaki kezeli, valaki mestere ennek a melónak. Nem kötelezően kell ennek portrénak lenni, de ez nem egy ilyen elhagyatott helyzet, hogy ezt bedugják, és magától megcsinálja a munkát, valaki irányítja ezt, ott van valaki mögötte, akár egy kéz erejéig is. Ezt hiányolom a képről, ettől nekem üres, miközben a kép nem a tényszerűségről akar szólni, nem egy kiállítási katalógushoz készült a kép, de nem elég megállni ott, hogy van egy érzelmi viszonyulásom, mert a nézőben fel kell tudni építeni ezt az érzelmi viszonyulást, ami benned már a kép készítésekor megvan. A néző semleges, amikor a képed elé kerül, az ő érzelmeit magaddal kell tudni ragadni, és ehhez az kevés, hogy a sárga meg a kék milyen jól mutat. Kellene ezzel a témával még egy kicsit foglalkoznod. Visszaadom ismétlésre, és remélem, hogy, ahogy az előzőekben volt már rá példa, hogy ebbe is megpróbálsz úgy elmélyedni, mint az autókban vagy az önarcképeidben. Jó lenne, ha nem tévesztenél irányt, azokat az érzelmeket mindig tartsd magadban, de azokat add is át a nézőnek. Ismétlés. (hegyi)

Tudom, hogy tudod...

Tudom, hogy tudod...

Itt egy másik fickó van, az előző vad, szinte Gojko Mitic-hangulatú képhez egy most egy teljesen lírai megközelítés, itt előjöttek Attila érzelmei, ezt erősíti az a póz is, ahonnan a kép elkészült, ez az alávetettség, ahogy fölfelé nézek esdeklően. Olyan a hangulata, mintha egy zongoravizsga lenne, és szegény tanuló nem biztos, hogy felkészült arra, hogy most Liszt Ferencet kell neki játszani, és kicsit kérlelőn néz a tanárra, hogy nem lehetne esetleg egy egyszerűbb mazurkát, de azért elkezdi, és meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Nagyjából ez jön erről a képről nekem le, érdekes és jó megoldás a harmadik leckére, tetszik, megvan a három csillag. Itt újból mondom, hogy az első három leckére szeretnék kérni még megoldásokat, hogy egyrészt egy kicsit jobban megismerjünk, másrészt, hogy mélyebbre tudjunk menni ebben a leckesorban. (hegyi)
értékelés:    

Kiállításon Kiállításon Kiállításon Kiállításon Kiállításon

Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon

Dobos Sándor kiállításán.

Nagyon örülök annak, hogy Ágnes eljött Sándor kiállítására, és nagyon fontos az, hogy ott a maga munkáját végezte, de nem szabad megszeppenni egy feladattól, nem szabad megijedni. Fényképezőgép van nálad, akkor is, ha 26 nagynevű fotós vesz körül, te csináld a magad dolgát, nem kell velük foglalkozni, ők a modelljeid lehetnek egy ilyen helyzetben. Attól függetlenül, hogy nem ismered őket személyesen, de ha a helyzetet megfigyeled, azért lehet tudni, hogy ki kicsoda, hogy ki a kiállító fotós, ki az, aki megnyitja, az biztos fontos. Ennél a riportnál ebből nem kapunk semmit. Ez lehet egy lírai etűd, ahogy te érezted magad ott ezen a kiállítás megnyitón, hogy elbújtál a bokor mögött, meg a folyosókon bolyongtál, de egy riport ennél korrektebb kell legyen tartalmilag. Nem érzem azt, hogy itt a Riport házifeladat megoldódott volna, mert ha én most egy olyan ember vagyok, aki nem tudom, hogy miről szól ez az egész, akkor nem tudnám, hogy ez kinek a kiállítása, hogy mit látunk, és az miért fontos, szóval ebből egy riportnak bizonyos dolgokat teljesítenie kell, ezekre a kérdésekre választ kell tudni adnia. Ki az, aki a riport végén mosolyog? Miért ezzel van zárva? Én úgy látom, mintha kifogyott volna a film a gépből, és nem tudtad volna befejezni az anyagot. Visszaadom ismétlésre, és azt kérem, hogy vannak kiállítás megnyitók, hírt adunk róluk, amelyik Budapesten van, ha időd engedi, tessék elmenni, és ezt a Riport leckét korrektül megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy csak a főszereplő körül kell forogjon a világ, de fontos, hogy szerepeljen a riportban. A képeiből kell egyet-kettőt korrektebbül is megmutatni. Nem baj, ha az érzelmeid is befolyásolják azt, hogy mit és hogyan mutatsz meg, de ne felejtsd el, hogy vannak nézőid, és ők a te szemeden keresztül látnak, azt és annyit, amennyit te megmutatsz. ismétlés. (hegyi)

Autentikus mese a családról

Autentikus mese a családról

Itt a helyzet, hogy annyira széteső ez az egész, miközben itt is izgalmas, meg jók ezek a formai játékok, amik létrejönnek azáltal, hogy itt a tónus át van forgatva, de ha megőrülök, akkor se tudnám megmondani biztosan, hogy mit látok. Van egy babakocsi, egy ember áll valahol bent a térben, meg van valami másik ember is, nem tudom eldönteni, hogy ez egy kollázs, vagy csak a módosítástól ilyen fura. Olyan, mintha a vurstliban lennénk, de mégse. Ehhez a leckéhez nem tartom erősnek ezt a képet, itt már színtisztán geg csak az effekt. Az előbbi képnél jót tett, hogy nem a valóságot kellett néznünk, azt az áruházi giccsparádét, amit létre tudnak hozni ünnepekkor az áruházi dekoratőrök, itt ezt most nem érzem erősnek. Itt elragadott a játék, de ez képileg most egy tapéta lett, nem jön le nekem ebből az, amit te mondani akarsz. (hegyi)

A fa őrei

A fa őrei

Nagyon érdekes hangulatot hoz István ezzel a képmódosítással, elvette a valós jelentését a képnek, furcsa módon olyan hatást kelt, mint az ezüst étkészletek. Az ezüstműves az, akinél hasonló tónusok tudnak létrejönni. Jó a megfigyelés, jó a helyzet, és valószínű, hogy ennek a képnek ez jót tett, hogy van egy ilyen játékosság ebben. A címadásnál nem biztos, hogy az a két ember valóban a fontos, akik azt fát őrzik, mert ugye így lehetne az egy leszakadt csillár is, de nagyon érdekes az, ami létrejött. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez tartós. Az az érdekes ezekben a machinációkban, ez az analóg korszakban is megvolt, hogy egy-egy ilyen kísérleti útra sokan rátaláltak, és lelkesek voltak, aztán valahogy eltűnt a süllyesztőben. Aki dolgozott analóggal, tudja, hogy voltak olyan papírok, amik ezüst színűek voltak, amikor előhívtad a papírt, volt, ami aranyszínű volt, vagy bronz, tehát a papír már eleve olyan színezetű volt, és ettől nagyon furcsa hatások jöttek létre, nem fekete-fehér volt, hanem fekete-ezüst, vagy fekete-arany, tehát a fehér helyett voltak ezek a pótszínek. Aztán valahogy ez elkopott, és azt hiszem, hogy nem véletlenül. Ugyanez igaz a szolarizációra, mint technikára. Volt egy idő, amikor ezt is előszeretettel kezdték használni az emberek, de aztán rájött szép lassan mindenki, hogy nagyon enyhén alkalmazva ez működhet jól (Man Ray-t tudnám idehozni példának), de azért ezt, ha túladagoljuk, akkor lehet, hogy fárasztó. Itt se vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez nem igaz erre a képmódosítási technikára. De amíg egyet-kettőt látunk ilyet, addig érdekes. Megvan a három csillag a leckére, de ennél egyelőre konzervatívabb megoldást kérnék erre az épített környezet leckére. Nagyon kísérleti jellegű dolgok jönnek, de először próbáljunk meg valamit abban a terjedelemben megoldani, ami azt a leckét jelenti, és ne a határait próbáljuk keresni. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy TE voltál!

Tudom, hogy TE voltál!

Szuggesztív és nagyon erős portré az, amit itt most kapunk. Határozott ember képét mutatja, aki tudja, hogy mit akar, és hogy azt hogyan lehet elérni, és maga a gesztus is egyértelmű a ránk mutató kézzel. Ez egy abszolút jó leckemegoldás. Ahogy ebből a képből látom, Attila szereti, ha hatással van az emberekre, és ehhez minden adottsága megvan a személyiségében is és a külső jegyekben is, úgyhogy jó alapanyag az önportréhoz, úgy érzem, hogy széles spektrumon tud mozogni. Erre a leckére is várnék új megoldásokat! (hegyi)
értékelés:    

Biztos én?

Biztos én?

Nagyon érdekes ez a kép, amit kaptunk Attilától, ez egy jó bemutatkozás, és köszöntjük is itt a Látszótéren. Ami nekem hirtelen beugrik, amikor ránézek a képre, az, hogy ez valamilyen középkori fickó, aki be van öltözve ruhába, és valamilyen vállpánt is van rajta. Aztán látom, hogy az valószínűleg egy laptopnak a keret része, és van ott egy szem, ami figyel ránk, és mégis valahogy nekem ez az íjászatos helyzet jön át a képből, nem tudom miért. Maga az ötlet jó, és a geg is rendben van, úgyhogy a megoldást jónak tartom erre a leckére. Az elemzés később van, hetek telnek el a kép felkerülése után, és látom, hogy közben jöttek újabb képek tőle, majd szép sorban megyünk azokon is végig, de azt kérem tőle, hogy próbálja meg, hogy az első három leckével foglalkozik most, és azokra küld friss képeket. Ettől függetlenül jöhetnek a többi leckére képek, nem mondom, hogy azzal álljunk le, de ezzel párhuzamosan kezdjük el a munkát az első három leckével, és kicsit ebbe mélyedjünk jobban el. Erre a leckére megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

péntek délelőtt

péntek délelőtt

diana 3

Ez egy olyan lecke, ami tulajdonképpen nehéz, annak ellenére, hogy nagyon könnyűnek tűnik, mert a lecke címe az, ami jól lehatárol, és azt is mondhatjuk, hogy péntek délelőtt készült a kép, tehát tessék elfogadni, mert péntek délelőtt exponáltam. Nem erről szól a mese, hanem arról, hogy van egy hangulata a péntekeknek, a péntek délelőttnek, és ezt a hangulatot ki hogyan éli meg. Nagyon szélesnek tűnik a spektrum, amit ezek a leckék megengednek, de közben pontosan az alkotón múlik az, hogy mennyire szab magának határt. Ez egy érdekes kép, hogy a filmtovábbításnál történt valami gond, vagy nem tudom, miért van a duplikálás, de érdekes maga az ötlet. A tévéken volt régen ilyen, hogy szaladt a kép, és ütögettük az oldalát, hogy hátha megáll, így viszonylag nehéz volt nézni a híradót, hogy két feje volt a Takács Marikának, de most ennél a képnél nem vagyok teljesen biztos abban, hogy értem, hogy mire megy ki a fuvar. Ha az ismétlés a fontos, akkor én legalább háromujjnyit vágnék, majdnem az egyharmadát levágnám a kép aljának, mert az nagyon szép és lírai, de nem ad hozzá, elviszi a figyelmet az ismétlésről. Ha letakarnám a kép alját, akkor az a rész, amin az ismétlés megtörténik, már izgalmas, értelmezhető lenne. Ha pedig az érdekel engem, ami létrejön ezekkel az oszlopokkal, akkor maga az ismétlés nem kell, akkor a kép felső részénél vágnék. Úgy is érdekes dolog jönne létre, hogy mi az árnyék és mi a valóság, és hogy ez hogyan jön létre. Abban is benne lenne az ismétlés, de magát az alakot és az autókat már nem ismételném meg. Tehát itt most a vágással kellene játszani. Bara, ezt most azért adom vissza, hogy gondold végig, hogy mit szerettél volna, és azt mutasd. Ha te nem döntesz, akkor a néződet is bizonytalanságban hagyod. (hegyi)

Hajba kapod

Hajba kapod

Nem tudom teljesen értelmezni, hogy miért van ez a kép elforgatva, miért ebben a formában látjuk. Ugyanis, ha ezt a kompozíciós rendet nézzük, ahogy most áll, akkor balról jobbra haladva a semmiből, a háttérből eljutunk a konkrétság felé, ami ennek a fésűnek a kis tüskéi. Utána megvan ennek az alap része is, ahol a hajak összegyűlnek, de ez most átkerült a jobb oldalra, tehát a ritmus most ebben nem nagyon tud összejönni. Ha elfordulna ez 90 fokkal, akkor lehet, hogy érdekesebb lenne ez a megfigyelés. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy értem, hogy mi ebben a rezonancia, de lehet akár az is, ami ezekkel a kis gyufafejekkel létrejön, hogy van olyan, ami határozottan ácsingózik, és van, ami jobbra-balra elmozdul. Ha ez volt az ötletnek az alapiránya, akkor ezt értem, de akkor még erősebben kellene ezekre a ritmusokra koncentrálni, és minden egyéb sallangot a minimálisra csökkenteni. Visszaadom ezt ismétlésre, átgondolásra, hogy mi, nézők, biztosak lehessünk abban, hogy mit akarsz mutatni. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

diana próba 2.

Az érdekes, hogy ezt a képet Bara a Víz leckébe küldte, és fontosnak tartom azt is, hogy itt ellentétpárok jönnek létre: a tűz és a víz ellentéte. Most, ha akarom, akkor a vizet a tűzzel is lehet ábrázolni, és itt ezek a színek inkább a tűzről szólnak. Ezekkel a színekkel olyan, mintha valami forróság, valami robbanékony helyzet lenne ábrázolva. Van egy primer kapcsolódási pont is: a szappanbuborék-fújás. Nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy erre szükség van, ez most lehet, hogy gyengíti az üzenetet. (hegyi)
értékelés: