Elemzés

nádas

Nádas, testközelből.

Fantasztikusan rendben van nekem ez a kép, nagyon szeretem. Azért, mert olyan megfigyelés, amit olyan ember tesz, aki nem csak dokumentálja azt, amit lát, hanem szereti is, érzelmei vannak ezzel kapcsolatban. Ezek a kis levélkék, amik a nádról leválnak, és külön életet kezdenek élni, mint kis sapkák a fejen, olyanok, főleg jobb szélen. Tényleg mesei az egész, kellemes látvány, jó vele bíbelődni. Speciálisan természetfotó, de az, én elfogadom, megvan rá a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Mosolygós, szeplős, vörös hajú lány

Kihívás volt ez a házi, hiszen úgy gondolom, nem vagyok valami fotogén alkat. Próbáltam megmutatni magam, hogy milyen is vagyok egy hétköznapi helyzetben. A cím azért ez lett, mert ezek a legszembetűnőbb tulajdonságaim. Azt hiszem ezeket a dolgokat bárki észreveszi anélkül, hogy ezt elolvasná.

Virág, zseniális a kép, mindent elmondanak a szemeid, a mosolyod, az arcod, a hajad, ez az egész helyzet, amit itt mutatsz - még hogy nem vagy fotogén... mi lenne, ha az lennél? Van abban egy kis kihívó gesztus is, amit itt most látunk, ezzel a blúzzal, gondolom, hogy ezt te is látod. Ez a kivágás a pasiknak a szemét viszi lefele a kép aljához, eltereli a figyelmet a tekintetedről, pedig az nagyon sokat mesél. Ha ezt az ember felvállalja, és azt mondja, hogy ezt akarom, hogy bolonduljanak miattam, akkor tessék ezt a formát befejezni. Most belevágtál a blúznak az aljába, és ettől a melled csonkolttá válik. Valószínűsítem, hogy a ruha takart annyit, amennyit szeretnél, és akkor ezt az ívet be lehet fejezni, hadd csorogjon a nyálunk. Azt is jelzem, hogy ehhez a tekintethez ez hozzátartozna. De nagyon rendben van a dolog, jó kis dögös, csajos. (hegyi)
értékelés:

Jóbarátok

Klassz idő volt!

Jó az üzenet, és jónak gondolom azt is, amit látok. Itt szemmel láthatóan egy fotós társaságot örökített meg az alkotó, én legalább három fényképezőgépet vélek fölfedezni. Érdekesek ezek a tükröződések. Annyit tennék hozzá, hogy ha már az orrba, mint formába belekezdtünk, akkor azt én befejeztem volna, nem vágtam volna az alján ennyire erősen el. Kedves gesztus, és jól mutatja a szereplők közti kapcsolatot is. Ezzel a kis kompozíciós megjegyzéssel megtűzdelve kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Devecseri tavasz

Három képből álló képsort látunk. A képsornak a sorrendjével nem vagyok teljesen kibékülve, mert ha én a tavaszra akarok utalni, akkor a harmadik kép valahol a sorozat elején szerepelhet, ahonnan elindulok, hogy van egy drámai helyzet, ez a vörös víz, de utána arra fókuszálok, hogy a természet mégis túlél, és újból kizöldülnek a fák. A másik két kép ezt viszonylag jól ábrázolja, nekem a sorrend egy kicsit gond. Másrészt az első kép egy nagytotál, jól vezeti föl a helyzetet, de amikor ráközelítünk, és ezeket a mikro –megfigyeléseket és rezdüléseket figyeljük, akkor ahhoz nem optimális az, amit a kettes képen látunk. Maga ez a fatörzs ebben a nedves állapotban ő önmagában is már eleve szenved abban, hogy egy árok partján, egy beton környezetben kellett neki kihajtania. Ha ezt még le is öntötték ezzel a vörös iszappal, és ő még egyszer neki kell futnia, kevésbé jön le a képről, mert maga ez a forma, a vékony kis törzsecske a vörös színnel nem nagyon esztétikus. Abban a drámában, ami történt, ha én a tavaszt akarom elmondani, akkor meg kell találnom azt az esztétikát és esztétikai élményt, ami által az ember el tud vonatkoztatni attól, amit lát, és a vörös és a zöld kapcsolatát kell keresnem. Arányaiban is úgy kell megvalósítani, hogy ezt ne vigye el a dráma irányába a vörös, mert a drámának akkor kell lecsengenie a nézőben, amikor tudatosítja magában azt, hogy ja, ez Devecser, és a vörösiszap. Ennek nem szabad egyből lebuknia. De ha ezzel indítok, hogy elmagyarázom a néző számára, hogy mit is fog látni a következőkben, akkor utána kell tudnom ezt visszahúzni, és fölemelni arra a szintre, ami a túlélés és ennek boldogsága és öröme. Ezt most nem annyira látom. Visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék ezen elgondolkodni, hogy hogyan lehetne ebből egy frappáns sorozatot létrehozni, mert szerintem meg tudod csinálni. Ismétlés. (hegyi)

Brúnó gondosan elkészített B terve, ami egy olyan ábécé szerint B, ami bével kezdődik.

A kommentekből az tudható, hogy Gabriella ezt a sorozatot nem leckébe küldte, hanem szorgalmiba, és én voltam az a galád, aki mégis a Gyermekkor leckébe ezt besorolta, mégpedig a következő miatt: nagyon is jellemző a gyermekkorra az a fajta fantázia világ, aminek a megszületésével itt találkozunk. Nagyon izgalmas felnőtt fejjel azokat az asszociációs rendeket megpróbálni követni, amit a gyermekek létrehoznak. Az is látszik, hogy a kép szereplője, Brúnó nagyon is komolyan gondolja ezt, és az ő számára nagyon mély és fontos jelentéssel bírnak ezek az ábrák, melyek ahogy látom, olyan jelképeket, jelzéseket hordoznak, amik akár valami archetipikus szimbólumrendszerben mozognak. A kreációnak, a gyermek világának az felépülésének mintapéldája ez a sorozat. Tessék megnézni a harmadik képet, hogy annyira belemerül Brúnó ebbe a játékba, hogy fekszik a szőnyegen, és tényleg centiméterekre van a tárgytól. Nem is az egészet látja át, hanem a rajz mikromozgásait, miközben az ő fejében ez az egész dolog már összeállt. Ez az üzenet azért fontos, mert valami hasonló dolog a fényképezés is, hogy az már csak egy kivetülés, hogy ez az exponáláskor megtörténik, de az ember fejében ezek a dolgok korábban megszületnek. Ha az alkotási folyamatot tudnám saját magam jellemezi, főleg az ilyen fényképezési módot, ami nem egy dokumentarista fényképezés, akkor azt mondanám, hogy hasonlatos a gyermeki ábrázoláshoz, a gyermek alkotásához. Én ezért örülök ennek a képsornak, nekem ebben benne van minden. Saját magamat is látom, nekem a szőnyegek nagyon fontosak voltak, és nagyon jókat üzentek, nagyon szerettem rajtuk, de velük is játszani, a szőnyeg nem csak egy felület volt, hanem maga a mese. Három csillagot megadom, de ami a leckemegoldást illeti: ha majd Gabriella a saját gyerekkoráról mesél nekünk, akkor az a megoldás is lehet erre a leckére, ez a további irány. Gabriella, nyugodtan tessék dolgozni a fényképezés eszközével is. (hegyi)
értékelés:

Geri

Látjuk itt ezt az ipari alpinistát, aki ráhegeszti a tortára a gyertyát, zseniális a cucc, ráadásul ezek a fekete virágok őrületesek. Van ebben valami kis fricska. Elképzelem, ahogy Geri kedvet kap, és utána az egész giccses kis Boldog születésnapot feliratot is összehegeszti, ha nem figyelünk oda, és jót röhögünk az egészen. Én erre tudnám őt sarkallni, hogy igen, Geri, nyugodtan barmold össze, ha az neked nem tetszik, néha ellent lehet szegülni azoknak az esztétizálásoknak, amivel az embert bombázzák, mondjuk a szülők. Ez a része az üzenetnek Gerinek szól. Ami a képben tetszik az a személyesség, és az, hogy Anita megfigyeli ezt a helyzetet, hogy a fia tulajdonképpen túlmozgásosan a születésnapi gyertyát nem egy gyufával gyújtja meg, hanem egy lánghegesztő aparáttal. Izgalmas, és a gesztus is abszolút rendben van. Jókor és jól készült el a kép, minden oké. Az, hogy ez a Család leckébe van beletéve, azzal nem nagyon tudok egyetérteni, mert a családról itt nem nagyon van szó, hanem csak Geriről és az ő ünnepéről. Inkább az Ünnep leckébe lett volna szerencsés betenni. Várnám azt, hogy ez most miért is a családról szól, hol van a családra erre utalás. Nem nagyon látom ezt. Miközben egyébként minden rendben van, egy csillagot tudok csak erre adni, erre tessék odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

őszi színek

Egy őszi délután.

Az az érdekes ebben az egészben, hogy, miközben nagyon élénk színekkel dolgozik az alkotó, mégis valamiért érezhető rajta az a fajta helyzet, amikor az ember kimegy az őszbe, és azt mondja, hogy „na, akkor most megyünk kirándulni”, és az emlékezetében még ott van a nyár, és az, hogy nagyon meleg volt. Elmegy a kis rövid ujjú ingjében, és félidőben döbben rá, hogy kár, hogy nem hoztam magammal kabátot. Valószínű ez az érzés az ég színéből, a vakító fehérből következik, miközben az egésznek van egy szürkés tónusa. Tehát ez a rész tökéletesen jól működik, a megfigyelés tehát pontos. Abban nem vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy Csongornak mi köze van ehhez a képhez. Ez dokumentálása valaminek, de nagyon le vannak fojtva az érzelmek. Csongor, szabadítsd föl önmagad, gyere közénk, itt vagy már egy jó ideje velünk, tessék mondani a magadét, várnám. (hegyi)
értékelés:

rip pop

Dani, elmondom konkrétan, hogy mi a bajom: ez egy gesztus, és te ebből hiányzol. Ez egy Gime-féle verbális humor, aminél te jóval konkrétabban szoktál tudni fogalmazni kompozícióban. Most ebből Dani kimaradt, visszaadom ismétlésre. Szerintem ez ott van még, ahol voltál, ahol lefotóztad, próbálj meg valamit kezdeni ezzel úgy, hogy Daniból is kapjunk valamit, hogy most neked ehhez mi közöd van, miért fontos ez számodra. Ismétlés. (hegyi)

Elmerengve2

A fellépésen készült.

Hasonló képet kaptunk már Csongortól. Akkor is elmondtam, hogy mi a problémám, most is nagyjából ezt fogom tudni elmondani. Nem látom azt, hogy ebben előre tudtunk volna lépni, hogy egy másfajta ábrázolás jönne létre. Van egy Elmerengve c. kép 2010 februárból, és ez a kép tulajdonképpen annak folytatása, miközben szemmel láthatóan nem ugyanakkor, ugyanott készült a kép, de mégis a megvalósítás nagyon hasonló, és modellnek a fényképészhez éppúgy nincs köze. Ha azt az elemzést elolvasod, amit akkor írtam, az nagyjából erre a képre is igaz, hogy itt a kommunikációban van probléma. Miért fordítja ő el a fejét, miért nem néz ránk? Büntetésben van, épp valamit rosszul csinált, és ezért le lett szúrva, és most szégyelli magát, vagy szomorú? Nem tudom, nem értem, nem tudom mi az oka ennek a fajta melankóliának, ami erről a képről sugárzik, és amit ráadásul ez a fajta kigyengítés, lágyítás a kép körül még meg is erősít. Ezzel végképp nem tudok mit kezdeni, ilyen fajta megoldásokat láttunk a 70-es években, ezeket a kigyengítéseket, a műtermi fotóknál. Ezek be voltak téve ilyen ovális paszpartuba, és hirdették azt, hogy a fotós mennyire zseniálisan tud portrézni. Számomra már akkor is kérdéses volt, hogy ezek mennyire hitelesek, mint portrék, mert nem csak a gesztusok voltak beállítottak, hanem ettől az egész kapott egy olyan fátylat, ami nem csak vizuálisan volt jelen, hanem érzelmileg is, sok köze a nézőnek nem tudott hozzá lenni. Ettől a fajta technikai játéktól én óva intelek. Azt értem, hogy a te érzelmeidet próbálod áthozni, a szeretetet próbálod konzerválni, és kézzel foghatóvá tenni, de az eszköz maga nem alkalmas rá. Ismétlés. (hegyi)

Herman Stigler és felesége a Zwingerben, Drezdában

Gime, én azt mondom neked, hogy én ezt a képet átteszem a szorgalmiba. Ennek több oka van: egyrészt ez még mindig nem életkép, nem zsáner. Ha tudni lehetne azt, hogy kicsoda is Herman Stigler és a felesége, akkor lehetne zsáner. Ez most nagyon egyszerűen megfogalmazható számomra, hogy ez mitől nem az: attól, hogy nem tudtam meg a szereplőkről semmit. Ők turisták? Mert akkor milyen speciális helyzetet mutatok be, ami jellemző rájuk? Ők főállású turisták, akik végiglátogatják az összes helyet, és valamelyik újság fizeti az útiköltségüket, és ők onnan tudósítanak a kis kamerával, amit látunk a kőpárkányon? Nem valószínű. Ő fotográfus, aki így örökíti meg magát, és ebből csinál fotoblogot? Kicsi az esélye, mert nem vagyok biztos benne, hogy ilyen kamerával dolgozna. Nem tudom, hogy kik ők, ezt nem mutattad meg. Ettől nem lesz életkép, nem lesz zsáner. Egyébként, mint kép, borzasztóan ingerel ez a túlélesített metódus, amit itt ismét látok. Átfordulnak a kontrasztok, annyira túl van húzva az élesség. Ha megfigyeljük a háttérben lévő modern épületet, akkor ott lehet egészen jól látni, hogy a fekete keret és a szürkés-fehér ház-tónus között szinte fehérre meszelődve van egy csík, ami a valóságban nincs ott, de ettől a túlélesítéstől jön létre. Ezek azok, amik lebuktatják azt, hogy itt valami bindzsizés megint van. Kár, de ezzel a képpel akkor sem tudnék túl sokra menni, ha ez rendesen lenne laborálva. Még valami: ezt a Gime.hu-t én nem kérem az Estiskolára, köszönöm a megértést. (hegyi)

Cogito ergo sum - Gondolkodom tehát vagyok

A kép egy hirtelen ötlet volt. Egy régi műhely tetején készült háttérben egy víztorony lábai láthatók. Elég megihlető helyen voltam.

A városi létnek vannak olyan formái, amikor az ember olyan helyeken is talál élet-nyomokat, ahol nem várja. Ez benne a szép. Nekem a városi fotózásban is ez az izgalmas, amikor olyan épület-nyomokat fedezünk fel olyan helyeken, ahol tulajdonképpen a civilizáció, vagy az azt kiszolgáló rendszer már meg kellett volna, hogy semmisítse. És mégis az ember birtokba vesz ilyen helyeket, mint gyárkémények, tetők, és itt is egy ilyesmit látunk. Az üzenethez a helyszín megválasztása abszolút jó. Amivel problémám van, az, hogy kicsit szépelgésnek érzem azt a beállítást, ami kapunk. Ha az első két üzenetedet nézem, akkor ahhoz képest ez bátortalanabb dolog. Ha saját magamat akarom ábrázolni egy ilyen helyzetben, és a saját viszonyomat a városi környezethez, ehhez a lepusztult, indusztriális helyzethez, akkor azt mondom, hogy tessék valamit azokkal a vascsonkokkal kezdeni. Az, hogy leülök, felhúzom a lábam, és átkarolom a térdem, ez önmagában bárhol máshol is megvalósítható lenne, ezért ledobja magáról a háttér ezt a pózt, az egész megfigyelői helyzetet. Azt is el tudom képzelni, hogy Alexandra egyik kedvenc helyéről van szó, mert ide nem követi őt senki, és ide lehet a legjobban elbújni, meditálni. De biztos, hogy ebben a pózban, így meditálsz? Ha igen, akkor biztos, hogy közben kikacsintasz a kamerára? Ezek a kérdések vetődnek bennem föl. Ezért nem érzem azt, hogy ez a kép kész lenne. Visszaadom ismétlésre és átgondolásra, hogy hogyan lehetne azt ábrázolnod, hogy neked mi a közöd ehhez a helyhez. Nekem most ez olyan élmény, mint amikor divatbemutatót csinálnak, és azt mondja a divattervező, hogy én most ezt nem a kifutón fogom ezt megcsinálni, hanem az én kreációimat fölvonultatom a Moszkva téren. Akkor ezen a téren fognak ülni a modelljeim. Ez nagyon avantgard, meg kreatív, és biztos, hogy figyelemfelhívó, akkor főleg, ha valamilyen nexust ki tud alakítani ezen felül is. Az, hogy egy ilyen performance-t csinál az ember, az önmagában kevés, azzal a hellyel, a térrel valamilyen kommunikációt kell tudnom folytatni. Ezen a helyen el tudok képzelni egy aktot, mert annyira sivár. Nem biztos, hogy pont ebben a kompozícióban, de ami ebben a helyzetben jellemző, az nem a háttérben magasodó oszlopok, hanem azok a csonkok hol ülsz, és a mohadarabok. Ezekkel kell foglalkozni, és ezeknek a viszonyával. A háttér engem nem érdekel, nem izgat föl, sem a fasor, sem a víztoronylábak, de a műhely teteje igen. Azzal lehet valamit kezdeni. A saját élményanyagodat szeretném érezni, hogy mi közöd neked ehhez a műhelytetőhöz. Ezért adom vissza ismétlésre. (hegyi)

Áprilisi tél

Három képből álló sorozatot látunk. Az első és a második kép is egy jó kompozíció, izgalmas ritmusok. Ezekhez képest a harmadik kép értelmezhetetlen. Olyan, mintha Ágnes elkezdene valamit, és közben elfogyna a szusz. Fölállok, elkezdem mondani, hogy „Talpra, magyar, hí a haza”, és aztán nem fejezem be, hogy „Itt az idő, most vagy soha”. Pedig a kulcsmondatot el kell tudni mondani. Ha itt elkezdtem egy ritmussal játszani, akkor a befejezést is a ritmusoknak ebben a feszességében kell megtartani. Itt a harmadik kép elgyengül, és elmegyünk lírába, hogy jaj, szegény kis ibolyák mennyire megfáztak a hóban. Hát, igen, megfáztak, de így jártak. Értem én, hogy ez lenne az áprilisi télnek az igazolása, de a végére ez szájbarágósra sikerült. Az első két kép rendben van, a harmadikkal nem tudok mit kezdeni, és ettől az egész megborult, sajnos agyoncsapta a harmadik kép az első kettőt. Azt mondanám most, hogy ismétlés, legalábbis ki kellene egészíteni egy olyan harmadik képpel, ami ugyanebben a kompozíciós rendben tud dolgozni. Ez most nehezen megvalósítható, mert szerencsére már nincs tél. Visszaadom ismétlésre, abban kicsit bizonytalan vagyok, hogy mikor születik meg ennek a folytatása. Ha lehet, akkor ne felejtsük el, hogy ezzel még kellene dolgozni. (hegyi)

Fél ember

Ezt otthon egy unatkozós percemben alkottam.

Azért izgalmas számomra ez a kép, mert attól függetlenül, hogy csak egy fél arcot kapunk, minden rajta van, ami fontos. Itt most nem csak arra gondolok, hogy minden testrész rajta van, hanem rajta van egy szituáció is. Akár tetszik, akár nem, de az üzenet eléggé egyértelmű. Nekem ebből az jön ki, mint amikor az ember fölfedez egy új barátot például a skype-on, vagy valami csetfórumon, és vele kommunikál, és közben a számítógépének a kis kamerája bekapcsolva marad. Akkor tudnak ilyen képek készülni, ellesett pillanatok, amikor az ember annyira a kommunikációra koncentrál, hogy elveszti a kontrollt afölött, hogy elkezdjen viselkedni. Nekem ez a mosoly pontosan erről szól, hogy valami olyan impulzust kapott az alkotó, amin ő elmosolyodott. Ennyi, de ez azért nem semmi, én ezt nagyon kedvelem, nagyon őszinte, személyes. (hegyi)
értékelés:

Ismét indulásra készen

A kép címe azért is az ami, mert újra alkotni szeretnék ide az estiskolára, gőz erővel ahogy csak tudok. Felkészültem.

Üdvözlünk, kedves Renátó, újra az Estiskolán. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy valaki akár néhány év elteltével is azt mondja, hogy változott a helyzete, változtak a preferenciái, újból kezdi el ezt az egészet, hátha máshogy és más irányba jutunk el. Jó a kép, az üzenet egyértelmű: Engine start, tehát elindítjuk magát a kis traktorunkat, kis repülőnket, nem tudom, milyen technikai eszköznek az indítógombjait látjuk, de nyilvánvaló, hogy ezzel valami kütyüt indítunk ezzel el, és hajrá. Ez így nekem tökéletesen jól működik, még úgy is, hogy személyes az, ahogy magát az indítógombot, megnyomja ez az ujj. Ebbe nagyon sok személyes üzenet belekerült akarva vagy akaratlanul. Nagyon remélem, Renátó, mondom ezt így lassan 2-3 hét után a kép fölkerülése után, hogy a folytatás sem várat nagyon sokat magára. (hegyi)
értékelés:

Lábas

Ezt a képet én nagyon szeretem. A véletlen képeim egyike.

Kedves Alexandra, köszöntünk az Estiskolán, örülök neki, hogy ilyen véletlenjeid vannak, én ezt egy jó képnek tartom. Érdekes, hogy pontosan azt a billenést, amit a horizont billent a felhúzott bal láb hozza helyre, attól kerül helyre ez az egész. Ha mind a két láb nyugalomban feküdne, akkor lecsúsznánk erről a vaslemezről. Jó a ritmus, várom a folytatást, ezt a leckét megoldottnak gondolom. (hegyi)
értékelés: