Elemzés

Ház és fák

Ez egy mesetörténet egyrészt, mert abszolút érzem azt, hogy itt lakik az egyik dél-svájci lord, akit senki nem látott már két éve kijönni a házból, de mégis mindenki tudja, hogy ott mozog abban a miliőben, és közben a kertjét a kertész gondozza. Tehát abszolút jól érzékelhető a történet, miközben kompozícióban is mennyire feszes. A képnek a bal oldalán, és a bal oldaláig a közepéig terjedő részen van egy tömegünk a még lenyíratlan pázsitrésszel, és ennek az egész flekknek az ellenpontja a kép jobb oldalán lévő fa. A kép tetejénél lévő égbolt, és annak a formája, amire szintén jól ritmizál a domb-lejtős rész, ahol már le van nyírva a fű. Mindennek a központjában van elhelyezve a ház, mint egy forgáspont. Súlypontban tökéletesen rendben van, és jól van elhelyezve az egész. Én nagyon szeretem ezt a képet. (hegyi)
értékelés:

Strandom

Igen, itt van az, amiről beszélek, hogy el tudunk jutni arra a pontra, amikor Ágnes, még attól is, hogy a Hegyi pedellus kínozza, és visszadobálja neki ismétlésekre a leckéit, vagy tán épp ezért, eljut arra a szintre, amikor „csakazértis”-ből, de megcsinálja, és megugorja azt a lécet. Itt van négy kép, ebből a négyből nekem három tökéletesen rendben lévő, és működik. Ez nagy dolog, hogy ennyire szikáran tud fogalmazni Ágnes, ha kell. Nem akarom ezt túldumálni, itt ritmusokról van szó, ez eléggé egyértelmű. Vízszintes és függőleges formáknak a struktúráiról, ahogy ezek térben megjelennek. Főleg a második és a harmadik kép párhuzama az, ami mint képpár, zseniálisan jól működik. A harmadik kép nekem önmagában olyan, ami megáll a lábán, és kitűnő: a lépcsővel, a járdaszegély vízszinteseivel, a korláttal olyan, ami nekem egészen őrület. A negyedik kép még nincs egészen kitalálva. Látom, értem, ott is létrejön valami, de ott azt a formát valahogy megbontja, nincs még kész. Az első három kép teljesen érthető, és jó üzenet. Három csillagot megadok, függetlenül attól, hogy ez a negyedik kép kicsit kakukktojás. (hegyi)
értékelés:

Erdőben

Vannak olyan dolgok, amiket nagyon jól érez Ágnes, ezek a ritmizálások ilyenek. Ez egy olyan kép, ami egészen őrületes. Bennem dolgozik a kisördög, hogy lehet, hogy én ezt a képet állóban közöltem volna, hogy kicsit a néző megőrüljön, hogy most mi van fönt és mi van lent. A megfigyelés tökéletes, ebben a formában is rendben van. Azért nem mondom, hogy megvan a leckemegoldás, mert én szeretném még, ha Ágnes ezzel dolgozna, szeretném, ha ebben olyan szinten jutna biztonságra, hogy éjjel 2-kor álmából fölkeltve is működjön. (hegyi)
értékelés:

Emlékmű a bejáratnál

Третьяковская галерея.

Izgalmas ez a kép, mert először azt hittem, hogy valamilyen bazár-helyzet van, zsibvásár, amikor kiteszik a megunt képkereteket, és akkor árulják. Aztán kiderült számomra, hogy ez maga egy szobor és egy szökőkút, és elgondolkodtam azon, hogy mennyire más felfogásunk van a tárgyiasult művészetnél arról, hogy mi a giccs, és mi az, ami maradandó. A világfájdalom fája belenő a képkeretbe, és a képkeret is mint egy márványosra tört üveg, hordoz egy struktúrát, miközben a bondel keret meg van csinálva, ami eleve archaizálás. Furcsa az egész, ember legyen a talpán, aki erről levakarja a giccset. Ennek nagy mesterét úgy hívják, hogy Jeff Koons. Azt kell tudni róla, hogy ő volt Cicciolinanak az egyik férje. Érdemes rákeresni a neten a munkáira, mert hasonlóan giccsből csinál szobrokat, és az embernek a viszonyát a giccshez megváltoztatja. Michael Jackson-t is ábrázolja egy kismajommal, ha láttatok borzalmat, akkor ez az, és mégis nevet az ember az egészen, ami fontos. Itt is ezt érzem, hogy ez valami őrület, még a víz is bele van komponálva, és mossa az egész szerkezetet. Ami még izgalmas nekem, amire a hangsúlyt rátettem volna az a pad, ami emögött a szerkezet mögött van: bal oldalt a padon van egy McDonalds-os pohár. Ez lenne az izgalmas, ez lenne a továbblépés, hogy amikor ilyennel találkozunk, akkor a saját véleményemet mondjam erről el. Ha csak ábrázolom ez a dolgot, hogy itt van, szörnyülködjetek, akkor nem tudom eldönteni, hogy ez vajon Zsófinak tetszett, és ha igen, miért, vagy ő is szörnyülködött rajta? Ezt a döntést tenné egyértelművé az, ha a fricska be lenne fejezve, már amennyiben Zsófi is látja, hogy itt egy borzalmas giccsről van szó. Fogom a fényképezőgépet, beállítom ezt az expozíciót, közben vettem a Mekiben egy ilyen üdítőt, és úgy exponálok, hogy a kezemben lévő üdítőt közelibe hozni, és a kettőnek a viszonyát exponálni. Attól lesz meztelen a király, ha mi vetkőztetjük meztelenre. (hegyi)
értékelés:

Vonalak

Sokáig néztem, hogy miért küldte ezt a képet Ágnes, mert szép, és jók a ritmusok, bár itt megint van egy esztétikai kérdés, amire Ágnesnek figyelnie kell a jövőben. A képnek a bal oldalán van egy fatörzsünk, és ez az egyetlen fatörzs, ami nem sziluettként jelentkezik, amin már formák is észrevehetőek. Ez kilóg a sorból, nyugodtan le lehetett volna vágni a mellette lévő vékony fánál, ugyanúgy, mint a kép jobb oldalán. Nekem ez a fatörzs már nem csatlakozik ehhez a helyzethez. Semmi más tárgyunk nincs, ami a közelünkben lenne, így ez a fajta térérzékeltetés ennél a képnél nem működik. Később észrevettem, hogy ott van egy mókuska, ül azon a faágon. Pom-Pom meséi jut eszembe, hogy a pamutsapkán van a gombolyag. Én, aki nem vagyok ebben annyira jártas, el kellett gondolkodnom, hogy az ott most micsoda, de aztán rájöttem, hogy ez bizony egy mókus. Jó a megfigyelés, de azért ahhoz, hogy ez természetfotóvá tudjon válni, ennél több tárgyiasság kellene az ábrázolásban. Ez a fotó hangulatban erős, de a természetfotósok ettől nem lennének elájulva. Az egy más kérdés lenne, ha ebből a képből kiderülne az, hogy ez az erdő valami város közepén van, és ott ül a mókus. Akkor izgalmas lenne, hogy hogy kerül oda a mókus, de most itt nem kapunk utalást arra, hogy hol készült a kép. Ha csak a ritmust veszem, akkor ritmusjátéknak oké, de természetfotónak nem nevezném. (hegyi)
értékelés:

Humoros oroszok

Mert tudnak ők azok is lenni, ha akarnak.

Itt van egy kép, ami önmagában egy jó dolgot mutat, hogy ebből a kőgömbből egy graffitis miként formál egy fejet, és ez egy fricska ezekhez a monumentális építészeti objektumokra. Egyetlen egy problémám van: olyan időpillanatot kellett volna megvárni, amikor nem egy német busz áll a háttérben, hanem valami, ami a helyre jellemző. Vannak nagyon ronda orosz trolik, szereplőket lehet keresni, akiket megkérek, hogy álljanak oda egy kicsit, a háttérben kezdjenek el valamit csinálni, instruálni egy kicsit a modelleket, találni olyan tipikus orosz fejeket, akik ezt az egész helyzetet elhelyezik a térben azért, hogy ténylegesen látszódjon, hogy mi az oroszoknál jártunk. Ez így most készülhetett volna bárhol, nem jön le belőle nekem az, hogy ez Oroszország. Tehát kellene oda még valaki vagy valami, aki/ami ezt az egészet értelmezi, és onnantól kezdve működne a geg. Így most önmagában ez dokumentálása annak, hogy milyen graffitik vannak. Ha találok egy orosz kislányt, akinek két copfba van kötve a haja, őt leültetem a kő szélére, és akkor a kettőjük viszonya adja a humort. A megfigyelés fontos, de képileg nincs teljesen megoldva, de a megoldás ott van a kapuban, mert ha nem ez a német busz állna a háttérben, hanem bármi más, ami az oroszokra jellemző dolog, akkor oké lenne. (hegyi)
értékelés:

repülés az ívben

Ugyanazt fogom elmondani, amit már elmondtam többször: megint egy szín-játék van létrehozva, nem értem miért. Ha már ennyire üresen hagyom az eget, és szerencsémre ez a madár is segített abban, hogy egyáltalán értelmezhető legyen ez a forma, akkor erre miért kell rátennem még pluszban ezt a fotós trükköt? Másrészt itt is a túlélesítés jön létre, tessék megnézni a párkány és az ég között megint egy szellemképszerű valami van, ami a madárnál is létrejön. A régi tévéknek volt ilyen a képe, hogy ilyen szellemképes volt az adás, de akkoriban mi ezt megszoktuk, és így fogadtuk el. A mai korban ez kicsit furcsán hat, főleg úgy, hogy ez nem egy tévéképernyő. Itt megint rákerült valami effekt a képre, amire még rájátszik az is, hogy ez az egész helyzet furcsán van megoldva. Magyarán: Gime, sokszor mondtam, hogy van, amire a mobil alkalmas, és van, amire nem. Erre ez a mobil nem alkalmas. Persze lehet mondani, hogy ez fényképezőgép, és én készséggel elhiszem, de akkor azt mondom, hogy a PS utómunkád pocsék. A másik, ehhez képest elhanyagolható probléma az, hogy tessék megnézni a jobb és bal oldal közötti különbséget: ferde az egész, és nem értem, hogy miért. A megfigyelés rendben van, a madárral együtt nem lenne rossz, ugyanakkor nekem ezt az egészet elrontja a bindzsizés. Ismétlés. (hegyi)

Borvíz
Borvíz
Borvíz

A borvíz sorozatból.

Három képből álló sorozat. Nem vagyok biztos benne, hogy mindent teljesen értek. Az első kép olyan, mintha egy hordóba folyna a víz, a második olyan, mintha valami medence széle lenne, és ezt igazolja a harmadik kép is a két lábbal, hogy valami medence, vagy tározó szélén ül Ágnes. Ezzel a formai játékkal, ami most létrejön nincs semmi baj, mert az első kép íveire jól válaszol a második kép, amin a fortyogó víz-felszín van, és ezek a formák is organikusan válaszolnak az első képre. A harmadik kép, ami számomra kérdéses azért, mert az első két képhez képest a víz nem olyan nagyon gusztusos. Az első és a második kép abszolút olyan, hogy mernék belőlük inni is, de ha a harmadikat meglátom, akkor visszahőkölök, hogy biztos akarnék-e ezzel a vízzel bármilyen kapcsolatba kerülni. Ez az egy, ami megoldandó lenne ebben a képsorban, de a gesztusok rendben vannak. (hegyi)
értékelés:

Szilaj orosz lovak

Nekem nem csak szobor... (Azért pont orosz, mert a kép ott készült.)

Az a jó ebben a képben, hogy az expozíciós idő megválasztásával olyan helyzetet tudott Zsófia létrehozni, amiben olyan, mintha ezek a lovak csobbantottak volna a vízben. Az a dinamika, ami a szoborban megvan, nyilván ez a szobrászt dicséri, azáltal válik teljessé, hogy ez a szökőkút a maga mozgásával, ezzel a rövid expozíciós idővel megfagy. Ettől lesz robbanás ereje az egésznek. Ez a megfigyelés nagyon rendben van. Egyetlen egy dolog, amit én hiányolok az, hogy ha már szilaj orosz lovakról van szó, akkor valami szilaj orosz pasit is oda lehetett volna varázsolni. Nem kötelezően kellett volna neki belenéznie a kamerába, de a ló faránál lévő részhez el tudnám képzelni, hogy ott ül a párkányon. Vagy meg lehetett volna kérni egy kiskatonát, hogy üljön oda, amikor én Moszkvában voltam, akkor elég sok kiskatona volt ott, lehet, hogy egy ilyen kommunikációs helyzettel rá lehetett volna őt bírni arra, hogy legyen ott, és akkor még egy jelentéstartalmat rá lehetett volna csempészni erre a képre, azon kívül, hogy maga a szobor is jól van exponálva. Azzal túl sokat nem lehet kezdeni, hogy a világítási helyzet milyen, mert akkor lemarad a vízoszlop, és akkor talán kevésbé viszi el az expozíciót maga a felhő fehérje. Most a háttér világos színei miatt, mert az égen nagyon sok fény van, csökkennek a részletek a lovakon. Ezen túl sok mindent nem lehet kezdeni, persze oda lehet vinni egy stábot, és lámpákkal bevilágítani a lovakat, de hát ez ebben a helyzetben nem elvárható. De a három csillag jár a képre. (hegyi)
értékelés:

Mozdony
Mozdony
Mozdony
Mozdony

Ez nekem a Riport leckét nem igazán teljesíti, mert nem tudom, hogy mi a riport témája. Persze, a mozdony, de miért? Most vitték oda a parkba, vagy el fogják bontani, vagy mi a sztori? Ha nincsen, akkor ez nem riport, hanem etűd, egy érzelmi megközelítés. A riportnál van sztori. Akár riport, akár etűd, itt vannak képek, és én azt nem tudom, hogy mi miért, és hogyan következik egymásból. Valamilyen összekötőszálnak kell lennie, mert ez most ugyanarról az objektumról készült fotók halmaza, de nem képsor. Akkor válik képsorrá, ha formák, ritmusok összekötik ezeket. Visszaadnám ezt ismétlésre, gondold át, hogy mitől lesz ez mese. Az első kép szentimentális, a második kép nekem egyébként a legjobb, mert olyan formai játékokkal dolgozik, amik izgalmassá teszik az egészet. A harmadik kép olyan, mintha a sárga tengeralattjáróból látnánk egy darabot. Jó ebben a helyzetben, bár megvárnám, amíg kizöldülnek azok a lombok, mert az fontos lenne, hogy ne ilyen kopasz ágakat lássunk, és akkor izgalmas az, hogy fák között van ez a mozdony. A záró képpel az a bajom, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez az a forma, ami jellemző erre a tárgyra. Ettől még ez a kép nem rossz, csak valakit én beállítottam volna az ajtóba, mondjuk Mammucsot, és még kellene hozzá kép, ami a mozdonynak az arcát is megmutatja, mert az fontos. Ismétlés. (hegyi)

Üres mennyország

Életem első repülőútja, és gyermekkorom dőlt romba: Isten nem is a felhők fölött lakik.

A filozófiai kérdés, amit Zsófi felvet, vicces akar lenni, és mégis az érdekes ebben az, hogy a viccessége mellett is még benne maradt az a rácsodálkozás, ami egy fontos impulzus. Emlékszem, hogy amikor én repültem először életemben, ha nem is pont ezen gondolkodtam el, de mégis nagyon közeli dolgon, mert meghökkentő az élmény, hogy micsoda furcsa dolog, csak attól, hogy az ember egy repülő szerkezettel fölé tud emelkedni a felhőknek, olyan üzenetet tud hordozni, ami mindenkinek nagyjából ugyanúgy dekódolható. Nem egyszer előfordult az, hogy rossz időben, télen kellett fölszállj repülővel, szürke, havas, vacak idő volt, és az ember fölment a felhők fölé, ahol sütött a nap, ami egy pillanat alatt elmos minden lenti nyavalyát. Ez nagyon giccses megfogalmazásnak tűnik tőlem, de mégis ezt éreztem. Ennek a képnek is itt az ereje, mind amellett, hogy ott fönt ez van, tehát nem ül ott sem angyalka, sem Isten, sem semmi a felhőkön. Ezek a nagy pamacsok olyanok, mintha madártejet látnék, de azért van az egésznek egy olyan díszlet jellege, ami zseniális. Talán annyit fűznék hozzá, hogy ha már maga a jelenség nem valami őrület, tehát nem találtam odafönt senkit, másrészt a felhők is konszolidáltan mutatkoznak, akkor az nem árt, ha az ember meghagyja a kabin ablakot, mint keret, mert jótékonyan tud hatni a képi kompozícióra a kabin ablak. Előfordul az is, amikor ellenfényben van minden, amikor a gép mögül süt a nap, és a gép árnyéka rákerül a felhőre, az egy őrület. Nehezebb megtapasztalni, mert olyan időben, olyan irányba kell repülni, hogy ez létrejöhessen, de nekem volt szerencsém ezt látni, úgyhogy az még egy másik lehetőség. De ez a kép tetszik, és a filozófiai gondolattal együtt hozza nekem az élményt. A leckemegoldáshoz viszont várnék személyes megközelítést, történetet, képben. (hegyi)
értékelés:

Húsvéti üdvözlet Ajka-Padragkútról!

Anita kézműves szakköréből látunk egy üzenetet, ami egy nagyon jó üzenet. Ráadásul tényleg még én is meg tudom csinálni, úgyhogy valószínű, hogy ennek alapján más is el tudja készíteni ezeket a nyuszikat. Tehát mint illusztráció is jól működik, és maga a bemutatkozás is rendben van Kittivel és az édesanyjával. Ha az én anyám tett volna a vállára egy ilyen nyuszit, akkor valószínű, hogy engem nehezen állított volna a kamera elé, mert azt mondtam volna, hogy ezt oldd meg egyedül - vagyis az ott nekem már erős, sok. Nagy köszönet Kittinek, hogy elnézi az anyja elmebaját, úgyhogy ennyit tudok hozzáfűzni. (hegyi) értékelés:

Szürkében

Az a bajom, hogy azon kívül, hogy a szürkét értem, és tényleg ott van ebben a dologban egy bohémság, egy ilyen idős emberek huncut összekacsintása, amik meghatóak, és megrendítően jók tudnak lenni, de ezzel nekem van bajom. Itt van egy korlátunk, egy padunk, ezek mind-mind akadályok. A bal oldali modell még viszonylag rendben van, ez az enyhén hátulról fényképezett profil, de a jobb oldali embernél már az arcot se nagyon látjuk, annyira takarja a váll. Én értem, mert a barátságban vannak titkok is, és nem kötelező mindent a nagyvilágnak kitárnunk, de itt ennél a képnél még kellett volna egy keveset ahhoz hozzátenni, hogy magasabbról készüljön el ez a kép, följebb tenni a kamerát. Akkor a belsőséges helyzethez a lábaknak, a kezeknek a megmutatása is valamit hozzáadna. A magasabbat úgy értsd, hogy legalább egy fél méterrel, vagy akár egy méterrel is kellett volna emelni a kamerán, és akkor személyesebb lenne ez a dolog. Így most nekem nem áll össze, sőt, ez így a bizalmatlanságról üzen inkább. Ismétlés. (hegyi)

kikapcsolódás

Szeretek a szabadban lenni, szeretek a panelből kiszabadulni szeretek a füvön feküdni.

Szenzációs. Azt gondolom, hogy ez a nő mindent tud arról, hogy hogyan kell egy ilyen üzenetet megfogalmazni. A virágos rét, a háttér, és ebben, ahogy elhelyezi saját magát, ez mind őrületes, és ahogy itt mosolyog nekünk a kamerába... Még azt is elnézem, hogy ez a szemüveg fönt maradt, mert ugye süt a nap. Valószínűleg Mariann itt napfürdőzött, és élvezte a természetet, csak közben üzent nekünk egyet, és ennek kedvéért nem vette le a szemüveget, mert ahogy kész a kép, ő fekszik vissza a fűbe, tehát még ezt is megértem. De azért jobban örülnék, ha majd ez esetleg a szemüveg nem lenne annyira fontos, mert ez ebben a helyzetben egy védekezés is, egy fal, amit kettőnk közé emelsz. Talán egy pici megjegyzésem van: a háttérben van egy kopaszabb fa, aminek sötétebb bigyói benyúlnak, annak én annyira nem örülök, mert kicsit elviszi a fókuszt. A virág is rendben van, a háttér is, lehet, hogy ha egy kicsit a kép bal oldala felé még elmozdulsz, a bokorhoz közelebb, akkor lehet, hogy ez kihagyható lett volna. De nem tudom, hogy mi volt ott még tovább, mennyire lehetett volna ugyanezt a beállítást megcsinálni, de az ott jobbra egy kicsit zavar. De megvan a három csillag is, és a leckemegoldás is, mert ez a gesztus annyira erős, hogy ritka, hogy valaki ennyire összeszedett és ütős üzenetet küldjön magáról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A könyv: nagyítóüveg

„A könyv: nagyítóüveg. Az olvasók általuk önmaguk olvasóivá válnak.” Hát íme az én egész alakos képem. A fotelemben vagyok, imádok ott olvasgatni... :) (És így a 3. képem alkalmával, már azt is kiderült rólam, hogy szemüveges vagyok... de csak alkalmi.)

Lapozgatom a két képedet: az előző portrét és ezt. Őrület, hogy ez ugyanazt a szereplőt ábrázolja. Egészen elképesztő, hogy mennyire megváltozik az ember akkor, ha más cselekvéssorba kezd. Az, hogy olvasás, és nyugodtan elvagyok, és beletemetkezem ebbe a könyvbe, nagyon jellemző gesztusokat hoz. Ez nem csak a szemüvegre igaz, hanem a hajra, amit a fül mögé tettél, az öltözékre, az egész sokkal visszafogottabb, befele forduló helyzet. Ez egy nagyon izgalmas dolog, én tökéletesen egyetértek vele. Egyetlen dolgot változtattam volna: nem tudom, hogy az a gyertya a gyertyatartójában valóban elegendő fényt ad-e neked este. Ha pedig ott van, akkor meg kellene gyújtani, de hát nappal minek meggyújtani. Tehát nekem az ott kérdéses, abban nem vagyok biztos, hogy az ott most így jó. Ott lehet hagyni valami világító eszközt, hogy az én kis kuckómat mutassam, hogy én itt szoktam olvasni, de ez most ebben a formában idegen. Olyan, mintha ott elkezdődne egy másik mese, nem is tudok odakoncentrálni egészen arra, amit látok. Ha az ott nem lenne, akkor tökéletesen rendben lenne a kép. Három csillag ettől függetlenül megvan, de várnám azt, hogy kapjak még rólad képeket az első három leckére, főleg erre. (hegyi)
értékelés: