Elemzés

Kecskebak, de úgy viselkedik, mint egy kutyus. Figyelmet követel magának.

Eszter, itt az a bajom, hogy ami az előző képnél, Marcipánnál működik, abból most itt semmit nem látok. Látok egy állatot, az én ismereteim, mint pesti csávó, odáig mennek, hogy valószínű kecske, ha te mondod. Miközben a nézőpont megválasztása, a plán megválasztása abszolút személyes irányt mutatna, ez a személyes kontaktus mégsem jön létre. Nem csak azért, mert nem ránk néz ez az állat, hanem valahogy nem mentünk tovább, nincs ez a helyzet eldöntve, hogy mit akarunk ezzel mondani. A kecske elég sok mindent megrág, de ennek is most csak egy jelzése van a képen a zöld levéllel, ez csak illusztrációként van meg. A háttér is egy kicsit zavaros, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Nagyon illik rá a neve, tényleg olyan, mint egy kis puttó, a Szamos Marcipán üzleteiben lehet kapni ilyen kis kutyafigurákat, nagyon komolyan mondom, hogy vettünk is egy ilyet, teljesen így néz ki, úgyhogy a meglátás zseniális a névadásnál. Az egy másik dolog, hogy ráadásul kompozícióban is izgalmas, hogy ez a két kis árvácska, ami valószínűleg nem oda lett tervezve, hanem vadon nőtt, nálunk is van ilyen, hogy kipergett a mag az edénytartóból, és elvitte a szél, és egyszer csak egészen lehetetlen helyen elkezdett virágozni a növény. Nagyon jó, ez ad egy átlós irányú dinamikát a képnek, és ebben helyezkedik el a kutya, a maga nyugalmával. Ez mindenképpen jót tesz ennek a munkának, én nem nagyon tudok kivetnivalót találni, úgyhogy megvan a három csillag, köszönöm. Ha úgy gondolod, Eszter, akkor megvan a leckemegoldás is, ettől még persze várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

a kép a street art szociológiájáról beszél. (Polgárfi Gabriella rádióműsort is készített a kép kapcsán.)

Nagyon örülök annak, hogy ezzel a képpel kapcsolatban ennyi hozzászólás, kommentár született, sőt, Polgárfi Gabi még egy rádióműsort is szentelt ennek a munkának. Én ezt nagyon megértem, ez egy nagyon jó ötlet. Javaslom Daninak, hogy hallgassa meg azt a műsort, ha még nem tette meg, mert azon kívül, hogy Gabi a saját élményeit hozza, még irodalmi teljesítmények is vannak ott. Egy dolgot leszögezek, rögtön az elején: ebből a képből bárhonnan bárki bármennyit vágna, elrontaná ezt a képet. Ennek a képnek se a jobb oldala, se a bal önmagában nem érdekes, nem működik. Pont attól válik izgalmassá a dolog, hogy Dani megtalálta azt a pontot, hogy honnan készítse el ezt a képet. Ott van középen ez a villany betonoszlop, ettől az egész olyan, mintha két képpel dolgoznánk, ráadásul a véletlen, vagy a Dani szeme (remélem ez utóbbi) segítségére sietett, mert ha megfigyeljük, akkor azok az autók olyanok, mintha az előző képen még ott lennének, és a másik képen, mintha egy montázs lenne, és onnan hiányoznak az autók folytatásai. Persze, ha jobban megfigyeljük, akkor ott van az a folytatás, de azáltal, hogy az a vigyorgós kuka ott van a háttérben, ettől az egész külön történetté kezd válni. Mégis az egész együtt működik, nem csak azért, mert a kompozíciónak fontos eleme az, hogy a kékek hogyan ismétlődnek, vagy a napfényben lévő házfal és az árnyékba lévő házfal hogyan felesel egymással, ráadásul ezek tömegelhelyezésben is abszolút rendben vannak, hanem az, hogy önmagában az, hogy föl van fújva a falra az, hogy „Jézus”, az kevés, és ezt Dani is érezte. Szerencséjére játszott az, hogy jött ez a hajléktalan, és elkezdte a kukát vizslatni, de még ez is kevés lenne. Kell hozzá a másik oldal, kell hozzá a napfényes világ a csukott kukákkal, és ezzel máris van egy dinamikai játék az egészben: hogy az egyik oldal ilyen, a másik olyan, az egyik oldal vidámabb, a másik kevésbé, és hogy melyik oldalon jelenik meg Jézus. Ezek mind filozófiai kérdések, és ez a kép ezt jól mozgatja meg. Én nagyon szeretem azt, hogy ez az egész így, ebben a kompozícióban létrejött. A leiratra nekem nincs szükségem, nekem ehhez a képhez a street artnak sok köze nincsen, még akkor se, ha maga a falfirka ebbe a kategóriába esik. Mégis azt gondolom, hogy azt, ami a kép címe, meg amit a képen látunk, az tökéletesen elég, ehhez már túl sok más dumát nem kell tenni. Én is szégyellem magam, hogy ennyit beszéltem róla, mert ez önmagában működik. Köszönöm, három csillag, megvan a Szociográfia leckéd, de Dani, isten bizony, mondom neked, hogy ez nehogy már azt jelentse, hogy nem csinálsz több ilyen munkát, mert akkor nekem rossz napom lesz. (hegyi)
értékelés:    

Egy céges fotózás alkamával beindult a képzeletem... Nem tuti, hogy pont ebbe a leckébe való, de nem tudok jobbat. Olyan, mint egy EBM stílust játszó együttes fotója, kissé talán érezhető a Corbijn-hatás.

A kép érdekes. Ha Gime kitalálja, hogy ezt hogyan lehet jól megcsinálni, akkor lehetne akár egy CD-borító is. Most nem az, ebben a formájában ez nem használható, koncertplakátnak talán igen. Ha én vagyok a megrendelő, akkor azt mondom, hogy készíts valami olyat, amiből kis módosítással létre tudok hozni CD-t, plakátot, web-oldalra képet, vagy akármi mást, de ez most ezt nem teljesíti. Nem véletlen az, hogy ezekben a helyzetekben az emberek a négyzetes kompozícióval dolgoznak, legalábbis a kompozíción belül hagynak egy olyan tömeget, blokkot, ami négyzetesre vágható. Ha most ezt elkezdjük vágni négyzetesre, akkor valaki le fog róla maradni. Ez az egyetlen problémám vele, egyébként maga az ötlet jó, a srácok is jól instruáltak, ha nem is teljesen ugyanazt nézik, de ez annyira nem problémás. Egyetlen egy dolog, amire én odafigyeltem volna: a harmadik úriember: ha már a többiek kint hordják a pólójukat, akkor neki is ezt kellene, mert az övcsat elviszi a figyelmet. A dolog iránya nem rossz, hogy ez most Corbijn-hatás, vagy nem, ezt nem erőltetném, hogy ezt a párhuzamot most megvonjuk. (hegyi)
értékelés:

Hogy mitől lettek ezek a képek ilyen borzalmas minőségűek, én nem tudom. Rétegekben bomlik lefelé az átmenet, és olyan furcsa az egész, főleg a középtónusoknál, ez az első képnél látszik nagyon. Erre oda kellene figyelned, mert ez valószínűleg annak a következménye, hogy itt annyiféle effekt és bindzsi éri ezt az egész kockát, hogy ő besokall. Egyébként maga a meglátás érdekes és izgalmas. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy esztétikailag ezek rendben vannak, ezeket vagy érzi az ember, vagy gyakorolja, és utána érezni fogja, hogy mikor mi hol van. El kell vonatkoztatni ettől az egésztől. Az első olyan, mintha egy madártejbe beleesett volna egy fogpiszkáló. A második olyan, mintha valami nagy virágok bomlanának ki az épület vonala mögött, a harmadik kép olyan, mintha egy lúdtoll lenne az égre fölrakva, a negyedik olyan, mintha egy hullám lenne a tengeren. Ezek mind lehetnek asszociációk, de akkor ezt tessék végigvinni, megkeresni azt az ellenpontozást, ami az egész történetet el tudja indítani. Most ez az ellenpontozás nem nagyon sikerült. Ez egy csillag, Gime, szeretnélek már végre lebeszélni erről a bindzsizős vacakolásról, vedd elő a fényképezőgépedet, fényképezzél vele, lehetőség szerint ne mobiltelefonnal, meg ne a fényképezőgépre ráeresztett effektsorral, hanem most egy kicsit fényképezzél, és ne nagyon nyúlnál hozzá. Ezt már többször mondtam, ezeknél a képeknél kifejezetten zavaró, hogy valami el lett nagyon bindzsizve. (hegyi)
értékelés:

Kedves kép, tavaszi képeslap, körülbelül ezt is tudja. Egy kicsit hiányolom az embert erről a képről. A virágokat ember ültette, ez egy gyönyörű, rendezett kertnek tűnik, a kertész hátul elsertepertélhetne a fűnyírójával, vagy az ollóját csattogtathatná, és máris lenne humora a képnek. Ez most hiányzik, ettől távolságtartó az egész, és nekem egy kicsit idegen. Tessék fölszabadítani az érzelmeket. (hegyi)
értékelés:

Menci néni megmutatja nekünk a kertjét, mi pedig nagy érdeklődéssel figyeljük. Menci néni, anyu, és én vagyok a képen. Azért ez lett a kép címe, mert mindannyian másképp vagyunk barátai Menci néninek, de mégis ugyanúgy szeretjük.

Amikor elkezdtük a Barátság leckét, jó pár évvel ezelőtt, akkor egyszer csak arra kellett ráébrednünk, hogy jönnek a kutyás-macskás képek, legfőképp a kutyások, mert ugye a kutya az ember legjobb barátja, és ilyen megoldások jöttek a barátságra, amitől egy kicsit az értékelő elcsüggedt, hogy ennél azért tovább is kellene jutni. Lám-lám, itt egy kép, ami, még ha nem is tökéletesen komponált, de mégis erről a helyzetről érdekes módon mesél, nem a megszokott módon. Igen, lehetett volna pontosabban fogalmazni, hogy az árnyalakok jobban bekerüljenek ebbe a képbe, talán, ha kicsit oldalirányban szélesebb lenne, akkor ez erősebben tudna megfogalmazódni. De maga a lecke, függetlenül attól, hogy én magam voltam az, aki bejelentette, hogy ezeket áttesszük a Házi kedvenc leckébe, erre a képre úgy tudok most nézni, hogy ez egy jó megoldása a Barátság leckének. Azért mondom ezt, mert, bár látszólag a kutyán van a hangsúly, és ő a központi figura, de azért itt az árnyalakok is elég sok mindenről mesélnek: a kutya helyéről ebben a csapatban, hogy ki mellett van, ki a főnök, hogy a csapattagok egymással milyen kommunikációban vannak, tehát az irány nagyon jó. Egy kicsit a kompozícióra tessék figyelni, ha nagyon szűkre komponálunk, akkor óhatatlanul csorbulnak a dolgok, ezeknél a modernebb gépeknél a kereső nem is a száz százalékos képet adja, tehát még rá is lehet hagyni ezzel, tehát egy kicsit próbáljuk meg lötyögősebbre venni. Kettő csillag a kompozíciós problémák miatt, de a megoldás jó. (hegyi)
értékelés: