Elemzés

Mennék vissza vitorlázni. A címet egy barátom megjegyzése alapján választottam.

Azt én nem tudom, hogy mitől érkezett a vágy kategóriájára. Abban biztos vagyok, hogy ritmikai szempontból, színtani szempontból egy nagyon érdekes kép, és ilyen értelemben elfogadható, hogy egy vágyról beszélünk, szép kép, vagy a jó ritmusú kép iránti vágyról. Ha ez történik itt, akkor tulajdonképpen fejet kell hajtani, és azt kell mondani, hogy igen, ez a ritmusképlet, vágy a ritmusképletért, segíti, hogy a házi feladatban az ötös lecke vágy kategóriájába belekerüljön mindaz, ami itt látható. Én mégis azt mondanám, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még olyan képek, amelyek bachviktóriásak, és amelyben azon túl, hogy absztrakciót látunk, még jobban a Viktória keze nyoma jelentkezik. Én megadom erre a képre a két disznót, egyrészt azért, mert tudom, hogy a Viktória nagyon jó képeket csinált, másrészt azért nem három disznó, mert tudom, hogy a Viktória önmagát még jobban bele tudja a képekbe építeni. (szőke)
értékelés:

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult, hogy megvalósulhasson ez az éjszaka. Nagy élmény volt. Nagyon jól éreztem magam. Úgy érzem jobban megismerhettük egymást, és ezáltal még erősebb lett a csapat.

A képsornál nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy egészen biztos, hogy csak képsorozatban, képsorozatként értelmezhető jól ez az üzenet. Érdekes, hogy tulajdonképpen első ránézésre egy fordított rendszerre építkezik ez a képsor. Nem feltár először és aztán abból kitágul, hanem igazából először egy látszólag jelentéktelen, értelmezhetetlen, demerungos éjszakai látképpel mutat valamilyen városképet egy toronnyal, majd ez a torony, mint misztikus vár, mint Shakespeare-i helyszín átsejlik egy függönyön, már egy belső, privát XX. századi vagy XXI: századi térben. Majd ez a tér a reggel megérkeztével még jobban kitágul, érthetővé válik ennek a helynek a csőszerűsége és az elektronika világgal kapcsolatos üzenetrendszerre. Én azt mondom, hogy ettől jó a szerkezete, a hármas szerkezete mindannak, amiről a Szent Iván éj című képsor beszél. Elfogadom azt, hogy a 26-os lecke: Ünnep kategóriájára érkezett ez a képsor, de ugyanilyen értékesnek tartanám akkor is, hogyha riport kategóriájában, képriport kategóriájában lenne fönn a házi feladatok között. Én ezt egy három disznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

"Szél fúj, eső hull,
Van már cimborám.
Vár, vár mindig vár,
Szóval vár reám..."
és együtt hintázunk.

Egyrészt egy szubjektív képet látunk, a belógó kis tárgyakból sejthető, hogy valamilyen gyerek játszótéren két hintán ülhet a két szereplő jobbra komponálva, nagyon izgalmas és beszédes a két emberi test, a lábak, a talpak kapcsolódása ezek, amelyek középre hívják a szemet. A nőiség és talán az alkotó felől érkező láb, a lakozott körmök, a nyitott lábujjak és a mellette diszkrétebben meghúzódó zárt, ugyanolyan mezítlábas másik talprész, ahogyan a női lábak a jobb oldalon látható két összezárt láb felé haladnak. Én mégis azt mondom, és ez csak elfogadás kérdése, hogy valaki érzelmileg ezzel a képi üzenettel tud azonosulni, avagy sem. Én nagyon szeretem és nagyon jó történetnek ezt a képet. De a titka ennek az egész képnek az a látszólag slendrián módon, vagy véletlenül otthagyott egy darab vagy vietnámi papucs betét vagy vietnámi papucs forma vagy maga a papucs az, ami helyrerántja kompozíciójában ezt az egész történetet. Próbáljuk csak meg kitakarni azt a kis foltocskát és abban a pillanatban, valójában akár a Hiba kategóriájú házi feladatba is áttehető lenne ez a kép, de így, hogy ez a csíkos kis szerkezet ott van balra fent, az egész kép aranymetszése helyreáll és működik. (szőke)
értékelés:

Egyrészt Baránál tudjuk azt, hogy ő nagyon szeret elidőzni azokban a világokban az egészben a részletet találjuk meg, itt is egy ilyen megfigyelés, egy ritmikai megfigyelés zajlik. Talán annyit jeleznék, hogy gyönyörűek azok a formák, a hajszálak, az elfordulások, nagyon festői, nagyon hullámzó, mindaz, ami itt látható. Egy picit lehetett volna a világítással játszani úgy, hogy a hozzánk egészen közel lévő jobb alsó sarokban lévő tömött tincs-sor kapjon egy picit egy olyan fény, egy olyan súrlófényt, amelyből a tömeg ezt az egész síkra rendezettséget egy picit elmozdítja. És talán valahol, csak egy lehelletnyileg az emberi test, egy ujj, egy arc, egy kar, valami még az én véleményem szerint egy picit megjelenhetett volna, de a két disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Az álló formátumú kép, amely jól láthatóan egy klasszikus felső gépállás, talán fáról valamilyen magaslesről fényképezett lefelé tekintő kép, amely ugye egy értelmező szemléletet mutat, amiről már sokszor beszéltünk az estiskolán látható képeknél, tehát hogy mennyire fontos az, hogy a kamera szemszöge különböző üzeneteket tud közvetíteni a nézőnek, alulról fölfelé monumentalitás fölülről lefelé valamilyen fajta összefoglalás. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjuk azért nagyon fontos ez a kép, amit a Gergely küldött, mert jól értelmezhetően látható egy szerkezeti összefoglaló megközelítés ezen a képen, ugyanis egy bádog vízi járművet talán kétevezős kis hajót, ladikot látunk. A színekből érzékelhető, hogy hosszú időt töltött el a szabadban ez a szerkezet, korrózió látszik rajta, festékfoltok. Mindez ugyanakkor ami a képen formajegyekben látható és a 16-os leckéhez kapcsolódik egy nagyon- nagyon fontos lépcsőfok az eddigi értelmezésekhez kapcsolódóan is, jelesül a felső gépállásra gondolok itt. Ugyanis ha egy picit elvonatkoztatunk a valóságtól, elvonatkoztatunk attól, hogy valamilyen mosószeres flakon, kötelek és más valós tárgyak láthatóak a képen, és ez picit pont a gyermekkor címszóhoz kapcsolódóan hátradőlünk és hunyorítunk, akkor a képet tulajdonképpen értelmezhetnénk úgy is, hogy egy sötétzöldes háttérárnyalatban valójában egy kis ikonormát, egy kis oltárképet látunk. Egy olyan oltárképet, vagy egy olyan kis ékszerformát, amely a féltett kincsek kategóriájába tartozik, nyakbavalóként, amelyeknek kihajtható ablakai voltak és mögötte vagy pici rózsaszirom vagy egy régi kép volt látható vagy azok a szakrális helyszíneken látható sokszor kazettákban elhelyezett oltár formák amelyek mindenféleképp valamilyen fajta szentséget valamilyen fajta imádságra hajlamos helyszínt, helyet mutattak. Tulajdonképpen ezt a klasszikus formát követi a kép kompozíciós rendje, ugyanis a felső gépállás ellenére is sokféleképpen lehetett volna fényképezni ezt a csónakot. Nyilvánvalóan az eredeti funkció kialakítás adja azt, hogy ennek a csónaknak az egyik fele csúcsos, amerre halad sebességgel előre, a másik felén pedig az evezősök ülnek és hajtják a vízen tova az ilyen szerkezeteket. Ugyanakkor ez az egész forma, most így a talpára állított állapotában ez a síkra redukált felület úgy használja, komponálja mindezt a szerkezetet, hogy mindféleképp a szakralitása lesz fontos ennek az egész történetnek, és ha ezen a vonulaton haladunk tovább, akkor nagyon érdekes ebben a szimbólumrendszerben, maga ez az oltárforma közepe olyan, mintha vértől áztatott lenne, mindenféleképp van az egésznek így folthatásaiban, formáiban valami olyan, talán még akár a kereszténységre való átvitt üzenete, amely nemcsak a fájdalomról szól, nemcsak a véráldozatról, hanem valahol a szív, a szeretet, az érzelem munkájáról. Ha komolyan vesszük a címet, és a cím első felét is vizsgáljuk, ahol egyértelműen negatív módon minősül a gyermekkor fogalma, egy elveszett álomként, egy eltűnt időként, teljesen logikusnak tűnik az a színvilág, amit a kép most használ: a zöldek, a vörösek, a fakult kék, a szürkék, minden ami tulajdonképpen olyan, mintha kicsit fáradt lenne, kicsit sérült és kicsit halott lenne. Még egyszer mondanám, hogy ebben a képben, ennél az alkotásnál, a Gergely munkájánál azt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy végre egy olyan tudatos gépállás, egy olyan optikai helyzet lett megkeresve, amely nagyon beszédesen manifesztálja mindazt, ami az elmúlt 2-3 évben elhangzott a különböző kompozíciókról elhangzott nézőpont szempontjából. Én ezt egy nagyon jó kísérletnek tartom ezt a képet, 3 disznónak gondolom, talán ha a hajó, a helyzet, a szituáció megvan és a Gergely vissza tud ide térni, akkor érdemes foglalkozni mindazzal, hogy ha ezt egy fikciós helyzetnek fogjuk fel, és talán újra vissza lehet mászni ezzel a kamerával ugyanide a magasba és ez a hajó is megvan, valamilyen emberi alakot elhelyezni. Megint nem beleavatkozva mondom, hogy akár összegömbölyödve, kiterítve, ezer félét ki lehetne találni. Talán az ember jelenléte még nagyon sokat adhatna még ennek a képnek a továbbgondolásához, de a három disznó, véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Viki a rádiós műfajban szinte azt mondhatnánk, hogy már verhetetlen, tehát tudjuk azt, hogy benne az irónia, önirónia az jelen van és ez nagyon fontos. Nagyon fontos, mert ez mindig valamilyen átgondolásnak, valamilyenfajta világgal kapcsolatos elemzésnek is az eredménye. Itt is ugye ez a verbális humor, ez a „LOVE BÉLA” „LÓVÉT BÉLA”, egy ilyen Pap Viki féle üzenetet jelez. És ezt biztosan ő ide is tárja elénk, hozzátéve, hogy azért véleményem szerint pontosan az ő rutinja a humor oldaláról az könnyen eltitkolja, hogy ez valamilyenfajta védekezése is az adott házi feladatnak, az első leckének a portré arc nélkül. Ugyanis a véleményem szerint a 70-es évek Mozgó Világ című újságjának hangulatát idéző kép, zöldes színvilág, textilruha, amelyből a vállnál fölhúzott ingből kilóg ez a kvázi tetoválás, ez tulajdonképpen hordoz valamilyenfajta szociót is. Viszont a textília, amit választ, a ruha amelynek az anyagához ugye csíkok, formák tartoznak, ezek sajátságos rendszere azt is jelzi, hogy miközben egy vágott, közeli felületet, szinte egy ilyen tetoválásgyűjtő képet látunk - ugye nyakat, fejet nem látunk -, mégis azt kell, hogy mondjam, ahogyan követi a fényképezőgép a baloldalon a hát ívét, és a rajtalévő drapériát, ugyanúgy kellene követnie a jobboldalon az ing, a mellek és az azon végigfutó drapériacsíkok és a rajtalévő kis vonalak rendszerét is. Tehát én nagyon fontosnak tartom azt, hogy mivel ez a kép annak ellenére, hogy a szövegi része a fontos üzenete, egy jobbra néző modellbeállítást mutat, egy picit a jobboldalon nyitni kellett volna a kompozíciót és nem ennyire szűkre vágni. Igenis meghagyni a mellek szép ritmusát és így egy profilos, kettős A B verziót látnánk itt. (szőke)
értékelés: