Elemzés

Nagyon szép kompozíciós rendet látunk itt egy fekete-fehér képnél, egy régi fényképezőgép látszik a műtermi sarok hátuljában, és a hozzánk közelebb eső résznél, megint csak az erős perspektivikus hatást kihasználva ún. 35mm-es rollfilm negatívokat látunk, amit a fotózáshoz használtak, és természetesen ugyanezt a nyersanyagot, ugyanezt a filmet használták a mozifilmnél is. Most az élesség a kép alsó vízszintes határához van helyezve, erre a negatív filmre és a perforációkra, és a háttérben életlenben van tartva a fényképezőgép. Úgy tűnik, hogy ez egy tudatos vállalás, tudatosan van így elhelyezve az élesség, ami nyilván azt is jelenti, hogy nekünk ide, ezekre a negatív filmekre, amelyeken nem látjuk a képeket, ide kellene figyelnünk, erre a „káoszra”. Ugyanakkor a kompozíciós rend és a fény elhelyezések a háttérben lévő fényképezőgép fémfelületén nagyon jól láthatóak, nagyon szép fények vannak az optika körüli gyűrűkön, és maga a mechanika tulajdonképpen sokkal izgalmasabb, mint itt az előtérben látható fényképek. Biztos, hogy tudatos döntés az, hogy az élesség a kép aljára van elhelyezve, de a most látható kompozíciós rend, és az abból értelmezhető formavilág, az mégis azt a döntést kellett volna, hogy létrehozza, hogy a háttérben a fényképezőgépen kellett volna megtartani az élességet. Így most igazából amiatt vibrál, mozog és keres az ember szeme ezzel a képpel kapcsolatban, hogy lélektanilag hátra helyezné folyamatosan az élességet. Mivel ugye ezen a síkra redukált felületen ezt itt az előtérben kapjuk meg, nem tud megnyugodni egy pillanatra sem az ember. Szerintem annyit kellene tenni, hogy átgondolni újra ezt a beállítást, ha létrehozható. Én úgy gondolom, hogy nem olyan bonyolult. Meg kellene ismételni, és meg kellene nézni a kettő verziót összehasonlítva, hogy az előtérben van az élesség, vagy a háttérben, hogy melyik jelenti jobban azt az üzenetet, ami a harmincharmadik lecke tisztelet Balla Demeternek témáról szól. Véleményem szerint a választás, az ötlet, minden jó, csak szerintem ez egy rossz döntés, hogy az élesség a kép elején lett elhelyezve. Én most erre kettő disznót adnék, és amennyiben esetleg ez meg van ismételve és megnézhetjük, akkor jár majd a harmadik disznó is ezért a képért. (szőke)
értékelés:

Lilla és a tavaszi napsugarak. :)

Anna könnyedén, bátran kezeli a sziluetteket, és ennek én örülök, hogy azt mondja, hogy nem használok itt a kamera előtt egy reflexfelületet, ne adj Isten egy tükröt, amellyel az én felugró alakomat megvilágítom - ami által az arc, az arcvonások láthatóvá válnak - hanem épp hogy csak annyit hagy meg ebben a demerungos, naplementés, barnás, aranybarnás rendszerben, amennyire egy szemérmes nő csábítóan egy keleti táncot eltáncol. Én ezt azért tudom elfogadni, mert így az egész kép szerkezetében hozzáilleszkedik ehhez a női gesztushoz, még akkor is, ha mondjuk egy fotótáborban lehet, hogy itt a technikai vezető azt mondaná, hogy oldalról a kamera mellől egy picit meg kellett volna világítani ezt a felületet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó az, hogy egy picit a kamera elmozdításával, az árnyékokkal játszik a Bara, és állandó kis szereplőjét a kis piros varázscipőjével a kép fölső részén szerepelteti. A Bara mostanában ha megnézitek az elmúlt félévben készült alkotásait, sokat dolgozik az árnyékokkal, sokat dolgozik az asszimetriával és itt is egy jó megfigyelés jön létre. Nagyon érdekes az, hogy a kép jobboldali részén egy ilyen egész kardpenge vékony sötét folt, a beton tojás és a háttér sötétjének a kapcsolódásából jön létre egy pengeszerű ritmus. Én ezt egy jó házi feladatnak gondolom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Én úgy gondolom, hogy ennek a képnek van címe. Félelem, egyedüllét, visszahúzódás és ezer mást is lehetne ide keríteni, és talán lehet, hogy pont ugyanebből a meggondolásból még a Cím nélkül is érthetővé válik, hiszen a kép kompozíciós rendszere és a modell testkód rendszere is ezer százalékkal azt jelzi, hogy még cím sincs, tehát a teljes bezárkózást és a teljes egyedüllétet. A képnek nagyon jó az a műtermi háttere, amit alkalmaz a Mariann, ezektől a szürkéktől és a függőleges osztattól, ami szerencsére nem pont középen halad lefelé, hanem egy picit balra tolódva, nagyon jó ez a textilközeg, a felületek, amelyben a modell középen ilyen félig félhomályban, félig fényben tartva összegubódzik. Mindenféleképp egy érdekes és izgalmas tanulmány. Talán a bal láb lábujjait és talán a jobb láb lábfejét is esetlegesen láthatóvá tettem volna, vagy pedig még jobban kitakartam volna a bokáig és a csípő környékéig ezt az egész alsó felületet, vagy valamit elhelyeztem volna itt az ágy hozzánk legközelebb eső részénél. De ez egy jó, én azt gondolom, hogy egy jó munka, három disznó. (szőke)
értékelés:

Ő Lilla. :)

A talán szélben, vagy mozgásban elkészített álló formátumú képnél nagyon szépek azok az ívek, azok a kis fátylak, fonalak, amelyek a haj mozgásával körbekeretezik baloldalról, és sötétben tartják és picit eltakarják az arcot mintegy szégyenlősen. A háttérben talán egy folyó, erdő-táj sötétjei szintén egy picit kiemelik az orrnyereg szemöldökvonalát, és egy ilyen délutáni napfény, ami majdnem ellenfényesen megvilágítja ezt az egész felületet, az pedig egy picit aranykoronaként itt a homlok, szemöldök környékét beragyogtatja. Én azt gondolom, hogy ez egy jó vázlat és egy jó bemutatkozás a 4-es leckére és Annának megvan erre a három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy szobabelsőben egy textil drapéria és emberi alak kapcsolatával egy tanulmánynak képzelem el ezt a munkát. Ugyanakkor számomra nem eldöntött az, hogy itt elsősorban a drapéria, az emberi test és a drapéria kapcsolata az, ami elsősorban fontos, vagy az emberi test, vagy az emberi test gesztusai. Az nyilvánvalóan látszik, hogy a modell folyamatosan próbál kommunikálni a kamerával, de számomra nem egyértelmű, hogy mi az üzenete ennek a képnek. Még egyszer mondom, hogy egy pontos tanulmány a bársonyszerű anyag szerkezetéről az emberi testtel, vagy az emberi test, amelyet félig-meddig takar ez a felület. Nekem ez sem arányaiban, sem kompozíciójában nem egyértelmű. Én elsősorban nem a környezettel, a modellel vitatkoznék, hanem a döntésekkel és nekem az se egyértelmű, hogy a három kép az milyen sorozatelven alapszik. Mi az, ami egymásra építi, mik a sorszámok, hova fejlődik ki ez a képsor. Én ezt egy egydisznós képnek gondolnám. (szőke)
értékelés: