Elemzés

Szegényt már kissé lejártam.

Viktória nem most küldi először be a munkáit és annak nagyon örülök, hogy egy hosszú képsor, tulajdonképpen, mint egy ilyen, a régi mozgóvilágból, egy ilyen szoció jelennek meg itt a képek a talajról, a ruháról és a cipőről, ugye folyamatosan a fotós szeme felől, tehát saját magát fotózva. Ez egy nagyon jó kis karcolat, aminek azért örülök, mert Viktória magától tért vissza az első leckéhez és az önvizsgálat itt egy elég pontos aláírást közöl felénk, amiből nagyon sok mindent meg lehet róla tudni. És én ezt a képsort nagyon szeretem. Van egyfajta fókuszálás is, ahogy egyre távolabbról közelítünk és a végén egész közel vagyunk a cipőfűző nélküli, farmerszerű kis szerkezethez, amely tulajdonképpen olyasmi, mintha Bach Viktória egy picit beengedne az ő saját, privát világába. Én ezt egy három citromdisznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

Itt tulajdonképpen a perspektívával dolgozik az alkotó, a fény-árnyék ellentétével és egy átlós kompozícióval is, mert ugye a talán régi albumkönyv lapjai egy balról jobbra haladó, lentről fölfelé működő ferde tengelyt is létrehoznak a képen, ahol a lapok árnyékban lévő felülete és az oldalvilágítás miatt szépen csíkozódó felső felületei találkoznak. Mindenféleképp itt egy ritmusjátékot kell feltételeznünk, egy ritmustanulmányt, és mint tanulmányt, én ezt egy nagyon jó kis munkának gondolom. Bár a könyv gerinc része, ahol összetalálkoznak ezek a ferde tengelyek, jó lenne, ha egy picit az megjelenne, egy picit a kompozíció még többet lett volna mérlegelve, de mint tanulmány önmagában a kép megállja a helyét. Talán a 27-es lecke rezonancia szimbolikus fogalmával egy picit többet kéne foglalkozni. Úgy érzem, hogy Mariannban az eddigi munkái alapján is több van, és talán nem egy könnyű, laza csuklómozdulattal kellene megoldani egy ilyen magas pontszámú házi feladatot. (szőke)
értékelés:

Gondolatok burokban, szívből, Tisztelettel Balla Demeternek.

Az egész képnek, amelyen valamilyen fém és textil keverékű tárgy egy szobabelsőben a formái látszanak, nyilván a régies hangulatot idéző formavilága hozhatja akár Makk Károly filmjeit, filmjének világát, vagy Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmjét. Itt elsősorban a szobabelső miatti felső világítás, amely ezt a tárgyat megvilágítja, a háttér félhomályban tartott rendszere és az, hogy ezen a középen lógó tárgyon található meg az élesség ez hoz egy intim, belső, szemérmes világot. A monokróm hatás is, amelyben a barnás sötétek működnek a háttér különösen egységesen tartva ebben a szürkületben, ez is hozza ezt a szerethetőséget, ezt a megnyugvást, amely nyilván a Camilla részéről a 33-as leckére egyfajta tisztelgésként, vagy üzenetként működik. Érteném talán ezt az utolsó részt úgy is, hogy a tisztelet szó, ami ebben a 33-as leckében megjelenik, az nyilván hoz valamilyenfajta melankóliát, valamilyenfajta lassulást, és attól, hogy ez a kép nem expresszív, nem dinamikus, nem vibráló sem kompozíciójában, sem színeiben, ez okozhatja a kapcsolódást az előbb említettekhez, a melankóliához, a meditációhoz. Úgy gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a házi feladatnak, három disznó. (szőke)
értékelés:

A 70-es, 80-as években nagyon kedvelt téma volt a vasút, az elutazás, a vasúti sínek, a táj a vasút kapcsolata naplementében, napfelkeltében, ellenfényben, elsuhanva, stb., stb. Ezen az úton, ezen az alkotói úton készült el az Ágnes képe is. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy most, így első nézetre nem nagyon tud a kép túllépni azon a szimbolikán, hogy lemenő vagy felkelő Nap, csillogó vasúti sínek, táj, vagy elment, vagy megérkezett a vonat. Én úgy érzem, hogy abban a fajta személyességben, melyben Bartos Ágnes - mivel már régóta látjuk a képeit -, munkái mozognak ezt én most nem érzem olyan súlypontosnak, különösen nem úgy, hogy a 24-es leckénél tartunk. Én úgy gondolom, hogy anélkül, hogy meg szeretném bántani az Ágnest, hogy most egy kicsit blattolva van ez a házi feladat, és beérkezett egy kép, aminél az Ágnes szerintem többet tud. Ezt a képet visszaadnám ismétlésre, és nem adnék citromdisznót. (szőke)

Rosszul beállított zársebesség, rekesz, és ISO. Hibát hibára halmozva született meg ez a kép, ami egy jó portrénak indult.

A hiba leckénél egy olyan hármas felállítást alkalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a hiba megjelenése a képzőművészetben tulajdonképpen úgy fogalmazható meg, hogy vannak olyan hibák, amik tőlünk függetlenül keletkeznek, vannak olyan hibák, amiket tudatosan komponálunk és vannak úgymond a rontott képek. És ugye ezekből minket igazándiból azok az események érdekelnek, vagy azok az események izgatnak, amelyeknél a hiba, mint egy új szervező erő jelenik meg a képen, tulajdonképpen plusz értéket hordozva épül be a kép egyébként is meglévő struktúrájába. Ezeknél a helyzeteknél nagyon fontos a kompozíció szerepe, mert a kompozíció az, ami tulajdonképpen legitimálja, igazolja a kép létét, azt, hogy ez a kép a nagyközönség számára is bemutatásra kerül. Ennél a képnél kapunk egy leiratot, hogy tulajdonképpen mi is az ami itt történik és hogy jött létre maga ez a megoldás. Hogyha próbáljuk értelmezni a hiba nélkül ezt a fajta képi üzenetet, tehát megpróbáljuk elképzelni azt, hogy mi lett volna ha, akkor látunk egy portrét, egy félprofilos portrét. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, hogy, bár nehezen megállapítható ennél a képnél, hogy mi is lett volna az eredeti gesztus, ami az üzenetnek az esszenciája, de hát azért valamennyit ebből tudunk érzékelni, és abban nem vagyok 100 százalékig biztos, hogyha ez a kép úgymond nem romlik el, akkor ez valóban egy erős portré lett volna. Azáltal, hogy egy hosszú expozíciós idő jött létre és ezért a bemozdulással tulajdonképpen egy ilyen függöny mögül, egy ilyen kendő mögül, fátyol mögül tekintünk rá erre a portréra, ez igenis jót tett ennek a képnek. Azért, mert olyan új formákat, olyan új folthatásokat hozott a képbe amik izgalmassá, mozgalmassá teszik ezt a kompozíciót, miközben azokat a jelzéseket, amik igazándiból nem biztos, hogy nagyon erősek lettek volna önmagukban, azokat jótékonyan elfödi valamilyen fátyolszerű ecsetvonással lágyítja a néző számára. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó történetté állt össze. Nyilvánvaló, hogy ezek a helyzetek megközelíthetőek lennének onnan is, ezek a hosszú expozíciós helyzetek, hogy tudatosan alkalmazzuk ezt a magunk fotográfiai munkájában. Tehát én azt tudom mondani, hogy ez jelen pillanatban egy három disznós megoldás, ugyanakkor arra kérném a Mariannt, hogy próbálja meg ezt kicsit tanulmányként is felfogni és a tanulmány jellegéből adódóan a hosszú expozícióval mint lehetőséggel próbáljon meg valamit kezdeni, mert ezek igenis fontos fényképészeti eszközök és ezeket az eszközöket lehet tudatosan is használni. Én azt gondolom, hogy talán ez az amit erről a képről fontosnak tarthatok elmondani. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az én meglátásom András előző munkája kapcsán is, mert ott is próbáltam egyszerű módon kifejezni, hogy elindult egy jó irányba. Ezek fénytani és ritmikai megfigyelések, amelyekbe éppen finom leheletként, fűszerként, ha akarjuk fátyolként, minthogy ezen a képen is, használ konkrét utalásokat. Ez a konkrét utalás a nőiség, a nőiség szépsége, a nőiség megfigyelése. De alapvetően a fénytani munkák most elsődlegesen a kutatásai, elemzései központja. Én ebből a szempontból ezt a képet jónak tartom. Azt is elmondtam, hogy a Gimesi féle üzenetekkel mindig akkor tudok jól azonosulni, amikor azt érzem, hogy a Gimesi nem helyez el valamilyen védekezést, valamilyen még egy megerősítést. Az előző képnél azt mondtam, hogy a bohóc maszkja, vagy a bohóc sminkje nincs ott védekezésnek. Hogy érthető legyek: ennél a képnél én a címet érzem erőltetettnek, a címet érzem egy nyolcszoros megtekerésnek, megint túl van biztosítva valami, ami tökéletesen érthető a képben. Kérem az Andrástól, hogy bízzon abban, hogy mindazok, amik benne zajlanak azok vállalhatóak, nagyon is érzelmesek és nem baj, ha tudunk érzelmesek lenni, nem kell külön ráerősíteni. Nem azt szeretném itt mondani, hogy a cím valamilyen módon rossz lenne, hanem a megszületés, az alkotás folyamatának a belső irányára szeretnék evvel utalni, hogy én úgy érzem, hogy a címválasztás a képhez nem ad egy plusz segítséget, hanem egyfajta védekező jelleg, "hogy biztos értsétek majd, amit meséltem nektek". Tehát ez a kép egy három disznós kép, ugyanakkor a cím miatt azt mondanám, hogy legközelebb jó lenne a címre is ügyelni, mert egy nagyon konzekvens úton kezdett el lépegetni. (szőke)
értékelés: