Elemzés

Felfedezés
Egy járat...?

Juszt sem vagyok hajlandó humorosan elemezni, mert a Gimesi erre vár. Egy olyan nézőpontot választott az alkotó, amiből sokféle asszociációs lehetőség adódik. Ő erre játszik rá. Én azért itt azt mondom, hogy nem biztos, hogy ezzel a beállítással, ezzel az asszociációval a kép leiratánál rá kell játszani. Önmagában ez a kép mindenféle humoros hozzáfűzést ledob magáról, azért mert önmagában a kép működik. Működnek ezek a formai párhuzamok és elgondolkodtatja a nézőt, hogy tulajdonképpen mi is van ott, és keresi a megoldást. Hogyha én erre még egy fokkal, még egy szintet rá akarok tenni, azzal gyengítem a hatását. Ezt az Andrásnak tanácsként mondom. Bízzon már magában, hogy működik ez önmagában is. A másik, hogy egy jó megfigyelés, hogy fölső gépállásból készített fotográfiát, aminél a fények és árnyékok játékával a közeli, a távoli nagyjából egy szintre hozásával egy egészen különleges megoldást talált az András. Én arra bátorítanám, ha lehet hogy ha az aktnál érzi azt, hogy mitől működik egy kompozíció, próbálja meg ezt magában tudatosítani, hogy ez önmagában is működőképes. Én szeretem ezt a képet. Nem az én világom, azért azt hozzáteszem. Volt egy ilyen műsor, Lehet egy kérdéssel több? , Vagy Játék a betűkkel, nem tudom, vagy valami ilyesmi műsor, ahol volt a Dalai Láma lúdtalpbetétje. Ez egy picit tőlem távol álló, de mégis azt mondom, hogy egy jó megoldás és én akt leckére is el tudom fogadni, hiszen ha az ember megtalálja a barlangból a kijáratot akkor rájön, hogy ez mégis egy akt. A formai játéka működik a képnek, de a célja nem értelmezhető, hogy a formai játékon túl micsoda. (szőke-hegyi)
értékelés:

Zöldpöttyös Labda

Ott kellene kezdenem, hogy most egy jó ideje Bara képekkel nem nagyon találkoztam. Nagyon sok kép érkezett talán egy hónappal ezelőttig. És ki is alakult ebből egy elég nagy ív az árnyékokkal, ritmusokkal. Mondhatni szinte, hogy Bara az árnyékfotózásban már eléggé profi. És, hát ott kéne kezdenem ezt a képet, hogy tulajdonképpen azt mondjam, hogy nem is tudom, hogy mondjam, a kisujjából kirázza az árnyékok és folthatások kapcsolatának a rendszerét. Minden trükkjét ismeri ennek a világnak. Ami miatt mégsem ezt mondom, az az, ami a címben is megtalálható, mert ennek a képnek az a címe, hogy a Zöldpöttyös Labda. És én ugye nem vagyok fotós, hogy mit csinált, hogy mosóvizet öntött a képre, és attól zöldült be a homok, hogy az árnyék a zöld kabáttól ilyen, azt én el nem tudom képzelni, de hogy ezen a képen minden zöld, a labdalopó nőnek az árnyékától kezdve a homokfoltokig minden, és hogy ennek az egésznek ettől van egy furcsa, nagyon furcsa ironikus hatása és nagyon várja az ember, hogy mikor rakja már az árnyékszatyorba az árnyéklabdát, ettől valamiért mégiscsak működik. Úgyhogy annak ellenére, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy igen, Bara nagyon trükkös boszorkánynak, aki főz ezekkel az árnyékokkal és minden csínját-bínját ismeri már az árnyékvilágnak, mégiscsak oda tud valami nagyon aprót és valami észrevehetetlent rakni, csak úgy, amitől ez a kép működni kezd. Úgyhogy miközben haragszom, hogy nem látok már sokkal mélyebb és sokkal izgalmasabb dolgokat tőle, mégiscsak azt kell mondanom, és fejet kell hajtanom, hogy ez a kép működik. Úgyhogy várom a további képeket harcra készen, hogy tudjak ármánykodni és valamit találni, amitől azt tudjam mondani, hogy egy disznó, de hát ez a kép három disznós. (szőke)
értékelés:

Buszra várva

A kép valószínűleg, ugye jól sejtem, hogy Erdélyben készült, abban az időszakban, a mögöttünk lévő tél időszakában, ami 2008-ban elég hosszúra és 2009 elején elég hosszúra változott. Elsősorban lelkileg. És én azt mondom, hogy ez a kép, mint tájkép nagyon is közvetíti ezt a - hát hogy is mondjam, bár utat látunk a képen - kiúttalanságot. Tehát nagyon erősen megvan a befelé fordulás, az elgondolkodás. Ezek az elmosódott foltok a XIX. századi festészetet idézik, a mozgás, mint belső filozófia van jelen ezen a képen. Nem az itt a kulcs, hogy egy biciklis, vagy egy autó, vagy bármi át kellene, hogy haladjon, hanem éppen az a fajta kiúttalanság, az a fajta Három nővér hangulat, amikor Moszkvában várják, hogy valaki megérkezzen, az időtlenség, a belső perceknek a monoton kattogása, amit a tél folyamatosan egy önértékelésre késztet bennünket, azt véleményem szerint ez a kép nagyon is jól ábrázolja. Akár még az is lehetne a címe a Buszra várva helyett, hogy Godotra várva, mind a kettőnél ugyanaz az érzet lenne meg. Úgyhogy ezt a képet én nagyon szeretem. (szőke)
értékelés:

helló Kyle
Üdvözlet Szabolcsból a "föld" várból...

Tulajdonképpen egy képzőművészeti performanszt lehet itt ezen a képen látni, ahol az alkotó a maga kis tárgyaival, tárgyi kultúrájával, használati eszközeivel egy üzenetet és egy képeslapot küld Kyle-nak, akinek nagyon örülünk, most jelentkezett ide az Estiskolába, és a rezonancia házi feladatra küldte István ezt a képet. Részben a rezonanciához azért kapcsolódik nyilván ez a házi feladat, mert Kyle első üzenete ízig-vérig a rezonanciáról szól. A hangokról, a rezgésről, a hullámokról, az átélésről, a szívről azzal a dallal, és tulajdonképpen a maga módján az István is ezt próbálja itt vizuálisan leképezni. Mint üzenet egyértelműen, mert hogy nem volt az István erre predesztinálva, egyértelműen üzenetként megvan a három disznó erre a képre, mint gesztus. Másrészről pedig, hogyha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy a keresztmotívumok, amelyek megjelennek a korpusz-szerű, kifeszített emberi alakra hasonlító sámánformán és megnézzük magát a dobfelületet, amely oldalirányról kap egy erős fényt. És ugyanígy, ezeket a keresztmotívumokat megtaláljuk itt a körte, vagy almafa oldalára függesztve, akkor én úgy érzem, hogy a motívumrendszere amit adhatna a kép, a természetben ezek a kereszt formák, azok ad hoc módon jelennek meg. Lásd padok a kép alján. Nagyon szép a háttér amit kiválaszt, de egy picit kellett volna elmozogni a kamerával és egy picit ezt a színházi helyzetet egy picit jobban kellett volna komponálni. Te mit gondolsz erről Zsolt?
Egyetértek - Kemény Henriknek jut eszembe a bábszínháza, de azok jobban kitalált helyzetek, tehát formailag most ez valahogy itt ilyen… pedig dolgozott ő ezzel rendesen, mert ott a kifeszítő zsinóron azért lehet látni, hogy ez azért nem egy egyszerű helyzet. Úgyhogy a három disznó főképp arra utal, hogy Pista vette a fáradtságot, hogy reagál Kyle bemutatkozására, és a többieket is arra szeretnénk bátorítani, hogy küldjenek üzeneteket képek formájában, filmek formájában. (szőke)
értékelés:

Fűben ülve
...kivételesen nem fekve. :) Növényhatározás.

A tavasz kezdete, kirándulások, a fű illata, a föld illata, az ősszel elhullott levelek savanyú aromája, ez mind érződik ebben a fiatalos, rockos hangulatú képben, amit ugyanakkor, mint egy ilyen nagy lepke, elterpeszkedve letakar egy ilyen növényhatározó album, amely nyilván azt jelzi, hogy a képen látható modell kiment a természetbe, amikor az első napfény, napsütés megjelenik és a környezetet megfigyelve szakkönyvekből nem csak át akarta élni az erdők, mezők hangulatát, hanem meg is érteni. És ez így rendjén is van. Ugyanakkor nekem, a kép erőssége az ebben a rojtos cipőben, ebben az autóstoppos hangulatban rejlik és az, ami nagyon erőteljesen személyes, ahogy a két lábfej egymásba kulcsolódik, nagyon fontos jelzésértéke ez az album ennek a képnek, de az én megítélésem szerint ennek csak egy aláhúzásnak kellene lennie az egész kép tekintetében. Most pedig ez a nyomtatott album uralja az egész képet ezzel a furcsa, geometrikus formájával, ami itt a kép bal alsó sarkán kivágja ezt a felületet, és ezáltal megbillen, elmosódik, kikönyül az a világ, ami ott a fűvel, levelekkel, rojtos cipővel, farmerral, gumitalpú tornacipővel jelen van. Tehát én úgy gondolom, hogy bízni kellene mindig a saját belső világunkban, a saját történetünkben, hogy van olyan erős, hogy nem kell még külön egy ötlettel még jobban és még jobban megfejelni. Én megadnám rá a két disznót, de ha lehetne kérni, evvel is érdemes lenne egy picit játszani. Szerintem füvet, leveleket újra lehet találni, ez a nadrág megvan, ez a cipő megvan, és érdemes lenne kevesebbet használni ebből az albumfelületből. Mert ez most olyan, minthogyha egy ilyen képes újság valamelyik utazási rovatának egy ilyen elmesélő képe lenne. (szőke)
értékelés:

péntekre elkenődök egy kicsit

Az Estiskolán többször elhangzott a nagy mester André Kertész neve. Különösen az a híres sorozat, ahol torziókat hozott létre fémlapokkal és emberi alakokat fotózott (Distorsion). Egy különleges kísérlet volt ez legalább 60 vagy 70 évvel ezelőtt, de lehet, hogy még régebben, nem tudom pontosan az időpontot - természetesen nem számítógépes trükkökkel. Az egyik nagy erénye és nagy izgalma ennek a képnek is az, hogy az alkotó, a fotós a saját szubkultúrájában, életterében felfedezésre indul a belső kamerájával és észreveszi a környezet adta játékos reflexiókat. Sejthetően egy teáskannának a krómozott felülete segít itt ebben a belső portréban és nagyon izgalmas, ahogy ez a félgömbfelület elnyújtja a teret mintegy önirónikus nagyító megmutatja ezt az OSB szobát, vagy ezt a belső kis konyhafelületet és erre még rásegít az a gesztus, amelyet az alkotó evvel a meghajlott, szinte tisztelgő, köszöntő mozdulattal mutat itt nekünk ezen a képen. Ha jól sejtem, akkor maga a fényképezőgép a mikrohullámú sütő előtt helyezkedik el. Tehát még egyszer mondom, hogy nagyon jó az, hogy a környezetből látja meg, emeli ki a tér izgalmát és nem valamilyen számítógépeinken megtalálható technikával hozza ezt létre. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy vannak jelzések a képen arra, hogy tehát nem egy trükköt, hanem egy valós térben található tárgy üzenetét fényképezi le a fényképész. Sejthetően a gáztűzhely gázrózsája és a kis tartóvas látható itt és a piezós rész, ami fölött ez a fémtárgy helyezkedik el, ugyanakkor ez a kép alsó mezejében egy, talán 1/8-nyi felületen van jelen és egy picit lehet, hogy többet kellett volna mutatni ebből a valós térből, amely értelmezi a kép geg rendszerét, ezt a fölső torzulást. És talán lehet ezt mondani, azért is, mert ugye ez egy funkcióban, többnyire ez egy funkcióban lévő szerkezet - ez egy gáztűzhely, gáztűzhely gázrózsája - és a teáskanna is ebben a fajta feladatkörében általában úgy szokott itt elhelyezkedni, hogy ez a kis gázláng ég. Nagyon jót tenne, vagy érdemes lenne egy pici kísérletet megtenni újból erre a képre, mert talán reprodukálható, hogy mi van, ha a gáztűzhely működésben van és ez a láng ég. Lehet, hogy egy egészen izgalmas alsó régiót is létrehozhatna ezen a képen. De véleményem szerint a három disznó megvan akkor, hogyha ez a változtatás megtörténik a képen. (szőke)
értékelés:

Fényből lettem
A harmadik lecke interpretációja Lipi részéről. Kéretik nem számolni a bordákat, esküszöm megvan mind! :D A kép nem csak engem ábrázol őszintén és hitelesen, de az általam oly' kedvelt fénykezelési technikát is bemutatja amit emberábrázolások készítésekor szoktam leginkább használni.

Egy fénytani tanulmányt látunk egy emberi alak fénytani tanulmányát, hiszen a környezetből, a műtermi környezetből igazából semmit nem láthatunk, nyilvánvalóan azért, mert az alkotó, az alkotás arra koncentrál, hogy az emberi testet, beleértve az arc tekintetét elénk tárja. Nagyon nehéz feladat ez, mindannyiunk elé odaállni és elmondani azt a mondatot, hogy itt vagyok teljes valómban, tekintsetek le rám. És ez egy fontos része ennek az üzenetnek. Azt is el kell mondanom, hogy minden ilyen, elsősorban dramatikus, tulajdonképpen színpadszerű vallomás az egy nagyon nehéz és nagyon erősen sokkoló helyzet. Nem csak a néző, hanem az alkotó számára is. Ez a fajta műfaj megkívánja azt, hogy köztes utakat nem választhatunk - lásd Ember tragédiája, Ádám és Éva jelenete - hanem meg kell hozni egy döntést, hogy vagy teljes egészében a mondataink elhangoznak, gondolok itt egészen egyszerű kifejezésre, idézőjelben – pőrén -, avagy nincs értelme ezeket a felvetéseket megtenni. Kell nyilvánvalóan ehhez egy bátorság, kell ehhez egy nagyon erős döntés. Próbálom ezt azért mondani, mert még egyszer mondom, hogy nagyon fontos az, amit elküldtél, de ezt a döntést te hoztad meg, hogy a hármas lecke egész alakos portrénál egy ilyen beállítást és egy ilyen módozatot használtál a bemutatkozásra. A testedet te tetted szabaddá magadért és érettünk. Ebből az is következik, hogy a szabályrendszereket, amelyek alapján véleményt kell formálni, te hoztad. Ez a szabályrendszer pedig a kínai piacon kapható úgynevezett boxer alsónadrág alapján nem szociológiailag erősíti, hanem éppen a drámaiságot gyöngíti, így a mondatok kimondása túlságosan szemérmes. Ha aktot választasz és választasz egy ilyen pozíciót, akkor még így is, hogy egy szűrt és visszalazúrozott szalonképes képet készítesz, meg kell hozni azt a döntést, hogy ne egy szűk boxeralsóban ülj a fényképezőgép elé. A legjobb szándékkal mondom azt, hogy a beállítást és a pozíciót te választottad. Ha választottad, akkor viszont ezen az úton véleményem szerint menj végig. Nyilvánvalóan lehet egy ugyanebből a helyzetből egy derékban kicsavart, térdben máshogy hajlított takarásos megoldást is alkalmazni, hogy az emberi testrész intim részei ne látszódjanak a néző számára, de itt most ennél a képnél ezt a beállítást kell tudnunk elfogadni, hiszen ezt küldted el. Én úgy gondolom, hogy ennél, ha már megléped ezt a verziót, akkor viszont kell annyira bátornak lenni, hogy nem egy alsógatyában ülünk oda és készítjük el ezt a csodálatos képet, mert ez a kép egy nagyon szép és nagyon fájdalmas üzenet. Még egyszer visszatérnék gondolok itt a tekintetedre, gondolok itt az arcon lévő árnyékokra, minden azt mutatja, hogy ezt a vallomást komolyan gondolod. Csak bátorságot tudok neked javasolni, hogy akkor, ha már kiállsz, akkor állj ki teljes egészében. Ettől függetlenül a hármas lecke egész alakos portrénál a három disznó megvan, és nagyon remélem, hogy evvel a hozzáfűzéssel tudtam segíteni és haladni fogsz az utcádban tovább. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

Új élet
Újévi elvágyódás.

Egy nagyon érdekes térjáték az, ami felkelti az érdeklődését a nézőnek. A padló csempéi ugyanis nagyon jól kijelölik azt a teret ahol ez a fotózás megtörténik. Miközben a háttér, köszönhetően a roncsolásnak, köszönhetően ennek a felületen megjelenő struktúrának, ezt a térérzetet tulajdonképpen kétdimenzióssá teszi. Tehát ez rögtön egy nagyon szembetűnő élmény. A kép az egy beállított fotográfia. Tulajdonképpen a 70-es, 80-as években sok ilyen karácsonyi és új évi üdvözlőlapot gyártottak fotográfusok, amikor bizonyos manifesztumokat, amik ezeket az ünnepeket jelezték, kötelező jelleggel elhelyeztek ezeken a képeslapokon. Gondolok itt a pezsgőspohárra, a pezsgőre, a durranó palackra, a kirepülő dugóra. És itt is ennek látunk egy továbbgondolását, mert hogy ugye az Új élet, mint képcím abszolút rímel a bőröndre, a pezsgőre, az eldobott nyakkendőre. Ami egy picit kérdéses számomra, hogy mindezzel mennyiben lehet párhuzamba állítani magát a gesztust, azt a gesztust, amit a szereplő úgymond önmagának beállít. Merthogy a gesztusban van egy kihívás, van egy érdeklődés, hátha nem is a néző felé, de mindenféleképp valamerre felénk kommunikál, miközben az elfordulás a fal felé is egy irányt kijelöl, egy zártabb irányt. Ugyanakkor ez a férfiing, amit látunk a szereplőn, vélhetően valamilyen üzenettel mindenféleképp szeretne bírni, de nekem ez az üzenet kicsit ellentmond, pontosabban nincsen számomra, a néző számára 100 százalékosan kibontva, hogy akkor ez az új élet, ez milyen új irányt vet föl? Tehát én azt mondom, hogy ezek jók ezek a megoldások és én nagyon örülök annak, hogy arra is figyelt az alkotó, hogy a kép szereplője önmagának minden testrésze, végtagja meglegyen - megvan mind a két láb, megvan mind a két kéz, tehát ezek nagyon fontosak ezeknél a megfigyeléseknél. De én abban látnám azért a továbblépést, hogy egy picit bátrabban fogalmazzuk meg azokat az üzeneteket, amiket el szeretnénk mondani, mert itt most egy kicsit, ezzel a stúdió fotográfusi beállítással ezt standardizáltuk is ezt az üzenetet és nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudunk meg, vagy eleget kap a néző Annából, miközben Annát látjuk ugye a képen. Tehát én azt mondom, hogy két disznót adok, mert ezzel nagyon sok munka van. Nagyon jók ezek a megfigyelések és én azt mondom, hogy az előző képeit is megfigyelve Annának, nagyon határozottan jelöl ki magának egy utat. Szeretném egyrészt, hogyha ennél többet szerepelne nálunk, és szeretném, hogyha ezt az utat, ezt ő bátran vállalná. (szőke-hegyi)
értékelés:

a jobbik énem

A Gabinak nagyon izgalmas, sőt azt mondhatnám, hogy egyre izgalmasabb önkeresései vannak. Ilyen ez a kép is. Nagyon jó az, hogy az emberi az arc, a haj, a vállak, a kéz ilyen hangsúlyt kap ezen a szimmetrikus kompozíción. Az is jó, hogy maga a fényképezőgép nem kapja meg azt az ilyenkor szokásos feladatot, amely a különböző fotómagazinokban mint egy ilyen Pentax, meg Ariflex és nem tudom én Chinon és egyéb fénykép reklámokként jelenik meg ez az egész történet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon érdekelhetné a nézőt az a dráma és azok a fénytani jelenségek, amelyek a feszülten figyelő tekintet, arc, arcbőr, kar ritmusain, fénytanilag megjelennek. Tehát ha egy picit és ebben még esetleg tudna dolgozni egy picit, nem lenne ennyire tónusaiban drámai és szűkre szabott tónusértékeiben a kép, hanem több szürke és részletek megjelennének, akkor az még jobban érzéki, vagy még jobban érzelmesebb üzenetet tudna áthozni erről a keresésről, amiről a kép szól. Tehát a három disznó megvan a második lecke önportréra, ugyanakkor ha kérhetem, akkor azt mondanám, hogy evvel az egész viszonyrendszerrel, talán ha ez egy tükröződés, vagy nem tudom én, foglalkozzon tovább. Ebben az esetben van meg a három disznó. (szőke)
értékelés:

El innen!
kilátások nélkül

Egy lakótelepi épület belső lichthof-ját, ami természetesen nem lichthof, de mégiscsak valami ilyesmi, és az ebből származó asszociációt látjuk itt valahonnan a földszintről, egy talán tízemeletes épület falain keresztül tekintünk ki az égbe. Abba az égbe, ahol szinte szétég egy fehér keret és onnan mintegy égi jel, mintegy isteni üzenet jön ez a furcsa, misztikus kék fény lefelé, felénk a perspektíva szabályaival. Véleményem szerint jót tett volna a képnek, hogyha evvel a kék beszűrődéssel és az ablakkereteken ismétlődő ritmikával egy picit többet játszik az alkotó, tehát nem hagyja ennyire sötétben a hozzánk közelebb lévő függőleges felületeket, hanem egy picit még sejteti, még részletgazdagabban meghagyja ezeket az élvonalakat. Ez ha az eredeti exponált anyagon nem található meg információban és nem az történt, hogy egy utólagos szűréssel, vagy egy utólagos lazúrral elérte ezt a mostani absztrakt, sűrített állapotot, akkor esetleg ezt érdemes lenne ismételni, mert valószínűleg a lichthof és ez a fényviszony ez megtalálható, előidézhető. Abban az esetben pedig, hogyha az exponálás úgy történt, hogy részletek találhatóak meg az eredeti anyagon, akkor érdemes lenne ebből egy kicsit kísérletezni és ezt a szűrt sötétet visszább hozni, hogy részletek jelenhessenek meg, tehát, hogy a lakótelepi fájdalom, vagy lázadás, az El innen! címre gondolok itt, az a néző számára is érthetőbb legyen. Az irány jó és egy kicsit azt érzem, hogy könnyedén lett kezelve a feladat, miközben ez egy nagyon felelősségteljes üzenet, amit az alkotó küldött. Tehát én ezt visszaadnám ismétlésre. Pontosan azért lelkesítve Gergőt, hogy tudjon ebben a feladataiban mélyebbre hatolni.
Én azt kérném – veszi át a szót a Pedellus -, hogy az Estiklopédiában azért az aranymetszésnek nézzen utána, mert ezek nagyon pontos meghatározások és ezek nagyon pontos arányrendszert vázolnak föl. Itt sejthetően azért az aranymetszés felé akart ő elmozdulni, de ehhez ezt nézze meg és pontosítsa ezt is, mert kicsit slendrián a ritmikája a képnek így most ebben a változatban. (szőke-hegyi)

Ez a kép két lecke ismétlése egyben. A korábbi „Arc nélküli önportré” és a nem régi „A csend hatása” c. képnek, amit a csend leckére küldtem. Az elsőnél egy hasonló helyzetet mutattam be, de az élesség hova helyezésével és a világítással voltak gondok, a másiknál, meg egyszerűen nem fedte a leckét. (Leginkább az első leckét szeretném ezzel megismételni.) Remélem sikerült a hibákat kijavítanom.

Tükröztetett, tükröződéssel kapcsolatos játékot látunk, amely egy golyóstoll és egy grafika és egy női kéz kapcsolódását mutatja nekünk. Talán Giorgio de Chirico alkotásait érdemes lenne itt a grafika kapcsán említeni és esetleg az Estiklopédiában Chirico-val kapcsolatban bővebbet megtudhatunk. Itt most mégis egy fénykép teljes egészével kell inkább foglalkozni. Ez egy dokumentumkép ebben az állapotában, amit most látunk. És nyilvánvalóan ez a grafikai elem, akarjuk, akár nem uralja ezt a képet. Ugyanakkor úgymond egy dokumentáción túl lép, mert hogy maga a grafikai rész, az egy rövidüléses állapotban, jelzésszerűen jelenik meg. Ugye a teljes grafikát nem felülnézetben, nem fölső gépállásból látjuk. Tehát ennek a képnek fontos szereplője az írott verzió és az író kéz. Albrecht Dürer egyik híres grafikáján nagyon szép és nagyon fontos szerepe ott van a németalföldi festőnél. Érdemes ezt a képet megnézni. És megint visszalépnék ide, hogy ennek a képnek a másik nagyon izgalmas felvetése az a tükröződés lenne. Jelen pillanatban pedig a tükröződés tulajdonképpen nincs pontosan feldolgozva. Ugyanis a kép baloldalán a tükröződő felület, az csak szinte egy zárójelként, vagy idézőjelként, éppen hogy jelen van ebben a kompozíciós rendben. Magyarul: le van vágva. Ha az alkotó eldöntötte volna, hogy a grafikát, vagy a grafikához kapcsolódó viszonyokat ábrázolja, akkor a grafika nem kap ekkora hangsúlyt, és így lehetőség van egy másik, mondjuk egy fekvő kompozíciós rendben a két, a tükröződő és a valós kéz viszonyát is megmutatni ezen a képen. Ez csak egy sejtés sajnos, merthogy mi a keret mögé nem látunk be, és inkább azt mondanám, hogy a döntéseket kellene meghoznia, hogy merre felé szeretném az üzenetemet elvinni. Én úgy érzem, hogy ez a döntés nem pontosan született meg. És továbbra is azt szeretném mondani az alkotónak, hogy az nagyon jó, hogy elindult egy tükröződés, tükrök, tükörkép úton, csak ezt pontosítani kéne, kísérletezni kéne, tanulmányokat kéne ehhez végezni és a tanulmányokból leszűrt, pontosított állapotokat kéne közvetíteni. Tehát nagyon jó utakat nyit ki, csak el kellene ezekben az utakban, utcákban mélyülni egy kicsit. Az üzenet most nem tökéletesen érthető a néző számára. Tehát én ezt ismétlésre visszaadnám az első lecke portré arc nélkült. (szőke)

Egy képsorozatot látunk úgynevezett retro fíling hangulatban, mely ma tulajdonképpen nagyon divatos. Több olyan alkotást is látunk az Estiskolán fiataloktól mostanában, ahol ezt az életérzést a felületen jelentkező roncsolást mintegy mementót használják az elektronikus fotográfián. Ez azt jelenti, hogy manipulált képeket készítenek el. Nyilvánvalóan ezért amiért például a mozgófilmes független filmes gondolkodásmódban is újra romantikája van, de akár a videóklipekben is a szuper nyolcas, normál nyolcas, tizenhatos technikáknak. Ez egyrészt egy korhoz, egy másfajta gondolkodáshoz való kapcsolódás, akár még akkor is, hogyha az alkotók életkorukból adódóan, mondjuk akár a Radics Béla, akár az Ifjúsági Park, vagy akár a Fiatal Művészek Klubja, vagy a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza és sok minden más karizmatikus hangulatot nem élhették meg. Nyilvánvalóan van valamilyenfajta melankólia és romantika, ami visszacsatolódik egy elmúlt világhoz. Ennél a képsorozatnál nem erről beszélünk. Ugye több olyan bizonyíték van a képsoron, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon nehéz és elég drága lett volna létrehozni a mostani elektronikus világban egy kvázi „retró filinget” - egyszerűbben mondom: ez az. Tehát nagyon régi képeket látunk itt. Az M7-es, az út festése, a betonlapok, az autók, a ruhák, minden azt mutatja, hogy ezek korabeli fotók. Ideértve természetesen a roncsolásokat is a felületeken, merthogy ebből arra következtethetünk, hogy analóg 35-ös filmre exponált képsorozatot látunk. Azért tartom fontosnak ennek a munkának az elhelyezését az Estiskolán, mert a többieknek segítséget nyújthat. Nyilvánvalóan az alkotó korából adódóan is beletekinteni egy olyan időszakba, amihez a fiataloknak a nem elsősorban empirikusan megélt állapotait elképzeljük, hanem valójában láthatnak egy táptalajt, hogy mi volt a 70-es évek végén, 80-as évek legelején. Rengeteg olyan rekvizitum van itt a képen – Tisza cipő, ál-adidas rövidnadrág nylon inggel derékban betűrve, elég magasan, csípő fölé húzva, bőr karkötő, tarkóig fölnyírt haj, féknyomok a festett útszélen, az úgynevezett titokzokni helyett használt bokazokni és nagyon sok minden, a trabantok, és egyebek és féknyomok és cigarettacsikk árnyék. Ebből a szempontból nagyon fontosnak érzem, hogy ilyesmi, tehát archaikus anyagok is fölkerülnek, a képsor, mint oktatási anyag megérdemli a három disznót, ugyanakkor az alkotót arra szeretném kérni, hogy a házi feladatokkal kapcsolatban egyrészt az Osztályfőnök, másrészt a Pedellus közös döntése alapján folyamatosan minden Estiskolába járó alkotót próbálunk arra predesztinálni, hogy legyenek szívesek nem a raktárból előszedni a jól bevált recepteket, hanem elkezdeni aktívan dolgozni. Tehát abban az esetben van meg a három disznó, hogyha az alkotó a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatát megpróbálja átszűrni a mostani életkorán. Ez azért is lehet érdekes, mert ugye ebből a képsorozatból arra következtethetünk, hogy az alkotó nagyon sok mindent megélt már. Tehát a mostani Hegyi és a korabeli Hegyi fúziójára lennék én kíváncsi a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatában. Tehát a három disznó akkor van meg, hogyha ismétli az iskolába járó feladatát. (szőke) értékelés:

Eggyé válni
Mikor ott vagyok, Ott vagyok...

Mindig, amikor az első leckét bekülditek, akkor felmerül azért az a kérdés, hogy biztos pontosan értelmeztétek-e, elolvastátok-e, megnéztétek-e azokat a filmeket, amiket a leckékhez készítettünk. Ugyanis az első lecke, portré arc nélkül leckénél ugye az a feladat, hogy valamilyen módon azért valami testrésszel szerepeljünk ezen a képen. Erre a leckére érkeztek már árnyékképek beküldésként, amiket próbáltunk elfogadni és próbáltuk beleépíteni ebbe a leckefolyamatba. Itt most egy olyan képet kapunk, ahol szintén megjelenik ezen a gyönyörű vörös nádason valószínű a szerzőnek az árnyékképe, ugyanakkor azt mondom, hogy itt az arányrendszerekkel azért nem árt foglalkozni. Én tudom, hogy fontos az a Hold ott az égen, ami megjelenik. Én tudom azt, hogy nagyon szép az a kék átmenet, az a tónusátmenet, ami a háttérben megjelenik, de mégis azt mondom, hogy azért egy döntést meg kell tudnom hozni, hogy nekem most az az izgalmas ezen a képen, ami a nádon létrejön az árnyék által struktúrában, az az érdekes, ami ez az egész képnek egy átfogó folyamata, vagy pedig az a fontos hogy azt a Holdat is én megláttam és milyen érdekes, hogy nappal látom a Holdat az égen? Itt most ez a döntés minthogyha nem hozódott volna meg és ezért elég nehezen áll össze kompozíciós rendjében az a struktúra, amit most látunk. Főképp abból adódik ez, hogy ráadásul ez az állóforma két oldalt, tehát jobb és baloldalon is annyira szűken hagyja meg ezt a teret, hogy nincsen kapaszkodónk. Értelmezzük azt, hogy vizet látunk, értelmezzük azt, hogy nádat látunk, fákat látunk, de tulajdonképpen azon kívül, hogy ezek az ismereteink alapján történő értelmezések, kompozícióban ezek nem kapcsolódnak össze, nem állnak össze egy szerkezetté. Úgyhogy én azt mondom a Gergőnek, hogy én nagyon értem azt, hogy mért fontos számára ez a terület, miért fontos számára ez a természeti jelenség, de ez a néző szempontjából kevés. Én azt kérném, hogy ismételje ezt a leckét. (szőke-hegyi)

Félportré
Nem vagyok sem ördög, sem angyal...

„Nem vagyok sem ördög, sem angyal…”. Gondolom, hogy a mondat úgy folytatódna, hogy „…ember vagyok.”. Az Anita képeinél, munkáinál, alkotásainál, rádióműsorainál, és sok mindennél, amit az Anita megengedett, megmutatott magából, bennem mindig az vetődik fel kérdésként, hogy ha valaki ilyen szinten tud megfigyelni, tud összefoglaltan beszélni, dolgozni, akkor közben miért készülnek mellette hevenyészett, szinte golyóstoll szintű dolgozatok is? Ki hajt, Anita, téged annyira, hogy ne hagyj magadnak időt az alkotásaid elkészítésére? Ugyanis a huszonegyes lecke vasárnap hajnal képed azért tökéletes, és azért háromdisznós, mert egyértelmű, hogy egy hosszú megfigyelési munka, egy első lelki munka egyetlen pillanat alatt elkattintott, nagyon jól sikerült, érzékeny képzőművészeti üzenete az emberről. Ennek, ebben egészen biztos vagyok, egészen hosszú időszak az előzménye. Miért nem lehet ezt megtenni egy kisvirágnál, egy erdőrészletnél, satöbbi, satöbbi? Azért, merthogy azokat is valószínűleg évek óta figyeled. Ugyanerre a mélységre, ugyanerre az érzelmi fűtöttségre lenne azoknál a képeknél is szükség. Még egyszerűbben próbálom mondani. A kisvirág is te vagy, a levél is te vagy, a fák is te vagy, a járdák is te vagy, a rádióhang is te vagy, és ha egyszer valaki képes ilyet elküldeni, elkészíteni, ezt már akkor lehetett érezni, amikor az a kékfestős vödör-ecset-kiskályha ügy volt egy jó idő után, ahol küzdöttünk ugye a képekkel, hoppá, itt van egy ember, aki valamit gondol a világról. De akkor innentől kezdve, Anita, azt kell hogy mondjam, hogy fogni fogom az ostort, mert ilyen nincs, hogy véletlenül ilyen képek elkészülnek időnként, kéthavonta így sutty, Babos Anita küld egy ilyet, közben meg minden mást. Tessék komolyan venni ezt az alkotást is, mert itt van az eredménye, hogy képes vagy nagy mélységeket is megszólaltatni. (szőke)
értékelés:

Fél
Szeretem ezt a képet. Talán nem mutat eleget egy önportréhoz, talán éppen elég ennyi is.

Nagyon örülök annak, hogy az Anna hosszú idő után újból jelentkezik. Merthogy ő már egyszer küldött egy első leckét, és aztán egy hosszú szünet volt, és a hosszú szünet után küldte ezt a második leckét. Én nagyon szeretem ezt a képet. Nagyon szeretem azt a gondolatrendszert, amit közvetít. Nekem az egy nagyon fontos döntés ennél a képnél, hogy nem egy sima tükrözéssel van dolgunk, amikor a két felünket egymás mellé rakjuk, hanem itt közben van egy döntés, mégpedig az, hogy méretben különbség van, különbségtétel van a jobb és a bal oldal között. Nagyon szeretik a japánok ezt a fajta világot. Van az egészben valami ázsiai. Nekem a legfontosabb üzenete ennek a képnek az, hogy meghoztam egy döntést, azt akarom magamból látni, ami a két oldalamnak egy ismétlése, de nem egy szimpla ismétlést teszek, hanem a méretkülönbséggel, hogy a jobb és bal oldal között méretkülönbséget teszek, a fókuszt is megváltoztatom, hogy mi a fontos. A néző pedig a két képből a saját fejében, a saját lelkében rakja össze eggyé ezt a formát. Van egy dinamikai játéka. Tehát én ezért szeretem. Ez nekem három disznó. De! Anna! Gruber Anna! Tessék már elkezdeni dolgozni! Tessék visszajönni, és tessék csinálni ezeket a képeket! Várunk nagyon. Akkor három disznó, ha dolgozol rendesen. Tessék képeket csinálni! (szőke-hegyi)
értékelés: