Elemzés

Véleményem szerint az egy jó irány, ha Bara képeit megnézzük, hogy keresi folyamatosan a strukturális felületeknél a geometriát. A képen látható kihúzható ruhaszárító rendszer nagyon hasonló tengelyben fut, mint a háttérben látható hat- vagy tízemeletes bérházépület. Majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy a két perspektivikus vonal összehozható. Ebben a képben igazából véleményem szerint ez a titok, a geometria térbeli összekapcsolása. Ehhez csak egy parányi beleavatkozásra lett volna szükség, ami például a ruhaszárító körülbelül két centiméterrel felénk való elmozdítása, és abban a pillanatban a tengelyek összekapcsolódtak volna, és a függőleges zsaluzott vasbeton fel, amiről pattognak le a meszelt felületek ritmikai játékot hozott volna létre. Úgy gondolom, hogy a tizenhármas lecke épített környezetben Barának egy nyolcvanöt százalékos megoldási képlete került ide, majdnem tökéletes a kép. Csak így súgva jegyzem meg, hogy ha az a szárító egy nagyon picit felénk van húzva, akkor a jobb alsó sarokban látható árnyékfelületek is egyből játéklehetőséget kapnak. Tehát ez, és nem azért, mert a Bara képei nem szeretem, hanem sarkallva ezzel az intenzívebb munkára, ez egy egydisznós kép, és várom a további képeit. (szőke)
értékelés:

Egy szituációs, tulajdonképpen majdnem játékfilmes helyzetet látunk, amelyhez a cím is megpróbál ugyanilyen regényes módon kapcsolódni. Azért mégis egy kicsit bátortalanul azt mondanám, hogy esetlegesen a cím az többet próbál üzenni ezen a képen keresztül, mint ami esetleg a kép egészében jelen van. Gyakorlatilag egy szobabelsőben egy érdekes fénytanulmányt és egy kicsi enteriőrt játékosan megfogalmazva látunk itt. Én azt mondanám, hogy ha már a drapéria, mint eszköz felhasználásra került egy romantikus hangulatú képnél, akkor talán a drapérián átsejlő fény, vagy a drapéria és test kapcsolatával létrejövő félig áteresztő felületekkel lehet, hogy egy picit játszani kellett volna. Jelesül esetleg ez a vászonkendő vizes és a testfelületet, a test elforgásait, a takarást a kézzel jobban jelzi. De alapvetően egy jó irányú munkának gondolom, ugyanakkor az ötös lecke vágy kategóriájában azt javasolnám a Gergelynek, hogy akkor van meg a két disznó, ha magán a vágy házi feladaton önmagával kapcsolatban is többet próbál megfogalmazni. Tehát magát a házi feladatot visszaadnám ismétlésre, és kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Egy szombat délután Szürke nevű cicánk az erszcsatornában heverve stírölte a madarakat. Nagyon kreatív, mindig meg tud lepni valamivel. Persze a tetőre csak felmenni tudott, leszedni már nekem kellett.

A képnek az igazi értéke, azon túl, hogy szintén egy háziállat portréját látjuk, hogy egy egészen extrém és különleges szituációban ábrázolja az élőlényt, egy úgynevezett hódfarkú cserepes háztető szélén egy ereszcsatornában fekszik a cica. Nyilvánvalóan a krómozott bádogfelület melegebb lehetett, és a cicák ezeket a fémrendszereket és a hőmérsékletet azt mindig is nagyon szerették. Tehát ettől ez egy egészen abszurd szituáció, hogy egy ereszcsatornában nem az esővíz ömlik le, hanem egy cica dugítja ezt el, és onnan néz ránk. A képpel véleményem szerint az a probléma, hogy a mostani képkivágásban ez az úgynevezett geg, képi geg, a tető szélén lévő csatornában tanyázó cica geg nem eléggé pontosan jelenik meg. Én ezt a képet tágabbra, bővebbre hagytam volna. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Majdnem álló formátumú képet látunk, picit hosszabbra van méretezve, mint egy négyzet alakú forma, és ebben egy szimmetriára irányuló kompozíciós rendet látunk. Az egész képet alapjában véve a vörösek, vagy a vöröshöz kapcsolódó narancssárgák, és ezek a tüzes színek jellemzik. Mindenféleképpen az érzelmek felé, a dinamizmus felé mozdítja el ez a színvilág a képet, amelynek a középpontjában a test, a testen megjelenő fényformák beszélnek. A szimmetria nyilvánvalóan egy tanulmány felé is próbálja elmozdítani ezt a munkát, a test megfigyelésének tanulmánya felé. A világításból adódó árnyékképződések ritmusaival foglalkozna elsősorban ez a kép. Egyrészt amennyire itt megállapítható, van valamilyenfajta élességprobléma, azt én nem tudom megmondani, hogy miért. Ha ezt eszköznek tekintjük, akkor ez az eszköz azt szeretné elősegíteni, hogy ezeknek a színeknek, folthatásoknak a ritmikája az, amivel foglalkozzunk, tehát az egynegyed vörös posztó vízszintes felület, és az abba beleékelődő aranysárga fényfelületek, ugyanakkor maga a kép ebben a kompozíciós helyzetben kellően konkrét ahhoz, hogy ne csak egy ritmikai játékot, hanem az emberi testet és a hozzá tartozó intimitást is egy fontos üzenetnek fogadjuk el. Természetesen ehhez az úgynevezett privát motívumok is társulnak, például a csípő tájékán látható valamilyenfajta tetoválás vagy testfelületen lévő rajz, amit ezen a képen nehéz értelmezni, de valamilyenfajta tetoválás látható itt a testen, amely olyan, mint egy kis pecsét, vagy szignó, amivel azonosíthatóvá válik ez a kép a többi hasonló akt-tanulmány között. Nekem elsősorban a problémám ezzel a képpel az, hogy nincs igazából eldöntve az anonimitás mellett a kompozíció mérete, és az, hogy ennek a képnek az érzékiségen keresztül van személyes üzenete, avagy egy forma- és színtanulmányról beszélünk. A kettő között lavírozik a kép. Egyszerre szégyenlős, nyilvánvalóan, mert ez a harmincas lecke egy nagyon nehéz házi feladat, és egyszerre szeretne valamilyenfajta stúdiummunka is lenni. A fénytani és formaelrendezési tanulmányhoz véleményem szerint pont azért, mert a kép fölső vízszintes része ott vágódik, vagy ott tagolódik, ahol a lapocka kezdődik, nem száz százalékos döntésként mozdul el az absztrakt felé. A kép nem csak a formaritmusokkal foglalkozik, hanem egy picit belecsúszik a személyesbe. Ahhoz pedig kellően szégyenlős, hogy ezek a mondatok sem pontosan hangozzanak el. Tehát miközben én jónak tartom ezt az irányt, amit a Margit most jár, picit több bátorságot javasolnék neki, vagy pedig azt, hogy mielőtt elkezd dolgozni, és elkezd a testtel foglalkozni, döntse el, hogy melyik utcába lép be, melyik ajtót nyitja ki, a színtan, a formatan felé mozdul el, vagy pedig mindezt felhasználva a belső önmegismerés felé és a belső vallomások felé mozdul el. Nyilvánvalóan a második lehetőség az egy nagyon nehéz választás. Én úgy gondolom, hogy ha a bátorsága meglesz hozzá, akkor ugyanakkor sikeresebb, eredményesebb rendszert fog tudni működtetni a maga számára. Én ezt egy kétdisznós képnek gondolom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy előző képnél, amely egy másik házi feladatra érkezett, de a Margit képe, én azt mondtam, hogy nagyon fontos az a terem, az a lépés ahova ő ezt megtette és amerre elindult és most még jobban azt mondom, hogy nyugalom és bátorság, jó az irány, ha tavaly novembert, vagy tavaly október végét nézzük, és nagyon drukkolok neked, hogy legyen hozzá kitartásod. Nem a feliratként megjelenő lecke szót szeretném használni, mert ezek itt tényleg nagyon kemény leckék és nagyon büszke vagyok rá, hogy ezeket a vallomásokat, ezeket itt az Estiskolán teszed meg nekünk. Tudom, hogy ezek nagyon, nagyon nehéz feladatok, kitárulkozni, mesélni érzelmekről. Ez egy vörösben, okkerben, aranysárgában, bíborban tartott színvilág, tele érzelemmel. Érdekes, hogy mostanában több olyan alkotó alkotás van, ahol a magány az erős érzelmi töltésekkel van megjelenítve. Picit súgva mondom, hogy ha nem csak egy úgymond nonprofit és független és amatőr oldal lennénk, itt az amatőrt pozitív értelemben mondom, akkor akár időnként egy-egy képnél gondolati szinten talán már azt is lehetne mondani, hogy képesek lennénk bárhol kiállításokon megjelenni, és ez csakis, kizárólag nektek köszönhető, nem a mi kettejünk hozzáfűzéseinek, hanem a bennetek lévő bizalomnak és a bennetek lévő elmélyültségnek. (szőke)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, mind a ketten nagyon szeretjük, itt borulnék térdre, bár ez nem látható ezen a kis írásos üzeneten, Margit előtt. Gyönyörű nő. Semmit nem látok. Tehát Margit egy trükkös asszony, direkt behúzta a függönyöket, hogy egy parányi vállat se láthassak, csak azt a Tab nevű települést ott szemben az utcán, ahol én gyalogoltam egyszer egy céges rendezvényen. Nagyon jó a belső hangulata, nagyon ott vannak ezek a Bereményi, Cseh Tamás, Levél a nővéremnek ízek, a kitekintések. Talán annyi, hogyha megnézitek közelebbről, meg Margit megnézed a képet, akkor a bal kéz, a könyök és a csukló közötti részen, ez a függöny egy picikét átengedi a fényt, amitől olyan finom kis forgást kap, fordulatot kap a bal alsó kar. És nagyon jót tenne, ha mondjuk a jobb lapocka, vagy a derék környéke, vagy a hát szakasza valahonnan kaphatna egy nagyon pici reflexet a térbeliség miatt. De az irány az nagyon jó, és nagyon remélem, hogy - mert itt tulajdonképpen itt egy aktról is beszélünk - ezen a vonalon elindultál és elkezdtél dolgozni bátran saját magaddal. Én azt mondom, hogy senki nem siet. Van időnk mindenre. Nagyon jó terembe léptél be és dolgozz evvel tovább. Ez három disznó. És nagyon köszönöm, hogy megtisztelsz bennünket ezekkel az őszinte üzenetekkel. (szőke)
értékelés:

Ez a fotó, tisztelt Pádár úr, rossz. Életlen, sötét, nem tudom miért áll a fal előtt, és mindent el lehet mondani. Remélem Pádár úr megnézte a fotót. Tehát mikor leexponálta, utána visszanézte ugye, hogy ön van a képen? És biztos látható volt a gesztus is és minden más. Én úgy gondolom, hogy az Ádám azt is tudja, hogy nagyon sokan megnézik az oldalon elhelyezett képeket. Nagyon sokan kommunikálnak. Hála a jó Istennek egy nagyon erős közösség van itt, és odafigyelnek egymásra. Tehát ez egy nagy bátorság ezt a típusú, hadd mondjam azt, csehes, Szigorúan ellenőrzött vonatok hangulatú önmegmutatás, csak a vasutas sapka hiányzik onnan a tetejéről. Van az egésznek egy ilyen Capek típusú üzenete nagyon erős öniróniával. Hát én azt mondom, hogy egy ilyen helyzetben teljesen lényegtelen számomra az, hogy az milyen géppel, élességgel készült. Ott van benne az önportré, ott van benne Pádár Ádám és ott van benne az ő esendősége, ahogy vagy barkácsolás közben, vagy fűrészelés közben, vagy én nem tudom főzni akart Ádám, vagy dobolt, ráesett a dobverő, valami történt, de ott van, hogy kérem ez én vagyok. Úgyhogy én ezt a képet nagyon szeretem és remélem, hogy ezeket az üzeneteket Ádám tovább folytatja, ez egy három disznós kép. Arra kérném az Ádámot, hogy ne siessen a leckékkel, lesz még ideje, mert én érzem, hogy egy klasszikus érkezett közénk. Ne siessen a leckékkel. Én szeretném, hogyha az első három leckénél egy kicsit leragadna és küldene még képeket, már csak azért, hogy örüljek. (szőke)
értékelés: