Elemzés

Nem tudom, hogy van-e még a képből a képhatárokon túl, azaz kivágtad-e ezt egy nagyobból, mert ha igen, akkor menthető, hogy ennyire ferde a horizont. Ott a falon az olajlábazat teteje, az a mérce. A gesztus jó, a pozíció, a hangulat átjön, érthető, kicsit agyonverted az utómunkával, annyira kopogósra akartad venni, hogy ez visszaütött. Higgy abban, hogy amit csinálsz, az oké, és akkor nem kell túlhúzni a dolgot, akkor nem lesz ilyen fura a bőr, a tónus, mintha néhol már visszafordulna, mintha olajos lenne, szóval ha van mód a javításra, akkor úgy, ha nincs, de lehet ismételni, akkor érdemes lenne, és akkor egy kicsivel több fényt kell csinálni, hogy a telefon picike érzékelője ne szenvedjen ennyire. De mondom, a gesztus jó megfigyelés, az tetszik. (hegyi)
értékelés:

Üdv a téren, kedvelem a bolondokat, szóval ez egy jó bemutatkozás nekem, ettől függetlenül persze azért kérek majd hagyományosabb, geg nélküli önképet is. A telefon nekem nem probléma, persze ismerni kell a határait, például hogy nem szereti azt, ha nincs elég fény, a zaja se a legszebb, szóval kezdésnek mindenképp jó dolog a telefon, aztán ha kiderül, hogy érdekel és tetszik a fotózás, majd beszerzel valami digitális gépet is. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

A gesztus szuper, a fiú, mintha valami videoklip szereplő lenne, énekli a szomorkás történetét, mint Chris Isaak, szóval van hangulata, kevéssé is bajos a tónusvesztés emiatt. Fenn sok a tér, nem kell ennyi, a haj fölött vágható picivel, egy kicsi lentről is vágható, szóval ha fenn és lenn szűk lenne, akkor erősebb lenne az a gesztus, ahogy balra van téve és a kezei is hatásosabban érvényesülnének. A szemeknél meg pici utómunka, fél fényérték emelés jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Nekem ez ugyanaz a vonal, mint az előző, és akár a sárga is lehet a kapocs, de a sztori is, ő Mariska, akinek a kertjéből az almát loptuk, kergetett a botjával, a kerítés leszaggatta a melegítőm, aztán mára megöregedett, a lánya látogatja csak, rendben tartja a portát, de a fát kivágatta. (hegyi)

Szia Máté, üdv a Látszótéren, picit jobban örültem volna, ha ah első képed egy önportré, bemutatkozásképp, de ez a kép is jó és alapvetően tetszik is, amit és ahogy megmutatsz. Abban kellene határozottnak lenned, hogy az étel az első, vagy kell hozzá a szociográfia is, mert ha ezt eldöntöd, akkor az adni fogja magától azt a megoldást is, hogy mi és hogyan kell szerepeljen a képen. Most a fiú és a tévé is elviszi a figyelem egy részét a kajáról. Aztán ha a kaja a fontos, akkor meg azt a krumplit abban a fém izében is ki kell találni, hogy hogyan legyen, mert a fémszerkezet túl határozott most. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Jók ezek a ritmusok fénnyel a kutyus arcán, ahogy a fali burkolattal egyben működik ez. Egy dolgot nézz meg, mi lenne, ha a fal függőleges lenne és fenn a hűtő teteje alatt vágnál? Nekem úgy még erősebb lenne a formaisága ennek. (hegyi)
értékelés: