Elemzés

Jó a meglátás, a helyzet, egészen érdekes az, ahogy létrejön ez az árnyjátékszerű szitu, kifejezetten tetszik. De van egy dolog, ami már nem először fordul elő, és ez valami utómunka probléma. Mintha nem lenne éles, mintha túl lenne húzva a kontraszt, vagy az élesítés, nem tudom, de valami nem stimmel. Ettől még 3 csillag, de Feri, járjunk ennek utána, mert a végeredmény akkor szuper, ha az utómunka is rendben van. (hegyi)
értékelés:

Hangulatos kép, bár mintha a horizontja ferde lenne, de jó, melengető színek, kis sRGB hatással. Viszont Gábor, most már itt az ideje annak is, hogy az első leckéd elkészítsd, az önportréd, a bemutatkozást. (hegyi)

Hát, ami miatt tükröződés lehet - ha ez mondjuk lift, akkor a lift tükre - az nincs a képen, de ez alapvetően nem baj, mert a portré tetszik. István világgá megy. Bár még nem biztos, de a lakásból így lépett ki. Még meggondolhatja. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy a hónap képe lett a képed, és épp az indoklás az, ami elindított bennem egy gondolatot, hogy minden mellett mi az, ami mégis valamiféle hiányérzetet hoz nekem. Kezdjük az elején. A ferdeséggel valamit kéne kezdeni, úgy érzem, nem csak ferde, de hanyatt is dől a géped, emiatt esik hanyatt picit a kép is. De ez korrigálható legközelebb, vagy ha ez egy képkivágat, akkor akár az eredetit újra kézbe véve most is. A problémám tartalmi inkább. Ugyanis ez látszólag egy street photo, utcafotó, ami számomra olyan kategória, ami a digitálissal tört elő, előtte a szocio volt az, ami ezt a területet is felölelte. Utcafotó. Aminek a lényege az, hogy ellessen pillanatokat, hogy az ember és a város viszonyrendszerét mutassa, vagy olyan helyszínt, ami önmagában is valamiért eltér az általánostól. Ahhoz, hogy ez utcafotóként működjön, minden adottsága megvan, jó a helyszín, kábé az is, ahol állsz, de két dolog lehetne még jobb. Az egyik az, hogy a négyzetesről le kéne mondani. Túl szűk és ettől túlzottan a középpontra koncentrál. A másik pedig a szereplők. Itt most tökéletesen esetlegesen mozog a képen három személy. Nem egyedi, nincs sztorija, sem valami egyedi gesztus, sem a kapcsolódás a szereplők között, ráadásul a kép középtere üres, ami ha van sztori, jó is lehet, de így most épp emiatt nézek el a szereplők között hátra valahová. A varázsszó a türelem. Kell várni, hogy olyan szereplő érkezzen, aki érdekessé teszi a dolgot. Trükkje az, hogy ha nincs türelem, viszel magaddal szereplőt és instruálod. Persze, akkor mondhatod, oda a spontaneitás, de a spontán dolgok ritkán jók, ahhoz igen nagy szerencse kell a türelem mellett. (hegyi)
értékelés:

Kedves feleségemet kaptam lencsevégre. A reggeli órákban szokta hívni édesanyját rögtön ébredés után. Néztem az arcát és a fényképezőgépért nyúltam. Este le nem mosott smink szépen kenődve a szeme körül. Haja még kedvesen kócos. Na mindegy én csak szerelmeset szépet tudok írni róla... Az arcát a telefon kijelzője világítja ahogy éppen a híváslistát böngészi (hála istennek nehezen találta a számot így volt időm fókuszt találnom).

A helyzet az, hogy amit leírtál a képhez, az javarészt nincs a képen, legfeljebb érzet szintjén, te tudod, hogy megtörtént, de mi egy portrét látunk, a cselekményhez a modell túl közel van, máshogy mondva szűkre vetted ahhoz, hogy sztori is legyen a fotóhoz. És persze az is igaz, hogy portrénak meg azért nem igazán jó, mert a modell homloka túl közel van, az objektív látószöge nagy, ezért torzít is, de mindkét probléma ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a kép hordoz fontos dolgokat, érzelmeket, közelséget, keresetlenséget, intimitást, sugárzik róla az odafigyelés és szeretet, és ez fontos, és ráadásul igen nehezen megragadható. Neked sikerült. Szóval majd kérek ismétlést ahhoz, hogy a sztori is meglegyen, de ez így is három csillag. (hegyi)
értékelés:

Jó, én nem mondom, hogy egyszerű dolog mozgó célpontot fotózni, és tulajdonképpen megvan, ami kell, de kompozícióban vannak kérdések. Az egyik, hogy oldal irányban nekem szűkek vagyunk, be van szorítva a mozgás. Másrészt oké, hogy a templom is ott van, de én levágnám, és amennyit levágtam, ha ragaszkodunk a négyzeteshez, annyi kéne minimum balra, a cangás előtt. Egy javaslat. Ha mozgás van, érdemes nagyobbra nyitni, többet befogni a képből, hogy ha kell, legyen miből vágni. Mindez mellett a hangulat megvan, működik. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez a kép kurva jó lenne, ha nem lenne álló. Miért állóban csináltad ezt meg? Ha fekvő, van tér és még több dinamika lenne, fenn az égből szinte alig kell valami, mivel nem történik semmi fontos, a fa viszont gyönyörű ezzel a festői bemozdulással. Szuperül megtaláltad a záridőt hozzá, minden oké, csak a kompozíció bajos. (hegyi)
értékelés:

Egy templom tornyába vezető lépcsőházban készült kép. Elég nehéz volt függőlegesen tartanom a kamerát ezért lett olyan magas iso-n készítve, amúgy sem sok szín volt jelen ezért került szürkeárnyalatosba.

Szép szerkezet, amit megláttál és jó, hogy elkészítetted ezt a képet, viszont az utómunkával kéne még dolgozni. Jobbra lent világosabb, balra fenn sötétebb a kelleténél, és persze oké, a tér maga is beleszól a fényekbe, de a kép, a fotó dolga ebben az esetben nem az, hogy dokumentáljon, hanem ebben az értelemben szabadon kell használni a lehetőségeket, ha kell, korrigálni. Beteszek egy sebtiben csinált javítást, nyilván az eredetit pontosabban lehet módosítani. A cél persze nem az, hogy mindent egalizáljunk, kivasaljunk, kell bele életszerűség, csak a mértéket kell kordában tartani. (hegyi)
értékelés:

Egy régebbi képem. Újra elővettem, átgondoltam és szerkesztett. Egy kicsit vágtam majd “kibontottam”. Szines volt de nem annyira hogy érdemes legyen megtartani a szineket, így fekete fehér lett.

Úgy mondom, hogy egy próbát megért, de nem javaslom azt, hogy csak úgy csonkolj, ha nincs rá egyéb indok. Leírták kommentben én se tudom jobban, hogy mi a baj ezzel, de te is érzed, ha már, akkor pontosan kell ezt csinálni. Ez a fajta vágás amúgy a reklám világából jön, ott kellhet, ott lehet létjogosultsága, mert ott a tér kellhet szövegnek, és ezért a lap szerkezetéhez alakítják a képanyagot, ezt hívják alkalmazott fotográfiának, ami sok meló, aztán a szerkesztő vagy emel a dolgon, vagy agyonveri. A lényeg: kérek egy ismétlést, vágás nélkül, mutasd be az órád. (hegyi)

A kép a kedvenc európai múzeumomban készült.

Úgy gondolom, ez sokkal jobb lett, mint az előző, egyetlen, ami nekem zavaró, az a 16:9-es arány, leírtam már, de ismétlem inkább, szóval az egy filmes képarány, nem fotós, a telefonok és a kompakt gépek szoktál volt használni azért, mert ott egyszerre akar megfelelni a gép a filmes és a fotós elvárásoknak, de a 3:2-es vagy 4:3-as arány a szemnek jobb állókép esetén, mert nincs az az érzet, hogy fenn és lenn valami hiányzik. Ettől függetlenül ez jó, tetszik, szép. (hegyi)
értékelés:

Kezdjük azzal, ami a hibája a képnek, hogy gyorsan túl legyünk ezen. Valószínű, hogy vagy mobillal, vagy a hátlapon lévő kijelzőn kontrollálva csináltad a képet, emiatt lehet az, hogy mivel az érzékelő, azaz a gép nem volt síkjában azonosan a fotó tárgyával, így van egyfajta csavarodás a képen, Ez perspektíva korrekcióval javítható, és tudom, hogy akár mobil, akár hátlapi fotózás, ez a probléma sokszor megjelenik, és nehezen kontrollálható. Ezért ha van mód, jobb a keresőt használni. Ezen kívül azonban a kép abszolút rendben van, jó a ritmusa, a tónusai, van hangulata, kicsit a régi horrorfilmekéhez hasonlatos nekem ez az érzet, szóval azt kell ,mondjam, hogy függetlenül attól, hogy nem hibátlan, de mégis három csillag, a hibát meg a későbbiekben több türelemmel fotózva ki tudod küszöbölni. (hegyi)
értékelés:

A hangulat tökéletes. Mindenki megtalálhatja a maga meséjét a képben, lírait, drámait, thrillereset, szóval sikerült valami egészen egyszerű dologból megtalálnod olyan részletet, ami túl tud emelkedni a hétköznapin. Egyetlen megjegyzés, amit én másképp csináltam volna. Utómunkában a tükröt, azt a háromszöget ott alul azt besötétítettem volna, az az egy, ami formailag szerintem nem kellene oda. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, valahogy úgy vagyok ezekkel a görbült tereket létrehozó szupernagylátószögű objektívekkel rajzolt képekkel, mint a panorámafotóval is, vakfolton van nálam jószerivel ez a világ. Értem, látom, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez nem a te hibád, ez egy helyzet, amit én nem tudok valószínű megugrani. Az a nagy üres tér középen, hogy minden kiszorul szélre, szóval na. De adok rá három csillagot, meg elismerem, hogy biztos fontos és jó ez, csak én vagyok ehhez balfácán. (hegyi)
értékelés:

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez egy jó játék unaloműzőnek, amíg az ember elmolyol vele a gépen, de mint fotó, nem sokat mond, annyira nem izgalmas a formai eredmény. Oké, kaleidoszkóp, jó, jó, de minek. Persze meg kell ahhoz csinálni, hogy az ember utána rájöhessen, hogy az ilyen gegek nem időtállóak. (hegyi)