Feladatmegoldás

A kép nagyon szép, a láng fényjelenségeivel egy jó ritmusgyakorlat. És őszintén mondom ezt, hogy én nem is gondolok erről többet, mint hogy egy festői játék. Ezért igazából inkább a címválasztást gondolom kicsit erőltetettnek. Éppen azért, mert ha az alkotó ember, a természetet megfigyelő ember folyamatosan tanul a környezet fizikájából, a környezet jelenségeiből, akkor talán az is tud annyira csodálatos lenni, pont az alázatunk miatt, hogy ne kelljen ehhez egy cirkalmányos, még erősebben minősítő keretet, címkeretet választani. Ezalatt azt értem, hogy az Andrásnak vannak jó képei, vannak jó munkái, vannak jó érzékelései és ezekben bízni kéne, ugyanakkor pedig nem kellene folyamatosan bizonyítania. Mert ez valójában azt jelzi, gondolva azokra a képekre is, amikor nem teljesen sikeresek az alkotások, hogy a bizonytalanságára megy el a legtöbb energiája. Minél hamarabb nyugvópontot talál, annál értékesebbek lesznek a világról kapcsolatosan küldött üzenetei. De a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés:

Életadó színözön, zötyögve a gőzösön...

Gergely, aki többször is volt itt az Estiskola táborokban, beszélgettünk, dolgoztunk, tulajdonképpen láttam gondolkozni, azóta, hogy személyesen találkoztunk az alkotásain keresztül számomra nagy változáson ment át. Legalábbis amit az alkotásain keresztül az ő világába beengedni látott. Merthogy annak ellenére, amivel itt találkoztam a valóságban egy fiatalemberrel, aki kedves, jó humorú, vidám, a képei nagy része mélyebb értelmű, rengeteg önelemzéssel, rengeteg önkritikával és rengeteg, hogy úgy mondjam elemző fájdalommal. Ez nem biztos, hogy baj, és én igazából csak erősíteni tudnám, hogy ugyanezen az úton tudjon haladni, hiszen ezeket a képeket Gergely a saját szabadidejében, a saját maga fejlődésében és a saját maga útkeresésében végzi. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor olyan képek, az elmúlt időszakokban olyan képek érkeznek tőle, amikor ő úton van. Ezért a második lecke önportré kategóriájában én ezt egy nagyon fontos ritmus képletnek, de nem csak ritmusképletnek, hanem pont az arctól hitelesítve egy nagyon fontos útkeresésnek tartom. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Áginak egy nagyon jó megfigyelési rendszerét látjuk itt a gólyafészkekkel, de megmondom őszintén, amikor én ezt a képet megláttam, és megláttam a léckerítéses kis megfestett filagória kertet a kis cserepekkel, amik belógnak, meg itt ez a láncos petúnia, számomra először nem is vettem észre, hogy a gólyafészkek a póznák tetején, az jelenti a Gólya Land-et, hanem valami Disneyland-szerű virágrengeteg és ezek a szinte ilyen olajfestményszerű, vurstlikban kapható színvilág, ez az, amit én gondoltam a cím kapcsolódásához. Ebből az is következik, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy a két gólyafészek, ami nagyon izgalmas lenne egy belső település rendszerében, az valójában ebben szinte csak másodlagos, vagy harmadlagos. Nem kapja meg azt a fontos szerepet, vagy azt a fontosságot, amit megérdemelne. És ezt én egy képként, egy olajfestményképként mint megfigyelést el tudom fogadni nyár kategóriájában is, de azért reménykedem, hogy a cím azért került ide, azért választotta az alkotó, mert az a két párhuzam, a két gólyafészek az egy érdekes motívuma volt ennek a látványnak. Viszont ez a kép ilyen értelemben nem tudja ezt teljesíteni, úgyhogy én erre egy disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Délután a parkban.

Nagyon érdekes ez a függőágy, ahogy ide a nyírfák közé ki van kötözve és érdekes, ahogy mindez eltolódik egy kicsit a kép baloldala felé avval az idősebb nyírfatesttel és a körülötte lévő levél sötétekkel. Jó ez a ritmika, jó az, hogy ezek a színes felületek, ami a kicsit indián ágyhoz hasonlító színvilággal belekerülnek a természetbe. Egy jó gesztus, egy jó emlékkép, ami a csend kategóriájában szerintem nem egy rosszízű történet. Egy nagyon picit itt az előtérrel kezdtem volna valamit és egy picit jó lett volna véleményem szerint, ha valaki kiles, vagy kikandikál onnan abból a zsákból. Vagy talán a fotós és a fotós körül lévő emberek, ha voltak ott, azok valamilyen módon bekerülnek ebbe a képbe. De mint ritmus egy jó játék, azt gondolom, hogy a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

A tükröződések nagyon kedvelt témái az Estiskolásoknak. Sokféleképpen voltak földolgozva már. Törött tükrök, szobában fekvő tükrök, torzítós, homorú és domború felületek. Egy ilyen játékot látunk itt is. És talán annyi lenne a megjegyzés, hogy ez a tükör kint a valóságban segítve a közlekedéseket, talán Budapesten a feladatát végrehajtja és dacol az időjárással. Sok ilyen apró jelzést látunk itt a fényképen, ahogy a kép legalsó sarkán, az épület frontfalán egy kis foncsorhibát láthatunk a vakolatot kitakarva, vagy mindazokat a festékfoltokat, amely a jobb fölső sarkon érzékelhető, ha jól látom fönt a tükrön, vagy akár a tükörkeret, amely felhívó jelként pirossal és fehérrel körbe van festve. Ott is a festék sérülései mind ezt az idővel dacolást jelzik. Én nem szégyenlősködtem volna, azzal, hogy ezt a keretet megpróbálom kihagyni. Már csak azért is mert maga az optika, a fotóapparát optikája is valamilyen módon torzít, tehát ha magát ezt a tükröződő épületformát szeretném ábrázolni, akkor vagy nagyon sokat kellett volna az épületből vágni, és mindez a szép ovális forma nem lenne látható, vagy pedig ugyanilyen nehézség jönne létre, mint amit itt érzékelünk, hogy a keret benne is van a mi valós keretünkben, a képkeretünkben és nincs is. Én igazából azt a döntést hoztam volna meg inkább, hogy ezt a furcsa, szoció, pop-artos, vörös és fehér zebraszerű keretet is megtartottam volna, mert nincs ezen mit szégyenkezni, hogy ez az anziksz úgy teljes. Kettő disznóra tudnám ezt értékelni. (szőke)
értékelés:

Az a nagyon fontos Ágnes mostani képeiben, hogy folyamatosan keresi a nézőpontokat. Keresi az anyaggal, a felületekkel, a helyzetekkel, az emberi szituációkkal kapcsolatban a nézőpontokat. Ennek a képnek is az az erénye, hogy – ha jól látom gyermekláncfű, meg talán hereföld, vagy valamilyen ilyen növény rengeteg – lebújik a kamerájával, a kamera szinte beleszimatol itt a növényekbe és ebből az egész földközeli alsó gépállásból fényképez. Ettől őserdőnek tűnik az előtérben lévő növényrengeteg és ha egy picit mozdítva van még a kamera talán jobbra, akkor a háttérben lévő erdei felület, hegy is még kompozícióban is a helyére ugrik. De. Talán ez egy kirándulás elkapott képe, pillanata, amelyben nem biztos, hogy 100 százalékosan megfelelőek az előtérre vonatkozó fényviszonyok. Ugyanis ebben az erős napsütésben fölülről megvilágítva ezek a kis növénykék nem válnak el egymástól, hanem egy ilyen maszattá állnak össze, egy zöld festékfelületté, pedig ha az ember folyamatosan sandít, akkor látja, hogy mennyiféle különböző izgalmas levélforma, lándzsás útifű és sok minden más kandikál itt ki. Ha mindez egy surlófényben, hajnal vagy este, vagy délután és az este közötti időpontban lenne fényképezve – az esti időszakot demerungnak hívjuk, amikor naplemente van – ezek olyan megvilágítást kapnak, ezek a kis növények, amitől a háttér és a közvetlen közelünkben lévő előtér még jobban térbe kerül. És talán akkor egy pontos élesség beállítással valamelyik virágszirmon, levélkén pedig létrejöhet mindaz, ami most ennél a képnél első ránézésre hiányzik, hogy valami katicabogár, vagy Sokol rádió vagy én nem tudom én mi, valami itt a mostani képen nincs jelen. Lehet ez egy bekandikáló láb, vagy bármi, de nincs jelen ezen a képen. Abban reménykedem, hogyha egy másik időszakban, másik fényviszonyban fényképeznéd mindezt, akkor a tárgyakon megjelenő fényfoltok, csíkok, azok megoldhatják azt a hiányt ami ezen a képen nincs jelen. Szeretem ezt a képet, de a fölsoroltak miatt csak egy disznót tudok rá adni. (szőke)
értékelés:

Egy nyári délután. Úgy fújtuk a buborékokat, mint két kisgyerek. :)
A mai korosztálynak nem biztos, hogy az Orwo, az Orwo film, mint olyan mond valamit és nagy viták voltak a 70-es, 80-as években, hogy most Kodakra, Agfára, vagy Orwora filmezünk és valahogyan az Orwos és az Agfás történetekkel mindig volt valamilyen kis bizalmatlanság, mert azok olyan barnásas, vöröses, fakultabb színvilágot adtak még a nyári felvételeknél is. Most pedig itt, amit az Anna elküld nekünk gyermekkor és tulajdonképpen nyár kategóriájában is, fura, hogy ugyanez a szín, ugyanezek a színek, amelyek talán 20-25 évvel ezelőtt nem büszkeségre, hanem szégyenlősségre generáltak bennünket, most valahogy ezt a régi időből táplálkozó romantikát hozzák vissza ezekkel a korabeli, diszkó filmeket idéző kis légbuborékokkal. Valahogy ettől, hogy az arcot kitakarják ezek a buborékok és ilyen kis színes foltok jelennek meg rajtuk, mint egy ilyen gázolaj felület, mindettől, valahogy megmarad a játékossága ennek a képnek és talán ez az a kis cérnaszál, ami kapcsolhatja a gyermekkorhoz az egész képet és nem az, hogy most ezt egy kisgyerekkel, vagy egy gyerekjátékkal oldotta meg az alkotó, hanem összességében, színtónusában, hangulatvilágában hozza valahogy a múltat ez a kép. Én ezt a képet szeretem és háromdisznósnak értékelem. (szőke)
értékelés: