Feladatmegoldás

Linz

Gábor nagyon szereti megfigyelni a múlt csodálatos, ember által alkotott eseményeit, legyen az természeti jelenség, legyenek azok állattartással kapcsolatos történetek, legyenek azok épített környezetek. Itt is ugye egy épített környezetet látunk, ahol eleve a kameraválasztás, kamerahelyzet választás is egyfajta tiszteletet sugároz, mert egy óriási szakrális építményben, az ember által alkotott teret csodálja, arra tekint fel, ahol mint virágmotívumok jelennek meg ezek az óriási terhek. Ugye ezek hatalmas súllyal nehezednek az oszlopokra ezek a tetőfelületek, és tudjuk azt, hogy ezek a korszakok a gótika és a későbbi építészeti stílusok is nem birtokoltak akkor még olyan különleges technikai eszközöket, amely ma már rendelkezésünkre áll, és mégis a mai napig ezek a csodálatos építészeti formák léteznek, állnak, sokkal jobban, mint esetleg a XX. század építményei. Ilyen értelemben ez egy jó kompozíció és egy érdekes megfigyelés a templomi környezetből. Ami nekem egy zárójeles megjegyzésem lenne, vagy egy érdekesség, hogy magán a tartóoszlopon, ezen a mészkőfelületen külső beszűrődő fények, foltok jelennek meg. Most jelen pillanatban nem eldönthető, hogy olyan minthogyha egy ilyen exponálási, vagy exponálásból, laborálásból adódó fehér fényfoltok lennének, kiégett fényfoltok, vagy pedig a színes ólomüvegablakokon átszűrődő fény hozná létre ezeket a szép és absztrakt folthatásokat. Megmondani nem tudom, hogy hogyan lehetne evvel még pontosabban játszani, de az biztos érdekes párhuzam lenne, hogy amíg egy úgymond megszokott belsőépítészeti fényképet látunk, közben egy kicsit a fotós lelki játékossága megfigyeli és behozza valamilyen módon kompozícióban, vagy fényhatásban fölerősíti ezt az abszurd fényjátékot, ami az oszlopon jelenik meg. És ennek a kettőnek, a racionális és az álomszerűnek a kettő párhuzamba állítása esetleg egy még erősebb képzőművészeti eredményt hozhatna ennél a képnél. De úgy gondolom, hogy a három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Jó az a sorozat, ahogyan Mariann önmagával dolgozik, ahogyan megfigyeléseket tesz a közeli tárgyrendszerekben, testfelületekben. Talán tulajdonképpen az mondható ki, hogy valahol nem olyan régen, amikor az akt házi feladat környékén elindítottunk egy új leckesorozatot, azt megelőzően azt hiszem nem sokkal a Mariannak a szem-képe az már megjelent itt az Estiskola szakkör részében és onnantól datálható a folyamatos és szisztematikus önmegfigyelés. És ezekben az önmegfigyelésekben azt hiszem, hogy nagyon jó részek és nagyon jó helyzetek adódnak és egy ilyenfajta lépésnek tartom ezt a képet is. Talán valamit, egy picit, vagy fényfoltot, vagy valamilyen apró felületet helyezhetett volna itt a testfelület, bőr, drapéria nem tudom pontosan megállapítani, ujjak, kéz, nem tudom mi, amely életlenben van tartva és szépen kitakarja az arc egy részét. De egy jó gondolatnak tarom ezt, három disznó. (szőke)
értékelés:

Camillának egy picit hamarabb érkezett egy érdekes virág képe, és most ugyanerre a házi feladatra készített egy másik megközelítést. Mondjuk akár olyat, amelyre már akik Camilla rajongók, vagy akik figyelik a munkáit, akkor azt mondhatják, hogy „Camillásat” küldött be. Szűkre komponált az egész kép, a viszonyra koncentrál, arra, hogy a modell és a fagyi, a vágykeltő eszköz, a kettő kapcsolata érthető legyen, jól látható legyen. Én egy picit szabadabban kezeltem volna ezt, hagytam volna, hogy a szép haj, a fejformák jelen lehessenek ezen a képen. Így most nagyon szűkített és nagyon nagy főszerepet kap a fagyi, pedig a fagyi abban a viszonylatban, a nyár történetében, abban a viszonylatban érdekes, ahogyan itt a kis modell nézi, ahogyan vágyik erre az édességre. Gyerekkoromban emlékszem, hogy ez nagyon nagy dolog volt, hogy mondjuk egy kis kocsma mellé el lehetett menni és akkor ott a fagylaltos néni, vagy bácsi ilyen fémkanalakkal, hogyha nekünk volt egy kis aprópénzünk, odaadta nekünk azt az egy, vagy két gombócot és nagyon boldogok voltunk. Tehát ha most visszagondolok, akkor most is ennek az élménye, a vágyakozás, vagy az öröm, ahogy megkapja az ember a fagyit, ez volt a nagyon fontos eleme. És szerintem ebben a helyzetben ez valamilyen szinten jelen lehetett. Ehhez egy picit tágabban kellett volna kezelni ezt az egész élményt. És az is kérdéses nekem, hogy az egész képre egy zöldes-barnás színvilág jellemző. Szinte monokróm a kép és emiatt én úgy érzem, hogy ez az öröm egy picit elveszik erről a képről és valami más fád tónust hoz az üzenetnek is. Nem találok rajta olyan képi okot, ami ezt indokolná. Ezeket kérném, hogy esetleg az alkotó elgondolkozzon ezen. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Egy fekvő formátumú képen majdnem hogy azt mondhatjuk makró felvételt látunk. Ez a makró felvétel teszi azt lehetővé, hogy a kamera felé behajló, kinyíló virágsor szép lila szirmai élesek és közel vannak hozzánk, és a hosszú hengerfelületen lévő további kis virágbimbók azok már életlenek és egészen távolinak tűnnek a virágszáron lévő többi virágformák. És ez aztán az egész kertre, és a kertben lévő más kis fehérszirmú, sárgaközepű virágocskákra is érvényes. Ebből az következik, hogy egy erős előtér és egy háttérfelület egy életlenben tartott háttérfelület, amely foltjaiban, folthatásaiban él meg, színfoltjaiban, mint egy expresszionista festményfelület adja a hátteret, mint egy szőnyeg háttér, amelyre mostani érzet szerint szinte ráapplikálódik ez a két virágsziromforma. Így az mondható, hogy a háttereknek a kis körformái, pici festékritmusai nagyon jó, vidám hangulatot kölcsönöznek a képnek. És ez azért is nagyon fontos a Camilla munkáinál, mert ő elsősorban az elmélyülést, az elgondolkodást, ezen belül sokszor a drámát fogalmazza meg. És ez a képe az, amely annak ellenére, hogy nem vállal nagyot, nem különleges a kompozíciós rendje, mégis egy fellélegző, egy kitárulkozó színképlet. És én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a 18-as lecke nyár házi feladatra ez egy nagyon kellemes kis kép. És különösképp azért tartom fontosnak, mert Camillától érkezett egy ilyen nyitott üzenet. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon szerethető ez a kis játékos árnyjáték és én úgy gondolom, hogy mint ilyen megvan rá a két disznó. És annyi lenne a javaslatom, hogyha a barátok megvannak, a játék megvan, a játékötletek megvannak, megvannak az üvegpoharak, érdemes lenne, hiszen itt a legfontosabb ez a bizonyos talaj, a talajon lévő felületrajz, érdemes volna egy kicsit vándorolni és különböző talajformákon ezt a sorozatot elkészíteni. Más tónuson, füvön, köveken, vörös felületen, zöld felületen, akár emberi testen. Had ne adjam én erre a megfejtést, de hogy egy jó irány az, amit itt elkezdtetek. (szőke)
értékelés:

Biztos tudjátok, hogy nekem ezek a fajta történetek a gyengéim, hiszen Taliándörögdön az Ősök Házában a Dörögdi-medence múltját kutatva sok hasonló tárgy is látható. Bár szívemet melengeti és egyszerűen még szerencse, hogy csak gépelve érzékeltek engem és nem látjátok, hogy hogyan csorog a nyálam ezért a gyönyörű szép kerámia edényért, ami a kép jobboldalán van, vagy ezért a feliratos szódásüvegért, amely a kép baloldalán látható a feliratokkal. Nem véletlenül rosszalkodok és kötök bele ebbe a kép oldalsó felületbe, mert én azt mondom, hogy amennyiben ezek a tárgyak funkcióikban is látszanak és ezek a tárgyak mint múzeumi, vagy múltat idéző tárgyak fontosak egy képen, és itt azon túl, hogy egy fénytani tanulmányt látunk, azért erőteljesebben túllép a kép a valódi bemutatás felé - ez pedig azt jelenti, hogyha valami ilyet keresünk, akkor meg kell tisztelnünk a tárgyakat a fényképen keresztül azzal, hogy ezek a tárgyak ha nem csak formatanulmányokként vannak jelen, láthatóak, fogyaszthatóak, megismerhetőek legyenek. Ezalatt azt értem, hogy véleményem szerint túl szűkre van komponálva a kép és a két oldalfelületen a két ritmus nincs megtisztelve eléggé, így csak egy töredéke látszik a képen. Ugyanakkor a szódásüveg a baloldalon, mint szürkés felület maga az üvegrész nem tudja ellensúlyozni azt a barnás tömeget, amely a kerámiaedényen keresztül jelenik itt meg. Tehát a kép jobbra borul. Én ezt egy egydisznós képnek gondolom, de amennyiben megvan ez a családi környezetben, én meleg szívvel ajánlom, hogy vissza kellene menni és kísérleteket kéne végezni ezzel a képpel. Már csak azért is, mert azt az Eszter nagyon jól meglátta, hogy a talán kandallószél, vagy valamilyen lakásbelső szélnél különbözőképpen jelennek meg a fények, a baloldali vakolt felületen és a jobboldali árnyékban tartott felületen. Hovatovább annak a szódásüvegnek nagyon szép és nagyon izgalmas árnyékai is lehetnének, ha mondjuk kivárnánk egy másfajta fénytani helyzet idejét. (szőke)
értékelés:

Valamilyen, talán szobában, fürdőszobában tükröződő felületek mellett lehetünk, felső gépállásban láthatunk egy nagyon szép virágot, amelynek a szirmai már lehulltak a kövezetre, vagy a padlóra. Érdekes, hogy a tisztelet, búcsúzás, gyász házi feladatra egy tulajdonképp egy ilyen abszurd csendélet helyzetet használ Ági. És még meglepőbb az, hogy őrületesen erős, intenzív és nagyon is életteli színeket használ. Én annyit mondanék, és kár, hogy ő nem tudott itt lenni a világítástechnikai táboron, hogy abban a pillanatban, hogyha ezt a rózsaszínes, nagyon is sűrű életteli, de közben az elmúlás fogalmával foglalkozó színüzenetet szeretné sűríteni, mint tanulmányt nekünk, önmagának és ezen keresztül szeretne üzenni, véleményem szerint ez a márványszerű barnás hangulat körülötte, a virág körül nem biztos, hogy tökéletesen megfelelő. Itt akár az a színvilág, ami a váza szélét, egy ilyen sötét, kék, zöldeskék, fekete, barnás, valamilyen árnyalatot mutat itt a kép szélén, na ha az a tónus körbevenné a virág egészen üdítő zöldjeit és ezeket a rózsaszíneket, egy hihetetlen más, drámai hatást érne el. Érdemes lenne evvel a fajta játékkal, gondolattal dolgozni úgy, hogy más környezetbe, más háttérbe, egy sötét háttérbe helyezni és csak a virágon meghagyva a fényt fényképezni ezeket a szituációkat. De én úgy gondolom, hogy az egy disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés: