Feladatmegoldás

Pünkösd
Pünkösd
Pünkösd

Csíksomlyói pünkösdi búcsú.

Egy képsort látunk és érdekes a kis sorozata, ahogy először csak egy lábat, aztán egy elhaladó kis csoportot, és utána a tájat is látjuk egészben. Én úgy gondolom, hogy mint riport, mint tudósítás működik ez. Én a 26-os leckéből átraknám a képriportba. Azt mondanám, hogyha a képeket, most a három képet önállóan szétválasztanánk, akkor ez a magas lecke szám a 26-os leckén belüli ünnep kategória nem biztos, hogy 100 százalékosan átszűrhető lenne a képekben, önmagukban. Itt az ünnep házi feladathoz, mint dramaturgia kapcsolódik ez a képsor, hiszen egy ünnep zajlik, de vizualitásában én azt gondolom, hogy inkább a riport, tudósítás kategóriájában állja meg a helyét. Önmagukban a képek inkább ezt a tudósító jelleget hordozzák. (szőke)
értékelés:

térKonstrukció

Talán már említettem, hogy Bara nagyon szeret az árnyékokkal, tükröződésekkel dolgozni és itt is ugyanaz a konzekvens munka zajlik, ugyanez a Pest megfigyelés, hogy úgy mondjam, és én ezt egy jó ötletnek, jó ritmusnak tartom. Talán egyetlen egy ujjnyit a vízszintesen a fölső felületből úgy, hogy az a szürke tükröződés, az a betonplacc, vagy valami, az levágható legyen, egy ujjnyit levágnék, és egy ujjnyit jobbról szintén, hogy az a betonplacc eltűnjön és ez az absztrakció teljes egészében meglegyen ezekkel az oszlopokkal, lámpákkal. Én ezt egy háromdisznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Antoine és Desirée

A kép erősen szűkre metszett, vágott. Érdekes az, ahogy a női alak behajol a képbe és erre a kis, kicsit pufók emberkére itt ráhajol, aki egyértelműen korban is különbözik a fiatal hölgytől - ahogy a haja ráomlik erre a, hát enyhén szólva nem dús hajú alsó szereplőre. Nagyon jó ritmusa van a fölső modell szemöldök, járomcsont, az alsó modell homlok, szemöldök, orr, áll viszonynak, ahogy ez a sötétlő haj háttérként, ritmusként, zuhatagként jelen van. Egy jó gyakorlatnak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Önarckép
"Tedd, hogy reggelente meglóduljon a nap,
s legyen honnan, s legyen hová..."
(Papp Márió)

Itt a kép tartalmaz egy szöveget is, mintha egy ilyen kis írógép gépelte volna oda a csempe fugájára és talán, mintha egy kollázs lenne ez a kép, ahol a női portré mintha bele lenne applikálva ebbe a kis tükröcskébe, de az is lehet, hogy ez egy fénykép ebben a tükörben. Egy furcsa szövegi és képi kollázst látunk, amelynek van egy nyelvezete. Én örülök, hogy kaptuk ezt a képet. Várom, hogy a Tímeának mik lesznek a további munkái. A kettő disznó az megvan erre a képre. Igazából azért tudok ehhez nehezen most hozzáfűzni, mert egy kicsit azt érzem, hogy két irányba indulhatna el az ember ezen a nyitott ajtón. Az egyik az, hogy nagyon izgalmas képek, nagyon izgalmas üzenetek fognak érkezni Tímeától, a másik pedig, hogy az önportrén belül ez egy védekező helyzet, ahol éppen annyira és csak annyira van egy szubjektív belső világ megjelenítve, amennyire a házi feladat ezt megköveteli. (szőke)
értékelés:

Törött Álmok
A Múlt morajló Rom-tengerét lassan maga mögött hagyva...

Jó a kiválasztás, jó amit a Gergely észrevesz. Amiben szeretnék segíteni az pedig a fény. Volt a fénnyel, világítással kapcsolatos táborunk, ahol Marafkó Bálintéknak köszönhetően nagyon sok mindent megfigyelhettünk ezekkel a különleges lámpákkal, fényvisszaverő eszközökkel. A gondola, ez az ezüst színű kis szerkezet az előtérben helyezkedik el, a háttérben egy romos ház tárgyai és legtávolabb, talán ennek a háznak a fürdőszobájának az oldalfalai. Amitől a kép talán nem 100 százalékosan élvezhető az, hogy az előtér nem kap egy olyan leválasztott fényimpulzust, ami az előtér, középtér, háttér viszonylatában ezt a szürrealitást még jobban erősítené. Ha lámpát oda nem tudtál elhelyezni, akkor talán azt még meg lehetne próbálni, hogy más napszakban, más időszakban, amikor a fény még itt van a gondolásokon érdemes lenne ezt a képet újra fotózni. Egy disznó. (szőke)
értékelés:

Friend-hajó
Bence szemüvegébe fotózkodtunk. A háttérben a Festetics-kastély.

A napszemüveg tükröződésekből is, ami izgalmas játék, abból is láttunk már az Estiskolán. Szerethető is ez a fajta játék és ez így jó, hogy egy kicsit a külső környezetet, tehát a napszemüveget, az emberi arc egy kevés részét és magukat a barátokat látjuk itt. Ami számomra ebben a tükröződésben, mint varázstükörben igazán érdekes az a fotózó hölgy melletti és az integető fiú melletti megbúvó fagylaltot nyaló látogató, vagy barát, aki ott betekint. Azt én most nem fogom tudni megmondani, hogy mit kellett volna itt a napszemüveggel és a tükröződéssel tenni, hogy ez még érdekesebb legyen, de folyamatosan odafókuszál a szem. Ugyanakkor azt tudnám javasolni, hogy a szemüvegek, vagy a tükröződések lehetőségei ott vannak, érdemes evvel játszani, érdemes evvel egy kicsit tovább foglalkozni. Bence szemüvege megvan, Bencével lehet beszélni, és ezekkel a tükröződő felületekkel tovább lehet foglalkozni, de a két disznó az megvan. (szőke)
értékelés:

Anya, félek!

Nagyon szeretem ezt a képet és nagyon sír a szívem, hogy ez a gyönyörűséges pillanat, még hogyha fájdalommal is teli, ez nem látható egészen jól. Nagyon sajnálom, hogy ez az acélrúd, vagy valamilyen kapaszkodó, ez kitakarja a kislány arcát, bal szemét. Nagyon jó lenne, vagy jó lett volna, hogyha ez egy kevéssel jobbra húzódik és akkor ez egy tökéletes kép, de az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Gyász

Nagyon köszönöm Gerlei Gábornak ezt az üzenetét, de nem tudom elfogadni. És elsősorban azért nem – értem, hogy a fényjátékokkal is dolgozik – amit talán már többször próbáltam üzenni, hogy bizonyos képzőművészeti alkotások, amelyek más alkotóknak a munkái, véleményem szerint, hogyha a fotográfia világába belekerülnek, akkor még mindig kell valamilyen lépcső, valamilyen generálás, amitől erősebb tud lenni a fénykép és megtalálja a saját nyelvét, minthogy egyszerűen két erdélyi fafaragást lefotografáljon. Az én véleményem az, hogy itt két számomra nagyon szimpatikus és nagyon szerethető szobor van kint a külső térben lefotografálva. Én visszaadnám a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyászt és várnám a Gábortól erre a következő képet. (szőke)

összetartó párhuzamosok

Nagyon érdekes, és jó lenne ez az anyag, szerintem akkor is megállná helyét, hogyha ez a fakorlát, vagy ez a korlátrész nem lenne ott védekező eszközként. A sematikus háttér, ami az előző helyzetekben is látható volt kellően diszkrét ahhoz, hogy a Kati alkata, ruházata, cipője, tekintete tudjon mesélni, működni felénk. Én most igazából a korlátot - hiába hozza ezt a perspektívát - nem érzem olyan nagyon fontosnak, inkább azt mondom, hogy zavaró, mert nem tudok eléggé a modellre figyelni. Két disznót adnék és esetleg az egész alakos portrét javasolnám, hogy Kati ismételje, ha lehet. (szőke)
értékelés:

Képregény

Rögtön az elején mondanám, hogy nagyon szeretem ezt a New York-i hangulatú pop artos és kicsit vad, de nagyon szerethető képsort Ádámról. És most visszautalnék az Ádám szobabelsőben készített képére, hogy – és itt akkor Ádámnak lenne egy üzenet Banditól – Ádám, ha ilyen képeket és ilyen képsorokat és ilyen asszociációkat tudsz csinálni, akkor megkérdezem, hogy ott a Vége a gyerekkornak, vagy nem tudom mi volt a címe, ott mért nincs ugyanilyen szintre, ugyanilyen minőségre emelve Ádám története? Ha tudsz mesélni, és ha ki tudsz találni ilyesmit, akkor tessék a többi képet is ugyanilyen erőbedobással elkészíteni. (szőke)
értékelés:

Föld felett, majd föld alatt

Vidd hírül a túlélőknek, hogy van még ennél is lejjebb!

Én nem fogadom el a 25-ös leckére ezt a házi feladatot. Nem elsősorban azért, mert itt egy halott madár van, ha jól látom a metrólépcső lejárón, hanem alapvetően úgy érzem, hogy ennek a képnek a színtana, vagy fényrendszere – bár én tudom, hogy ezek a márványkövek, vagy ezek a márványlapok ilyen kékes-szürkék, az oldalfal az ilyen okkeres csontszín keveredett és aztán ez a kórházi sárga kicsit aranyba hajlóan megjelenik ott középen -, de én úgy érzem, hogy igazából maga a kép nincs kellő költőiséggel elemelve azon túl, hogy szimmetrikusan egy állattetem középre van helyezve. Azt mondanám, hogyha valamilyenfajta verssel, valamilyen képköltészettel foglalkozunk, érdemes lenne még egy picit ezt megemelni. Én ezt ismétlésre visszaadnám. (szőke)

hamm

A viszony a képen nagyon érdekes, mert tulajdonképpen struktúrákat, szögeket, harapófogót, kevés fényjelenséget használ fel és ebből egy ritmust hoz létre. Én azt mondanám, hogy ennek a képnek az elsődleges üzenete éppen nem a 7-es lecke csendélet, hanem vagy valamilyen ritmus, vagy valamilyen fénytani megfigyelés, mert a különböző tárgyak attól, hogy az egész kép egy kiégett, kevésbé részletgazdag, feketékből és fehérekből és lágy tónusokat nélkülöző rendszerben épül föl, mindenféleképp a nonfiguratív felé mozdul el ez a munka, éppen csak jelzésszerűen használva a formák értelmét és én ezt inkább ritmikai munkának gondolnám. De ettől függetlenül, mint képalkotás én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Ugyanakkor javasolnám, hogy akár a rezonancia, vagy akár a mozgás házi feladatra mondjuk átkerülhessen ez a kép. Nem érzem 100 százalékosnak a csendélet kategóriára. (szőke)
értékelés:

Elcsúszva
lfolyó Tér és Idő,
Roncsolt Én-kép
Úton,
Valahonnan Valahová...

Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert amikor Gergellyel együtt dolgoztunk a táborokban, az előző táborokban mindig és folyamatosan érzékelhető volt az a líra, az az elmélyülés, az a megfigyelői álláspont, ami belőle áradt. Persze természetesen nagyon sokszor viccel, kommunikációval ez el volt takarva, de én azért szeretem ezt a képet, mert itt ez az elmerengő, gondolkodó ember portréja jelenik meg. 100 százalékosan önportrénak gondolom ezt a képet. Talán egy vonat, elsuhanó erdő, fák látszanak, és azt mondhatnánk, hogy szólhatna erről ez a kép, de nagyon nagy ecsetvonásokkal valójában egy karakterrajz Csősz Gergelyről és egy nagyon jó kis házi feladat. (szőke)
értékelés:

A kétarcú
Portré a jobbik és kevésbé jobbik énemről.

Szintén régebben talán említésre került a dokumenta és a dokumentához kapcsoló avangard, neoavangard formák, amelyek ugye a 70-es, 80-as években nagyon divatosak voltak. Az is lehet, hogy mostanában is vannak ugyanilyen programok, szóval 100 százalékosan az avangard játékelemeit mutatja itt ez a kép. Egyfajta tükröztetésben, ahol a sematikus szürke háttér előtt egy egyszerre sziámi párnak tűnő, de egymástól tulajdonképpen elforduló, mintegy rendőrségi nyomozati anyagként, nagyon is deklaráltan itt van a profilja annak az embernek, aki a második lecke önportrét elkészíti, és azt mondja - itt vagyok, ilyen vagyok, nézzetek meg. Mindezt teszi öltözet, jelmez nélkül, hogy a nyak, a váll, a mellkas rész is fedetlenül látható és mindez kitárulkozón itt van előttünk. Én ezt egy jó vállalásnak gondolom, és nagyon sajnálom, hogy például ehhez a képhez nem szóltatok hozzá avval is segítve lelkesíteni Sinkó Katalint, hogy ugyanígy itt legyen közöttünk és ugyanúgy dolgozzunk együtt, mint ahogy ti is, mint akik mondjuk egy fél éve, vagy háromnegyed évvel ezelőtt ugyanígy elkezdtétek küldeni a képeteket. Én nagyon örülnék, hogyha másnak is lenne hozzászólása. (szőke)
értékelés:

Kiskarácsony

Vásároljon Ön is szeretetet!

Itt elsősorban a bauhaus, a kubizmus jelentkezik, és megint azt mondom, hogyha félretesszük azt, hogy egy városban tapasztalt különleges jelenség ez, amit vizsgálunk egy ügyes és jó fénytani tanulmány az, amit látunk, amely elsősorban az absztrakt felé mozdul el. És ebben a fénytani játékban ez egy jó ujjgyakorlat, amelynél az sem elvetendő, hogy mindezt Laci a körülötte lévő világban, a nagyváros világában egész abszurd, ilyen neonpaplan formával fedezte föl és ráadásul abszolút kapcsolódva az ünnephez, a Karácsonyhoz. Három disznó. (szőke)
értékelés: