Feladatmegoldás

Számomra inkább ez egy biokémiai kísérletnek tűnik, nyilván az erőteljes fények miatt. Olyan, mint hogyha egy Pink Floyd lemezborító lenne, vagy tényleg a címből ítélve a Tavasz tizenhét pillanata, ugye Stirlitz vagyis Vyacheslav Tikhonov főszereplésével ugyanannyira abszurdnak tűnik, mint az a korabeli kalandfilm sorozat, ahol ő egy ilyen titkos tisztként német területen tevékenykedik. Tehát számomra ez inkább egy festmény, vagy valamilyen abszurd táj, de el tudom fogadni, hogy a 12-es lecke tavasz kategóriára valakinek ez az asszociációja jön létre. Azért azt meg kell jegyezni, hogy ott középen ahol a középpontban van ez a furcsa, amorf felület és ezen megtörik a fény, a fény ragyogásai ott középen szép vonalrendszereket hoznak létre, az minden tekintetben egy nagyon izgalmas rész. Én úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy ez egy nagyon abszurd megközelítés, a három disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon divatos képi geget látunk, ahol a síkra redukált felület és a valós térben lévő emberi gesztus találkozik. És itt egyértelműen ennek a kettőnek a párhuzama, a sík és a tér az egy egysoros kis versben, kis gegben jelenik meg. Önmagában én úgy gondolom, hogy az ötlet az jó, ugyanakkor a francia szöveg itt a jobboldali részen az semmilyen módon nem kell ehhez képhez. Az a poén, ami a fiatalember és a képbe benyúló kéz viszonyában látható, az szerintem önmagában elég, és teljesen mindegy, hogy ez most egy franciaországbeli, vagy más nyelvi környezetben rögzítődött, ugyanakkor pedig a plakáton lévő fehér betűk és sötét hátterek vibrációjukkal zavarják az emberi kéz és a fényképezett személy fénytónusait. Tehát én ezt a képet kétféle képnek értelmezem. Itt a döntés bizonytalansága miatt gondolom, hogy rajta maradtak a francia feliratok. Én ezt egy kettődisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés:

Nagyon szépek azok a ritmusok, amelyet a Mariann a kép jobb fölső részén a váll, nyak, kulcscsont, csuklyásizom mögötti háttérrel és ugyanez reciprokaként baloldalon nyak, csuklyásizom, váll háttérrel játszik - a klasszikus képzőművészetben, a portréfestészetben ezt nagyon sokszor látjuk. A sötét háttér tehát jobbról, az oldalról megvilágított nyak fényei, a fejbiccentő izommal, talán oda egy picit több fény mehetett volna. A baloldali árnyékban tartott nyakrész és a mögötte picit világosabb szürkés háttér, ennek a négyes ritmusa ez nagyon szépen jelen van. Érdekes, ahogyan ezt így egy teljesen klasszikus tanulmánynak tekinthetjük és emiatt, mondjuk például a portré, az arc erről a fél alakról lemarad. Ez itt nem gond. Sőt, inkább azt mondanám, hogy mindaz, ami a két váll viszonylatában látható, a két vállforma, a két vállív az nagyon is jót tett volna ennek a képnek. Nem kellett volna itt félni attól, hogy mondjuk ez egy elnyújtott, hosszúkás, panorámaszerű kép, ugyanígy megtartva diszkréten a mellkas alsó vonalánál való keretezést, de mind a két oldalon meghagyva a váll, karok íveit, azt esetleg megtartani. Ez úgy egy panno-szerű üzenet lett volna. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy a 30-as lecke akt házi feladatra megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Andris megérkezésének pillanata. Ritkán látom. 22:35-kor indult haza. Hangulatos 10 és fél órát töltöttünk el.

Nyilván itt van egy barát és barát közötti viszony, amely sokszor a fiatalok között valamilyen extrém gesztussal jelenik meg. Ugye itt egy ilyen manó figura mackó fölsőben és ilyen skótkockás nadrágban, mintegy eléugorva a kamerának ad egy üzenetet, amit látunk. Ugyanakkor amilyen térben ez elhelyeződik, az utca kerítései, a háttérben traktor, az előtérben itt egy picit sejthetően egy bicikli, gyümölcsfák és kerítés, tehát egy olyanfajta vidéki környezet, ami szerintem nagyon fontos háttere ennek a gesztusnak, ennek a gegnek. Annak örülök, hogy az előtérben a „frédi-béni” kerítés és ez a hántolt faoszlop ez szegélyezi a képet. Ugyanakkor egy picit, ha meg lehetett volna oldani, ha úgyis haverok vagytok, énnekem úgy tűnik, hogy ez a gesztus, elég sokszor használt gesztus, megismételtettem volna a modellel úgy, hogy a jobboldali kézfej, vagy akár ez a nagyon is szerethető skótkockás nadrág is talán látszódjék a képen egy picit hátrébb, a középtérbe emelve a modellt. De az iránynak megfelelőnek tartom azt, hogy egy ilyen kis geg készül el a 4-es leckére, a kettő disznó megvan. (szőke)
értékelés:

május első vasárnapja...

Egy tulajdonképpen képsort látunk, és mint ilyet én az ünnep fogalmából, bár a történet kibontódni látszik, ugye itt az első képen, hátha akupresszőrnél volnánk, akkor a vastagbél 4-es pont akupresszúrás pontjára elhelyezve a hüvelykujj és a mellette lévő ujj közé egy szem rajzolata van elhelyezve. Itt nyilván a tekintetet szimbolizálja ez. Majd a következő képen egy kis szív van egy testfelületen fölrajzolva, és aztán valamilyen kis szatirikus éllel az utolsó képen egy ökölbeszorított kéz, ahol az ujjakra az „anya” szó van ráhelyezve. Én ezt inkább képriportnak gondolnám. Ugyanakkor, ha önálló értékként kellene kezelnem a képeket, akkor lenne vele azért problémám, mert például az utolsó képnél is az „anya” felirat, én úgy gondolom, hogy az alkotó szempontjából is, mint üzenet, fontos - ha ez egy valamilyen szimbólum, vagy valamilyen üzenetcsomag, tehát az „a” betű, az „ny” betű ipszilonja, vagy az utolsó „a” betű is fontos, hogy a néző számára érthető legyen. És ha ez nem jól látszik, márpedig az utolsó képbe belevágódik a kép széle, az anya „a” betűje, az utolsó „a” betűje pedig csak sejthető, ha erre nem tudunk ügyelni, akkor ezek a gegek, ezek a szimbólumok – mert itt három szimbolikus sorral dolgozik az alkotó - akkor nem fogják tudni 100 százalékosan közvetíteni az üzenetet. Márpedig úgy tűnik ebből a három képsorból, hogy az alkotó számára nagyon fontos, hogy az üzenet eljusson a nézőhöz. Nekem a színvilága is kérdéses, hogy ez a mályvás-rózsaszínes hangulat, ez vajon mit szimbolizál. De én mindenféleképp ezt egy képriport kategóriában tudnám értelmezni, nem negligálva azt, hogy Daninak az ünnepre érkezett ez az asszociációja. A hozzáállást nagyon jónak tartom, ugyanakkor én úgy érzem, hogy egy kicsit precízebben kellene az alkotási folyamatokat kezelnie. Én erre egy disznót adnék. (szőke)
értékelés:

A híres motívumok, ugye itt egy népművészeti tárgyat, egy varrottast, egy terítőt látunk felülnézetben, tehát szinte ennek a használati tárgynak a geometriája az, ami itt elsősorban ebben a négyzet alapú képben megjelenik. A virágmotívumokon túl, mert hogy ezek virágmotívumok, ezek a varrottasok, konkrétan is megjelenik a virág, mint motívum, ugye talán felülnézetben itt egy virágváza, amelyben zöld levelek, levélszárak és virágok díszlenek, ezeknek az erős zöldjei, ugyanakkor a varrottas textíliának az erős vörösei, amelyek árnyékukkal, szürke árnyékokkal és fehérrel keverednek, ezeknek a ritmikája élteti, működteti elsősorban ezt a képet, és minden tekintetben egy dinamikus rendszernek kell elfogadni mindezt a színvilág miatt. Erről többször beszéltünk az Estiskolán, hogy a vörös-szürke, a vörös és zöld kapcsolatai, azok mindig, minden helyzetben valamilyen dinamizálást hoznak létre. Lakókörnyezetben az egész biztos, hogyha lakásbelsőket festünk vörössel, akkor az csak egy olyan terem lehet, ahol mindenféleképp azt szeretnénk elérni, hogy az odaérkezők folyamatosan valamilyen dinamikus szituációban legyenek ott jelen. Táncterem, vagy valamilyen tárgyalóterem, ahol folyamatos párbeszédekre vágyunk. Ez a kép sem nyugalmat, hanem egy egyfolytában működő dinamizmust jelöl, egy életigenlést. (szőke)
értékelés:

Képregények, de azért könyvet is szoktam.

Általában a német gyermekvédelmi újságok, vagy olyan családcentrikus szállodák hirdetési fotóját látjuk itt, ahol gyakorlatilag minden szín beszél, nagyon erőteljesen. Gondolok itt a hullahopp karikákra, a macikra és a könyvekre. Ebben a színvilágban egy szobabelsőt látunk egy beállított helyzetben - én úgy gondolom, hogyha ez egy fikciós, tehát tulajdonképpen egy játékos szituáció, gondolva itt Ádám szépen egymásra helyezett lábaira, papuccsal együtt való lefekvésre, a kis könyöklő fejre - általában a régi fényképalbumokban lehet ilyen beállításokat látni - a modell elhelyezése az nem tud 100 százalékosan uralkodni a képen, mert ezen a képen egy félbevágott pozdorjabútor, lemezek, könyvek és egy csomó apróság is megjelenik. Kicsit rendezetlen a kép színvilága és a kép formavilága is, amelybe tulajdonképpen csak 1:6 arányban van meg a szereplő. Ráadásul a szereplő testkódja is takarva van ennek a számomra kiolvashatatlan, valamilyen rock, vagy valamilyen zenei album által, amely a kezet, a jobboldali kéz alkarjának a fényeit, formáit kitakarja. Én ezt a képet egy kicsit rendezetlennek tartom. Én azt gondolom, hogy a 16-os lecke gyermekkor házi feladat - pont azért, mert az Ádámtól már nagyon jó dolgokat láttunk – egy könnyű megoldása. Én ezt visszaadnám ismétlésre az Ádámnak és várom a következő megoldást. (szőke)