Feladatmegoldás

Már csak a fa ágkarjai ölelik

Nem szoktam szeretni az ilyen fajta képeket. Direktnek gondolom. Nagyon sok hasonlót lehet asszociálni ezekben a temetői közegekben. Mégis valami miatt, talán mert hogy legalább azt, hogy ez a fa pontosan szimmetrikusan, középről érkezzen oda árnyékként és ágazzon szét, mégis talán attól, hogy van ez az asszimetria, ez a kép picit túllép azon a szokásos megközelítésen, amit a temetői fotóknál szoktunk látni. A temetői fotóknak sem vagyok nagyon a híve. Épp azért, mert eléggé divatos ezt a fajta témakört eszközként használni ehhez. De az árnyék és a felület játéka miatt én azt gondolom, hogy az egy disznó jár erre a képre. Nagyon sok olyan szín van közben a háttérben, ami ezt a ritmusjátékot, ami itt az előtérben a betonfelület és az árnyékok és a korpuszforma, keresztforma, az ívek, ebben a játékban nagyon érdekes lehetne, csak közben ott vannak azok a natúr zöld bukszusok, puszpángfa és minden más rekvizitum, ami egy picit visszahozza a szocióba ezt a történetet. Nem tudom megmondani, hogy ezt azon túl, hogy esetleg esti időszakban kéne fényképezni, nem tudom, hogy lehet megoldani, mert akkor nyilván nem jelentkezne így ez az árnyék. Most egy kicsit így bizonytalankodik a kép üzenete emiatt. De esetleg várnék a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzásra még további próbálkozást, az egy disznó megvan. Azt azért még hozzáteszem, hogy a horizont azért ezeknél a képeknél fontos, értelmetlen, hogy miért dől ez most ennyire. (szőke)
értékelés:

Ha a Mariann képeit az ideérkezés pillanatától, eddig a pillanatig megnézzük, óriási az út. Nem kell, hogy feltétlenül mindig, minden munkapálya örömteli legyen. Már csak azért sem, mert az élet nem lehet folyamatosan, egyfolytában eufóriával teli, mert akkor nincs hullámzás és nincs felfelé ívelés, nincs folyamat, hanem egy stagnálás jön létre, nincs viszonyítás. Ebben a képben nem azért van nagyon nagy mennyiségű drámaiság és drámai hatás, mert hogy a képnek a baloldalán sötét a háttér, hanem mert nagyon egyszerű eszközökkel és nagyon szikáran jelenik meg egy vallomás. Nem elsősorban a cím miatt lehet ezt mondani, bár úgy gondolom, hogy egy nagyon jó címválasztás történt itt. Hanem mert azt a fajta gondolkodást követi az alkotó, hogy a feladataimat, amelyek a házi feladatokban magam számára fontosak, a magam identifikálását, a magam értelmezését felétek, felénk megteszem. Szembeállok veletek, kitárulkozom, pedig ezen a képen ugye csak egy fél arc látszik, fél száj, fél orr, fél szemöldök és fél tekintet. És mindezek összessége ebben a fekvő formátumú képben tökéletesen érthető számunkra, hogy ma, itt, abban az élettérben az alkotó lelke a keresés fázisában van És ez a formákat, a ritmusokat nagyon jól használja, és nagyon érthetően mond el egy létállapotot. Ami azonban nagyon fontos, hogy mindezt képzőművészeti szempontból is helyénvalóan oldja meg. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szép, bár számomra fájó kép, mert nem örömet, boldogságot jelent, ez a kép egy három disznós kép.
   Egyetlenegy hívószót mondanék még hozzá – mondja a Pedellus – Robert Mapplethorpe, neki vannak nagyon, nagyon hasonló érzésű portréi. Ugye Robert Mapplethorpe egy olyan fotográfus, aki nagyon is provokatív képeket készített és azért nem lehetett belekötni, mert egyrészt egy nagyon magas szintű szakmai, mesterségbeli tudással a birtokában készítette ezeket a képeket, másrészt a legmeghökkentőbb legprovokatívabb aktjai is, olyan kompozíciós és tónusrendet hordoztak, amik abszolút klasszikus szinten is megállták a helyüket és ő, hát nem csak az aktjairól volt ismert, hanem a portréiról és a csendéleteiről is. Érdemes utánanézni ezeknek a portréknak, talán azt hiszem, hogy önarcképe van valami hasonló, erről az állapotról. (szőke-hegyi)
értékelés:

Azoknak a kollegáknak, ismerősöknek akiknek olyan számítógépe van, ahol képes a gép negatív formában visszafordítani mondjuk egy itt látható képet, nekik nyilván láthatóvá válik, hogy ez egy egészen egyszerű helyzet. Hovatovább, aki legalább két évet házasságban töltött, vagy párkapcsolatban és mondjuk 20 évnél öregebb, akkor az úgynevezett TV néző izommal ilyen formában találkozhat, elsősorban a férfi partner viszonylatában. Az azért hozzátartozik a képhez, hogy mint szereplői helyzet nagyon fontosak a gesztusok, a test érintése, a kezek amint érintenek egy élő felületet és nyilvánvalóan itt többféle kéz érinti ezt az intim testrészt. Attól azonban, hogy egy ilyen egészen szürreális, álomszerű, víziószerű világoskékben van tartva ez a kép és sejthetően aranygyűrűk a technikai eljárástól kapnak egy sötétkék pici, parányi csíkot, az egész kép misztikussá, egyfajta vízióvá válik. És ez az, ami nagyon fontos, mert emiatt emelődik el egy egyszerű, vicces helyzettől, amit a valódi, reális felvétel mutatna. Parányi az ötlet, amit a Szilvia használ, de ettől az ötlettől ez a kép működésbe jön, és így a 14-es lecke, család házi feladatra a címmel együtt én azt gondolom, hogy mint geg, jól elfogadható. (szőke)
értékelés:

Ezt az állapotot hívják a filmes szaknyelvben, demerungnak, az utolsó pillanatok, amikor még van annyi fény - és ráadásul ez körülbelül 5-10 perces időtartam, amikor már esetleg a Nap lebukott, de még a reflexei jelen vannak az égen -, amikor nagyon, nagyon szép külső felvételeket lehet elkészíteni. Portréknál, emberi alak fotózásnál stb. stb. Andrej Tarkovsky egyik filmje, egyik játékfilmje élete utolsó időszakában, az kifejezetten ebben az idő intervallumban forgott. Nagyon hosszú ideig forgatták és csak mindennap körülbelül 10 percet, hiszen rövid idő alatt változik ez a jelenség. Egy ilyen pillanat van, egy talán szobabelsőből, terem belsőből fotografálva, ez azt is jelenti, hogy szinte az ég színein kívül minden részletet, csak sziluettekben látunk, és ez a sziluett, mint egy keretrendszer jelenik meg. Én azt nézegettem itt az előbb, hogy talán még kevesebb fekete keret felület is elég lenne ahhoz, hogy az ajtókeret és az ablakok keretein belül látható sziluettes formák megéljenek. Csak egy picit vennék le a függőlegesekből jobbról, balról, nagyon, nagyon parányi, félkörömnyit a fölső vízszintesből és egy keveset az alsó sötétből. És abban a pillanatban életre kelnének ezek a hajszálerek, ezek a belső test erekre emlékeztető formácskák. Én úgy gondolom, hogy akkor még erősebb lenne, de véleményem szerint ez egy nagyon szép irány, amit a Gabriella most itt megpróbált, tehát jár rá a három disznó. (szőke)
értékelés:

Ott kellene kezdenem, hogy most egy jó ideje Bara képekkel nem nagyon találkoztam. Nagyon sok kép érkezett talán egy hónappal ezelőttig. És ki is alakult ebből egy elég nagy ív az árnyékokkal, ritmusokkal. Mondhatni szinte, hogy Bara az árnyékfotózásban már eléggé profi. És, hát ott kéne kezdenem ezt a képet, hogy tulajdonképpen azt mondjam, hogy nem is tudom, hogy mondjam, a kisujjából kirázza az árnyékok és folthatások kapcsolatának a rendszerét. Minden trükkjét ismeri ennek a világnak. Ami miatt mégsem ezt mondom, az az, ami a címben is megtalálható, mert ennek a képnek az a címe, hogy a Zöldpöttyös Labda. És én ugye nem vagyok fotós, hogy mit csinált, hogy mosóvizet öntött a képre, és attól zöldült be a homok, hogy az árnyék a zöld kabáttól ilyen, azt én el nem tudom képzelni, de hogy ezen a képen minden zöld, a labdalopó nőnek az árnyékától kezdve a homokfoltokig minden, és hogy ennek az egésznek ettől van egy furcsa, nagyon furcsa ironikus hatása és nagyon várja az ember, hogy mikor rakja már az árnyékszatyorba az árnyéklabdát, ettől valamiért mégiscsak működik. Úgyhogy annak ellenére, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy igen, Bara nagyon trükkös boszorkánynak, aki főz ezekkel az árnyékokkal és minden csínját-bínját ismeri már az árnyékvilágnak, mégiscsak oda tud valami nagyon aprót és valami észrevehetetlent rakni, csak úgy, amitől ez a kép működni kezd. Úgyhogy miközben haragszom, hogy nem látok már sokkal mélyebb és sokkal izgalmasabb dolgokat tőle, mégiscsak azt kell mondanom, és fejet kell hajtanom, hogy ez a kép működik. Úgyhogy várom a további képeket harcra készen, hogy tudjak ármánykodni és valamit találni, amitől azt tudjam mondani, hogy egy disznó, de hát ez a kép három disznós. (szőke)
értékelés:

Üdvözlet Szabolcsból a "föld" várból...

Tulajdonképpen egy képzőművészeti performanszt lehet itt ezen a képen látni, ahol az alkotó a maga kis tárgyaival, tárgyi kultúrájával, használati eszközeivel egy üzenetet és egy képeslapot küld Kyle-nak, akinek nagyon örülünk, most jelentkezett ide az Estiskolába, és a rezonancia házi feladatra küldte István ezt a képet. Részben a rezonanciához azért kapcsolódik nyilván ez a házi feladat, mert Kyle első üzenete ízig-vérig a rezonanciáról szól. A hangokról, a rezgésről, a hullámokról, az átélésről, a szívről azzal a dallal, és tulajdonképpen a maga módján az István is ezt próbálja itt vizuálisan leképezni. Mint üzenet egyértelműen, mert hogy nem volt az István erre predesztinálva, egyértelműen üzenetként megvan a három disznó erre a képre, mint gesztus. Másrészről pedig, hogyha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy a keresztmotívumok, amelyek megjelennek a korpusz-szerű, kifeszített emberi alakra hasonlító sámánformán és megnézzük magát a dobfelületet, amely oldalirányról kap egy erős fényt. És ugyanígy, ezeket a keresztmotívumokat megtaláljuk itt a körte, vagy almafa oldalára függesztve, akkor én úgy érzem, hogy a motívumrendszere amit adhatna a kép, a természetben ezek a kereszt formák, azok ad hoc módon jelennek meg. Lásd padok a kép alján. Nagyon szép a háttér amit kiválaszt, de egy picit kellett volna elmozogni a kamerával és egy picit ezt a színházi helyzetet egy picit jobban kellett volna komponálni. Te mit gondolsz erről Zsolt?
   Egyetértek - Kemény Henriknek jut eszembe a bábszínháza, de azok jobban kitalált helyzetek, tehát formailag most ez valahogy itt ilyen… pedig dolgozott ő ezzel rendesen, mert ott a kifeszítő zsinóron azért lehet látni, hogy ez azért nem egy egyszerű helyzet. Úgyhogy a három disznó főképp arra utal, hogy Pista vette a fáradtságot, hogy reagál Kyle bemutatkozására, és a többieket is arra szeretnénk bátorítani, hogy küldjenek üzeneteket képek formájában, filmek formájában. (szőke)
értékelés: