Feladatmegoldás

A ’70-es, ’80-as években létezett például az Ország Világ, Új Tükör, és más olyan sajtóorgánumok, amelyek az akkor Magyarország nem csak mindennapi eseményeit közvetítették, hanem kis színeseket is lehetett ezekben az újságokban látni fényképek formájában. Egy ilyen ironikus megközelítést látunk itt is. Az, hogy a fényképész észreveszi a kép helyszínét és a kép helyszínében rejlő abszurditást a madáretetővel kapcsolatban, az egy nagyon jó dolog, ugyanakkor maga a helyszín kiválasztása, maga a kamera elhelyezése az némi kívánnivalót hagy maga után, mert attól függetlenül, hogy nagyon jó az ötlet, én úgy gondolom, hogy mint egy bútorraktárban, össze van itt minden zsúfolva. Gondolok itt Oláh Ferencné keresztjének a ferde léczárására, amelyből jobb oldalon egy kis kereszt lóg ki, nyilván egy másik sírdomb kapcsán, a háttérben lévő ipari környezet, a ferdén belógó gyárkémény, a bukszusok és minden, amiket most fölsorolhatnék. Nekem ez egy kicsit kaotikus. Ez azt jelenti, hogy vagy időpontbeli megfigyeléseket kéne létrehozni hajnalban, éjszaka, másmilyen időszakban ugyanezt a képet adott esetben feldolgozni, vagy más pozíciót keresni. Most nekem az ötleten túli hirtelen kattintásnak tűnik, és bár nagyon jó az ötlet, én úgy gondolom, hogy nem átgondolt a kép, zavaros. Ismétlés. (szőke)

A Margitot lelkesíteni szeretném, hogy az a munka, amellyel a test fénnyel való kapcsolatát, az emberi testet elkezdte megfigyelni, ez egy nagyon-nagyon nehéz út. Lelkesíteni szeretném, hogy haladjon tovább, dolgozzon ezzel az egésszel. Továbbra is azt szeretném elmondani, amit az előző képnél is, hogy több bátorságot kérnék tőle, ugyanis a fölső vízszintes képszél megint a mostani értelmezésben nem kompozíciós eszköz, hanem egy intimitást védő, anonimitást segítő komponálási módszer. Olyan most így a kép, éppen attól, hogy nem a ritmika, hanem a védekezés okozza ezt a szűkített komponálást, minthogyha egy társkereső oldal egy képét látnánk. Nagyon fontos ezeket önmagunknak kimondani, és a szabadság a mi kezünkben van, hogy a fényképezőgépet hova helyezzük el, hogy az a része is érvényes legyen ennek a munkának, mert természetesen az elfogadható, hogy az ember nem egy manifesztumot szeretne elkészíteni saját magával kapcsolatban, tehát úgy elhelyezni a gépet, hogy a saját magunk szemérmessége meg tudjon maradni, ugyanakkor pedig kompozícióban is működjön a képzőművészeti alkotás. Ez most itt, ennél a képnél is úgy érzem, hogy abból az okból nem valósul meg, hogy egyszerűen váll környékén a fejet levágtad. Javasolnám ismétlésre ezt a munkát. (szőke)

Ádám a szereplőjével láthatóan jó viszonyban van, nagyon közeli képet tud itt is készíteni erről a kiskutyáról. Az, hogy a kamera optikájának torzulásai okozzák-e, olyan, minthogyha ez a kutyus, a kutyus feje ki lenne lapítva, elsősorban a jobb oldali fül és ott a koponya-rész olyan, mint hogyha valami ilyen fura marionett-bábú elrajzolt groteszk formáját látnánk. Ez nem feltétlenül negatív élménye ennek a képnek, hanem ettől egy különleges pozícióvá válik, ahogy ez a kis állat ilyen közel a fényképészhez fekszik. Alapvetően valamilyen ágytakarón, szőrmetakarón, a háttérben lévő fonott falvédő előtt láthatjuk ezt a kiskutyát. Önmagában a falvédő és az ágytakaró is hoz egy szociót, hoz egy hangulatvilágot, és önmagában az állat fekvő pozíciója is nagyon izgalmas. Ugyanakkor a kettő együtt valami miatt gyöngíti a másik információt, megosztja a figyelmet. Bár a fehér szőrfelület kiemeli a kisállat pozícióját, de mégis a háttérben lévő gyékényfelület, a szőrmék, a szőrmén lévő mintázatok egy másik üzenetet is elindítanak. Én azt gondolom, hogy ezekre most már nem ebben a házi feladatban, hanem a további megoldásoknál, képeknél kellene odafigyelni, ugyanis ez a gondolat összpontosítása, az, hogy Pádár Ádám megtalál egy jó helyzetet, de azt a helyzetet képpé is kéne absztrahálnia, és a szocio megfigyeléseken túl kellene lépnie. Tehát én úgy gondolom, hogy ebből a házi feladatból kicsavartuk, amit ki lehetett, az egy disznó megvan erre a képre, de a további munkáknál mondanám azt, hogy érzékeny és jó alkotásaid voltak eddig is, próbálj az exponálás előtt arra koncentrálni, hogy mi az, amit szeretnél közvetíteni, és az minél pontosabban legyen kifejezve képi nyelvre. (szőke)
értékelés:

Ágnestől már kaptunk üzenetet abból a helyzetből, ahol ő él, és ez ugye Erdély, a Hargita. Nagyon személyes érintettsége van számomra ennek a képnek, azért mert aki már utazott Erdélyben busszal, az tökéletesen tudja, hogy micsoda kiszolgáltatottság is egyben ez a buszutazás. Mennyire szürreális élményekkel kecsegtet, amikor éjjel Zámbó Jimmyt hallgat teljes hangerőn az oda-vissza játszós Blaupunkt magnón a busz hangszóróból, miközben a történet másról szól. Ez a fajta kettősség itt is megjelenik. Nem csak azáltal, hogy egy tükröződéses helyzetet látunk, hanem azáltal is, hogy a benti technikai helyzet jelzései azok nagyon is jól kontrasztba helyezik azt a tájat, amit ráadásul ez az ismétlés, és ezek a tükröződő felületek föl is erősítenek. És vica versa működik ez a dolog, mert a felerősített jeleket olyan szinten transzponálják ezek a történetek, hogy más értelmezést kapnak maguk a formák is, amik keretezik ezeket a technikai formákat. Tehát ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, nagyon jó meglátásnak, személyes élmény felmutatásnak és én azt gondolom, hogy nagyon jól teljesíti ezt a leckét. Arra így félve hívom föl a figyelmet mindenkinek, hogyha a leckének érdemes a felhívásait és a nyitó filmjeit és szövegeit megnézni és elolvasni, mert ebben van egy Dévényi Ádám dal és azt hiszem, hogy ha ehhez visszatudunk kanyarodni akkor ez a kép, vagy ennek a képnek az érzelmi rendszeráhez ez a dal igen jól van pásszítva, hogy énekelgethetjük, dúdolgathatjuk magunkban. Hogyha ez egy fokmérőnek nevezhető, akkor ezt a leckét nagyon jól teljesíti, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

séta a Margit szigeten...

Ez egy képsor, egy képüzenet, a szerelem üzenete. A szerelem üzenetének az egyik vizuális jele a fölső képen a gyönyörű rózsaszínű nagy boholy vattacukor, bocsánat, cukker, amely színben rezonál a „Monday” feliratos mellette lévő textíliával, amely szintén egy összetett forma. Én azért ezt a vattacukker formát, ezt a rózsaszínt, ezt teljes boholyában igyekeztem volna meghagyni. De nagyon jó, ahogy itt, ebben a képben besuhan, mint egy ilyen eltévedt Mikulás szakáll és nagyon jó üzeneteket közvetít. Abszolút egy erotikus és érzéki képsor, egy modern Krúdy történet. Azért örülök például a középső képnek, a szürke harisnyának és a kiscipőnek, vagy nem tudom, hogy kell hívni az ilyen cipőt, mert érdekes, ahogy a Sanyi ebben az egész üzenetközvetítéssel dolgozik, a fos színű szív, ami itt egy tulajdonképpen víztócsa, hogy minden játékosság ellenére, és minden úgymond ilyen vagány viccesség ellenére tele van érzelemmel ez a képsor. Tele van tavaszvárással, szerelemmel és tele van érettséggel. Nekem egy kicsit Vera Chytilova: Egy faun megkésett délutánja című filmje jut az eszembe, ahol ugye, hát enyhén szólva nem fiatal a főszereplő férfiú és ott hölgy szívekkel hadakozik Prága területén, még talán ott van egy szekrényjelenet is, ahol talán valaki éppen oda beszorul, amikor azt hiszem, hogy Jiri Menzel véletlenül, mint orvos hazajön, de én ezt már nem tudom, mert már nagyon rég volt. Szóval ezt a sorozatot én nagyon szeretem a tavasz házi feladatra és én három disznóra értékelem.
   Egyetlenegy mondatot mondok hozzá- mondja Zsolt – a középső képhez. Ugye azt mondjuk, hogy a fotós a rendező. Még akkor is, hogyha esetlegesnek, vagy impulzívnak akarja mutatni magát és az eredményt, akkor is a fotós a rendező. És addig amíg az alsó képnél nem zavaró az a sok szemét és vacak a szív mellett, mert az teszi reálissá, addig ennél a képnél az a csikk fölvehető lett volna. Mert mindent értek, de az a csikk, az ott engem zavar. (szőke-hegyi)
értékelés:

Volt egy házi kedvenc, az előbb egy képe, ami nem volt evvel a képpel összehasonlítva. Becsszóra! És úgy tűnik, hogy logikus is volt az előzőnél azt mondani, hogy szorgalmi, mert itt a Mr. Szemtelen Kotnyeles számunkra is megközelíthető, működik. Talán egy picit ott a szemét azt jó lett volna látni, de nekem a Puli kutyával ugyanez van, hogy állandóan visszasimítgatja oda a szőröket, hogy azt hiszi, hogy attól ő most jobban el van dugva. Én ezt egy jó képnek tartom, mert gyakorlatilag olyan mint egy tengeralattjáró, vagy ilyen torpedóhajó, ami mindjárt idemegy és szétnyalja az objektívet és akkor lehet takarítani a fényképezőgépet, tehát ez a személyesség szerintem ebben a képben benne van, annál is inkább mert olyan, mint hogyha ennek a kutyának csak feje lenne. Pedig egyszerűen csak valószínűleg meghitt a viszony a gazdival, és így engedi magát ez a kis kutyus fényképezni. Itt is elmondjuk, amit mindig szoktunk mondani, hogyha jól sejtem, akkor ugye nem volt vaku. És ez nagyon fontos, hogy állatokat, ilyen közelségből nem fényképezünk vakuval. Ezt egy három disznós képnek gondolom, de ne siess Ádám. Meg fogsz tudni minden feladatot csinálni. Jó helyen vagy. Hagyj magadnak időt. Mert amikor odafigyelsz valamire, akkor nagyon jókat csinálsz. Lassíts. (szőke)
értékelés:

az árnyékom fele meglépett...

Ennek a képnek már láttunk egy nagyon hasonló variációját és arra megkapta az elemzést is a Júlia. És erre küldött egy variációt, és azt mondom, hogy ez egy sokkal többrétegűbb üzenet, pontosan attól a nagyon minimális elmozdulástól, amennyit elmozdult a kamera nekünk jobb kéz felé, és attól, hogy ez megengedte számunkra, hogy lássuk, hogy ez a mosoly nem csak, hogy egy mímes mosoly és utólag oda van rajzolva az arcra, már úgy értem, hogy rúzzsal, vagy valami festékkel és csak egy álcázott, vagy egy színlelt mosoly, hanem azért mert még ez sem teljes, mert az arc másik felén már ez sincs. És ez a minden hibája ellenére, hogy túl van exponálva a háttér, hogy a digitális fotográfiánál sajnos oly sokszor használt sRGB színtérből adódóan a vörösek részlettelenül jelennek meg, ezek mind felróhatók hibának, mégis azt mondom, hogy ennek a képnek ez egy nagyon nagy erénye. Egy olyan szembenézés, egy olyan üzenet jött létre, ami az előző képhez ebben előrelépés. És én arra bátorítom Júliát, hogy igenis ugyanezzel a bátorsággal dolgozzon tovább, ahogy itt most, és lehet, hogy ez most őrültség lesz, amit most mondok, ez egy zárójeles megjegyzés, hogy olyan érzésem, van, azt az élményt hozza vissza nekem, mint az iskolában, amikor fölhívtak felelni és nem csak, hogy nem készültem, de nem is voltam teljesen agyilag ott, és jött egy ilyen megszégyenítő, megalázó szituáció a tanár részéről és akkor ott az embernek két választása volt, az egyik, hogy megpróbál valamit gyorsan, kétségbeesetten keresni valami segítséget barátoktól, hogy súgjatok, vagy nem tudom, vagy a másik variáció, amikor az ember szembenéz úgymond a kihívójával és azt mondta, hogy, figyelj, nem készültem, ilyen vagyok, kész, itt vagyok, írd be azt az egyest, aztán hagyjál békén. Tehát egy ilyesmi élmény jön nekem elő erről a képről és ez egy nagyon fontos üzenet. Úgyhogy nagyon köszönöm a Júliának, hogy ezt az ismétlést elküldte és ebbe az irányba, vagy hát ezekkel a mélységekkel közelítse meg a többi leckét is. Várjuk a folytatást. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: