Én itt sok mindent indokolatlannak érzek. Egyrészt mit keres ez a lány a mezőn ebben a csizmában? Mi ez a borzalmas hippi nadrág? Honnan kerül a fény az arcra? Szóval valahogy azt kell eldönteni egy képnél, ami embert ábrázol, hogy mi az a sztori, az az érzelmi megközelítés, amit általa meg akarsz mutatni. Mert ha nincs ilyen, akkor a fotóbeállítás tökölődése miatt a modell elkezd unatkozni, és ez rajta lesz a képen. Ezen felül érdemes határozottnak lenni, hogy a helyszín és sztori fedésben legyen a ruhával - vagy ha viccet akarunk, akkor lehet ez ellenpontozva is, akár drámai is lehet mondjuk egy nagyestélyi a mezőn, de az ilyen szerelések ledobják magukról a környezetet, és kilóg a lóláb, hogy nem természetes közegben lett lekapva a modell. (hegyi)

Ha hozzáveszem a fim sávos tónushibáit, akkor ez végül is kompenzált kép, már ami a tömegelhelyezést illeti. Így most önmagában tetszetős, nem mondom, hogy letekeri a fejem, de végtére hát, megvan, mondjuk. Vagyis a hiba biztos az én készülékemben, de valahogy a dolog súlya nekem nem átütő. (hegyi)
értékelés:

Ez egy szép, nyugalmas pillanat, jó a gitár-növény, gitár-ember párhuzam, szeretetteli a kép. A formai megoldáshoz annyit mondhatok, hogy ha a fejből meghagyunk ennyit, annak lefelé a gitártestnél kell lennie tömegében ellenpontnak. Azaz a kép alsó régiójához jól jött volna még pár centi. Ha meg akarjuk az arányokat tartani, akkor mindez átformálható lehetne négyzetesre úgy, hogy a jobb oldalon a vállrészt vághatjuk. Ha lehet ismételni, az jó lenne, hogy lássuk mi lenne, ha. (hegyi)
értékelés:

Én odavagyok ezekért a kezdeményezésekért, közösségformáló és nagy élmény. Úgyhogy mindenkinek gratulálok, aki ebben benne volt. A kép is jó, ha én csinálom, akkor onnan csinálom meg, ahol állnak az emberek, mert akkor az arányítás még jobban megtörténhet, azaz a sáltenger és az ember viszonya adná meg azt, hogy a néző mellbevágó erővel érezhesse, mennyi munka is volt ezt létrehozni. Nem tudom, mi lett a sál sorsa, ez a sztori amúgy megért volna egy dokumentáló sorozatot is. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, ez a kép szinte tökéletes, de bosszantó, hogy azt a keveset, ami a tökéleteshez hiányzik, nem vetted észre, nevezetesen a bal szélen belógó táblát. Ha azt levágod, minden oké. De nem vágtad le. As is - mondja a művelt angol, ahogy találtam, úgy kapod. Nos, ezen kell változtatni Ágnes, mert ez a lépcső a következő, hogy ne talált kép szülessen, hanem tudatos munkafolyamat végterméke. (hegyi)
értékelés:

Tökéletesen jó a hangulata a képnek, érződik a spontaneitás és az, hogy ott és akkor ez a társaság kiválóan érezhette magát. Ha csak ennyi lenne az elvárás egy fotóval szemben, akkor három csillag és pont. De azt kell mondjam, hogy az archaikus felé kacsintgató technika sem menti fel a dolgot a kompozíció és világítás feladata alól. Ha ugyanis elvonatkoztatok attól, ami ebben a cool, a buli jelleg, akkor azt látom, hogy egyrészt az egész csúszik balra, másrészt igen erősen szétkaszabolódik az árnyékok által. Gyönyörű részletek fedezhetőek fel, amiket azonban ezek a dolgok megzavarnak. A jobb felső rész a legszebb a lábak áttűnéseivel. Szóval ezt kéne valahogy egyenesbe hozni. (hegyi)