Érdekes ez a kép, mármint hogy az illusztráció rovatba került, de nem találom, hogy mihez, mit illusztrál, kérem Barát, hogy ezt tegye meg, hogy pótolja, mert így ebben a leckében nehezen tudok a dolog esetleges kapcsolódásaival mit kezdeni. Ami a képet illeti, bár nem vagyok híve a szelektív színezésnek, de itt az ellenpélda, mert ez egy működőképes verzió. Annak kifejezetten örülök, hogy nem didaktikus a dolog, hagy teret a fantáziának, filmes érzetet kelt, története van és jól komponált tere. Köszönet, három csillag a képre, a leckemegoldásban tehát várom Bara kisegítését. (hegyi)
értékelés:
Örülök, hogy gondolkodsz a témáidon, ez fontos. A kép még nincs kész, egyrészt mert a képalkotó elemek jelen állapotukban esetlegesen helyeződnek a képre, másrészt mert itt is érvényes, hogy mindig a legvilágosabb dolog az, amit figyelünk, ami a központi üzenet lehet, és itt most erősen kiugrik egy fényfolt, ami mint forma, és mint tartalom sem érdekes. (hegyi)
Nem mondom, hogy ez egy vidám kép lenne, erős, karcos, még azt is mondhatom, hogy erőszakos, agresszív kattogás, miközben az egész úszik valami szomorúságban, lemondásban... furcsa, hogy ennyire rajzos képelemek a maguk ritmusában hogyan hatnak a nézőre. A kérdés számomra ezekben a tükröződéses kirándulásaidban mindig az, hogy vajon mit keres Bara, vajon merre jár, vajon megtalálja-e, amit keres ebben az álomvilágban. Azt is mondhatnám, hogy abban az értelemben féltelek ettől, hogy bár kiváló gyakorlat ez a komponálásra és a formaérzékenység fejlesztésére, de épp mivel varázslatos, így nehezen is engedi el azt, aki egyszer ezen az ajtón benyitott. Azt hiszem, hogy keresni kell azt, merre vezet tovább az utad, és talán ha a formákkal határozottabb döntések irányában kezdesz el játszani, akkor a választ is megtalálhatod. Mire gondolok? Miből mennyi, álom és valóság aránya, formák és koordináták önkényes felrúgása és újrarendezése, szóval ezek azok a kérdéskörök, amiket neked el kell dönts és a magad viszonyát ezekkel ki kell alakítsd, egyszerűbben mondva a kezedbe kell vedd az irányítást, mert egyelőre még nem vagyok meggyőzve róla, hogy te irányítasz és nem maya fátyla. (hegyi)
értékelés:
Ahogy lányod cseperedik, egyre komolyabb modelleddé válik, egyre tudatosabb és érettebb arcát mutatja nekünk általad. A kérdés egy képi megoldás esetében mindig az, hogy mikor elég. Azaz kell-e a csillagokat ilyen layerszerű megoldással újra és újra ismételni, erősít ez, vagy épp gyengíti a formát, ami a kendőn megjelenik. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni enélkül. A másik, hogy nekem ehhez a tekintethez és formákhoz kellene, hogy nagyobb, levegősebb terünk legyen, ha már kendő is van, meg haj is van. Most ezek a formák furán vágódnak. Az is érdekes lehet, ha a tekintetre fókuszálunk, de most valahogy a kettő között vagyunk. HA a cél a szabadság, a megzabolázhatatlanság érzékeltetése, akkor a tér fontos. Ha ennél fojtottabb érzelmeket akarunk előhívni, akkor viszont - és talán erre akar utalni a csillagok ismétlése - úgymond "koszosabbnak" kell lennünk. Ez mindig nehéz ha az ember gyerekkel dolgozik, hogy ne is legyen édelgés, de ne is kényszerítsük erőszakkal valamilyen irányba. Hát, nem mondtam, hogy egyszerű lesz... ha mindezt egybevetem, akkor nekem ez egy érdekes kérdésfelvetés, jó irány, de a döntés a te kezedben van. (hegyi)
értékelés:
"Nem gyakran látok 4 évszakot két nap alatt, de ha igen, akkor Texaszban ." Megy az ősz, de már itt a nyár. Ez megint telefonnal készült, nagyjából vakon, mert a napsütéstől nem láttam mi van a képernyőn. Utólag csak felbontást váltotattam meg. Próbáltam ugyanlevágni a betont az elejéről, de úgy tűnt azzal csak rosszabb lesz. Jöhetnek ötletek ki hogy fényképezte volna.
Jóllehet az okozta a problémát, amit leírsz, hogy nem volt kontrollod a napsütés miatt, a végeredmény tekintetében azt tudom mondani, hogy ahhoz, hogy érzékelhető legyen, amit leírtál, ahhoz lehet, hogy közelebb kellett volna menni, ezzel az oszlop és az autó is lekerült volna a képről, mert nem az út a problémás, hanem a sok egyéb zavaró képelem. (hegyi)
Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)
Az a helyzet, hogy ez a kép nekem körülbelül azt az élményt adja - a nem értem, miért készült élményét - mint a barlangbejáratos képed. Itt is harsányak a színek, túlszaturáltak, ami alapvetően nem lenne még baj, ha mondjuk az a cél, hogy valami átbillenjen a mesébe, a hihetetlenbe, de itt nincs mi átbillenjen oda. Másrészt a kompozíció nem ad magyarázatot arra, mi az, ami itt olyan nagyon izgalmas, hogy megörökítésre méltó legyen. Ez így nekem egyelőre egy háttér, ami előtt megtörténhetne a mese, de nem történik semmi, talán az ablakban látni valamit két nézelődőről, de ők elég bizonytalanul jelennek meg. (hegyi)
János, én ezt visszaadom. Ugyanis nem értem, hogy miért így vágtál. Én nem foglalkoznék ebben az arányrendszerben a takaróval. Nem kell. A takaró akkor értelmezhető, ha látom, hogy abban hogy futnak a formák ÉS ehhez képest kilóg egy lábacska. De így csak egy zavaros katyvasz a határon. Ha akarsz takarót, akkor tessen azt rendesen megcsinálni. Ismételjünk. (hegyi)
Értelmes, tiszta, határozott vonalakkal dolgozó feladatmegoldás. Szépek a színek, szépek a tónusok, jók a formák, jó a megfigyelés. Nem teljesen pontos a képkivágat, mert ha már ennyire mértanian dolgozunk, akkor nem nagyon értem a bal oldalnál, annál a narancssárgánál miért nem hagytuk, hogy az a háromszög csúcsban érjen véget. Ugyanez igaz egyébként a másik oldalon lévő, ugyanennek a ferde vonalnak a másik oldalon kifutó élére, hogy ott sem értem, hogy miért nem hagytuk ezt háromszögben. Ezek apróságoknak mondhatóak, bár én azt gondolom, hogy ha azért ez egy kiállítási munka lenne, akkor azt én ott számon kérném, hogy az ott miért nincsen precízen megcsinálva, miközben a kép felső részénél precíz voltál abban, hogy hogyan zárod ezt az egészet. Szóval, megvan a 3 csillag leckemegoldással. Szeretném azt kérni, hogy az első három leckére térjünk vissza, mert gyönyörű, ahogy ezzel a formával dolgoztál, látom, hogy ez megy neked, de érdekelne az, hogy az emberekhez és saját magadhoz milyen viszonyod van. Úgyhogy csináljuk meg azért azt az első három leckét, és kezdjünk el az első pár leckével is foglalkozni, négyes, ötös, hatos – érzelmek, emberek, ez egy fontos terület, nem minden a halott környezet. Tessék ezzel dolgozni, már csak azért is, mert valaki, aki ilyen sikeres a pályázatoknál, nem árt, ha a házi feladatok között is megmutatja és felcsillantja azt, hogy mit tud. (hegyi)
értékelés:
Na, ez már inkább izgalmas. Itt a firkálás kevésbé zavaró abban a tekintetben, hogy felfogható úgy is, hogy a pólónak a gyártója. Ami viszont a kettős portrét illeti, ez tulajdonképpen jól működik, és felkeltetted a figyelmemet és az érdeklődésemet a fiatalember iránt ezzel a pózzal, amit itt kitaláltál, hogy van egy szobor, és amellett ő hogyan fordul ki ebből a történetből, és fordul felénk. Van egy lehorgasztott fejű valaki, aki mellett ő a bizalmával felénk fordult, és ez jó. Talán annyit tennék hozzá, hogy nem ártott volna valami kis derítés innen a szobor felől a szemének, mert ott most elég sok információt vesztettünk el, de a gondolat jó, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:
Én nem tudom, hogy ki a Béla, de láttam már sokféle módot arra, ahogy az emberek megfogják a fényképezőgépet, mondjuk ez is egy metódus, tulajdonképpen ez a Kodály-módszerre hajaz. Furcsa egy kicsit, azt lássuk be, hogy annyira erős és agresszív ez a dolog, hogy nem tudom, hogy engedi-e eléggé érvényesülni az, ami az arccal történik. Aztán van egy másik dolog, hogy az utómunkára szépen lassan neked is rá kellene feküdnöd István, mert most már kezd akadályozni téged a munkában az, hogy az utómunka nem elég finom. Tessék észrevenni azt, hogy a szembe belekerült egy visszatükröződés, ami olyan, mintha egy szálka lenne, ami nem olyan nagyon jó. Aztán lehet, hogy ő sokat volt napon, és ettől nagyon megégett a feje, de azért tessék most megnézni azt a tónust, ami a fejtetőn van, meg ami az arcnál és az orrnál, ezeket úgy összehasonlítani, elég furcsa nekem. Nem biztos, hogy ez egy száz százalékig jó helyzet, inkább a geg van meg, a szürrealitásával együtt én azt mondom, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…