Petra

Petra

Egyetlen bajom van ezzel az egésszel, miközben a játékossága, és tulajdonképpen még azt is mondhatnám, hogy drámája érthető, a tónusrenddel van bajom. Annyira elvesznek a színek, és annyira kopogósra sikerült, hogy már az arcnál kiégnek a formák. Tehát, az orrnyeregnél, a szemek alatt ez a dolog már túl van manipulálva, úgyhogy onnan még én visszajönnék azért. Ha ezen túllépünk, akkor meg én azt látom, hogy van egy bizalmatlanság ebben a hölgyben. Nem csak velem, mint nézővel, hanem úgy a világgal szemben. És ez a bizonytalanság és bizalmatlanság tulajdonképpen ilyen gyanakvó tekintettel úgy, hogy nem is néz ránk, olyan, mintha őt érzelmileg, lelkileg nem a legjobb pillanatában kaptad volna le. Én így érzem, aztán lehet, hogy ez egy személyiségjegy, és akkor ez működik, ezt majd te megmondod. (hegyi)
értékelés:

fényhullám

fényhullám

Kedves Erika, ha máshol nem, ennél a képnél neked is látnod kéne, hogy a képre firkálás milyen rossz hatást kelt, mert ezt a képet agyonverted vele. Az egésznek a finomsága, a ritmusai, a hangja, a rezgése leblokkolódott. Ami a képet illeti egyébként, az absztrakt leckébe is bele illhet, de van nekünk egy rezonancia leckénk, az talán kézenfekvőbb lett volna. 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Organikus absztrakció

Organikus absztrakció

A párizsi sorozatba nem került be, de gondoltam azért felteszem ide, mert szeretem ezt a nem tudom milyen fát.

Zati

Zati

Attila, örülök annak, hogy megint megszólalsz. Kicsit nagyok a szünetek két kép beküldése között, ezért ezt olyan nagyon aktív munkának nem tudom értékelni, főleg úgy, hogy nem is nagyon reagálsz arra, miket mondok. De azért annak örülök, hogy jönnek képek. Rá kéne kapcsolni. A korábbiakhoz képest ez egy határozottabb megszólalás, és örülök annak, hogy kevésbé glamouros. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a háttér manipulációja, tehát, lehet, hogy ez a Jézus Krisztus, a szupersztár felvétele előtt készült öltözői fotográfia, mielőtt beöltöztél volna a jelmezbe, de már az aura ott van, a dicsfény már ott van. Az egész igaztalanná válik, miközben a csávó meg rendben van, meg jó fej, meg tényleg, szerintem a csajok hegyeset pisilnek tőle. Na, de hát, miért kell ezt ennyire elmanipulálni a háttérnél? Az egész, ez jó, de nem tudok mit csinálni a háttérrel. Ha parafrazálni akarsz, ha valamilyen játékot akarsz ezzel az egésszel létrehozni, és erre erősítenél, akkor tessék levenni azt a pólóinget, tehát, akkor nem kell a pólóing, és akkor tényleg lehetsz te a Jézus, de akkor tessék felvállalni, hogy ez egy geg. Nem baj az, én szeretem a képi humort, sőt, nagyon közel áll hozzám, de akkor tessék ebbe az irányba menni. Most erre azt mondom, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Egészségedre!

Egészségedre!

Nem vettem észre, hogy nálad fényképezőgép van, amikor söröztünk. Na jó, valószínű, hogy nem akkor készült a kép, mert nem is ilyenek voltak a korsók. Viccet félretéve ez egy érdekes formai játék. Tulajdonképpen egy jó gondolat. A következő lépés itt már az lesz, hogy színekben egy kicsit bátrabban dolgozz, mert a sörnek a színével még nagyjából tudok mit kezdeni, de ezek a zöldes-bordós bigyók nekem most nem annyira erősek. Azért nem, mert olyan más ízű ritmusokat kapcsol be. Tehát, az egésznek van egy kicsit ilyen beteges jellege. Ha ünnep, ha buli, ha életteliség, akkor ebbe több vörös kell, több tűz kell, kevesebb kék. Tónusokról beszélünk most, tehát ragyogóbb aranyokat akarok látni, és rendezni kell azt, hogy mit látsz a háttérben, mert az azért nem mindegy. Nagyjából ez, amit én látok, egyébként a gondolat jó. Vegyük úgy, hogy én most megelőlegezek neked 3 csillagot, de tessék megígérni, hogy ezzel tetszik még dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Zúg, nyerít és búg

Zúg, nyerít és búg

Ez egy nagyon jó képi megoldás az önportré leckére, ami a formai beállítását illeti, és egy nagyon határozott gondolat. Abszolút nem tudok mit kezdeni, és nem értek egyet azzal, hogy rátetted ezt az effektet, ami ezt a rücskös, falfesték hatást adja. Azért nem, mert úgy szétvered az egésznek a finomságát ez által, annyira markáns ez az egész, és annyira mű, hogy ez nem tesz ennek a dolognak jót. Miért nem kaphatjuk meg azt a finomságot, ami a bőröddel létrejön? Gyönyörű az, ami a kulcscsontnál, nyaknál, vállnál formailag megjelenik, de az egészet átradírozod ezzel az effekttel. Most azt mondom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, de remélem, hogy megvan ez a kép enélkül az effekt nélkül, és ha igen, akkor legalább töltsd már fel nekem ahhoz, hogy értsem, hogy ez hol siklott ki neked, hogy szükségét érezted ennek rátételét. A kép bal oldalánál egyébként egy kicsit szűk, a fülnél, a homloknál nekem az az ív még egy kicsit íródhatna tovább, oda egy fél ujjnyi nekem még elférne, de mondom, minden mással egyetértek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Közhelyesség

Közhelyesség

- Mióta dohányzol?
- 14 voltam, mikor elkezdtem.
- Most 18 vagy, igaz?
- Igen, de nem úgy van, ahogy gondolod...

"Hogy is gondolom?"

Teljesen rendben van a leirat, és ha ez a kép illusztráció lenne a szöveghez, ami mondjuk egy kicsit azért hosszabb lenne, mondjuk, ha lenne egy ilyen novellánk, akkor ahhoz ez egy jó illusztráció lenne. Életkép, zsánerhez ez nekem nem erős. Azért nem, mert annyira körbevágtad ezt az egész történetet, annyira nem adsz semmit a környezetből, hogy nem tudok hangulatba kerülni, tehát nem értem, hogy mit akar az egyik kéz a mobillal, a másik kéz a cigivel, miközben a szituáció abszolút egyértelmű lehetne, de most ezzel nem tudok mit csinálni. Nem tudom, hogy ő most kinek akar telefonálni és miért, vagy egyáltalán telefonálni akar-e, vagy üzenetet ír, vagy mi a francot csinál. Nem tudom, hogy zavarban van-e, vagy sem, nem tudom, hogy kommunikatív, vagy elfordul tőlünk, tehát nem nagyon tudok a személyiségéről meg többet a képkivágás miatt. Azért a zsánerhez ez kell. (hegyi)

illuzió

illuzió

Az a helyzet, hogy ezt a képet nem nagyon értem. Van rajta fény, meg van rajta árnyék, de ennél több nem nagyon. Lehet, hogy ott a buli hevében a második margarita után már értelmezhető lenne nekem is, de így most a számítógép előtt ülve vasárnap délután, ha a dübörgés át is jön, ez a tuc-tuc, de ettől még a dolog nem válik számomra érthetőbbé, mint közlés. Ez most benne maradt a szatyorban, nem sikerült átadni nekem. (hegyi)

Kubizmus

Kubizmus

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Béke, nyugalom

Béke, nyugalom

Nem tudom, lehet, hogy ott a atmoszféra olyan volt, ami ezt a csendet egyértelművé tette számodra, nekem nézőnek ez most nem az. Azért minden magányos helyzet, amikor olyan kiürült terekben ülnek emberek, hát, nem mindegyik oldja meg a magányt, meg a csendet, és az egésznek ezt a furcsaságát. Csússzunk vissza a közhelyből, jó? Mi kell ahhoz, hogy ez működjön? Az, hogy te magad eldöntsd azt, hogy a viszonyrendszerük az, ami fontos neked, mert beraktad őket szinte középre, vagy maga az a tér, ami itt létrejön? Ennek ellentmond most az a ritmus, ami itt ezzel a lánccal van. Maga a helyszín nem biztos, hogy erre alkalmas. Ettől ez a kép még megfotózható, bár ez a lánc itt most szétvág mindent, de tulajdonképpen, ha egy kapcsolatról akarnék mesélni, hogy hát, itt van egy szerelmes pár, és ők itt most éppen összekötötték az életüket, akkor az a lánc még jól is jöhet. De hát, most nem erről van szó. Ezzel most én nem nagyon tudok ennél többet kezdeni, ezt most nem érzem megoldott feladatnak. (hegyi)

Ép-ül-et

Ép-ül-et

Ez egy nagyon jó ritmus, én ennek nagyon örülök. Jó a kompozíciója, jó a formája, tulajdonképpen minden korrekt. Ami nem korrekt, az a technikája, de ettől most tekintsünk el. Nem tudom, hogy ez egy filmre készült felvétel, és a scannelésnél történt valami baj, vagy mobiltelefonnal készült, és az nem elég éles, nem lett letakarítva a kis lencséje, de ami zavaró, az az életlenségből adódó tompasága ennek az egésznek, de a tompaság mellett maga formai ritmus az meg jól van. Úgyhogy vegyük úgy, hogy ez egy tanulmány, 3 csillagot adok akár rá, de a leckemegoldásra várnék, itt azért az élességgel is kellene játszani. (hegyi)
értékelés:

Tavasz-fonó

Tavasz-fonó

Az a harsányság, és az az erő, amivel ez a növény itt élni akar, és hozza a maga őrületét a színeivel és a formáival, az mindent visz, és ehhez képest inkább már képhibaként jelentkezik ez a pókhálószerű valami, meg ez az állatka, ami oda talán bele van ragadva, vagy nem tudom, hogy ő most kicsoda. Az a helyzet itt most, hogy a természet ereje jócskán felülírta azt, amit te ezzel mutatni akartál. Ami ezzel a pókhálóval, vagy ökörnyállal, vagy nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni történik, az itt most mellékesnek számít, miközben, ahogy látom a címben, ez lenne az, ami neked felkeltette az érdeklődésedet. Valószínű, hogy olyan helyzetet kell világításban keresni, hogy erősebbek legyenek ezek a vonalak, vagy egy olyan pillanatot, amikor a harmat ezt megpettyezi, nem tudom, de valami olyat, ami felveszi a versenyt, és méltóvá teszi őt a képi ábrázolásra, mert most ez inkább csak valami rondaság, mintsem hogy akarnám nézegetni. Olyan, hogy hát, miért nem takarítottad le? Miközben neked meg ez volt a fontos. (hegyi)

Gondolkodtál-e már valaha azon, hogy amit látsz az valóság-e? Úgy értem, mi van akkor, ha az általunk látott képeket - vagyis csak a saját nevemben beszélhetek - tehát azokat a képeket, embereket, cselekményeket és információkat az agyam szüli, kreálja? Vagy még az sem... Mi van akkor, ha csak egy program vagyok, amit fentről irányít valaki? Ha az általam ismert emberek is csak egy program részei?
De akkor miért nem merek bármit megtenni?
Az életem lehet csak valaki lefuttatott programja, arravaló tekintettel, hogy akár ilyen életet is élhet? S ha lejár a programom, a fenti néző elindít egy másikat?
Lehet, hogy néhányan közülünk azért halnak meg korán, mert a néző, aki lefuttatta a programot már az elején úgy vélte, hogy a karakter vagy a helyszín rossz, hibás. Esetleg futtatás közben hiba történt.
Engem vajon hányan futtattak le? Hányan állítottak le már az első percekben? Hányan sajnálták, hogy befejeződtem vagy azt, hogy egy konfigurációs hiba miatt félrecsúsztam?
Akik használtak boldogok voltak? Miattam? S ha nem, miért nem állítottak le?