Voltatok ti régi barátok…
Most egyre messzebb gyerekkorom.
Víz alól jön telefonhívásotok.
Tükörbe néztem, mit adott anyám, apám. Testem.
Fogyhatatlan kín.
Lilák a körmeim, hideg van.
Játszik a tél, nincs meleg pulóverem.
A kávéház üres, esik a hó.
Meddig…
Kisírt szemek.
Mocskos testemen sósak a könnyeim.
Nem nézek többé tükörbe.
A keresztvíz szentesít, apám
neve múltamhoz kapocs.
Reggel sárba lépek.
Cipőm mocskos, visszanézek.
Forgunk, zuhanunk,
este megint a hírek.
Csókok és reszketés.
Nehéz aranygyűrű, pokoli aranykor.
Zárak, a kulcskarikán egyre több a kulcs.
1990. február 15.
Nem lehet látni az arcomat ilyenkor, amikor az elemzést olvassátok, de elmondom nektek, hogy most ilyen felvont szemöldök van, értetlen fej. Ha verbálisan kellene megfogalmaznom azt, hogy itt most mi az első benyomásom, akkor az az lenne, hogy: ahha... jah... és? Nem tudom, hogy ezzel mész-e most valamire Ágnes. De próbálom ezt most akkor parasztosabban megfogalmazni, hogy lefényképeztél valamit, csak nem tudom, hogy minek. Mit akar ez mutatni? Mitől épített környezet? Van egy nagyon harsányra vett zöldünk, túl van szaturálva, hisz ilyen zöld egyébként nincs is. Tessék azt a szaturációt egy kicsit hihetőbbre venni, mert így most olyan kontrasztokat kapunk, és olyan brutális az egész, hogy ettől olyan karikatúrás helyzet jön létre nekem. És hát, van két falunk, biztosan régiek, biztosan fontos helyen van, de nem tudom, hogy mennyire, és ez most nekem nem jön le. Olyan, mintha kapnánk egy színteret is, mert ott egy lépcső, meg ott van egy placc, a két helyet összekötő valami, tehát, lehet, hogy ez egy belső udvar, vagy lehet, hogy ez egy külső rész, ez sem világos, és nem tudom értelmezni, hogy miért készült el ez a kép. (hegyi)
Leírni majdnem lehetetlen.
gyárkémény
- vonuló madárraj alatt -
mely parazsa kihunyt
füstje tovaszállt
de mereven tartja
a talpazat
mert tömör létige
a teljessége
Ez van.
Ez lett.
a hangtalan
komponált múlt
időt rejteget odaát
kékségén lebeg
a palackpostába
rejtett elnagyolt
üzenet:
Ez volt.
Ez maradt
és már üres
lesz míg festékét
bírja a vászon
fűszeres mámorító
bora az édes álom
- kiszabadult szellem
Leírni majdnem lehetetlen.
az archívumból
Ez egy nagyon érdekes, és nagyon jól megfotózott helyzet, ugyanakkor olyan ez, mint egy feltartott mutatóujj, egy figyelmeztető ujj, amit én abszolút jónak gondolok, csak engem zavar az, ami a környezetével történik. Van egy ilyen füves mező rész, talán virágocskák azok a fehér pontok, a háttérben van valami magas épület, ami régebbi, van egy modernebb valami a másik irányban, közben vannak más fák is, hát, nem tudom. Valahogy az egész nekem ott problematikus, hogy olyan érzetet ad, és remélem, hogy Tamás fogja érteni, még ha elég ostobának tűnő mondat lesz is, hogy olyan ez, mint amikor az ember el akar mesélni egy olyan történetet, ami nagyon személyes titok, és közben félúton meggondolja magát, mert úgy érzi, hogy az a másik, akinek ezt a dolgot meggyónná, vagy elmesélné, az nem alkalmas, vagy nem méltó rá. Így félig mesélten marad meg a történet, mert belekezdtem, de aztán legömbölyítem, elengedem, és reménykedem abban, hogy nem kérdez rá, hogy de hát, miért hagytad abba az első mondat után, és miért nem mondod tovább. Miközben mindennek a csalódottságát és fájdalmát abszolút értem. Most ez egy ilyen félig mesélt történetté válik nekem. Kérlek Tamás, segíts nekem abban, hogy ezt most én jól érzem, vagy rosszul érzem, valahogy próbáljunk erről beszélni jó? Fontos lenne! (hegyi)
A Cultiris Galéria szeretettel meghív minden érdeklődőt A FOTÓRIPORTER - Balla Demeter képei című kiállítás megnyitójára 2014. május 21., szerda 17.30 órára. A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus, a kiállítás kurátora nyitja meg.
Helyszín: Cultiris Galéria, Örkény István Könyvesbolt, 1137 Budapest, Szent István krt. 26.
Balla Demeternek az utóbbi néhány évtizedben elsősorban aktjait, portréit, csendéleteit állítottuk ki. De a magyar fotográfia nagy öregje, mégis csak klasszikus fotóriporterként kezdte pályáját, ebből is felépített egy érvényes életművet. Mások ilyenkor abba is hagyják. Nem így Balla Demeter, akinél az idő előrehaladtával a mindennapi eseményeket fontosabb dolgok váltották fel: időskori, érzelmekkel telített, ember nélküli, szimbolikus csendéletei az örökérvényű igazságok nyomába erednek. (Kincses Károly)
A tárlat 2014. június 28-ig tekinthető meg.
Nagyon örülök, és nagyon köszönöm Erika azt, hogy komolyan vetted a kérést, és újból foglalkozol ezzel a képpel. Én erre most megadom a 3 csillagot, és ezután most elkezdek beszélni arról, hogy miért is fontos az, amit itt most látunk, mert nagyon finoman, de azért terelgeted a nézőt az értelmezésben úgy, hogy nem rágsz szájba dolgokat, magyarán hagyod azt, hogy a néző botorkáljon ebben a szobában, amit te, mint vezető kinyitottál a számára, és ő maga jusson el a maga végkövetkeztetéséig. Semmi nem véletlen. Nem véletlen a lábujjhegyre állított láb sem, a világítás sem, és az sem, ahogy a két karoddal tulajdonképpen feszíted magad a képen, mert az a két kar tónusban van, azért ezt itt tessék megfigyelni. Tehát, ez nem egy nyugalmas helyzet. Ha ez csak egy balett szituáció lenne, vagy egy táncra való felhívás, vagy magának a tánc örömének az ábrázolása, akkor nem így ábrázolta volna a szerző ezt a két kezet, merthogy megfogom a két lábamat, szépen odateszem a két kezemet, gyönyörű struktúrák jönnének létre. De valamiért ő fontosnak tartotta azt, hogy ez a két kéz a test előtt összekulcsolva szorítsa a két lábat. És ez nem csak a szeméremről szól, mert nyilvánvaló ez is egy fontos kérdés, hogy olyan dolgokat ne ábrázoljunk, amit nem akarunk megmutatni, ugyanakkor az óhatatlanul leolvasandó üzenet itt most, hogy van egy szégyen, vagy fájdalomérzet ebben az egészben. És én ezt fontosnak tartom, mert ha az ember hozzárakja a pipiskedő lábujjhoz, akkor nem akad meg azon a szinten, hogy akkor most ez egy táncos üzenet. És akkor választ kap arra, hogy miért is van lábujjhegyen. Azért, mert minél inkább magzat pózba, minél inkább elbújva akarja magát mutatni. Hogy mindez a földön történik a fal előtt egy lakótelepi lakásban, az szerintem még pluszban hozzáad ehhez az egészhez, mert nem teremt valamilyen elvont helyzetet, vagy valami nagyon furcsa lebegést ennek, nem misztifikálja túl. Még a világítással sem. Viszonylag egyszerű eszközökkel dolgozik, és ezekben az eszközökben keresi azokat a megoldásokat, amik az ő lelkiállapotát a legjobban tükrözik. Ezt fontosnak tartom azért elmondani, hogy ne akarjunk valami olyat erősíteni, ami nem biztos, hogy olyan erővel van jelen, viszont másról meg ne akarjunk nem tudomást venni. Fontosak ezek az üzenetek, a testbeszéd, mint olyan, nagyon fontos jelzéssel bír. Szerintem, az emberábrázolásnál ezek megkerülhetetlen dolgok. Előrébb vannak, mint a forma az, hogy a karunkkal, a lábunkkal, a testünkkel, a vállunkkal miket mutatunk. Köszönöm, 3 csillag, várom a folytatást Erika! (hegyi)
értékelés:
Csaba, légy szíves nézz utána annak, hogy a csendéletnek mik a kritériumai, mert ennek köze nincs a csendélethez, ez, ha akarom, egy tárgyfotó, vagy reklám, vagy illusztráció, de csendéletnek semmiképpen nem nevezném, mert itt semmi nem viszonyul semmihez. Nem jön létre semmilyen mese, vagy valamilyen tárgyi, formai ritmus abban az értelemben, ami a csendéletnél alap elvárás. Ugyanakkor a kép fontos és jó. Azért fontos, mert elkezdtél valamit, és a tónus, a világítás megtanulásában ez egy fontos iskola. Adok most erre 3 csillagot azért, mert egyébként a képet nem nézegetném túl sokáig, meg az sem nagyon érdekel, hogy hova sorolod, viszont az egy fontos dolog, hogy az ember találjon ki magának feladatokat, és azokat próbálja megoldani. Ezt én mindenféleképpen követendőnek tartom a többiek szempontjából is, tehát, ha mondhatok ilyet, akkor tessék menni Csaba után, és ezt megcsinálni, jó? Utána beszélhetünk arról, hogy milyen történet jön ki, meg hogy egyáltalán ezek alkalmasak-e arra, hogy történetet meséljenek, vagy túl szépek, vagy túl csináltak, mert ez mind érvényes és jogos kérdés lehet, de egyelőre én értékelem azt, hogy Csaba ezeket a feladatokat végzi magának, mert látszik az, hogy el akar jutni valahonnan valahová. És ez másképpen nem megy, úgyhogy Csaba, vedd úgy, hogy most nagyon meg vagy dicsérve, és utána tessék jó képeket csinálni, hajrá! (hegyi)
értékelés:
Hát, ami az ecsetet illeti, szépen van ábrázolva, a nyele is, a króm is, bár a króm lebuktatja azt, hogy nem takarítottad le rendesen, mert ott látok én azért ujjlenyomatot, de ha műteremben tárgyat fotózunk, az egyik legfontosabb, és legidőtrablóbb dolog, hogy az oda nem illő ügyeket az ember eltakarítsa, ugyanez igaz arra a kis szőrszálra, ami kiáll. Ugyanakkor az a hamutartó, vagy nem tudom micsoda a háttérben, hát, ezt nem tudom értelmezni, hogy ez mi. Valószínűsítem, mert hát, mi másért került volna oda, hogy ez hozzá tartozik ehhez az ecsethez, tehát ez valami smink eszköz lehet, de ebből nem derül ki. Márpedig az, hogy egy ufó lebeg itt felettünk, ez így most nem olyan nagyon erős. Örülök annak, hogy foglalkozol ezzel, és remélem, hogy nem veszi el az a kedved, hogy én azt mondom, hogy tessék ismételni, értelmezhetővé tenni a dolgokat. A reklám, az alkalmazott fotográfia ilyen módon nem hagy kétséget, nem hagyhat kétséget, mert minden, ami az üzenet fókuszából kikerül, az tulajdonképpen elfecsérelt energia lesz, és a néző nem fog tudni vele azonosulni. Várom, hogy folytasd ezt az irányt. Ezt pedig most visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Ha jól értem, akkor itt most arról van szó, hogy úgymond műtermi körülményeket teremtve próbálunk valamit ábrázolni, ami nem rossz, de túl van világítva, túl sok, elvesztettük a formáját ennek a kagylónak, ami egyébként egy nagyon érdekes forma lenne. Na, most ez ellene dolgozik ennek az egésznek, ugyanis én értem, hogy ez ad egy ilyen finomkodó ízt ennek az ügynek, hogy ilyen nőies, ilyen puha lesz, de a kagyló nem ilyen. Lehet, hogy a nők szívesen simogatnak kagylót, ezt nem tudom, de azért azt gondolom, hogy ahhoz, hogy anyagában és tárgyszerűségében korrekt legyen, ahhoz kellene valami a középtónusokból. Ez most itt eltűnt. (hegyi)
Csaba, én azt mondom most neked, hogy értem, ez egy jó gyakorlat arra, hogy hogyan fotózzunk le valamit, amit nem nagyon jól oldottál meg abban az értelemben, hogy azért itt vannak tónusok, amik eléggé furán jönnek ki, és itt főképp a világosabb részre gondolok. Ugyanakkor, mint tömegelhelyezés, én nem tudok ezzel mire menni. Itt vannak ilyen félig megfaragott, vagy hát, használatban lévő ceruzák, amit értek, de nem érzem azt, amit éreznem kellene ahhoz, hogy hozzá akarjak nyúlni ezekhez, és akarjak velük rajzolni. Fuldokolnak ők egy kicsit a képhatár miatt. Nem tudom, nekem azért most ahhoz kevés, hogy csendéletnek nevezzem, és ahhoz is kevés, hogy értelmezzem. Tanulmánynak jó, tehát, hogy hogyan lehet egy anyagszerűséget ábrázolni, de maradjunk abban, hogy ez egyelőre még megmaradt a tanulmány szintjén, túl is van egy kicsit világítva, és az egész túl steril. Légy szíves, kerülj ehhez közelebb. (hegyi)
Nem tudom, hogy mi az a sailboat, mert itt még nem tartok az angol nyelvleckében, de biztos valamilyen hajó, mert a boat hajót jelent. Ami a két embert illeti, az egy nagyon érdekes, és szerethető helyzet, amiben ők tényleg vágyódva nézik azt a katajevi vitorlást, szóval egy nagyon finom rezgéseket tartalmazó képet kapunk, nagyon ízléses, nagyon visszafogott, és ettől nagy csendjei vannak, nagy terei. Nagyon örülök ennek az egésznek, mert a két figurával, akiket látok, ráadásul idősebb korú figurákról beszélünk, tényleg benne van az, hogy kijöttünk ide a tengerhez, és figyeljük azt, hogy mi fog ott történni a távolban, már oda mi nem jutunk be, de azért a vágy megvan még bennünk. Abszolút jól olvasható kép, úgyhogy köszönöm szépen 3 csillagos leckemegoldás. Számomra az egyik legfontosabb kép a hónapban. (hegyi)
értékelés:
Nem tudom, hogy mik azok a gyertyacsonkok a kép alján, persze, mondhatjátok, hogy a Hegyi egy cinikus állat, mert miért nem veszi észre, hogy azok ott síremlékek. Azért nem veszem észre, mert az arányrendszerrel van problémám. Miközben ez egy fantasztikus, meseszerű kép lenne, de most elvitte az egészet a fa. Ennek a nagy lélegzetnek, amit ez ad, ennek a nagy nyitott égnek, és ennek a gyönyörű kontrasztnak, amit megtalált, (és ezért nagyon nagy dicséret jár) ennek most itt az alján nincs meg az, ami lehorgonyozza, rögzítse. Miközben azok is meseszerűek, és nagyon szépek, amik ott történnek, és ráadásul, ha egy picit lejjebb van a dolog, és az aljából többet kapunk ennek az egésznek, akkor meglesz az a plusz hatás is, hogy az ember gyönyörködik a felhőkben, a faágban, meg mindenben, és közben ott a dráma, hogy ez mégiscsak egy temető. Még egy dolog, hogy ha lejjebb mentél volna a kamerával, és nem sajnálod összeporolni a nadrágodat, akkor azáltal, hogy lejjebb mész, közelebb is került volna egymáshoz a felhő és a faágak dolga, és nem marad itt ez a másfél ujjnyi rész, ami tulajdonképpen információ nélküli. Ez az, amit én hozzá tudok fűzni, de az ötlet jó, és a megfigyelés is pontos. Most olyan 2,5 csillagnál tartunk, de mivel neked ezt már kéne tudnod, ezért maradjunk 2 csillagnál, jó? (hegyi)
értékelés:
Ez egy nagyon jó kis leckemegoldás. Hogy ne legyen nagy izgalom, már most megmondom az elején, hogy megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon sok szeretet van ebben, mosolyog az egész, vidám. Mondjuk, én azt az oszlopot már lehagytam volna, mert az nekem már sok a jóból, ott az a fatörzs pont eléggé határolna minket, és tulajdonképpen tömegében is rendben lenne a dolog e nélkül a vas oszlop nélkül, úgyhogy javasolnám azt lehagyni, de maga a kép a főszereplővel nagyon szerethető. Jó ez a törülköző, bár, ha én vagyok a rendező, akkor átteszem a másik tükörre, és akkor ad egy jó kis ritmust azzal, hogy a kékes fal, meg a kékes minden így le is záródna, és kapna egy ellensúlyt. Ezt ott még akkor érdemes meggondolni, hogy biztos, hogy jó-e az, hogy az a törülköző ott bent úgymond bonyolódik, mert hát itt ez egy olyan helyzet, ami formailag eléggé zaklatott, miközben a másik oldala meg nyitott maradt ennek az egésznek. Függetlenül ettől megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mert a szeretet mindent visz, és ez a kép egy szeretettel teli kép. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…