Érdekes játék ez a mélységélességgel, jó az, ahogy az előtérben a felület struktúráit kiemeli Camilla, de be kell valljam, két dolog van, ami nekem nem ért célba, az egyik a golfautó, amit ha valaki ebben nincs otthon, nem biztos, hogy jól azonosít, a másik pedig a képkivágás. Fenn nem nagyon értem, miért lett a domboldal széle és a távoli sötét folt belevéve a képbe, mert az ott egy új formát nyit, ami nem való ebbe a ritmusba. Ha az volt a cél, hogy az előtér ívének jobbra húzó formáját ellensúlyozza, ahhoz túl messzi és túl elüt a tónusrendtől. (hegyi)
értékelés:

A ritmus jó, és a meglátás is, és nyilván, aki odatette a kakast, nem gondolt a kompozícióval, ezért nem kaptuk tálcán a megoldást, vagyis meg kell keresni a formákat, azokat tömeggé alakítani fejben és ezeket a tömegeket kell elhelyezni, ahogy lehet a képkivágással, a kamera nézőszögével és nézőpontjával. A kakas a padhoz képest eltoltan helyezkedik el. Ez adja, hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert így egyensúlytalanná válik. Ezért belevetted az ablak keret egy darabját, nem rossz ötlet, de látod, az is jobbra visz, vagyis a teljes tömeg fut ki jobbra. Mi húzza vissza? Legfeljebb a kosz a falon. Elég ez tömegben? Nem. Tehát megfontolandó, hogy kell-e a teljes pad? Persze nem tudom, mert nem ismerem a helyszínt, hogy mi volt jobbra, de elvileg az a fontos, hogy kezdj el, mint egy kétkarú mérlegen, egyensúlyozni. Kitolva balra a padot az a tömeg szélre kerül és lehet keresni az ellenpontot. A kakas beljebb jön, ha nem is középre, de egészségesebb távra a képhatártól. És értelmezhetően be lehet tenni az ablak részét is. Így ez vázlat, rögzítése, hogy oda vissza kell menni. Vinni modellt, egy nagy kék vagy piros kabátban, odaültetni a padra és máris megoldódik a probléma. Vagy nem ültetni, hanem ráállítani, még jobb. A dolgok a legritkább esetben jók úgy, ahogy a jósors véletlenül összerendezte. A rendezés feladata a fotósé, és hogy mennyire hagyja lebukni, hogy rendezett, ennek függvénye, hogy a szociofotótól a mondjuk csendéletig terjedő skálán hol fog elhelyezkedni. De vegytiszta véletlen nincs. (hegyi)

Az a helyzet, hogy Köle ide vagy oda, a gond az, hogy a teret nem használod. Vedd úgy, hogy ez egy papírlap, és amit látunk, az csak egy háromszög. Mi oka van a háromszög feletti üres résznek? Mihez kell? Mert így az elmerülő Titanic jut eszembe és nem egy dóm, nem egy épület, és ettől az asszociációtól neked kell tudni visszahozni a képpel. A redukciónak, amit látunk, akkor van értelme, hogyha határozott formákkal határozott irányban dolgozunk, ha nem lehet belekötni a formába. Itt most ez nem stabil, hiába áll a talpán az a háromszög, de nem a magasságérzet erős, hanem a süllyedésé. (hegyi)

Hát, lehet, hogy nem fogsz szeretni azért, amit mondok, de ez egy rossz kép. Nem másért, mint azért, mert a szülő idétlen játéka ott és akkor elfogadható lehet, bár én nem vagyok annak híve, hogy gyereket, kutyát, macskát át- vagy beöltöztessünk a magunk kedvéért, de mondjuk ez magánügy. Az viszont, hogy erről fényképfelvétel szülessen, legfeljebb, csak, és kizárólag a házi fotóalbumban kaphat helyet, ezek publikációja ízlésben nem állja meg a helyét. Értem, hogy a szülő, a nagynéni vagy nagybácsi miért érzi ezt édesnek és aranyosnak, de én a gyerekkel érzek együtt. Ez a kép így ráadásul nem a gyereket mutatja, hanem egy törpét és ez is félreértésre ad okot. (hegyi)

Ennél a képnél, bár ha jól értem, sorozat része, de a kérdés az, hogy mi képviseli azt az erőt, mint a piros nadrágos kesztyűje? Nem minden a vicc, tehát nem erre gondolok, de a formai határozottság szükséges, itt is, másutt is, enélkül a kép azzal, hogy szélesre hagyva vágod, nem lesz még kompozícióban kész. És a fények: a figura elfordul a naptól, tehát árnyékban tartja magát, ami ha az írást vesszük, logikus, hiszen a fene se akarja hogy a papírról a szemébe verődjön a fény, de ettől szürkés lesz minden és elkent. (hegyi)

No, egy lépéssel beljebb vagyunk, itt már konkrét az üzenet, de ez is szűk lett fenn és lenn, ahogy oldalra nagyvonalú vagy, kellene fenn is a fejnél, hogy a nyak megmaradjon, és a madzagból is kéne még, hogy értelmezhető legyen, hogy nem valami izét talált a macska a fűben, hanem ez madzag, amit húzogatnak neki. Ez szerintem fontos lenne ahhoz, hogy ne kelljen elmesélned szavakkal, hanem lejöjjön a képről. Ismétlést kérek. (hegyi)

Nincs középút nézzél szét, felszedték az út közepét - énekelte Demjén, és itt is ez a dal jut eszembe. Nincs középút János, nincs. Akarod a profilt? Akkor le kell mondj a tájról. Kell a távolság? Akkor mögé kéne menni. Jó lenne a vízzel kezdeni valamit? Akkor a fák le fognak maradni. Kell a sok növény, forma? Akkor másik irányból lett volna izgalmas a nőt fotózni. És még valami: valóban ilyen kínosan éles az élmény, hogy a ruha vasalásait nézzem? De hát akkor hol marad az élmény, amit a nő átélt? Átélte? Vagy te láttad bele? Nincs középút, el kell dönteni, mit akarsz, mert így az van, hogy kiherélted az élményt, feláldoztad a precizitás és megfelelési kényszer oltárán. Na ja, de akkor mire ez a borzalmas kék tónus a ruhán? Glamour vagy nem glamour, that is the question. Én tudom a választ: bele ne menj a szépség kergetésének ebbe az utcájába, mert ott lakik a sárkány, megeszi a kreativitást, a spontaneitást és leharapja rólad mindazt, ami izgalmas lehet és a végére kiköp valami elvárhatót, valami jól fésültet, aminek köze nem lesz érzelemhez, csak érzelgősséghez. János, utálni fogsz. Vissza kéne menni az első 3 leckéhez. (hegyi)