Finom a jelzés, jó irány, és azt kell mondjam, hogy kevés hiányzik a tökéletességhez, a megoldást a geometria adja, hogy ha a lánc íve ilyen erős, akkor ezt stabilizálni a dekoltázs tudja, ami most - és itt nem a kukucskálás beszél belőlem - kevés. Ezen kívül egy kicsit lehetne a kontraszton emelni ahhoz, hogy kevéssé legyen szürke, hogy élni tudjon az ezüstös csillogás. De megvan a 3 csillag, viszont ha gondolod, plusz egy csillagért jöhetne egy ismétlés! (hegyi)
értékelés:

Kedves Viki, szeretném felhívni a figyelmed a lecke leiratára, ahol úgy fogalmazzuk meg a hiba leckére várt képeket és a hiba fogalmát, "ahol a hiba részévé válik az alkotásnak és tudatosan építi, erősíti azt, tehát nem valami talált, véletlen dolog, hanem olyan "szikra", ami által a tervezett alkotáshoz hozzákeveredve egy új minőség jön létre." Itt én ilyet nem érzek. (hegyi)

Van ebben valami lakótelepi szomorúság, valami abból az élményből, amikor a panelszoba falára applikált fotótapétával próbáltuk pótolni az elérhetetlent, az álmot, a tengert, az erdőt, és igen, ezek voltak néha félrenyomva, nem tökéletes színekkel, vagy ha mégis, akkor az idő és a napfény megoldotta, hogy torzuljon, fakulni kezdjen az egész, és persze elé toltuk a műbídermejer kisasztalt, és az egész így adott valami furát, valami borzalmasan szomorú és szürreálisat. Ha ez volt a cél, ez megvan, csak kicsit lutri, hogy most akkor a magam asszociációját értékelem, vagy a képet. (hegyi)
értékelés:

Találtál valamit Viki, ami fontos és jól is közelíted a témát, meg is tudod csinálni, ha kicsit jobban figyelsz. Megyek sorban a képeken. Az első egy kiváló ritmikai megfigyelés, de nagy kár, hogy az oszlopra nem figyeltél és belevágtál. Abba ott fenn nem szabad. Nem tudom, hogy a vágási bajokat mellesleg nem az okozza-e hogy erőszakolod a négyzetes formát. A második kép nem fontos. Kihagyható. Galambok is ilyenek. A harmadik kiváló, de oldalt szűk. Nagyon jó pillanatot fogtál meg. A következő megint össze-vissza van vágdosva, nem nagyon érzem az indokát. Aztán jön egy kiváló portré, balról ez is szűk. A következő is nagyon jó, de fenn benne hagytad a nyak darabját, és ez zavaró, kéne vágni, hogy bal felül már ne legyen fekete benne. A magányos madár a kötéllel hibátlan. A záró kép is jó személyes és kifejező. Szóval nagyon jókat fogsz meg, de nem elég koncentrált a munka, olyan, mintha valami külső elvárást magadra húznál és ez befolyásolna. Ha a vágdosás utólagos, akkor fontold meg, megéri-e a formai kötés, hogy így maradjon. (hegyi)
értékelés:

Meglepő, ahogy Sándor a világról gondolkodik, párhuzamos világokban él. Van egy, legkönnyebben matematikusnak nevezhető világa, a rációé, a geometriáé, a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Van egy másik, ami a felfedezőé, az álmodóé, a keresőé, ahol minden lehet, ahol nincs szabály, ez a mesék világa. Van egy, ami a szakralitásé, a bölcsességé, a meditációé, ebben a világban lakik a humor, az irónia is. És minden képe ezekből áll össze, mintha ez a három vitázna, játszana, versenyezne, Sándor megelégedésére. Van egy pöttyös terítőm! Hallod? Van tányérom, körtém is! Gyere, játsszunk valamit! Oké, jövök, de látom, van neked tököd is, tökös vagy, hallod? Na, ti ketten szépen összeraktátok itt a matematikát, nem mondom, jó lett, vicces is, de én most ezt picit megbolondítom, elhúzogatom, torzítgatom, hogy igazán jó íze legyen a tökös körtének! És Sándor játszik, vidáman, vagy szomorkásan, de fáradhatatlanul. Na jó, a kép nem makulátlan, de ahogy látom, javítva lett a társak segítségével, úgyhogy Sándor, ez akkor is megvan, ha közben azt mondom, hogy picit sprőd még ez a csendélet, na de nem is ez a lényeg, ahogy egy baráti kvaterkázáshoz feltálalt ebédnél sem a tálalást fogom kritizálni. Tökéletes a szándék, jó a ritmus, megőrülünk a pöttyektől, ahogy kell. Várom a csendéletre a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:

Előre megmondom, a kedélyek megnyugtatása végett, hogy 3 csillagos a kép, mert gusztusos, mert kívánatos, mert legszívesebben ott lettem volna, ahol ez készült, mert én is akarok ilyet. Ez a hatás, ami fontos, és amit elért Attila. Ezért tehát a 3 csillag. Ami miatt marad még a leckemegoldás talonban, az a pontatlanság. Nem, nem a tűz, mert az vagy van, vagy nincs, és az durva elvárás lenne, hogy az ügy érdekében olyan tüzet rakjon, ami által szépek lesznek a lángok, de elég a kaja. Más kérdés, hogy a profi ételfotósok makett ételei javarészt ehetetlenek, eleve a kukába kerülnek. Ami engem jobban zavar, az a páraként is értelmezhető füst megjelenése. Kell, szó se róla, de most amerre megy, ott épp a fény is szinte kiég, így együtt ez nekem sok, viszi a figyelmet. Egy segítő ha legyezget papírral, elérhető, hogy oda kerüljön a füst, ahol tényleg a párát imitálhatja, megadva azt a dinamikát, ami felteszi az i-re a pontot. Szóval a kép jó, hajrá, mivel a recept is izgalmas, így arra kérem Attilát, hogy ha van még receptje, ossza meg velünk. És a legközelebbi kerti bulin ha lehet, Attila főzzön! (hegyi)
értékelés: