Ha lenne környezet, amiben meg tud jelenni ez a tükör és ez ad az értelmezéshez keretet, akkor oké. Így ez most képnek azért kevés, mert nincs kontextus, ami működésbe hozná a formákat, a tartalmat, nincs belső dinamika, csak egy körbevágott közlekedési tükör, ami így csak az, ami, nem történik meg a transzpozíció. (hegyi)

Camilla, értem, mi vonzotta a tekinteted - Vezérke szeme. És minden másról nem vettél tudomást, elvarázsolt, Vezérke levett a lábadról, és nem vetted észre, hogy a szem mellett amúgy a kép szét van kaszabolva, és hogy végeredményben minden, ami a szemen kívül a képre került, mint egy szénakazal, olyan kusza. Ezen kívül Vezérke most tulajdonképpen valami asztma maszkon át lélegzik, vagy mi történt vele? Bocs, nem humorizálni akarok, de ez a kép arra példa, hogy egy pontot kiválasztva csak arra összpontosítunk, közben a kép nem áll össze, de a személyes érintettség okán kikapcsolódik a kritikai áramkör. Ilyen takarásokat, mint ami itt van, nem lehet indokolni. (hegyi)

Gábor, ha jól érzem, ez kb. egy normál objektívnek megfelelő optika lehet, esetleg picit nagylátószögbe hajlik, de javarészt tekinthető klasszikusnak is, amire javarészt igaz az, amit a nagy öregek mondanak, köztük Robert Capa: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Itt is ez a helyzet. Ha telét használsz, lehetsz távolságtartó a fizikai megjelenésedben, de a normál objektív szociálisan is más helyzetet hoz, vagyis közöd kell legyen a modellhez. Itt most olyan távol állsz, hogy benne van a gumicsizma, a ló pata, a fák, az út és minden - a kérdés az, hogy miért? Bandit akarod bemutatni, de az arca, ahol az érzelmek megjelennek, jó, ha huszadrészt megjelenik. Közel kell menni. Igen, abban van némi diszkomfort, de a fotográfia lényege, hoyg a varázslat akkor történik meg, ha elég közel vagy a modellhez, és ez nem kevésszer azt jelenti, hogy fizikailag kell közel menned. Itt most a távolságtartó megilletődöttség érződik, hogy ez az ember nyitott és adná magát, ha a vevő oldalon nem állnál ilyen távol. Ha közelebb lépsz, bekerülsz az aurájába, hatással lesztek egymásra, és ez át fog jönni a képeden. Amit látok a portréid esetében, hogy valamiért mindig távolabb állsz, mint az kéne, és ettől nincs impulzus, nincs kisülés. A ló csak illusztráció, bocsánat, de nem érdekes a patája, ahogy a bácsi csizmája sem, mert szociografikusan ez a helyzet érdektelen, közhelyes. A varázslat az arcban van. Ott születik, és ezt kell leképezni. (hegyi)

Az utóbbi idők egyik legerősebb önportréját küldted be nekünk Luca, szóval azt kell mondjam, hogy ne éheztess miket, küldj, küldj, mert szükség van arra a vitalitásra, ami benned van, ráadásul mindezt ízléssel csinálod, de rafinált is vagy a mélységélességgel, úgyhogy nagyon megvan ott az a 3 csillag, folytatást kérünk! (hegyi)
értékelés:    

De jó lenne tudni, mi az a Poplatek, ami 3 korona, volt valami régi rajz- vagy bábfilm, csehszlovák persze, abban mintha az ahoj poplatek hangzott volna el, és ez azért érdekes nekem, személyesen nekem, mert ettől ez a kép így most valami elfuserált gyerekfilm forgatást hív bennem elő. Jó a maci is, de csak a kék melegítővel együtt, ez ad így egy ívet ki nekem, na meg a folyosó, ahová átlátunk. Olyan ez, mintha valami iskola lenne, ahol az igazgatóhoz kell menni rapportra, és míg várunk, ott a maci, ami amúgy játékos, ott az asztal, ahol reggel még a kirándulásra kellett jelentkezni, akkor még minden jó volt, most meg mintha félelmetesebb lenne az egész, amíg várunk, hogy sorsunk felől döntsenek. Ez az én mesém a képhez. (hegyi)
értékelés:

Szilárd, van ennek hangulata, szép fények és határozott formák vannak, miközben nem szájbarágós, vagyis hagyja a nézőt merengeni, maga élményeit visszahozni, én ha változtatnék, csak azon, tenném, hogy ahhoz a feszességhez képest, ami fenn és lenn van, oldalt is ragaszkodj, mert most jobbra és balra is úgy lett levegős az egész, hogy ettől tűnik úgy, hogy alul hibádzik a tér. Pedig ha elkezdesz lenn ehhez hozzápakolni, akkor épp az ég felé forduló tekintet hatását csökkented. (hegyi)
értékelés:

Szép ez a csavart, magányos fa, bár azt kell mondjam, hogy nehéz téma úgy megoldani, hogy ne zavarjon be a környezet, és valóban nem könnyű azt sem eldönteni, hogy akarom a teljes fát, vagy részeiből is érzékelhető-e az egész. Így most ez picit távolságtartó nekem, picit turistás megfigyelés, érzelmileg nem tudom, mi közünk kéne legyen hozzá, mert ez nem egyértelmű, hogy akkor ez most hősiesség, vagy magány, vagy fájdalom, vagy mi. (hegyi)
értékelés: