'Rolls' Rolf Langhans, német performance-művész és jazz zenész.
'Rolls' Rolf Langhans, német performance-művész és jazz zenész.
Hát, Győző a figura valószínű ott a helyszínen valóban fura, különös és magával ragadó lehetett, de így, hogy fentről fotóztad, ráadásul a feje fölött hagytál indokolatlan teret, miközben lenn meg belevágtál, ez a kép nincs kész, vagyis abból, hogy ő egy performansz előadó, nem nagyon jön át, aminek át kéne. A csomagolás, az is fontos, nem csak a dokumentálás. (hegyi)
Ölellek két kezemmel, s álmodom
Szemedben, elveszem, meghalok,
S fentről mosolyod nézve, feltámadok
Melletted, fekszem Csillagom.
A Magyar Fotográfiai Múzeum tisztelettel meghívja Önt és barátait Farkas Antal jama (1960 - 2012) Munkakönny című kiállításának megnyitójára 2012. szeptember 14-én pénteken, 17 órára (6000 Kecskemét, Katona József tér 12.). A kiállítást Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. vezetője nyitja meg. A kiállítás megtekinthető 2012. november 11-ig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-17 óráig.
- Képeid legnagyobb része újraértelmezés. Miért? Elgondolkodtatásra akarod késztetni az embereket?
- Nem tudom, hogy elgondolkodnak-e. A többségük nem. Bejönnek a kiállításra, megnézik a munkáimat és tudom, fogalmuk sincs arról, hogy mit látnak, nem értik sem a képek technikáját, sem az esetleges üzenetét. Odajönnek hozzám és hülyeségeket kérdeznek, vagy beírnak valami lila ködöt a vendégkönyvbe. Néha már nagyon utálom az egészet, de muszáj csinálnom, ezek a képek tartanak engem össze valamennyire. Néha, nagyon ritkán azért jó élmények is érnek. A Halak a fogason megjelent ingyenes képeslapon. Ezeket szétszórták az ország szórakozóhelyein. Először a Diákszigeten osztogatták. Az egyik kiállításom megnyitóján egy fiatal lány meglátta a falon kiállítva a képet. Odajött hozzám, teljesen el volt ájulva. Azt mondta, nem hiszi el, hogy ez tényleg igazi. Merthogy odáig volt ezért a képért. Úgy éreztem magam, mint egy rocksztár. Ez nagyon jól esett.
(részlet Pécsi Marcell: fotojamatőr és tragikusművész című interjújából. Fotóművészet, 2001. 1-2. sz. 31-49. p.)
A halványuló-de-még-mindig-fájó emlékek sóhaj-finomságú láncai ilyenek.
Kriszta, ez egy nagyon jó megfigyelés és ráadásul jól is szerkesztetted képpé, és az is tökéletesen érthető, ahogy a természeti történésből saját, személyes ügyet csinálsz. Az viszont kérdéses, hogy ha a leirathoz akarunk kapcsolódni, akkor vajon valóban egy korrekt tónusrendű kép lesz az, ami a legjobban képes utalni a múló, halványuló emlékre. Hiszen maga a nyelv adja a mankót, tehát ha ez a megfogalmazás a kép készítésekor is megvolt, akkor azon túl, hogy megkeresed, hol csillan és hogy csillan a pókháló, arra is ügyelsz, hogy milyen fényviszonyok lesznek azok, amik majd ezt az egészet elemelik a valóságból és beviszik abba a jelentésrendszerbe, amit mondani szeretnél. Hogy ez egy mogorvább, sötétebb tónusrend, vagy egy halványabb, légiesebb fényviszony, ezt neked kell eldönteni, hiszen ez adja a finomhangolását a mondatnak, de az nekem egyértelmű, hogy ez lenne a fűszer, avagy az írásjel a mondat végén. A kép leirat nélkül tökéletesen működik, de mivel a leirat egészíti ki azzá, amit mondani szerettél volna, nem tudok tőle eltekinteni, ezért hát csak kettő a csillag. (hegyi)
értékelés:
Pozitív, hogy rátaláltál arra, hogy nem muszáj a ruhával elvonni a figyelmet és ennek hatása jól érződik a képen, és az is tetszik, hogy a szemekre azért vetül figyelem, mert a kékes árnyalat a szakállon is megjelenik. Jók az ívek, bár picit szoros nekem a kompozíció, és talán nagyobb mélységélességet adhattál volna neki, hogy az állad alján is élesek maradjunk. Egy leheletnyi verbálfotó még felfedezhető, de örülök, hogy elmozdultunk előre. (hegyi)
értékelés:
Jó megfigyelés, kicsit rendetlen a kompozíció, ami akkor nem baj, ha olyan erős a közlés, hogy elviszi a képet a vállán, itt azért most ez nem olyan nagyon áll meg, bár tényleg látványos a macska és az ő tükörképe, de a fejéből kinövő ág, az Unicumos üveg idegenül hat. Bara, ne hagyd, hogy olyan hatások érjenek, aminek az az eredménye, hogy lazítasz a kompozícióidon, mert ez neked amúgy nagyon megy, és nagyon érzed, ezt sokszor bizonyítottad már, de nem csak az épület és utcaképeken érvényes az, amit ott már jól alkalmazol, hanem a többi képeiden is. (hegyi)
értékelés:
Ez egy sorozat része, de mégis ez tetszik a legjobban. A szúrt fénynek köszönhetően csak sejteni lehet a test folytatását.
Kedves Tibor, az ötlet nem rossz, de a kivitelezésen lehetne csiszolni. Jó lenne ha az első 3 leckét megkapnánk, az egyrészt bemutatkozás is, és eddig a takart arc jött csak, szóval egyrészt nem árt, ha ismerhetnek a többiek, másrészt gyakorlás és önismereti munka is a kezdő leckesor. Miért mondom ezt itt? Mert amikor modellel dolgozunk, más tétje van a munkának. Ott már a modell bőrét is a vásárra visszük úgymond, nem csak a magunkét. Itt most ez fokozottan érvényes a világítás megválasztására. Látványos az, hogy ennyire egy oldalra koncentrált a fény, ugyanakkor a térbeliséget elvetted a képről. Aztán ott a kéz, aminek ujjait csonkoltad, ez nem jó, nem indokolt. A fenék és a nadrág szíja nekem idegenül hat, szíj nélkül megoldható lett volna, hogy úgy takarj a kezekkel, hogy ne egyből bukjon le, hogy ez nem egy akt, hanem egy ruhás felvétel. Szóval hajrá, előre, várjuk a munkáid, de most kérlek, tényleg az első 3 leckéből mutass valamit. (hegyi)
értékelés:
ihlető(k): Georges Seurat és az impresszionizmus
Tulajdonképpen jó hangulatú képet kaptunk, jól működnek a sziluettek, van ebben valami szomorúság is, ahogy az ellenfényben a fejek látszódnak, csak az előtér az, ami nekem üres, így ettől olyan érzetem támad, hogy nem mert a fotós beljebb menni, mert fél a víztől. A teret, a távolságot érzékeltetni kéne, mert így most van egy középterünk a két figurával, előtte is, utána is szünet és van egy hátterünk, ahol pontnyi fejek vannak, de az előtérben csak a víz hullámai látszanak. Erre a képre is az az igaz, mint a városképekre, hogy kompozícióban kell kitalálni és megoldani, nem lötyöghetünk. (hegyi)
értékelés:
Absztrakt a városban, Kölnben járva rengeteg absztrakt témát talál az ember, az építészetben, csak figyelmesen kell járni-kelni.
A konstruktivista megközelítés geometriai alapon nyugszik. Mint egy matekfeladat. Amikor tömegekről beszélek, tulajdonképpen területekről is beszélhetnék. Mi mekkora, hogy aránylik egymáshoz, ez a kérdés, amit pontosan kell megrajzolni ahhoz, hogy a kép stabillá váljon. Itt most a négyzetrácsos két osztathoz képest a bal oldal ege nem aránylik jól, adja magát, hogy ha van két egyforma sávom, akkor a harmadik is legyen akkora. Vagy vedd fele ekkorára, és akkor is megjön a ritmus, de így most suta az egész ettől, hogy nincs a méret arányosítva egymással. (hegyi)
értékelés:
Zavarban vagyok. A modell egyészt klasszikus divatmagazin beállításban van, ha leszámítom a hátteret, akkor az Ez a divat 1979-es számának címlaplánya is lehetne, ha lenne feje. De nincs. Aztán az is eszembe jutott, hogy valami kamaszregény borítója is lehetne a világgá menéssel, amihez ha akarom, stimmel az út, ha lenne feje. De nincs. És ha nincs, akkor ennek oka van. Mivel a póz beállítottnak hat, gondolom az ok nem az, hogy a modellt nem szeretnénk felismerhetőnek hagyni. Tehát tudatos döntés, hogy szűkre vágva lehagyod a fejét. Viszont ezzel beszűkül az értelmezés, és mondjuk illusztrációvá válik a gyerekprostitúcióhoz, vagy gyerekmunkához, vagy bármi olyanhoz, aminél értelmezhető, miért nincs fej. Egyelőre nem tudom, merre kéne keresni a megfejtést, és ezzel a helyzet az, hogy ha nem tudni, akkor egy figurális kép esetén valami nem lett pontosan kimondva kép készítés előtt, és ettől kép készítés közben sem. Ahhoz, hogy értelmezzem, és helyére kerüljön, ismétlés kéne. (hegyi)
Hát, Bara nem győztél meg azzal, hogy kell oda az a napkorong. Nézd meg levágva, mennyire elkezd élni a matrac, meg az árbocok, és milyen jó kis ritmus lesz, amit így most ez a nap holmi kilágyít, elbizonytalanít. Egyébként a kép tetszik, jó lenne ez. (hegyi)
értékelés:
A szeptember 7-i rádióműsoromhoz amelynek a címe Távcsövek között (2. rész) illusztrációként...
Igazi és hamis fák, összezsúfolva egy iroda ablakán.
Kriszta, lehet azt, hogy én ezt most nem értem? Oké, valami fatörzs, meg facsoportok is, meg valami faragvány vagy kerítés vagy falevél, vagy... vagy? És ez így együtt hogy? Segíts. (hegyi)
Érzékeny kép, sokat okoskodni nincs értelme azon, hogy a fiúnak jó lenne, ha meglenne a képen a másik karja is, hiszen jóllehet akkor a lányé már nem úgy és nem ott lesz, és igen, ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy azoknál a képeknél, amiknél ennyire erősen a gesztusra dolgozunk, ott mi a helyzet, ha nem 100%-os az, amit a véletlen összehoz nekünk. Erre azt kell mondjam, hogy a cél az, hogy elérjük azt, amikor már minden a helyén van. És itt jön az a képbe, hogy mikortól kezdünk el instruálni, beleavatkozni a történésekbe a tökéletes képi megoldások elérésének érdekében. Van, aki azt mondja, neki csak a spontán kép a kép, és én miközben elfogadom ezt az álláspontot, azt mondom, hogy a véletlen ritkán dob tízest, tehát soká kell várni arra, hogy valami a véletlen folytán legyen tökéletes. Kell a tökéletesség? Abban a tekintetben igen, hogy ne legyen félreérthető a végeredmény, mert ahhoz, hogy itt pl. ne asszociáljunk a félkarú gyerekre, nem kell nagyon elvetemültnek lenni, vagyis ha csak hátsó gondolatként, de megvan ez, hogy mi van, ha mégis... és ez a hátsó gondolat az, ami nem hagyja az embert nyugodni. Szóval összefoglalva ez egy jó és hatásos kép, de lehetne jobb is, és mivel amúgy meg a giccs határán egyensúlyozunk, én arra voksolok, hogy várjuk a még jobbat. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…