Szilárd, mindenképpen a felső. Ugyanis az alsó egyrészt valami technikai nyavalya miatt életlen, és olyan, mintha egy kis méretű képből nagyítottad volna vissza, másrészt nem hordozza azt az erőt, mint a felső. A felső kép kitűnő alap, jó irány, és érdemes lenne ebben az irányban keresgélni, mert itt valami pluszt kap a néző, nem csak a felszínt, és nem csak valami úgymond szakirányt, mint az előző önképeidnél, itt nagyon erős a személyes jelenlét. Egyetlen megjegyzés, hogy az orrnál az orrnyereg formáját is figyelembe kell venni ahhoz, hogy ez a fél arcos megoldás jól sikerüljön és ne vigye el a figyelmet az, hogy nem vagyunk szabályosak. Én se. Ez van, hozott anyagból dolgozunk. Várom a folytatást! Értelemszerűen az első képé a 3 csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Jó a gesztus, tényleg van benne valami klasszikus balett hangulat, ezt jól megfigyelted. Ami probléma, hogy annyira szűkre vágod, hogy ezzel elveszted a nagyvonalúságát ennek az egésznek és a ritmust, a mozdulatot befagyasztod ebbe a túlvignettált keretbe, ráadásul valami okból egy olyan zajosodás is belépett, ami vagy a jpg konverzió, vagy az utómunka során jött elő, mintha igen kis felbontású kamerával túl nagy érzékenységre dolgoztál volna. Ha a képkivágat ad még teret, ha a vignettálás csökkenthető lenne, és ez a zajosodás csak technikai baj, és az eredetin nincs jelen, akkor érdemes lenne egy másik kópiát készíteni. Ismétlés. (hegyi)

Ez a kép akkor is zseniális lenne, ha nem ismételnéd lenn a napernyőt, de így, hogy ott visszahozod ezt a ritmust, olyan őrület felé viszed el, ami nagyon erős hangulatot ad, ráadásul javarészt ellensúlyozza a kuplerájt a lécekkel - bár, bevallom, nekem azzal sincs bajom, ettől lesz életszagú az egész, hogy mint egy szürreális jelenés, ebben a gyönyörű ruhában itt áll ez a nő, szemérmesen mosolyogva, mint egy mesefigura, Mary Poppins unokahúgaként. Talán emelnék 10-15%-ot a szaturáción, hogy mindez még erőteljesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

Sándor, ez egy nagyon izgalmas játék, szinte mindennel egyetértek, olyan így a modelled, mintha a békakirálylány ülne a birodalmában, tetszik. Amivel most nem értek egyet, az a kamera beállítása. Ugyanis fenn most olyan laza minden, annyi felesleges elemet látunk, miközben alul a székláb meg nem csak torzul, de szűk is a tere, hogy az az érzésem, hogy a kép felső részéből vághatnánk, avagy ha a kamera lejjebb billen egy picikét, akkor ez megoldódna. Én beáldoznám a fal és mennyezet találkozásánál lévő dísz ívét, és kb. a két oszlop tetejéhez tenném a felső képhatárt, mert most a jobb oldalon lévő lámpasor, az oszlopon lévő riasztószerelékek a fenti nyugalmat így is szétszabdalják. De meg kell jegyezzem, hogy zseniális, ahogy a modelljeid bíznak benned, ez nagyon fontos, ez a bizalom süt át a képeiden. (hegyi)
értékelés:

Endrét ismerve ez egy jó és hiteles portré abban a tekintetben, hogy Endre valóban a mi házi polihisztorunk, aki tényleg egyszerre tud balanszírozni a kamerával a kezében, közben pipázni és még mesél is valami hihetetlen történetet, szóval jellemző a kép. Annyiban lehetett volna talán egyszerűsíteni a néző számára, hogy vagy érthetőbbre világítani az, amit még a kezében tart a kamerán kívül is, vagy megkérni, hogy ugyan már tegye le egy kép erejéig. Amit hiányolok, az Endre emblematikus Columbo-stílusú kabátja, amit képes nyáron is hordani. És még valami: nem nagyon értem most azt a nagyvonalúságot, ahogy jobbra és balra a teret kezeled. Készül az új címlapja a Látszótérnek és egy véletlen folytán ez a kép az egyik mintakép, amit ott nagyban négyzetesre vágva mutat a gép, és be kell valljam, hogy így most ezt a verziót látva nem értem, miért kellett neked a két oldalon ez a nagy levegő. Ennek akkor lenne szerepe, ha egyrészt kevésbé vignettáltad volna be a képet, másrészt a pipafüst még erősebb lenne és elúszna balra, bele a sötét ajtórésbe. De így nem érzem szükségét. (hegyi)
értékelés:

Attila, az előző hasonló beállításod ezzel a modellel, és ez között van valahol az igazság. Itt most sokkal kifejezőbb a test gesztusa, többet mesél a beállítás által a modell, vagyis egyértelműbb az utalás. Amiben a másik kép az erősebb, az a haj lendülete. Amire viszont figyelni kell, az itt most a karok helyzete. Olyan, mintha csonkolva lenne a végtag, a jobb kar, és ez nem szerencsés. Valamivel gondolom bíbelődik a lány, ezt kell akkor határozottabbra venni. Kérek ismétlést. (hegyi)

Attila, a kép jó alapanyaggal dolgozik, a környezet is jó, és a modell is úgy érzem, rád hangolódott. Néhány dolog problematikus nekem. Egyrészt a karnál valami fura meszelődés, jpg tónusátmenet probléma lépett fel, ez tippem szerint abból adódhat, hogy az eredeti túl világos volt, és azt szoftveresen próbáltad sötétíteni, de ahol nincs infó, oda a szoftver se tud mit kitalálni. Javaslom a takarást ilyen esetben exponálás előtt, hogy a túl sok fényt kapó részeket visszább tudd venni tónusban, és akkor nem kell ezt macerálni PS-ben. A másik a fej mögül beverődő fény esete, aminél nekem most a karakteresség is kilágyul, bizonytalan lesz, és így a haj kontúrja elveszik. A legvégső pedig a képkivágás, ami bal oldalon most bizonytalan végeredményt ad, olyan, mintha kidőlne a képből a modelled. Emellett még egy megjegyzés, a sminkről: ez a szemfestési mód nekem a hetvenes évek Ez a divat újságját juttatja eszembe, nagyon erős, kontúros, ez ellene dolgozik annak a lágyító glamour hatásnak, amit szerettél volna elérni. A modell instruálásához nem csak a mozdulat beállítása kell, hanem a kiegészítőké, ékszereké, ruháé, és a sminké is, ebbe nyugodtan lehet a fotós határozott, hiszen a modell nem látja a végeredményt, ami majd a képen kialakul mondjuk egy FF transzpozíció által. Én azt gondolom, hogy jó a modelled, tehát érdemes lenne ezt a gesztust megismételni, már amennyiben egyetértesz a leírottakkal. (hegyi)