Szakkör | Page 374 | Látszótér

Eltűnő világ

Parasztfonás.

Úgyis elkapom

Kiváló megfigyelés, nem könnyű modellel, hisz akinek van macskája, tudja, hogy a macska milyen borzalmasan gyorsan tud helyzetet változtatni, ha vadászásról van szó, főképp a kismacska, és nekik minden ilyen játék, mint például a cipőfűző, gyakorlás az életre. Ezt megfogni nem egyszerű úgy, hogy közben a környezet kellően visszafogott maradjon, mégse legyen steril műteremfotó. Egy gondolat kompozícióban: a cipő nyelvénél vágnék, hogy a világosabb belső része már ne legyen a képen, mert az osztja a figyelmet és ettől csökken a hangsúly a főszereplőn. Attól, hogy csak a fűző és a cipő orra jelzi a tárgyat, még azonosítható marad, sőt, jót is tesz a képnek, ha a kép határára fut ki a fűző nagyjából. Könnyen orvosolható ez a vágás, úgyhogy megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:

Angelo magyaráz

Egy fotós találkozón készült kép Balatonfüreden.

Jó a gesztus, amit elkaptál, nem ismerem a szereplőt, de mégis átjön, hogy hatással van a környezetére. Szerencsésebb lett volna ha már ennyi szereplő veszi körül, több teret hagyni, hogy a mélységélesség "válassza ki" őt az emberek közül, de ne legyen ennyi félbevágott fej, mert így ez most olyan hatású, mintha mondjuk az első űrhajóst fotóztad volna lesből, mielőtt a nagy kavarodás elsodorná. Ha tágabb a kép, a szituáció is értelmezhetőbb lehetne. (hegyi)
értékelés:

Mi bajunk lehet?

Balázs, ez vicces, mint egy lakótelepi kifakult poszter, olyan a sziklafal, és valóban, van az egésznek egy játékossága azáltal, hogy a tónusjátékkal megbolondítottad a teret. A Truman show jut eszembe, ha jól emlékszem, ott van az, hogy a főszereplő egy valóságshow része, de ő erről nem tud, és néhol lebukik a díszlet hatása, na, ez is ilyesmi. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Agnette

Újra egy édesített portré :) (Zsolt kérte, hogy ne a saját gyerekeimről küldjek képet)

Ami erénye ennek a képnek, hogy nagyon jók, határozottak a tónusai, ami azért fontos, mert erősíti a hölgy jelenlétét, ad egy hangulati pluszt, hogy nem valami régi korba akarunk visszamenni, hanem erős jelenlétet adsz a tónusok által. Érdekes a haj takarása, spontán, de mégis jól megfigyelt személyiségjegy. Amit én másképp csináltam volna, egyrészt a kép alján ha már a pulcsi ujja így vágja a kezet, akkor lefelé egy picit több jobb lenne, de ami a fontosabb kérdés, hogy stílusban maradjunk. A nyalóka. Ehhez a hajhoz, ez stílusidegen elem, és miközben az tökéletesen helyénvaló, hogy valamit csináltatsz a kezével, és ez lehet édesség, de egy hagyományos fagyinál messzebb nem mennék. Ez gyerekkorom kedvenc nyalókája, és például jó ellenpont lehet egy színes portrénál mondjuk egy ilyen mogorva mackónál, mint én, de ennél a modellnél nem érzem a kapcsolódást, ettől civil lesz a sztori, mintha forgatási szünetben lested volna meg. (hegyi)
értékelés:

HA AKAROM VEMHES, HA AKAROM NEM VEMHES

Budapest, 2012.07.19.

VERKFOTÓ 4

Budapest, 2012.07.19.

Sándor, ez egy finoman megoldott hármas lecke, és hogy mennyire mások vagyunk, én biztos, hogy beleültem volna a kerekesszékbe is, viszont értem, hogy te miért nem, és ez abszolút akceptálható, hiszen egyrészt a ritmus így ad egy jó ívet, másrészt vannak poénok, amiket nem szabad kijátszani, és ez is ilyen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

VERKFOTÓ 3

Budapest, 2012.07.19.

Tulajdonképpen ez egy szociofotó, függetlenül attól, hogy Sándort a nyúlánk árnyékok csigázták fel, de azért ebben erősen benne van a teljes hetvenes évek, a panel, a kőkosár, a kisbolt helyi festése, és ami a legfontosabb, benne van Sándor tesztelőszéke is. Amint látom, a teszt sikerült, a hölgy nézni sem mer, a fiatalember viszont félve látomást lát, hogy akkor most hogy is van ez, ki kivel, és miért, és akkor most végül merre - csoda, ha nem esik majd el a kővirágkosárban. Ilyen az életünk, másodvirágzásukon is túl vannak a lakótelepek és bevallom, a mostani csendeskés beletörődős hangulatuk a hozzám legközelebb álló, mert most lehet a legtöbb finom történetre rátalálni. Ez is ilyen, ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

egyszerű kis történet

Majdnem kecske

István, jó az irány, hogy tükörrel dolgozol, azt kell megtalálnod, miért fontos neked ez a barika, és ha ez megvan, akkor az is meglesz, hogy ezt hogyan mutasd meg a nézőknek hogy nekik is fontos lehessen. Tehát én lehet, hogy különválasztanám a tükrös trükköt, ami sok minden más esetben jó lehet, barikát meg kivinném a mezőre, keresve az érzelmeket, hogy történetbe helyeződjön és ne magányoskodjon itt szegény. Ismétlés. (hegyi)

babazokni

Télen 'babazoknikba' mászkálok itthon. Sajnos, most nyár közepén is elő kellett őket szednem. Elővettem a legvidámabbakat, és élvezem jótékony hatásaikat.

Dóra, ez egy aranyos megoldás, jó a színritmus, talán a szoknyán érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha már szoknya, akkor valóban ez a szürke mit jelent, mert így most nekem olyan, mintha valami filmhiba lenne, a nagyításnál mintha ott nem kapott volna vegyszert, szóval a zokni és a fű tökéletes, a ruha továbbgondolandó. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi impresszió

Az előző faágacska rügyes képhez képest ez sokkal közelebb áll hozzám, mert benne van a szükséges elvonatkoztatás ahhoz, hogy ne egy tavasznyi erő maradjon a képben. Lehet, hogy fura lesz, amit mondok, de olyan ez, mint egy tüdőröntgen. Lehet, hogy érdemes lenne ezzel a technikával még foglalkozni ahhoz, hogy megtaláld azt az utat, ami ebben téged érdekel, ez így most egy skicc, egy témafelvetés, amivel egyetértek, és szeretném felhívni a figyelmet a jobb oldali ágacska körül létrejövő formajátékokra. Egy gondolat még: a háttér lehetne kiegyensúlyozottabb, nyugalmasabb ahhoz, hogy a fő motívum vigye el a pálmát, azaz érdemes kísérletezni azzal, hogy mit hoz ez az egész ha feljebb emelem, lejjebb viszem, ha világos, vagy ha teljesen sötét a háttér. (hegyi)
értékelés:

Nagyközség

Szerintem ez egy jó ötlet, amióta google maps létezik, engem az izgat, hogy hol a határa annak, amikortól már felismerhető a valóság, a Kossuth utca, és mikortól vált ez át esztétikába és formába. Ez az út itt megfordul, ettől izgalmas, hogy ugyanazt keresi, hogy mikortól levél és meddig, honnan város és mitől. (hegyi)
értékelés:

Itt a tavasz

Hát, ezt átteszem a szorgalmiba, azt gondolom, hogy egyrészt ellentmondásos a színvilág, másrészt a tavasz = rügyek párhuzamnál menjünk azért beljebb picit. Esetlegesnek érzem a formai megoldást, a tömegelhelyezést, az átlókat. (hegyi)